|
|
| (Nie pokazano 9 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika) |
| Linia 1: |
Linia 1: |
| − | {{egyért2|az országbíró lovászmesterről|Csák Ugrin (egyértelműsítő lap)}}
| + | * [[Csák Ugrin (arcybiskup)]] († 1204), [[Arcybiskupi Ostrzyhomia|arcybiskupi Ostrzyhomia]], prawdopodobnie syn [[ispán]]a Ugrina |
| − | {{Személy infobox
| |
| − | |név=Csák Ugrin
| |
| − | |kép=
| |
| − | |képméret=
| |
| − | |képaláírás=Ugrin lovászmester 1274. évi pecsétje
| |
| − | |születési név=Pous fia Ugrin
| |
| − | |születési hely=
| |
| − | |születési dátum=1240 előtt (ekkor még kiskorú)
| |
| − | |halál helye=
| |
| − | |halál dátuma=1311
| |
| − | |nemzetiség= magyar {{zászló|magyar}}
| |
| − | |házastárs=
| |
| − | |szakma=országbáró
| |
| − | |művésznév=
| |
| − | |becenév=
| |
| − | |weboldal=<!--http:// nélkül! -->
| |
| − | |blog=
| |
| − | |IMDb=
| |
| − | |PORT.hu=
| |
| − | }}
| |
| − | '''Csák nembeli Ugrin''' (''Ugron''; [[1240]] előtt – [[1311]]) országbáró (– ''barones regni''), a [[Csák nemzetség]] tagja. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] uralkodása alatt [[Szörényi bánság|szörényi bán]] (1268). [[V. István magyar király|V. István]] alatt nem töltött be országos tisztséget. [[IV. László magyar király|IV. László]] alatt [[lovászmester]] (1272–1274), [[Szerém vármegye|szerémi]] [[ispán]] (1272–1273), címzetes bán, [[országbíró]] (1275), [[erdélyi vajda]] (1275–1276), [[Bánya várispánság|bányai]] ''(banai)'' ispán (1277), [[tárnokmester]] (1277–1279), majd [[Macsói bánság|macsói]] és [[Boszniai bánság|boszniai]] bán (1278–1279). [[III. András magyar király|III. András]] alatt [[Pozsega vármegye|pozsegai]] ispán (1293). 1298-ban a király a „leghívebb” bárójának nevezte. Az interregnum idejében Károly Róbert „gyámja” és „leghűségesebb bárója”, ismét szerémi ispán és tárnokmester (1306–1309).
| |
| | | | |
| − | A korabeli iratokban ''Ugrinius'', ''Ugrinus'', ''Wgrinus'', ''Wgrino'', ''Vgrini'' neveken fordul elő, melyhez élete végéig a ''filius Pous'' előnevet használta.
| + | Csák Ugrin († 1204), [[Biskup Győr]] |
| | | | |
| − | == Származása, rokonai ==
| + | * [[Csák I. Ugrin]] (zm.1241), [[Arcybiskupi Kalocsa-Kecskemét|arcybiskupi Kalocsa-Kecskemét]], zabity in the battle of Mohi |
| | + | * [[Csák II. Ugrin]], archbishop of Spalato (1244–1248) |
| | + | * [[Csák III. Ugrin]] (1240-1311), [[wojewoda Siedmiogrodu]], [[koniuszy]], [[sędzia królewski]] |
| | | | |
| − | Származására saját névhasználata ''magister Ugrinius filius Pous de genere Chaak'' adja az első támpontot, amely szerint „Ugrin mester” a [[Csák nemzetség]]ből származó Pous (Pózs) fia volt.
