Lista Comes Siculorum

Z Europa Środkowa
(Przekierowano z Przywódca Seklerów)
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania

Historia funkcji

Lista ispánów Seklerów

Pierwszą pełną listę opracował Miklós Lázár.[1]

XIII wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi Źródła
Ludány Bogomer
syn Szoboszló I
przed 1235 IV. Béla
(1235-1270)
już w 1228 jako: seklerski comes et ductor [2][3]
Ákos I. Mojs 1291 III. András
(1290-1301)
Albert (chychety bán), syn Moysa [2][3]
Bő Péter 1294-1399 według nieautentycznego dokumentu również w 1300 roku [2][3]

XIV wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi Źródła
wakat 1301 1314
Losonci I. István 1315 I. Károly
(1310-1342)
później Ban Severin [3][4]
Losonci Tamás 1319
(1315–1320)
brat Stefana I Losonciego [3][4]
Kacsics IV. Simon 1321-1322 (1321–1327) Mihály, syn varnagy Solymosi; także ispán komitatów: Krassó i Somlyó (obecnie Șemlacu Mare w Rumunii), Mediasch i Bistritz [3][4]
Szécsényi I. Tamás 1322 w tym roku także wojewoda Transylwanii
Hermán Lack 1329-1343 (1328–1343) I. Károly
(1310-1342)
I. Lajos
(1342-1382)
hrabia trzech klanów Seklerów; także ispán Mediasch i Bistritz oraz komitatu Csanád [5][6][4][7]
Lackfi András 1342-1351 (1343–1350) I. Lajos
(1342-1382)
Lachk ispán Seklerów; wojewoda Transylwanii, także ispán komitatów: Szatmár i Máramaros oraz Mediasch, Bistritz, Kronstadt od 1350 do 1402 [8] [7][9]
Bereczk 1351
Báthori Miklós 1350–1352
Raholcai Lőkös 1353-1355 (1352–1356) także ispán Kronstadt i stolnik królewski i stolnik królewski; hrabia administrujący Kronstadtem, bez powoływania się na tytuł ispána od 1355 roku [7][4]
Zsámboky János 1356-1360 Syn palatyna Miklósa [7][4]
Gilétfi János 1358
Lackfi Dénes 1360 W 1359 roku był już wojewodą transylwańskim
Lackfi II. Miklós 1361/63-1367
(1363–1367)
brat Denisa Lackfi, ispán komitatów: Szatmár, Máramaros, Ugocsa i Kraszna [7][4]
Lackfi II. István 1367-1371 [7][4]
Losonci I. László 1372-1375 (1373–1376) później wojewoda Transylwanii [7][4]
Derencsényi Miklós 1377-1380 [4][10]
Perényi I. Miklós 1380-1382 [4][10]
Losonci Miklós 1383-1385 (1382–1385) I. Mária
(1386-1395)
brat Władysława Losonci [11][10]
Bélteki Balk 1385-1390 I. Mária
(1386-1395)
Zsigmond
(1387-1437)
Sas, wicewojewoda razem z bratem Dragiem [11][12]
Bélteki Drag 1385-1390 razem z bratem Balkiem
Bélteki János 1390 [11][12]
Szécsényi Simon 1390–1391 [11][12]
Kanizsai II. István 1390-1395 Osl [11][13]
Bebek III. Ferenc 1395-1397 [11][13][14]
Perényi Péter 1397-1398 (1397–1401) Zsigmond
(1387-1437)
Syn Szymona Perényi, razem z Jánosem Maróti (1397–1398); także ispán komitatów: Szatmár i Ugocsa i (od 1398) Ung [15] [13]
Maróti János 1398
(1397–1398)
razem z Péterem Perényi (1397–1398) [16] [11][13]

