Főispán

Z Europa Środkowa
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania

Főispán

Od początku XVI wieku ispán był powszechnie znany jako supremus i stawał się coraz bardziej dziedziczny.[1]

W ówczesnej administracji węgierskiej obowiązki naczelnika i zastępcy rzecznika były rozdzielone. Podczas gdy ten pierwszy był mianowany przez króla i reprezentował króla (a po kompromisie rząd), zastępca rzecznika był urzędnikiem wybranym przez szlachciców komitatu, a od 1870 r. pełnił funkcję pierwszego urzędnika jurysdykcji. Oprócz władzy powiatu od 1870 mianował także kapitanów miast. Nazywano ich wolnymi wodzami królewskimi. Byli przedstawicielami rządu w administracji miasta.[2] Był nawet tytuł wiecznego głównego rzecznika, ale był to tylko tytuł.

Főispán (łac. Supremus comes; niem. Obergespan) a Magyar Királyságban a király által kinevezett méltóság volt, aki a királyt (a kiegyezés után a kormányt) képviselte a vármegyében, jelenleg az egykori kormánymegbízottak hivatalos megnevezése. A tisztség a helyi tanácsokról szóló törvénnyel (1950. évi I. törvény) szűnt meg, majd 2022-től a kormánymegbízottakat nevezzük főispánnak.[3]

Jego historia

Főispán Erdődy János

A 16. század elejétől az ispánt általánosan főispánnak (supremus comes) hívták és egyre inkább örökölhető pozícióvá vált.

Az újkori magyar közigazgatásban a főispán és az alispán tisztsége elvált egymástól. Míg az előbbit a király nevezte ki, és a királyt (illetve a kiegyezés után a kormányt) képviselte, addig az alispán a nemes vármegye közönsége által választott tisztségviselő volt, és 1870-től a törvényhatóság első tisztviselőjeként működött. A megyei főispánok mellett az 1870: XLII. törvénycikk, majd az 1886: XXII. törvénycikk a törvényhatósági jogú városok élére is főispánokat nevezett ki. Őket nevezték szabad királyi városi főispánnak. Ők voltak a kormány képviselői a városi közigazgatásban.[4] Létezett még az örökös főispáni cím is, ez azonban csak egy titulus maradt, és többnyire valamely magas egyházi vagy politikai pozícióval járt együtt, illetve egyes családok bizonyos ágai kapták (nem automatikusan, hanem királyi kinevezéssel).

Dziedziczny władca

Wódz dziedziczny - örökös főispán (łac. supremus et perpetuus come) to wódz, który piastował swoje stanowisko automatycznie, ponieważ otrzymał jakąś godność arcykapłana lub narodową świecką.[5] W 1270 roku arcybiskup ostrzyhomski jako pierwszy został főispánem dziedzicznym (węg. örökös főispánja) komitatu Esztergom. Ranga i pozycja pana dziedzicznego została rozwiązana na podstawie artykułu prawnego XLII z 1870 r. w sprawie regulacji organów prawa publicznego, stając się zwykłym tytułem, nie uprawniającym już do sprawowania urzędu. Tytuł pana dziedzicznego został zniesione przez prawo w 1947 roku[6] i jego używanie jest zabronione.

A főispán a magyar irodalomban

Wódz literatury węgierskiej

Az örökös főispán a magyar irodalomban is megjelent, így például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökletes főispáni címét, s Rideghváry Bence szerepelt főispáni adminisztrátorként.

Mikszáth Kálmán írta A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében:

„A főispán semmi egyéb, mint a miniszter bőrének az a része, amiből szíjat is lehet hasítani. Óvatos csak a belügyminiszter lehet, barátocskám s éppen abból áll az óvatossága, hogy főispánja van. Ha a főispán valami okosat csinál, az a belügyminiszter érdeme, ha a belügyminiszter valami ostobát csinál, az a főispán hibája. Legokosabb hát, ha a főispán semmit se csinál, ha békén csibukozik s hagyja történni a dolgokat. Magyarország kezd a jelentések országa lenni. A főispán minden rendkívüli dolgot jelent. Amelyik főispán legkevesebbet jelent, az a legjobb főispán, amely megyéből a legkevesebb ügydarab érkezik fel, az a legjobban kormányzott megye.[7]

Nowelizacja Ustawy Zasadniczej w 2022 r.

[...]

Przypisy

  1. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, s. 662. (1994). ISBN 963-05-6722-9
  2. Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. s. 243. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. Megszavazták: tényleg jönnek a vármegyék és a főispánok (RTL)
  4. Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. s. 243. ISBN 978-963-06-7919-0
  5. Magyar történelmi fogalomtár. wyd. Gondolat, Budapest. (1989). ss. 194-195.. ISBN 963 282 202 1
  6. Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről. . [dostęp: 2010-09-02].
  7. https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarRemekirok_053/?query=f%C5%91isp%C3%A1n&pg=484&layout=s

Więcej informacji

Powiązane artykuły

Powiązane listy