| + | [[Kategoria:Strony ujednoznaczniające]] |
| − | | |
| − | [[Kép:Csák Ugrin 1274. évi névhasználata.JPG|bélyegkép|középre|500px|Pous fia Ugrin (Csák Ugrin) lovászmester 1274. évi névhasználata]]
| |
| − | | |
| − | Továbblépésre a birtokviszonyok vizsgálata nyújt lehetőséget. Csák Ugrin 1284-ben a [[Vas vármegye|Vas megyei]] [[Gyöngyös (Rába)|Gyöngyös folyó]] mellett fekvő ősi birtokát, [[Kenéz (település)|Kenéz]] ''(Keniz)'' helységet, szolgálatai jutalmául a Gyovad<ref group=m>A korabeli iratokban ''Gowad'', ''Gyowad'', ''Gywad'', ''Guagh'' néven előforduló nemzetség.</ref> nembeli Tivadar bánnak<ref group=m>Tivadar, Csák Ugrin macsói albánja (vicebánja) volt.</ref> adományozta. Pous nevét 1240-ben említik először Kenéz helységről szólva — ez év december 20-án [[Andor, Szerafin fia|András]]<ref group=m>Szerafin fia András (1239–1241), a muhi csatában esett el.</ref> országbíró tanúsítja, hogy az itt lévő bizonyos birtokok miatt a [[vasvár]]i káptalan Pous kiskorú fiai és ''Baas'' (Bázs) ispán fia Csák ellen régebben indított pere az országbíró döntése alá került. A birtokperben Pous meg nem nevezett kiskorú fiait – legközelebbi rokonai – a [[Csák nembeli Demeter]] [[Csanád vármegye|csanádi]] ispán és ügyvédje révén [[Csák nembeli Ugrin (kalocsai érsek)|Ugrin]] kalocsai érsek képviselték.<ref name="Wertner">{{cite journal | last=Wertner | first=Mór |authorlink=Wertner Mór | title= Adalékok a csák nemzetség történetéhez| journal=Turul | year=1900. ; 4. szám| pages= }}</ref>
| |
| − | | |
| − | A [[Csák nembeli Demeter]] és [[Csák nembeli Ugrin (kalocsai érsek)|Ugrin]] testvérének tartott Pous 1225-ben már [[Vas vármegye|Vas megye]] ispánja volt. 1227-ben [[Fejér vármegye|Fejér megye]] ispánja és [[IV. Béla magyar király|Béla herceg]] [[tárnokmester]]e. 1233-ban még tárnokmester és ezen tisztsége alatt [[Szörényi bánság|szörényi bán]] is. IV. Béla trónra lépésekor is tárnokmester volt; mellette [[Bács vármegye|Bács megye]] ispánja. 1235 után már nem szerepel, valószínűleg 1235-ben vagy 1236-ban halhatott meg. Pous ősi birtokai Vas és [[Nógrád vármegye|Nógrád megyében]] feküdtek. Az ő apja, akárcsak Demeteré a [[Csák nembeli Luka]] ''(Lukács)'' lehetett.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | Pous 1240-ben már biztosan nem élt, így nem lehet azonos az 1267-ben szereplő és ugyancsak [[Csák nembeli Péter]] fia [[Csák nembeli Domonkos|Domonkos]] testvérével, [[Csák nembeli Pous|Poussal]]. Péter fia Domonkos 1268-ban szerezte meg a [[Valkó vármegye|Valkó megyei]] [[Újlak (Horvátország)|Ujlakot]] ''(Ilok)'', amely később – de nem rokonság révén – Csák Ugrin családjának is birtokközpontja és névadója lett.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | === Csák Ugrin rokonságának származásrendje ===
| |
| − | | |
| − | * '''''Luka''''' (Lukács) ( - )
| |
| − | ** '''''Pósa''''' (Pous, Pózs) vasi ispán, fejéri ispán, tárnokmester, szörényi bán, bácsi ispán (1225-1235) – '''Ujlaki ág'''
| |
| − | *** '''''Ugrin''''' (Ugron) szörényi bán, lovász mester, szerémi ispán, cimzetes bán és országbíró, erdélyi vajda, bányai ''(banai)'' ispán, tárnokmester, macsói és boszniai bán, pozsegai ispán, szerémi ispán és tárnokmester (1240/1268-1311)
| |
| − | **** '''''Ujlaki Miklós''''' királynéi tárnokmester, macsói bán és baranyai ispán, országbíró és szerémi ispán (1311-1359)
| |
| − | ***** '''''László''''' ( meghalt:1364 előtt)
| |
| − | ** '''''[[Csák nembeli Ugrin (kalocsai érsek)|Ugrin]]''''' (Ugron) királyi kancellár, kalocsai érsek (1216-1241)
| |
| − | **'''''[[Pápoc|Papuchi]] Demeter''''' asztalnokmester, vasi ispán, pozsonyi ispán, országbíró és bácsi ispán, csanádi ispán, országbíró és mosoni ispán (1217-1245) – '''Ugodi ág'''
| |
| − | *** '''''Csák''''' cimzetes bán és mosoni ispán, nyitrai ispán, örökös bakonyi ispán (1264-1270)
