Tomaj (klan): Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 76: | Linia 76: | ||
****D4. Stefánia, fl 1274; mąż: [[Banai Kozma]] | ****D4. Stefánia, fl 1274; mąż: [[Banai Kozma]] | ||
****D5. Petronella, fl 1274 | ****D5. Petronella, fl 1274 | ||
| − | ***C3. '''[[Losonczi Dénes]]''', fl 1275-94; jego potomkowie '''[[ | + | ***C3. '''[[Losonczi Dénes]]''', fl 1275-94; jego potomkowie '''[[Losonci (rodzina)|TUTAJ]]''' |
***C4. Miklós, fl 1275-80 | ***C4. Miklós, fl 1275-80 | ||
****D1. Dezső, fl 1302 | ****D1. Dezső, fl 1302 | ||
Wersja z 13:07, 31 gru 2019
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Klan Tomay uważał Anonymusa Tonuzoba za potomka przywódcy Penaeo. Tonuzoba, anonimowy urzędnik, twierdzi, że przybył do kraju w czasach księcia Taksony. [1] Od Taksony otrzymał rozszerzenie osady Abádi-rév: ziemię rozciągającą się od dzisiejszej Kunmadaras do Cisy. Synem Tonuzoby był Urkund, który jednak wraz z żoną przeszedł na chrześcijaństwo. Ich synem mógł być Tomaj, który nosił nazwę rodzaju za czasów Szczepana. [2] Rodzaj Tomaj używał nazw Tannis (Thonyz) i Örkény (Urkund) nawet w XIII wieku (gałąź Lesence-Tomaji). A Tomaj nemzetség Anonymus Tonuzoba besenyő vezér leszármazottjának tartotta. Tonuzoba a Névtelen jegyző állítása szerint még Taksony fejedelem idejében jött be az országba.[1] Taksony-tól az Abádi-rév mellékét kapta települési helyül: a mai Kunmadarastól a Tiszáig terjedő földterületet. Tonuzoba fia Urkund (Örkény) volt, aki azonban már nejével együtt keresztény hitre tért. Az ő fiuk lehetett az István korában birtokos Tomaj, aki a nemzetség nevét adta.[2] A Tomaj nemzetség a Tanisz (Thonyz) és Örkény (Urkund) neveket még a 13. század folyamán is használta (Lesence-Tomaji ág). Herb tego rodzaju przedstawia złotego gryfa wznoszącego się na niebieskim polu. [1] A nemzetség címere kék mezőben ágaskodó arany griffet ábrázol.[1] Jego najstarsze posiadłości znajdowały się w części Tiszántúl (Kemeji) w hrabstwie Heves, gdzie również mieli klasztor benedyktynów (Tomajmonostora). Bardzo wcześnie nabyli również posiadłości powiatu Zala (Lesencetomaj, Badacsonytomaj, Cserszegtomaj). Na wykresach członkowie rodzaju spotykają się od 1216 roku. Ich rodziny nabyły duże posiadłości w Szerémsség, Highlands, Transylvania i Szolnok. Pod koniec XII wieku rodzaj został podzielony na cztery gałęzie: Losonc, Abad, Lesencetomaj i Henna. Najważniejszą z nich była rodzina Losonci [1] Legrégebbi birtokai Heves vármegye tiszántúli (kemeji) részén feküdtek, ahol bencés nemzetségi monostoruk (Tomajmonostora) is állt. Nagyon korán szerezték Zala vármegyei birtokaikat is (Lesencetomaj, Badacsonytomaj, Cserszegtomaj). Oklevelekben a nemzetség tagjai 1216 óta fordulnak elő. Családaik nagy birtokokat szereztek a Szerémségben, a Felvidéken, Erdélyben és Szolnok megyében. A nemzetség a 12. század végére négy ágra szakadt, a losonci, az abádi, a lesencetomaji és a henei ágakra. Legfontosabb közülük a Losonci család lett.[1] Spis treściGenealogiahttp://genealogy.euweb.cz/hung/tomaj.html N from Tomaj family, had issue:
Losonci ágSarudtól és Hevestől délre egészen a Tiszáig elterülő föld volt birtokában. Ebből származtak a Losonci és a losonci Bánfi családok. Az ág első ismert őse I. Dénes. Fia II. Dénes volt, aki az ág legmagasabbra emelkedett tagja volt, és már 1222-ben főlovászmester volt, s az maradt egészen 1224 végéig, majd tárnokmester, később nádor lett. I. Dénes másik fia Pelbárt (Privartus)
Na południe od Sarud i Heves znajdowała się kraina rozciągająca się na Tisza. Stąd pochodzą rodziny Losonci i Losonci Bánfi. Pierwszym znanym przodkiem oddziału jest Dénes I. Syn II Dénes był najwyżej ocenianym członkiem oddziału i był już 1222 mistrzem łucznikiem i pozostał tam do końca 1224, a później stał się palatynem. Kolejny syn Dénesa I. Pelbárta (Privartus)
