Szák (ród): Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
 
(Nie pokazano 8 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika)
Linia 25: Linia 25:
  
 
A '''Szák''' nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke [[Tolna vármegye]] volt, ahol még a [[tatárjárás]] előtt telepedett le. A nemzetség nevét a [[Kisbér]]től keletre eső [[Szákszend|Szák]] falu őrizte meg [[Komárom megye|Komárom megyében]].
 
A '''Szák''' nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke [[Tolna vármegye]] volt, ahol még a [[tatárjárás]] előtt telepedett le. A nemzetség nevét a [[Kisbér]]től keletre eső [[Szákszend|Szák]] falu őrizte meg [[Komárom megye|Komárom megyében]].
 +
 +
==Drzewo genealogiczne==
 +
 +
* A1 Barc
 +
** B1 '''[[Szák I. Miklós]]''' [[palatyn]] (1213-1233) ?? (1219-1222) i (1224)
 +
*** C1 Herrand († 1250)
 +
** B2 Botos
 +
*** C1 '''[[Szák I. Pósa]]'''
 +
**** D1 II. Pósa (1264-1274)
 +
**** D2 Albey
 +
***** E1 I. Konrád
 +
***** E2 I. János, ((1274-1307)
 +
****** F1 II. Konrád (1281-bd)
  
 
==Története==
 
==Története==
Linia 34: Linia 47:
 
Az ág első ismert ősei Barcz és testvére Botos volt.
 
Az ág első ismert ősei Barcz és testvére Botos volt.
  
−
Barc fia I. Miklós (1213-1233), aki a nemzetség tagjai közül egészen a nádorságig vitte:
+
Miklós I. (1213-1233), syn Barca, który spośród członków rodziny zaniósł go do podniebienia:
 +
 
 +
<small>Barc fia I. Miklós (1213-1233), aki a nemzetség tagjai közül egészen a nádorságig vitte:</small>
 +
 
 +
- Mikołaj I. - W 1217 r. walczył w Ziemi Świętej, między '''1219 a 1222''' r. był [[palatyn]]em i [[ispán]]em sopronską, w '''1224''' r. był [[palatyn]]em i [[ispán]]em bratysławskim, a w 1226 r. Ponownie palatynem i osą sopronską. Zgodnie z pozostałymi dokumentami około 1221–1226 r. Wraz z innymi członkami klanu sprzedał Beres z powiatu Veszprém (obecnie osada, znajdująca się na terenie dzisiejszego Márkó [1]) Pósowi I., synowi jego brata Botosa.
 +
 
 +
<small>- '''I. Miklós''' - [[1217]]-ben a Szentföldön harcolt, [[1219]]-[[1222]] között nádor és soproni ispán volt, [[1224]]-ben [[királynéi udvarbíró]] és pozsonyi ispán, [[1226]]-ban újra nádor és soproni ispán volt. A fennmaradt okiratok szerint 1221-1226 körül a nemzetség többi tagjával együtt eladta a Veszprém vármegyei ''Berét'' (ma már nem létező település, a mai [[Márkó]] területén volt található<ref>{{hiv-web |url=http://www.schwaben.hu/_page_contents/site_main.php?id_page=242&dinamic_menu_name_menu=vertical |cím=Márkó településtörténete |elérés=2015-08-31}}</ref>) I. Pósának, ''Botos'' nevű testvére fiának.</small>
  
−
- '''I. Miklós''' - [[1217]]-ben a Szentföldön harcolt, [[1219]]-[[1222]] között nádor és soproni ispán volt, [[1224]]-ben [[királynéi udvarbíró]] és pozsonyi ispán, [[1226]]-ban újra nádor és soproni ispán volt. A fennmaradt okiratok szerint 1221-1226 körül a nemzetség többi tagjával együtt eladta a Veszprém vármegyei ''Berét'' (ma már nem létező település, a mai [[Márkó]] területén volt található<ref>{{hiv-web |url=http://www.schwaben.hu/_page_contents/site_main.php?id_page=242&dinamic_menu_name_menu=vertical |cím=Márkó településtörténete |elérés=2015-08-31}}</ref>) I. Pósának, ''Botos'' nevű testvére fiának.
+
Mikołaj Miałem syna Herranda, który zmarł w 1250 r. Mikołaj, syn Barcza (E) z rodziny Sak, był właścicielem zamku Lance do 1250 r., Kiedy to przywrócono własność zamku IV. Został przekazany królowi Belie, który w 1263 roku wraz z Hiszpanami Locsmand podarował go Lőrincowi z plemienia Aba, przodkowi rodziny Atyinai.
  