| |
| − | *** '''''Ugod''''' ( -1264)
| |
| − | ****'''''Demeter''''' cimzetes bán és örökös bakonyi ispán (1281-1284)
| |
| − | *****'''''Csák''''' (1291- meghalt: 1309 előtt)
| |
| − | *****'''''[[Boldog Csák Móric|Móric]]''''' 1309. március 27-én már domonkos rendi szerzetes, 1494-ben boldoggá avatták (1291- meghalt: 1336 márc. 20-án)
| |
| − | *****'''''Cunegundis''''' (Kinga) a Rátót nb. Gyula felesége ( -1317)
| |
| − | *** '''''Ádám''''' ( - )
| |
| − | ****'''''Pál''''' ( - )
| |
| − | *****'''''Péter''''' ( -1332)
| |
| − | *** ''''' leány''''' Csépán nádor fiának felesége ( meghalt: 1232 előtt),<ref name="Wertner"/><ref name="Karácsonyi">{{cite book |author= Dr.Karácsonyi János |authorlink= Karácsonyi János |title= A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Első kötet |publisher= Magyar Tudományos Akadémia - Budapest |year= 1900.}}</ref><ref group=m>Karácsonyi, Pousa testvéreként „Bás“-t szerepeltette, a nemzetség Lukától származó ágát pedig külön ágként („Ugodi-ág“) kezelte. Karácsonyi származásrendje nem ad magyarázatot Pousa örökségi perében (1240.), Demeter csanádi ispán Pousa fiainak képviselőjeként történő jelenlétére. Az „Ugodi“ és „Ujlaki“ elnevezések is csak az ágak későbbi tagjainak lakhelyeként értelmezhetők.</ref>
| |
| − | | |
| − | == Pályája, birtokügyei ==
| |
| − | | |
| − | Ugrinnal 1240 után, első esetben 1268-ban szörényi bánként találkozunk. Ekkor már két fia is van, és egyik tisztjének a Zsadány nembeli Arnat fia Dénesnek a Nógrád megyében lévő Petény (jelenleg [[Felsőpetény|Felső]]- és [[Alsópetény]]) nevű két birtokát azokkal a határokkal adományozta el, amelyekben nagyatyja és atyja is bírta.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | IV. Béla halála után [[V. István magyar király|V. István]] alatt nem viselt országos hivatalt, ennek oka valószínűleg a két király szembenállása idején képviselt pártállása lehetett.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | [[IV. László magyar király|IV. László]] trónra lépésekor újra országnagy, 1272. november 27-től 1274-ig lovászmester és mellette 1272. december 1-től, 1273 szeptember 27-ig szerémi ispán is. Mint lovászmester erősíti meg a petényi birtokról szóló 1268. évi adományozását, ezen oklevélben nevezi magát először a Csák nembeli Pous fia Ugrin mesternek.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | 1273 őszén<ref group=m>Wertner az eseményt 1275 első felére tette (a korábbi Moys nádorról írt tanulmányában foglaltakkal egyezően).</ref> Mojs volt nádorral és bördi Simon későbbi alországbíróval együtt IV. László ellen fellázadt.<ref name="Wertner"/><ref name="Karácsonyi"/> 1273. október 17-én Budán, a király hűtlennek nevezi és esztergomi palotáját tartozásai fejében Walter budai ispánnak adományozza.<ref>{{cite book |author= Csánky Dezső |authorlink= Gárdonyi Albert |title= Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest, I. (1148-1301). |publisher= Budapest |year= 1936.}}</ref> Ennek ellenére 1275-ben mégis országbíró és címzetes bán, és az esztergomi palota is a birtokában maradt. 1275. december 2-án megkapta az erdélyi vajdaságot, amelyet csak rövid ideig, 1276 első feléig töltött be. 1277. november 10-től, 1279. március 29-ig királyi tárnokmester, és mellette 1277-ben Bánya ''(Bana)'' megye ispánja is. 1278-tól, 1279-ig [[Macsói bánság|macsói és boszniai bán]]. 1278. március végén adta el az Esztergomban lévő palotáját az esztergomi káptalannak, 1280 tavaszán pedig a petényi birtokának még meglévő részét értékesítette a [[Zsombor nemzetség|Gyula-Zsombor nembeli]] Erdő ispánnak.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | 1279 után, IV. László alatt már nem viselt országos tisztséget, neve csak birtokügyekben fordul elő.