XV wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi Źródła
Perényi Péter 1401 Zsigmond
(1387-1437)
Csáky I. György
Mácsai György
1401-1403 (1402–1403) Georgius filius Stephani de Macha (Mácsai György) razem [13][17]
Haraszti János
Monostori László
1404 razem z Monostori László [11][13]
Marcali Dénes 1404 Brat Miklósa Marcali wojewody Transylwanii
Nádasi Mihály 1405-1419 (1405–1422) członek Sárkány-rend [11][13]
wakat 1420-1422
Bebek Péter 1423-1426 (1422–1426) syn palatyna Bebek Detrego [11][13]
Kusalyi Jakcs János 1427-1432 (1426–1432) Syn skarbnika królewskiego Kusalyi Jakcs György [18][19]
Kusalyi Jakcs Mihály 1427-1438 (1426–1438) Zsigmond
(1387-1437)
Albert
(1438-1439)
Syn Stefana; później wojewoda Transylwanii [18][19]
Tamási Henrik Mihály 1437-1438 Kusalyi Jakcs Mihálly; syn wojewody Tamási János [18][20]
Bebek II. Imre ? 1438-1440 (1438–1441) Albert
(1438-1439)
I. Ulászló
(1434-1444)
wnuk I. Imre (wojewody); później wojewoda Transylwanii [18][20]
Csáky Ferenc 1438-1441 Albert
(1438-1439)
Alžběta
(1437-1439)
I. Ulászló
(1434-1444)
syn Csáky Györgyego [18][21]
Zoltáni Lőrinc 1439 Albert
(1438-1439)
Kusalyi Jakcs Mihály 1439 Alžběta
(1437-1439)
Csáky Fereccel
Losonci II. Dezső 1441 przed tym wojewoda Transylwanii[22]
Bánfi István[23] 1441 (1440–1441) syn Losonci Dezső; wnuk bana Bánfi Dénes[24] [18][20]
Hunyadi János 1441–1446 I. Ulászló
(1434-1444)
także wojewoda Transylwanii, Ban Maczwy, commier Nándorfehérvár (Beograd, Serbia), ispán komiatów: Arad, Csanád, Csongrád, Keve, Közép-Szolnok, Krassó, Temes (1441–1446); ispán komitatu Máramaros – (1443–1445), Bihar – (1443–1446), Szabolcs i Ugocsa – (1444–1446), Kraszna — (1445), Szatmár – (1445–1446) [25][26]
Újlaki V. Miklós 1441–1446 także wojewoda Transylwanii, ban Severin, commier Nándorfehérvár, ispán komitatów: Arad, Bács, Baranya, Bodrog, Csongrád, Keve, Máramaros, Szerém, Temes, Tolna i Valkó – (1441–1446); ispán Fejér – (1441–1443), Torontál – (1444–1446), Somogy – (1444–1446) [26][27]
Csáky Ferenc 1446–1448 Po raz trzeci [20][26]
Rozgonyi II. János 1449 [20][26]
Rozgonyi Rénold 1449–1453 Po raz pierwszy; razem z Rozgonyi Rénoldem i Rozgonyi Oszvaldem
Rozgonyi Oszvald 1449–1453 Po raz pierwszy; razem z Rozgonyi II. Jánosem (1449)
Hédervári II. Imre 1454 V. László
(1453-1457)
razem z Országh I. Jánosem (1454) [20][26]
Országh I. János 1454–1457 V. László
(1453-1457)
razem z Hédervári II. Imre, (1454), z Rozgonyi Oszvaldem (1454–1457), z Rozgonyi Rénoldem (1455), i z Rozgonyi II. Jánosem (1457) [20][26]
Rozgonyi Oszvald 1454–1458 V. László
(1453-1457)
Po raz drugi; razem z Országh I. Jánosem (1454–1457), z Rozgonyi Rénoldem (1455), z Rozgonyi II. Jánosem (1457) [20][28]
Rozgonyi Rénold 1455 V. László
(1453-1457)
Po raz drugi; razem Országh I. Jánosem i Rozgonyi Oszvaldem (1455)
Rozgonyi II. János 1457 V. László
(1453-1457)
Po raz drugi; razem z Országh I. Jánosem i Rozgonyi Oszvaldem (1457); także wojewoda Transylwanii [20][28]
Paksi László 1458–1459 I. Mátyás
(1458-1490)
razem z Lábatlan Jánosem (1458–1459) [28][29]
Lábatlan János 1458–1460 I. Mátyás
(1458-1490)
także ispán komitatu Temes (1459–1460); razem z Paksi Lászlóm (1458–1459) [28][30]
Rozgonyi Oszvald 1460–1461 I. Mátyás
(1458-1490)
Po raz trzeci; razem z Losonci III. László (1460–1461), Sebestyénem i Rénoldem Rozgonyiami (1461); także ispán komitatu Abaúj (1460–1461) [28][29]
Losonci III. László 1460–1461 I. Mátyás
(1458-1490)
razem z Rozgonyi Oszvaldem (1460–1461) [28][29]
Rozgonyi Sebestyén 1461 I. Mátyás
(1458-1490)
razem z Rozgonyi Oszvaldem i Rozgonyi Rénoldem (1461); także wojewoda Transylwanii i ispán komitatu Temes [28][29]
Rozgonyi Rénold 1461–1463 I. Mátyás
(1458-1490)
razem z Rozgonyi Oszvaldem i Rozgonyi Sebestyénem (1461); także ispán komitatów: Abaúj i Zemplén [29][31]
Dengelegi Pongrác János 1462–1465 I. Mátyás
(1458-1490)
Po raz pierwszy; także wojewoda Transylwanii, ban Severin, i ispán komitatu Közép-Szolnok [29][31]
Szentgyörgyi Sigismund
Szentgyörgyi János
Ellerbach Bertold
1465–1467 I. Mátyás
(1458-1490)
[29][31]
Daróci János 1467 I. Mátyás
(1458-1490)
[31][32]
Dengelegi Pongrác János 1467–1472 I. Mátyás
(1458-1490)
Po raz drugi; razem z Monoszlói Csupor Miklós (1468–1472); także wojewoda Transylwanii, ispán komitatów Közép-Szolnok i Temes – (1470–1472) [33]
Monoszlói Csupor Miklós 1468–1472 I. Mátyás
(1458-1490)
razem Dengelegi Pongrác János (1468–1472); także wojewoda Transylwanii i ispán komitatu Verőce [33]
Magyar Balázs 1472–1475 I. Mátyás
(1458-1490)
także wojewoda Transylwanii, ispán komitatów: Közép-Szolnok i Temes (1473–1475) [33]
Dengelegi Pongrác János 1475–1476 I. Mátyás
(1458-1490)
Po raz trzeci; także wojewoda Transylwanii [33]
Geréb III. Péter 1477–1479 I. Mátyás
(1458-1490)
także wojewoda Transylwanii [33]
Báthori V. István 1479–1493 I. Mátyás
(1458-1490)
II. Ulászló
(1490-1516)
także judge royal, także wojewoda Transylwanii i ispán komitatów: Somogy, Zala i Zaránd [34]
Losonci III. László 1493–1495 II. Ulászló
(1490-1516)
razem z Drágffy Bertalan de Béltek (1493–1495); także wojewoda Transylwanii i mistrz skarbu [34]
Drágffy Bertalan 1493–1498 II. Ulászló
(1490-1516)
razem z Losonci III. Lászlóm (1493–1494); także wojewoda Transylwanii oraz ispán komitatów: Közép-Szolnok, Kraszna, Szabolcs, Szatmár i Ugocsa [34]
Szentgyörgyi Péter 1498–1504 II. Ulászló
(1490-1516)
Po raz pierwszy; także sędzia królewski i wojewoda Transylwanii [35]