I. To był István, 1314 - 1350 zakaz Sörény.
III. Stephen 1344-56. przodek rodziny Losonci. II. Thomas 1350–58. przodek rodziny Banfi w Losoncu. VII. Ban Dénes 1380-88. był tytułowym przodkiem rodziny Banfi w Losoncu. Transylwanskie posiadłości oddziału w LosonciiWśród członków rodzaju był Dénes I., który od 1228 r. Był członkiem Hiszpanów Szolnok, a następnie wstąpił do województwa transylwanii, a wreszcie do fotela podniebiennego. W Transylwanii nabył także majątki jako biskup Szołnok. II. Król Andrzej podarował mu majątki Simona Ban, winnego zabójstwa królowej Gertrud, o imionach Széplak i Gyeke. Później nabył także Régen. Jego mniejsi synowie mieszkali na przemian w Losonczu i Régen. Palatyn Dénes poległ w bitwie nad brzegiem morza. Wraz z przedwczesną śmiercią jego nielegalnie odebrane nieruchomości pozostały bez właściciela, jego syn wyzdrowiał, a nawet osiągnął szczyt. Ale nabył także majątek z odwagą: w 1291 r. Ogłosił się wojną austriacką, dlatego otrzymał III. Król Andrzej nagrodził majątek Laponii i połowę Kozárvár, a następnie wyludniony Csicó, którego chłopi zamkowi wymarli. Do tego czasu nabył Bonyha poprzez zakup. A nemzetség tagjai közül I. Dénes, aki 1228-tól szolnoki ispánságot viselt, majd erdélyi vajdaságra, végül pedig a nádori székbe emelkedett. Erdélyben még mint szolnoki ispán szerzett birtokokat. II. András király a Gertrud királynő megölésében bűnös Simon bán Széplak és Gyeke nevű birtokait adományozta neki. Ugyancsak ő szerezte meg később Régent is. Kisebb fiai váltakozva, hol Losonczon, hol pedig Régenben laktak. Dénes nádor a sajómezei csatában esett el. Korai halálával gazda nélkül maradt jogtalanul elvett birtokait hasonnevű, fia szerezte vissza és még meg is tetőzte azokat. De birtokot szerzett vitézségével is: 1291-ben az osztrák háborúban tüntette ki magát, s ezért adja neki III. András király jutalmul a láposi uradalmat és Kozárvár felét, később pedig az elnéptelenedett Csicsót, melynek várjobbágy birtokosai kihaltak. Ez idő tájt vétel útján megszerezte Bonyhát is. Jego trzej synowie dołączyli do partii króla Roberta Roberta, w wyniku czego László zemsty na województwie transylwanii zajął wszystkie ich ziemie transylwańskie. Dopiero w 1315 r. Powrócili do swoich posiadłości po jego śmierci. Ze względu na ich lojalność wobec króla István został Székely ispán, następnie wódz hrabstwa Vas i Szörényi ban, a Tamás został Szekler ispán, a następnie hrabstwa Bereg i Ugocsa. Három fia Károly Róbert király pártjára állt, ezért László erdélyi vajda bosszúból elfoglalja összes erdélyi birtokaikat. Csak 1315-ben annak halála után jutnak ismét birtokaikhoz. A királyhoz való hűségük miatt lett fiai közül Istvánból előbb székely ispán, majd Vas vármegye főispánja és szörényi bán lett, Tamás pedig székely ispán, majd Bereg és Ugocsa megyék főispánja lett. Członkowie oddziału nabywali również nieruchomości w drodze dalszych dotacji królewskich i osad: Az ág tagjai további királyi adományokkal és egyezségekkel is birtokokhoz jutottak: Földvár, Katona, Czég, Kamarás, Szombattelke Fürményes, Kérészlaka, Paptelke, Nagyhatár
Ormány, Kepös, Kérő, Marcaltelke, Szond