| |
| − | | |
| − | 1280 nyarán említi meg László király, mint a [[Kacsics nemzetség|Kacsics nembeli]] Lesták fia Miklós pártfogóját, akinek ősei [[Gertrúd magyar királyné|Gertrúd királyné]] meggyilkoltatásában részt vettek és azért a Nógrád megyei losonci birtokukat elvesztették. A király szerint, Miklós a losonci birtokot Ugrin (Pous fia) kérésére kapta vissza. 1284-ben mint a Csák nembeli Pous mester fia Ugrin mester kinyilatkoztatta, hogy a Vas megyében a Gyöngyös mentén fekvő Kenéz nevű ősi birtokát szolgálatai jutalmazásául Tivadar bánnak adományozza, az adományozást László király május 27-én hagyta helyben. 1287-ben Ugrin és a Zala megyei Kutasiak között, bizonyos Dráva-melletti birtokokat érintően megegyezés jött létre, melyről a pozsegai káptalan tanúsításából szerezhetünk tudomást.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | [[III. András magyar király|III. András]] alatt nem kapott ugyan rögtön országos méltóságot, de 1293. július 11-én már [[Pozsega vármegye|Pozsega megye]] ispánja.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | III. András 1293. július 11-én kelt levele szerint:<ref>{{cite journal | last=Szabó | first=Károly |authorlink=Szabó Károly (történész)|Szabó Károly | title= III. Endre fogsága | journal=Századok | year=1884. | pages= 97-113}}</ref>
| |
| − | | |
| − | {{idézet|'' … midőn kedvelt hívét Ugrin mestert édesanyja elébe a tengerpartra küldötte, és azt némely hűtlenek foglyul ejtették, Radiszló bán az ő parancsára a hűtlenekkel megütközött, azokat egy rokona és öt szolgája halálával s többek megsebesültével legyőzte, Ugrint kiszabadította … ''|Dr. Szabó Károly közlése}}
| |
| − | | |
| − | Ezt követően valószínűleg már főként az ország déli részén, a valkó-szerémi vidéken tartózkodott. 1298. július 13-án tanúsította III. András, hogy amikor a tatárok [[Macsói bánság|Macsó vidékét]] megrohanták és pusztították, Ugrin mester (Pous fia) a [[Száva|Száván]] átkelt, az ellenséget legyőzte és két megölt tatár fejét [[Buda (történelmi település)|Budára]] a királyi udvarhoz küldte. A Király a győzelem kapcsán „leghívebb bárója“ Ugrin előterjesztésére, a zászlója alatt a hadjáratban részt vett Csák nembeli Orbán ''(Wrbanus)'' ispán fiainak a Valkó megyében fekvő Pabart adományozta.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | III. András halála után [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] rendíthetetlen híve lett. 1304. augusztus 24-én [[Pozsony]]ban részt vett a királyuknak Károlyt elismerő magyar egyházi és világi méltóságok összejövetelén-
| |
| − | | |
| − | Nem meghatározott időszakban volt [[Szerém vármegye|szerémi]] ispán, 1306-tól 1309. június 15-ig pedig [[tárnokmester]].<ref name="Wertner"/><ref group=m>A Wertner által hivatkozott oklevél keltezése: 1307. szeptember 3. ; Engel Pál archontológiája szerint Ugrin 1307-től töltöttbe be a tárnokmesteri méltóságot. Engel Pál: ''Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I.'' MTA Történettudományi Intézete, Bp. 1996, (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.). 36. o.</ref> Mivel a leértékelődött nádori poszt a 14. század első évtizedében nem tölthette be az első bárói tisztség funkcióját, Csák Ugrin méltósága, a tárnokmesterség emelkedett ideiglenesen a hierarchia élére. Károly király 1307-ben „országa leghűségesebb bárójaként" nevezete meg Ugrint.<ref name="Kristó-1">{{cite journal | last=Kristó | first=Gyula |authorlink=Kristó Gyula | title= I. Károly főúri elitje (1301 – 1309) | journal=Századok | year=1999. | pages= 41-62}}</ref>
| |
| − | | |