−
I. Miklós nak egy Herrand nevű fia volt, aki azonban [[1250]]-ben meghalt. E Szák nemzetségbeli Barcz (Barc) fia Miklós birtokolta [[Lándzsér]] várát 1250-ig, mikor a vár tulajdonjoga visszaszállt [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királyra, aki azt 1263-ban a locsmándi ispánsággal együtt [[Aba nemzetség]]beli Lőrincnek, az Atyinai család ősének adományozta.
+
<small>I. Miklós nak egy Herrand nevű fia volt, aki azonban [[1250]]-ben meghalt. E Szák nemzetségbeli Barcz (Barc) fia Miklós birtokolta [[Lándzsér]] várát 1250-ig, mikor a vár tulajdonjoga visszaszállt [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királyra, aki azt 1263-ban a locsmándi ispánsággal együtt [[Aba nemzetség]]beli Lőrincnek, az Atyinai család ősének adományozta.</small>
  
−
* I. Pósa később [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király (kiskirály) mellé szegődött, aki [[1229]]-ben a [[Kacsics nemzetség]]től elvett szécsényi uradalmat adta neki jutalmul. Két fia volt: II. Pósa () és Albey.
+
* I. Pósa később [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király (kiskirály) mellé szegődött, aki [[1229]]-ben a [[Kacsics nemzetség]]től elvett szécsényi uradalmat adta neki jutalmul.
 
** '''Botos''' (Botus) fia I. Pósa [[1218]]-ban a [[Szentföld]]ről visszatérő [[II. András magyar király|II. András]] király elé ment egészen Görögországig, ahol egy ideig kezesként királyáért letartóztatták. Kiszabadulása után jutalmul a király neki adta a Sopron vármegyei Veperd és Alsó-Lók falvakat. Ekkortájt vette meg a nemzetség többi tagjától a [[Bakony]]ban, [[Veszprém]]től északnyugatra eső Bere falut is.
 
** '''Botos''' (Botus) fia I. Pósa [[1218]]-ban a [[Szentföld]]ről visszatérő [[II. András magyar király|II. András]] király elé ment egészen Görögországig, ahol egy ideig kezesként királyáért letartóztatták. Kiszabadulása után jutalmul a király neki adta a Sopron vármegyei Veperd és Alsó-Lók falvakat. Ekkortájt vette meg a nemzetség többi tagjától a [[Bakony]]ban, [[Veszprém]]től északnyugatra eső Bere falut is.
 
** '''II. Pósa''' (1264-1274) [[1267]]-ben [[Veperd]] és [[Lók]] szomszédságába eső Nagy-Barom nevű faluban élt, melyet ekkor róla Pósa-Baromának is hívtak. Ekkor már ispánként nevezték, és fogott bírának kérték fel a szomszédos Vas vármegye északi részén lakó nemesek.
 
** '''II. Pósa''' (1264-1274) [[1267]]-ben [[Veperd]] és [[Lók]] szomszédságába eső Nagy-Barom nevű faluban élt, melyet ekkor róla Pósa-Baromának is hívtak. Ekkor már ispánként nevezték, és fogott bírának kérték fel a szomszédos Vas vármegye északi részén lakó nemesek.
 
*** '''Albey''' (I. Pósa fia), kinek fia I. Konrád volt.
 
*** '''Albey''' (I. Pósa fia), kinek fia I. Konrád volt.
 
**** '''I. Konrád''' [[1240]]-ben a királyné pohárnokmestere volt. Ő vitte hírül [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királynak [[V. István magyar király|V. István]] születését. A Jó hírnek örvendő apa I. Konrádot [[Dáka|Podár]] Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg, majd [[1250]]-ben megvette rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom vármegyei [[Vérteskethely|Terjént]], a Somogy vármegyei [[Kisgyalán|Gyalán]]t és [[Várong]] felét. [[1268]] körül a győri ispánságot is viselte. majd [[1269]]-ben II. Pósa nevű rokonától Berét is megvásárolta.
 