Abádi ágOddział Abad był własnością Abada i świętego Szymona. Az Abádi (Szentimrei) ág Abádon és Szentimrén volt birtokos. Oddział Abad był także wsią Sebestyen, która została wywłaszczona przez tę gałąź klanu w 1279 r., Ale później zajęta w 1336 r. Az abádi ág-é volt Sebestyén falu is, melyet a nemzetség ezen ága 1279-ben elidegenített, de később, 1336-ban mégis igényt tartott rá. Pierwszym znanym przodkiem gałęzi Abadi był Piotr I, którego synami byli Uz i Sebestyen I (1261–1279). Az Abádi ág első ismert őse I. Péter volt, kinek fiai Úz és I. Sebestyén (1261-79) voltak. Przed 1261 Sebestyen złożyłem przysięgę pułku Abad; to znaczy należy do rodzaju Tomaj. 1261 előtt I. Sebestyén esküvel igazolta az abádi rév hovatartozását; vagyis, hogy az egészen a Tomaj nemzetségé. 1325-ben egy a Csanád egri püspök által kiállított bizonyságlevél a Tomaj nemzetség ősi birtokai között említette Igart is, mely szerint a Tomaj nemzetség Abádi ágából származó Abádi Sebestyén fia Lóránt az apja testvérétől Úztól származó Péter özvegyét és leányát 50 márkával kielégítve, bizonyságot tett affelől, hogy a nemzetség női családtagjai és örököseik ezután Abád, Szentimre, Tinódtő és Igar nevű birtokokra semmiféle jogot nem tartanak. Nem véletlen azonos az Abaúj vármegyei Gibárt címerében szereplő griff a Tomaj nemzetség griffjével, a településen 2016-ban is élt Szent-Imrey Pál és családja. Ugyanezen család volt a II.VH előtt birtokos Krasznokvajdán is ahol Szent-Imrey kastély is található. Lesence-tomaji ágByli właściciele w okolicach Lesencze-Tomaj w powiecie Zala. A Zala megye-i Lesencze-Tomajon, vagy annak környékén voltak birtokosok. Henei ágTa gałąź klanu Tomaj mieszkała we wsi Hene (obecnie opuszczonej) na północ od Bogdány w hrabstwie Sabolcs. A Tomaj nemzetség ez ága a szabolcs megyei Bogdánytól északra eső Hene faluban (most puszta) lakott. Gałąź Heneya z rodzaju Tomaj była kilkakrotnie wspominana we współczesnych kartach: A Tomaj nemzetség Heney ágát a korabeli oklevelek több alkalommal is említették: W 1219 roku Urkund I i jego bracia dzielili tę wieś Hene z biskupem Majadem. (Váradi Regestrum 1. piętro) 1219-ben I. Örkény (Urkund) és testvérei ezt a Hene falut Majád ispánnal osztják meg. (Váradi Regestrum 1.sz.) W 1268 II. Syn Örkény'ego, Miklós I., został wymieniony jako właściciel Heneya, sąsiada Niebieskiej Wioski. 1268-ban II. Örkény fiát, I. Miklós ispánt mint a Kék faluval szomszédos Heney földesurát említették. W 1278 roku został schwytanym sędzią rodziny Anarcsów w pozwie przeciwko Vardianom. 1278-ban az Anarcsi család fogott bírája volt a Várdaiak elleni perben. W 1289 II. Mikołaj, syn Samoda, przekazał wioskę Kagy Anarcsyakowi. 1289-ben II. Miklós, Sámod fia Kágy falut átadta az Anarcsyaknak. Około 1300 r. Syn Beregsi Egyed zeznaje Konrada Sándora Komorai, który był zięciem lub szwagrem wioski Cigánd (Zygand), obecnie części hrabstwa Zemplén i położonej na prawym brzegu Tiszy. dał jej to. 1300 körül pedig Berencsi Egyed fia Konrád Komorai Sándor javára tanúskodik, aki veje, vagy sógora volt, s akit úgy megszeretett, hogy 1289-ben a most Zemplén megyéhez tartozó és a Tisza jobb partján fekvő Cigánd (Zygand) falut, mely szerzett jószágsa volt is neki ajándékozta.
1327-ben fia Domokos volt említve Barsa Bekével való panaszos ügyével kapcsolatban. Przypisy
|
| ||||||||||||||||||||||