XVI wiek

Nazwisko Okres Władca Uwagi Źródła
Tárcai János 1504–1507 II. Ulászló
(1490-1516)
[36]
Szentgyörgyi Péter 1507–1510 II. Ulászló
(1490-1516)
po raz drugi, także sędzia królewski i wojewoda Transylwanii [35]
Szapolyai I. János 1510–1526 II. Ulászló
(1490-1516)
II. LajosII. Ulászló
(1509-15216)
także wojewoda Transylwanii, ispán komitatów: Liptó, Sáros, Sopron, Torna i Trencsén, ban Severin (1513–1516) [35]

Źródła

  • C. Tóth, Norbert; Horváth, Richárd; Neumann, Tibor; Pálosfalvi, Tamás (2016). Magyarország világi archontológiája, 1458–1526, I. Főpapok és bárók [Świecka archontologia Węgier, 1458–1526, Volume I: Prałaci i baronowie]. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete. ISBN 978-963-416-035-9.
  • Dörner, Anton E. (2005). "Transylvania between stability and crisis (1457–1541)". In Pop, Ioan-Aurel; Nägler, Thomas (eds.). The History of Transylvania, Vol. I. (until 1541). Romanian Cultural Institute. str. 299–348. ISBN 973-7784-04-9.
  • Engel, Pál (1996). Magyarország világi archontológiája, 1301–1457, I. [Świecka archontologia Węgier, 1301–1457, Volume I]. História, MTA Történettudományi Intézete. ISBN 963-8312-44-0.
  • Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3.
  • Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9.
  • Kordé, Zoltán (2013). A székely ispáni méltóság kezdeteiről [O powstaniu urzędu hrabiego Szeklerów]. W: Tüdős S., Kinga (red.). Kastélyok, udvarházak és lakóik a régi Székelyföldön. Székely Nemzeti Múzeum. str. 64–72. ISBN 978-973-0-15187-9.
  • Kordé, Zoltán (2016). "Közigazgatás [Administration]; Katonáskodó székelyek az írott forrásokban [Żołnierze Seklerzy w źródłach pisanych]". W: Benkő, Elek; Oborni, Teréz (red.). Székelyföld története, I. kötet: A kezdetektől 1562-ig. Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Haáz Rezső Múzeum. pp. 168–180, 305–320. ISBN 978-606-739-040-7.
  • Kordé, Zoltán (2019). A székely ispáni méltóság története a kezdetektől 1467-ig [Historia godności hrabiego Szeklerów od początku do 1467 roku]. Szeged: Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. ISBN 978-615-80398-7-1.
  • Kristó, Gyula (2003). Early Transylvania (895-1324). Lucidus Kiadó. ISBN 963-9465-12-7.
  • Makkai, László (1994). "The Emergence of the Estates (1172–1526)". W: Köpeczi, Béla; Barta, Gábor; Bóna, István; Makkai, László; Szász, Zoltán; Borus, Judit (red.). History of Transylvania. Akadémiai Kiadó. str. 178–243. ISBN 963-05-6703-2.
  • Pop, Ioan-Aurel (2005). "Transylvania in the 14th century and the first half of the 15th century (1300–1456)". In Pop, Ioan-Aurel; Nägler, Thomas (red.). The History of Transylvania, Vol. I. (until 1541). Romanian Cultural Institute. str. 246–298. ISBN 973-7784-04-9.
  • Stipta, István (1997). A magyar bírósági rendszer története [Historia systemu sądownictwa na Węgrzech]. Multiplex Media – Debrecen University Press. ISBN 963-04-9197-4.
  • Zsoldos, Attila (2011). Magyarország világi archontológiája, 1000–1301 [Świecka archontologia Węgier, 1000–1301]. História, MTA Történettudományi Intézete. Budapest. ISBN978-963-9627-38-3.