| − | [[Domanovszky Sándor]] szerint az Anjoukhoz csatlakozásának idejét pontosan nem tudjuk.<ref name="Domanovszky">{{cite journal | last=Domanovszky | first=Sándor |authorlink=Domanovszky Sándor | title= A pozsonyi krónika | journal=Századok | year=1905. | pages= 518-547}}</ref><ref group=m>Domanovszky Sándor a pozsonyi krónika Csákokra vonatkozó betoldásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a krónika délvidéki, valószínűleg szláv írója Csák Ugrinnal is összeköttetésben állt.</ref> Károly Róbert a szlavóniai [[Zágráb]]ban értesült III. András haláláról.<ref name="Csukovits">{{cite book |author= Csukovits Enikő |authorlink= Csukovits Enikő |title= Az Anjouk Magyarországon I. rész ; I. Károly és uralkodása (1301 – 1342) |publisher= MTA Történetudományi Intézet - Budapest |year= 2012.}}</ref> [[Karácsonyi János]] szerint Csák Ugrin rögtön III. András halála (1301. január 14.) után Károly Róbert mellé állt. Károlyt Zágrábban gyámjaként ''(conservator)'' vette át, és [[Garai Pál]] is az ő utasítására adta át a hercegnek [[Pozsega]] várát.<ref name="Karácsonyi"/>
| |
| − | | |
| − | [[Vencel magyar király|Vencel (László)]] király 1302. szeptember 26-án kelt oklevele Ugrint (Pous fiát) elsőként említi Károly Róbert oldalán, amikor beszámol Buda eredménytelen szeptemberi ostromáról. Károly Róbert 1304. augusztus 24-én Pozsonyban szövetségre lépett Habsburg Rudolf osztrák herceggel, az egyházi és világi előkelők ezt tanúsító külön oklevelében Ugrin neve ugyancsak az első helyen áll.<ref>{{cite book |author= Kristó Gyula |authorlink= Kristó Gyula |title= Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. |publisher= Budapest – Szeged|year= 1990.}}</ref>
| |
| − | | |
| − | 1304. augusztus 24-én Ugrin részt vett a királyuknak Károlyt elismerő magyar egyházi és világi méltóságok gyűlésén [[Pozsony]]ban.<ref>[https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_Pozsony_tortenete_3_kotet/?pg=88&layout=s&query=Borsa%20%20Tam%C3%A1s Pozsony város története III., 75–76. old.]</ref> Az összegyűlt főurak kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttek a cseh trónra ácsingózó [[I. Rudolf cseh király|III. Rudolf osztrák herceggel]] [[Vencel magyar király|III. Vencel]] cseh király ellen.<ref>{{MNL|1|10}}</ref>
| |
| − | | |
| − | Valószínűleg 1305-ben lázadt fel [[Zsámboki Ajnárd fia János]]. Ő a [[Szerémség]]ben támadta meg Ugrint, „a király legfőbb báróját”. Zsámboki Jánost Ugrin jobbkeze, [[Garai Pál]] győzte le és adta át Ugrinnak.<ref name="Wertner"/><ref name="Karácsonyi"/>
| |
| − | | |
| − | 1307-ben Szegeden [[Kán László]] erdélyi vajda is neki adta át a fogoly [[Ottó magyar király]]t.<ref name="Domanovszky"/> Közbenjárására a kalocsai érsek még ez évben visszavonta [[Monoszló Péter]] erdélyi püspök kiközösítését.<ref name="Karácsonyi"/>
| |
| − | | |
| − | Két 1307. évi adománylevélben és az 1307. október 10-én Rákoson tartott országgyűlés ''(congregatio)'' jegyzőkönyvében is az első helyen szerepel, ''Chaak nembeli Pous fia Ugrinus'' -ként. Elsőségét még 1308. szeptember 22-én, Károly Róbertnek a budai egyházra vonatkozó oklevelében is tartotta.<ref name="Kristó-3">{{cite book |author= Kristó Gyula |authorlink= Kristó Gyula |title= Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. |publisher= Budapest – Szeged|year= 1992.}}</ref>
| |
| − | | |
| − | [[Gentile da Montefiore|Gentilis bíboros]] 1308. november 27-i oklevele szerinti zsinaton, és az 1309. június 15-i budai koronázáson – valószínűleg hajlott kora miatt – már csak képviselője volt jelen.<ref name="Kristó-3"/> 1310. szeptember 4-én mint mester szerepelt a király hívei között, 1311-ben találkozunk vele utoljára, amikor a bácsi káptalant felkéri, hogy bizonyos Dénest néhány birtokba iktasson be.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | Fia, [[Csák Miklós]] 1317. évi, „apja halála után 6. évben” kiadott oklevele alapján 1311-ben halt meg.<ref name="Kristó-3"/>
| |
| − | | |
| − | === Csák Ugrin mint tartományúr ===
| |
| − | | |
| − | [[Fájl:Kiskirályok uralmi területei.jpg|bélyegkép|jobb|Csák Ugrin feltételezett tartományurasága [[Hóman Bálint]] térképe nyomán]]
| |
| − | A [[tartományúr]]i hatalom csúcspontja Magyarországon a kormányzati anarchiával is jellemezhető 14. század első évtizedére, Csák Ugrin életének utolsó évtizedére esett.