**** '''I. Konrád''' [[1240]]-ben a királyné pohárnokmestere volt. Ő vitte hírül [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] királynak [[V. István magyar király|V. István]] születését. A Jó hírnek örvendő apa I. Konrádot [[Dáka|Podár]] Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg, majd [[1250]]-ben megvette rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom vármegyei [[Vérteskethely|Terjént]], a Somogy vármegyei [[Kisgyalán|Gyalán]]t és [[Várong]] felét. [[1268]] körül a győri ispánságot is viselte. majd [[1269]]-ben II. Pósa nevű rokonától Berét is megvásárolta.
−
I. Konrádnak két fia volt: I. János (1274-1307) és II. Konrád ().
 
 
***** '''I. János''', ((1274-1307), aki valószínűleg ekkor [[Szákszend|Szák]]on, vagy [[Vérteskethely|Terjénben]] lakott, [[1273]] tavaszán az akkor ellenséges kézben lévő [[Győr]]ből [[Kisbér|Hánta]] elpusztítására induló német csapatot megverte, és tőlük 14 magyar rabot kiszabadított. Jutalomképpen a közeli '''Vasdinnye''' (ma Vasdinnyepuszta) egy részét nyerte. [[1292]]-ben az alországbíró ítélőtársa volt egy esztergom vármegyei birtokperben. [[1307]]-ben pedig [[Nak]]ki (Tolna vármegye) birtokát ajándékozta vejének Kapolyi Istvánnak. I. János fiai: Domokos és II. János voltak, akik [[Vérteskethely|Terjén]] és Gyaláng nevű falvakra, valamint Várang felére megerősítést kértek, ezenkívül Domokos [[1333]]-ban [[Süttő|Sédtövi]] birtokát, majd [[1346]]-ban a sopron vármegyei [[Veperd]]et adta el. [[1346]]-ban [[Kisgyalán|Gyalán]]ban, vagy [[Várong]]on lakott és tolna vármegyei nemesként említették.
 
***** '''I. János''', ((1274-1307), aki valószínűleg ekkor [[Szákszend|Szák]]on, vagy [[Vérteskethely|Terjénben]] lakott, [[1273]] tavaszán az akkor ellenséges kézben lévő [[Győr]]ből [[Kisbér|Hánta]] elpusztítására induló német csapatot megverte, és tőlük 14 magyar rabot kiszabadított. Jutalomképpen a közeli '''Vasdinnye''' (ma Vasdinnyepuszta) egy részét nyerte. [[1292]]-ben az alországbíró ítélőtársa volt egy esztergom vármegyei birtokperben. [[1307]]-ben pedig [[Nak]]ki (Tolna vármegye) birtokát ajándékozta vejének Kapolyi Istvánnak. I. János fiai: Domokos és II. János voltak, akik [[Vérteskethely|Terjén]] és Gyaláng nevű falvakra, valamint Várang felére megerősítést kértek, ezenkívül Domokos [[1333]]-ban [[Süttő|Sédtövi]] birtokát, majd [[1346]]-ban a sopron vármegyei [[Veperd]]et adta el. [[1346]]-ban [[Kisgyalán|Gyalán]]ban, vagy [[Várong]]on lakott és tolna vármegyei nemesként említették.
 
***** '''II. Konrád''' (1281-bd) a Podár melletti; Salamon és Ötvös közé eső [[Csatár]] falut adta el. A család tagjait ekkortájt Gyalányiaknak írták.
 
***** '''II. Konrád''' (1281-bd) a Podár melletti; Salamon és Ötvös közé eső [[Csatár]] falut adta el. A család tagjait ekkortájt Gyalányiaknak írták.
Linia 81: Linia 99:
 
{{SORTUJ:Szak}}
 
{{SORTUJ:Szak}}
  
−
[[Kategoria:Rody]]
+
[[Kategoria:Klan Szák]]
−
[[Kategoria:Ród Szák]]
+
[[Kategoria:Klany]]

Aktualna wersja na dzień 15:56, 19 lis 2019

Za: Szák nemzetség

Szák

Kraj Królestwo Węgier
— {{{tytulatura}}} —
Pochodzenie {{{pochodzenie}}}

A Szák nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke Tolna vármegye volt, ahol még a tatárjárás előtt telepedett le. A nemzetség nevét a Kisbértől keletre eső Szák falu őrizte meg Komárom megyében.