Przypisy

  1. Lázár Miklós. Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig. — Az Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája — Budapest 1881.
  2. 2,0 2,1 2,2 Zsoldos 2011, s. 239.
  3. 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 3,5 Kordé 2019, s. 38.
  4. 4,00 4,01 4,02 4,03 4,04 4,05 4,06 4,07 4,08 4,09 4,10 Engel 1996, s. 192.
  5. Engel 2001, s. 116.
  6. Kordé 2016, s. 176.
  7. 7,0 7,1 7,2 7,3 7,4 7,5 7,6 Kordé 2019, s. 59.
  8. Engel 1996, ss. 155, 192
  9. Engel 1996, ss. 155,192.
  10. 10,0 10,1 10,2 Kordé 2019, s. 60.
  11. 11,0 11,1 11,2 11,3 11,4 11,5 11,6 11,7 11,8 11,9 Engel 1996, s. 193.
  12. 12,0 12,1 12,2 Kordé 2019, s. 107.
  13. 13,0 13,1 13,2 13,3 13,4 13,5 13,6 13,7 Kordé 2019, s. 108.
  14. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3. s. 193
  15. Engel 1996, ss. 189, 193, 218, 220.
  16. Engel 1996, s. 193.
  17. Engel 1996, ss. 189, 193, 218.
  18. 18,0 18,1 18,2 18,3 18,4 18,5 Kordé 2019, s. 109.
  19. 19,0 19,1 Engel 1996, ss. 193–194.
  20. 20,0 20,1 20,2 20,3 20,4 20,5 20,6 20,7 20,8 Engel 1996, s. 194.
  21. Engel 1996, ss. 48, 194.
  22. http://genealogy.euweb.cz/hung/dezsofi.html Dezsőfi de Losoncz family
  23. http://genealogy.euweb.cz/hung/dezsofi.html Dezsőfi de Losoncz family
  24. http://genealogy.euweb.cz/hung/losoncz.html Losonczi family
  25. Engel 1996, ss. 15, 34, 98, 114, 123, 125, 140, 145–146, 154, 186, 190, 201, 205.
  26. 26,0 26,1 26,2 26,3 26,4 26,5 Kordé 2019, s. 166.
  27. Engel 1996, ss. 15, 30, 34, 98, 100, 105, 117, 125, 128, 140, 154, 177, 199, 205, 208, 210, 222, 194.
  28. 28,0 28,1 28,2 28,3 28,4 28,5 28,6 Kordé 2019, s. 167.
  29. 29,0 29,1 29,2 29,3 29,4 29,5 29,6 C.Tóth i inni 2016, s. 122.
  30. C.Tóth i inni 2016, s. 121.
  31. 31,0 31,1 31,2 31,3 Kordé 2019, s. 168.
  32. C.Tóth i inni 2016, s. 123.
  33. 33,0 33,1 33,2 33,3 33,4 C.Tóth i inni 2016, ss. 86, 123.
  34. 34,0 34,1 34,2 C.Tóth i inni 2016, ss. 87, 123.
  35. 35,0 35,1 35,2 C.Tóth i inni 2016, ss. 88, 123.
  36. C.Tóth i inni 2016, s. 123.