| |
| − | | |
| − | A [[Képes krónika]] úgy emlékezik meg Ugrinról, mint aki másokkal, így [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Mátéval]] és [[Aba Amadé]]val együtt, „a gyermek Károlyhoz csatlakozott és királynak nevezte őt, de csak szóval, nem tettel”.<ref name="Képes-krónika">{{cite book |author= Kálti Márk |translator=Geréb László |title= Képes Krónika |publisher= Magyar Helikon Könyvkiadó - Budapest |year= 1964.}}</ref><ref group=m>Történettudományi állásfoglások szerint: „Az elbeszélő források, köztük a krónikák is, kétségtelenül csak oklevélben szegény korokra nézve elsődleges fontosságú kútfői történelmünknek." Gerics József: ''Domanovszky Sándor; az Árpád-kori krónikakutatás úttörője.'' Századok, 1978. 236-250. o. ; Kristó Gyula "''a Képes krónika szövegét történettudományunk egyik legfontosabb középkori kútfőjeként tartja számon. Ezt az értékítéletet nem szabad úgy értelmezni, mintha minden sorát, minden adatát és ítéletét valóságnak fognánk fel.'' [...] ''A Képes krónika a[z a] múlt, amely azt szerzője a királyi udvar szemléletében megjeleníti.''" Kristó Gyula: ''A Képes Krónika és kora''. In: Képes Krónika (II. kötet), Helikon, Bp. 1987. 92–93. o.</ref>
| |
| − | | |
| − | [[Hóman Bálint]] a [[Szekfű Gyula|Szekfű Gyulával]] közösen írt ötkötetes ''Magyar történet'' c. összefoglaló munkájában térképet közölt a Magyar Királyság 14. század eleji „oligarchikus” felosztásáról, amelyen Csák Ugrint is az oligarchák<ref group=m>Oligarcha (görög szó): hatalmaskodó főúr, kevesedmagával a nép felett uralkodó főnemes, kiskirály. Bakos Ferenc: ''Idegen szavak és kifejezések szótára.'' [[Akadémiai Kiadó]]; Budapest, 1976. ; Hagyományos értelemben használt megfelelője a tartományúr.</ref> között szerepeltette, de feltételezését nem igazolta forrásokkal. Hóman térképe szerint Ugrin a Szávától északra eső [[Szerémség]]et, valamint [[Szlavónia]] és a mai [[Bácska]], [[Bánság|Bánát]] kisebb részeit uralta. A „Küzdelem a trónért és hatalomért” fejezetben Csák Ugrin „atyafiságát” élenjáróként említi azok között „akik seregestől tódultak fegyveres rokonaikkal és familiárisaikkal a király szolgálatára”.<ref>[http://mek.oszk.hu/07100/07139/html/0002/0002/0004-19f.html Hóman Bálint: Magyar történet - OLIGARCHIA], mek.oszk.hu</ref>
| |
| − | | |
| − | [[Engel Pál]] szerint „arról, hogy Ugrin is a tartományurak egyike volt, a történetírók meg szoktak feledkezni“<ref name="Engel">{{cite journal | last=Engel | first=Pál |authorlink=Engel Pál | title= Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310 – 1323). | journal=Századok | year=1988. | pages= 89-146}}</ref> – ennek oka valószínűleg az állítás bizonyítatlansága. A tartományúri hatalom jellemzőit<ref group=m>Kristó Gyula szerint ezek a következők: tartomány méretű magánbirtok, saját külpolitika, szuverén hatalomra törekvés, saját udvartartás, intenzív várépítés, törekvés összefüggő birtoktömb kialakítására, a címhasználat a királyi szándéktól független (mindig a valaha elért legmagasabb), rablógazdálkodás jellegű gazdaságpolitika, az árutermelés és pénzgazdálkodás folyamatával ellentétes belpolitika, városellenesség, erőszakos famíliabővítés, erőszakos (teljes behódolást követelő) egyházpolitika, fokozott jobbágysérelmek.</ref> [[Kristó Gyula]] foglalta össze, de ezen tanulmányában felhozott példák között Csák Ugrin nem szerepel.