Drzewo genealogiczne

  • A1 Barc
    • B1 Szák I. Miklós palatyn (1213-1233) ?? (1219-1222) i (1224)
      • C1 Herrand († 1250)
    • B2 Botos
      • C1 Szák I. Pósa
        • D1 II. Pósa (1264-1274)
        • D2 Albey
          • E1 I. Konrád
          • E2 I. János, ((1274-1307)
            • F1 II. Konrád (1281-bd)

Története

A nemzetség első ismert őse a Nagylábúnak hívott Pál volt, aki még II. Géza királytól kapta a somogy vármegyei Mosgótól északra eső Töttös (Tyteus) földet, de mivel gyermeke nem született, e földet később a szenttrinitási és okormindszenti monostorokra hagyta.

A nemzetség a Gyaláni, Sédtövy, Komárom-Veszprém megyei és Zopa ágak szerint különböztethetők meg:

Gyaláni ág

Az ág első ismert ősei Barcz és testvére Botos volt.

Miklós I. (1213-1233), syn Barca, który spośród członków rodziny zaniósł go do podniebienia: 

Barc fia I. Miklós (1213-1233), aki a nemzetség tagjai közül egészen a nádorságig vitte:

- Mikołaj I. - W 1217 r. walczył w Ziemi Świętej, między 1219 a 1222 r. był palatynem i ispánem sopronską, w 1224 r. był palatynem i ispánem bratysławskim, a w 1226 r. Ponownie palatynem i osą sopronską. Zgodnie z pozostałymi dokumentami około 1221–1226 r. Wraz z innymi członkami klanu sprzedał Beres z powiatu Veszprém (obecnie osada, znajdująca się na terenie dzisiejszego Márkó [1]) Pósowi I., synowi jego brata Botosa. 

- I. Miklós - 1217-ben a Szentföldön harcolt, 1219-1222 között nádor és soproni ispán volt, 1224-ben királynéi udvarbíró és pozsonyi ispán, 1226-ban újra nádor és soproni ispán volt. A fennmaradt okiratok szerint 1221-1226 körül a nemzetség többi tagjával együtt eladta a Veszprém vármegyei Berét (ma már nem létező település, a mai Márkó területén volt található[1]) I. Pósának, Botos nevű testvére fiának.

Mikołaj Miałem syna Herranda, który zmarł w 1250 r. Mikołaj, syn Barcza (E) z rodziny Sak, był właścicielem zamku Lance do 1250 r., Kiedy to przywrócono własność zamku IV. Został przekazany królowi Belie, który w 1263 roku wraz z Hiszpanami Locsmand podarował go Lőrincowi z plemienia Aba, przodkowi rodziny Atyinai. 