<ref name="Engel-Kristó-Kubinyi">{{cite book |author= Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András |authorlink= Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András |title= Magyarország története 1301-1526 |publisher= Osiris Kiadó - Budapest |year= 1998.}}</ref> Az Engel Pál tanulmányához mellékelt térképen Csák Ugrin tartományát a „feltevésszerűen“ jelzővel különbözteti meg.<ref name="Engel"/> A térképet Kristó Gyula azonos tartalommal vette át későbbi munkájában.<ref name="Engel-Kristó-Kubinyi"/> Engel későbbi, 2001-es monográfiájában korábbi álláspontját fenntartva továbbra is a tartományurak között említette Ugrint.<ref name="Engel-2">{{cite book |author= Engel Pál |authorlink= Engel Pál |title= Szent István birodalma |publisher= MTA Történetudományi Intézet - Budapest |year= 2001 |pages=109}}</ref>
| |
| − | | |
| − | [[Bertényi Iván (történész, 1939)|Bertényi Iván]] sem 1987-es,<ref name="Bertényi-1">{{cite book |author= Bertényi Iván |authorlink=Bertényi Iván (történész, 1939)|title= Magyarország az Anjouk korában |publisher= Gondolat - Budapest |year= 1987 |pages=28}}</ref> sem 2000-es könyvében nem sorolja Ugrint a tartományurak közé — igaz, a két mű szövegrészlete szinte teljesen azonos.<ref name="Bertényi-2">{{cite book |author= Bertényi Iván |authorlink=Bertényi Iván (történész, 1939)|title= A tizennegyedik század története |publisher= Pannonica - Budapest |year= 2000}}</ref> Bertényi szerint a Dráva és Száva folyók közti területet a [[Dunántúl]] mellett szintén a [[Kőszegi család]] birtokolta a 13–14. század fordulóján.<ref name="Bertényi-1"/>
| |
| − | | |
| − | Zsoldos Attila ''Hűséges oligarchák'' c. 2012-es tanulmányában első ízben tett különbséget "oligarcha" és "tartományúr" között. Szerinte Csák Ugrin azért tartozik a tartományúr kategóriába, mert az általa uralt, [[Temesvár]]tól [[Pozsega|Pozsegáig]] terjedő tartományában teret engedett a király hatalmi jogainak (pl. királyi igazságszolgáltatás; birtokok, vámok, adómentességek adományozása, és olyan esetek is ismertek, amikor az Ugrin tartományában örökös nélkül elhunyt birtokos földjei a koronára háramlottak). Megállapításait elsődleges forrásokkal (oklevelekkel) igazolta. De Zsoldos ezen állításában a „tartományúr” már nem az eddig használt oligarcha szinonimája, hanem új fogalom. Az új értelemben a '''tartományúr''': „a középkori Magyar Királyságban olyan intézményesült hatalom, mely többmegyényi területen a királyi akarat egyetlen képviselője”, az ezzel szembeállított '''oligarcha''' viszont „az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja”.<ref name="Zsoldos">{{cite book |last=Zsoldos |first=Attila |editor1-last=Baráth |editor1-first=Magdolna |editor2-last=Molnár |editor2-first=Antal |title=A történettudomány szolgálatában: Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére |publisher=[[Magyar Országos Levéltár]] |year=2012 |pages=347–354 |chapter=Hűséges oligarchák|isbn=978-963-7228-34-6|ref=harv|language=}}</ref> Zsoldos szerint a tartományuraság harmonikusan illeszkedett az ország kormányzásának hagyományos rendjébe. Diszharmonikus és ezért kiiktatandó elemmé akkor vált, amikor a tartományúrból oligarcha lett. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy Ugrin 1311. évi halála után fia, Miklós – más oligarchák fiaitól eltérően – nem lázadt fel Károly Róbert ellen. Csák Ugrin tartománya 1311 után akadálytalanul került új királyi ispánok irányítása alá.<ref name="Zsoldos"/>
| |
| − | | |
| − | 2012. évi munkájában [[Csukovits Enikő]] is megemlíti Csák Ugrin tartományát, Újlak központtal.<ref name="Csukovits"/>