I. Miklós nak egy Herrand nevű fia volt, aki azonban 1250-ben meghalt. E Szák nemzetségbeli Barcz (Barc) fia Miklós birtokolta Lándzsér várát 1250-ig, mikor a vár tulajdonjoga visszaszállt IV. Béla királyra, aki azt 1263-ban a locsmándi ispánsággal együtt Aba nemzetségbeli Lőrincnek, az Atyinai család ősének adományozta.
  • I. Pósa később IV. Béla király (kiskirály) mellé szegődött, aki 1229-ben a Kacsics nemzetségtől elvett szécsényi uradalmat adta neki jutalmul.
    • Botos (Botus) fia I. Pósa 1218-ban a Szentföldről visszatérő II. András király elé ment egészen Görögországig, ahol egy ideig kezesként királyáért letartóztatták. Kiszabadulása után jutalmul a király neki adta a Sopron vármegyei Veperd és Alsó-Lók falvakat. Ekkortájt vette meg a nemzetség többi tagjától a Bakonyban, Veszprémtől északnyugatra eső Bere falut is.
    • II. Pósa (1264-1274) 1267-ben Veperd és Lók szomszédságába eső Nagy-Barom nevű faluban élt, melyet ekkor róla Pósa-Baromának is hívtak. Ekkor már ispánként nevezték, és fogott bírának kérték fel a szomszédos Vas vármegye északi részén lakó nemesek.
      • Albey (I. Pósa fia), kinek fia I. Konrád volt.
        • I. Konrád 1240-ben a királyné pohárnokmestere volt. Ő vitte hírül IV. Béla királynak V. István születését. A Jó hírnek örvendő apa I. Konrádot Podár Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg, majd 1250-ben megvette rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom vármegyei Terjént, a Somogy vármegyei Gyalánt és Várong felét. 1268 körül a győri ispánságot is viselte. majd 1269-ben II. Pósa nevű rokonától Berét is megvásárolta.
          • I. János, ((1274-1307), aki valószínűleg ekkor Szákon, vagy Terjénben lakott, 1273 tavaszán az akkor ellenséges kézben lévő Győrből Hánta elpusztítására induló német csapatot megverte, és tőlük 14 magyar rabot kiszabadított. Jutalomképpen a közeli Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét nyerte. 1292-ben az alországbíró ítélőtársa volt egy esztergom vármegyei birtokperben. 1307-ben pedig Nakki (Tolna vármegye) birtokát ajándékozta vejének Kapolyi Istvánnak. I. János fiai: Domokos és II. János voltak, akik Terjén és Gyaláng nevű falvakra, valamint Várang felére megerősítést kértek, ezenkívül Domokos 1333-ban Sédtövi birtokát, majd 1346-ban a sopron vármegyei Veperdet adta el. 1346-ban Gyalánban, vagy Várongon lakott és tolna vármegyei nemesként említették.
          • II. Konrád (1281-bd) a Podár melletti; Salamon és Ötvös közé eső Csatár falut adta el. A család tagjait ekkortájt Gyalányiaknak írták.

Sédtövy ág

Ez az ág az egykor Esztergom vármegyei (ma Komárom-Esztergom megye) Süttőn (régies nevén Sédtő) lakott.

1295-ben a Sédtövy ágból való András összetűzésbe került az ország akkor legerőszakosabbnak számító urával, a Trencsényi ágból származó Csák nemzetségbeli III. Istvánnal, aki őt fogságba vettette, ahonnan csak 400 márka váltságdíjért szabadulhatott ki. A szabadulás váltságdíját rokonától; Egyed fia Sándor Diósjenői várnagytól szerezte meg 1295-ben a Békés vármegyei Murony, vagy Muroly nevű birtokáért cserébe.

Komárom-Veszprém megyei ágak

A Komáromi ág első ismert ősi János és Petus (Pető) voltak, akik 1221 körül eladták berei részüket.

1232 körül Lesták fia, Péter, mint választott biró, a mai kisbéri határhoz tartozó Esztár helységben 16 hold szőlőt adott a hántai egyháznak.

A nemzetség gyaláni ágából Konrád (1240-1269.) főpohárnok és győri főispán volt, 1250-ben Terjént ( ma Vérteskethely) nyerte adományul.

Fia, I. János, 1273-ban hadi érdemei jutalmául Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét szerezte meg. 1292-ben az alországbíró ítélőtársa. János fiai, Domonkos és II. János, 1329-ben megerősítő levelet kértek Terjénre (Vértesketthely) és más vármegyékben fekvő birtokukra. (Karácsonyi III. 38-43)

Veszprémi ág a Veszprém melletti Csatár puszta és Jutas közt állt egykor Kemecse nevű falu, ahol Mihály ispán és két nemzedéke lakott, és e faluról magukat Kemecseinek nevezték.

Zopa ág

A zselicségi, vagy Zopa ág Somogy vármegye délkeleti, zselicségi részére származott el, tőlük kapta nevét a Szentgyörgyi Zopa család, melynek névadó őse Zopa I. Pál volt, aki 1310-ben a Boldogasszonyfa mellé eső Nyírakol szomszédosaként volt említve. I. Pál fiai: János (1341) és I. Miklós (1341-46) 1341-ben egy hamis oklevél kapcsán nagy bajba kerültek, és rájuk fogták, hogy nem is a Szák, hanem a Zách nemzetségből származnak, és mint ilyeneket kiirtandók. Azonban később sikerült kimutatniuk a névhasonlóságból származó tévedést és így végül nem vesztették el birtokaikat.

Jegyzetek

Források

Przypisy

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Szák_(ród)&oldid=12328”