| |
| − | | |
| − | == Családja ==
| |
| − | 1268-ban Ugrinnak két fiát említik, de róluk és anyjukról nem tudunk meg további részleteket.<ref name="Wertner"/><ref name="Karácsonyi"/>
| |
| − | | |
| − | 1317-ben fia Miklós, gyűrűspecsétjével megerősített oklevelében a [[raholca]]i uradalom [[Dráva]] mellett fekvő ''Wilio'' ([[Villyó]]) nevű birtokát ''Maranus'' fia Andrásnak és fiainak adományozza. Az adományozásra az önmagát mesternek nevező Miklós, Miklós édesanyja, édesanyjának új férje ''Durus'' György, és a tehetősebb újlaki ''(Wilok)'' polgárok közötti tanácskozást követően került sor. Az adományt Marán fia András, Raholca – még Ugrin életében – elveszett privilégiumának visszaszerzése, valamint más áldozatos és hű szolgálatai miatt kapta.<ref name="Wertner"/><ref name="Kristó-3"/>
| |
| − | | |
| − | <gallery class="center">
| |
| − | kép: Ilok-2.JPG|Újlak történelmi részlete
| |
| − | kép: Ružica5.JPG|A raholcai várrom
| |
| − | </gallery>
| |
| − | | |
| − | Az oklevélből kitűnik, hogy Miklós 1317-ben már Újlak tulajdonosa, édesanyja pedig jóval fiatalabb kellett, hogy legyen apjánál – Ugrin életkorát Karácsonyi János „körülbelül 81” évre tette. Miklóssal ezt követően 1338-ban találkozunk ítélőbíróként, mint Valkó megyei birtokossal. 1345 elején még a származására utaló előnevet használta (Csák nembeli Pózs fia Ugrin fia Miklós mester) a [[Kevevára|kevei]] káptalan előtt, ekkor a Bács megyében fekvő [[Kölpény|kulpini]]<ref group=m>''Kurpee'' falut Csák Ugrin elődei még IV. Bélától kapták.</ref> birtoka egyharmadát komájának István újlaki bírónak adományozza. Adományát 1348. január 9-én erősíti meg, ekkor már Ugrin fia Ujlaki Miklósként.<ref name="Wertner"/>
| |
| − | | |
| − | Miklós részt vett [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] második nápolyi hadjáratában, 1350 júliusában [[Aversa]] ostrománál olyan súlyosan megsebesült, hogy az életben maradása is kétségessé vált.<ref name="Karácsonyi"/> Felépülése után Nagy Lajos országbárói közé emelkedett, mint országbíró halt meg 1359 végén, vagy 1360 elején.
| |
| − | | |
| − | A család koronára szállt birtokait, Újlakot és Raholcát, 1364-ben [[Kont Miklós]] nádor kapta meg új királyi adományként<ref group=m>''Nova donatio'': a rokonok kizárásával adott birtok.</ref><ref>{{cite journal | last=Botka | first=Tivadar |authorlink=Botka Tivadar | title= Kont Miklós nádor téves sarjadéka a budavári emléktáblán | journal=Századok | year=1870. | pages= 139-154}}</ref> Az adománylevélből tudjuk, hogy Csák Ugrin utolsó leszármazottja Miklós fia, László volt:
| |
| − | | |
| − | {{idézet|'' ... item eivitatem Wylak vocatam in Comitatu de Walkow existentem, olim viri magnifici Comitis Nicolai filii Ugrini de eadem Wylak Judicis Curie nostre et Ladislai filii sui ... ''|[[Ipolyi Arnold]] közléséből}}
| |
| − | | |
| − | == Megjegyzések ==
| |
| − | {{megjegyzések}}
| |
| − | | |
| − | == Jegyzetek ==
| |
| − | {{források}}
| |
| − | | |
| − | == További információk ==
| |
| − | {{Nemzetközi katalógusok}}
| |
| − | {{portál|középkor|}}
| |
| − | | |
| − | [[Kategória:1311-ben elhunyt személyek]]
| |
| − | [[Kategória:Országbírók]]
| |
| − | [[Kategória:Tárnokmesterek]]
| |
| − | [[Kategória:Szörényi bánok]]
| |
| − | [[Kategória:Macsói bánok]]
| |
| − | [[Kategória:Erdélyi vajdák]]
| |
| − | [[Kategória:Az Anjou-kor főurai]]
| |
| − | [[Kategória:Csák nemzetség|Ugrin]]
| |
| − | [[Kategoria:Rodzina]] | |
