Győr (ród): Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 8: Linia 8:
 
  |herb                  = Coa Hungary Clan Győr.svg
 
  |herb                  = Coa Hungary Clan Győr.svg
 
  |kraj                  = [[Królestwo Węgier]]
 
  |kraj                  = [[Królestwo Węgier]]
  |tytuły                =  
+
  |tytulatura            =  
  |założyciel            = Győr i/lub Pat
+
  |pierwszy              = Győr i/lub Pat
  |ostatni władca        =  
+
  |ostatni               =  
 
  |obecny władca          =  
 
  |obecny władca          =  
  |rok założenia          = XI wiek
+
  |początek              = XI wiek
  |rok rozwiązania        = XIV wiek
+
  |koniec                = XIV wiek
 
  |rok złożenia z funkcji =  
 
  |rok złożenia z funkcji =  
  |etniczność            = węgierskie
+
  |pochodzenie            = węgierskie
 
  |klan                  =  
 
  |klan                  =  
 
  |ród                    =  
 
  |ród                    =  

Wersja z 09:08, 17 lut 2020

Źródło: Győr nemzetség

Győr

Herb {{{dynastia}}}
Kraj Królestwo Węgier
Pierwszy Győr i/lub Pat
Ostatni
Początek XI wiek
Koniec XIV wiek
Pochodzenie węgierskie
Gałęzie a, gałąź Győr-Moson

b, gałąź Somogy

c, gałąź Baranya

Plik:Coa Hungary Clan Győr.svg
A Győr nemzetség címere

A Győr nemzetség (Geur-, Jeur) dunántúli nemzetség, ősének Győr fia Atha (Ottó) somogyi nádorispánt tartják, aki 1061-1068 között a Kaposvár melletti zselicszentjakabi apátságot alapította.

Óvári-kéméndi ág

Az óvári-kéméndi ág leginkább Veszprém-, Moson- és Baranya vármegyékben szerepelt; somogyvármegyei birtokai: a Kálmáncsehitől északra eső Besenyő, Nágocs és Andocs (1208-1290), valamint 1272-1296 között és a zselici Gyarmat voltak.


  • A1 i. István
    • B1 I. Maurus (fl. 1181–1203; d. before 1208), banus maritimus (c. 1181)
      • C1 II. István (fl. 1208–32; † przed 1240)
        • D1 Maurus II (fl. 1239–47; † przed 1252) ∞ córka of Vekhard
          • E1 II. Konrád (fl. 1252)
        • D2 Győr I. Konrád (fl. 1239–99; † przed 1302), Master of the cupbearers (c. 1254–60)
          • E2 Jakab (fl. 1282–1314; † 1314/15), Master of the cupbearers (1291) ∞ Helena Kán of Siklós
            • F1 Miklós (fl. 1315–56), ancestor of the Gyulai and Geszti families
            • F2 Conrad III (fl. 1315–56), ancestor of the Kéméndi families
            • F3 Csala (fl. 1319) ∞ James, syn Mizse the Saracen (only betrothed)
            • F4 a daughter (possibly identical with Csala; † przed 1328) ∞ Cibak Hontpázmány
          • E3 III. István (fl. 1302–14; d. przed 1320)
          • E4 Katarin (fl. 1302–15) ∞ Miske Rátót of Kővágóörs
          • E5 córka (fl. 1302) ∞ George Balog of Harsány
      • C2 George (fl. 1236)
    • B2 Saul (fl. 1183–1202†), kanclerz (1188), Bishop of Csanád (1188–92), Archbishop of Kalocsa (1192–1202)
    • B3 I. Csépán (fl. 1199–1209†), palatyn (1206–09)
    • B4 I. Pat (fl. 1199–1221), palatyn (1209–12)
    • B5 Sándor ("Kubech"; fl. 1202–07†), ispán of Moson County (1207)

Története

1061-ben szerezte meg a Győr nemzetség ősének tartott Ottó somogyi ispán a Kapos folyó mellett fekvő, romos templom épületet és I. Béla király engedélyével itt alapította meg a Szent Jakab tiszteletére szentelt monostort, melynek templomát 1068-ban szentelték fel, és ekkor Salamon király (1063-74) is jelen volt.

A nemzetség később több ágra szakadt, azonban a zselicszentjakabi apátságnak 1243-ban még a nemzetség több ága; az óvári-kéméndi, a szerdahelyi, a szenterzsébeti és az úgynevezett gesztenczei is a közös kegyura volt.

A hamar több ágra szakadt nemzetségi ágak közül az Óvári-Kémedi és a Szerdahelyi ág tett szert a legnagyobb hírnévre.

Szenterzsébeti ág

Somogy vármegyében élt a nemzetség szenterzsébeti ága. Ismert őse Endes, kinek utódai főleg Basal körül voltak birtokosok. Legnevezetesebb tagja Szehén (Zayhan), 1318-ban Basalon volt szolgabíró, aki Károly Róbert párthíveként, a király mellett kardot is fogott. Fia, Konrád, atyja érdemeire való tekintettel kapta adományba (Kastélyos) Dombót.


Szerdahelyi ág

a Szerdahelyi ág a nemzetség ágai közül a legnevezetesebb, amely nagyrészt az ősi fészekben; Zselicszentjakabon és környékén, és többnyire Somogy vármegyében szerzett birtokokat.

Ez ág ismert őse Saul volt, aki 1230 körül élt. Saul dédunokája Miklós volt, aki 1335-ben a szerdahelyi pálos kolostort alapította. Miklós a kolostor kegyuraságát ugyan az 1345 évi osztozkodáskor átadta bátyjának, Péternek, de megtartotta magát Szerdahelyt, amely 1245 óta volt a család kezén. Az ág gazdagságát mutatja az, hogy úgy Péter, mint Miklós is 18-18 falut kapott az osztozkodáskor csak Somogy vármegyében. E vagyon elég nagy volt arra, hogy majdan alapul szolgáljon a szerdahelyi ág három családjának, a kisebb szerepű Dancs (Dancsffy) és a nagyobb jelentőségű Imreffy és Dersffy, valamint az ebbe beházasodott családok emelkedésének.

Ehhez az ághoz tartoztak

A nemzetség ismertebb tagjai

  • Saul kalocsai érsek az óvári–kéméndi ágból – kortársai szentéletű emberként tisztelték.
  • Csépán Saul testvére az óvári–kéméndi ágból, aki egészen a nádori székig emelkedett. Ő alapította a Lébényi monostort, melyet halála előtt a templomos lovagokra hagyott.
  • Pat nádor az óvári–kéméndi ágból, Saul és Csépán testvére – nádori tisztségét bátyja halála után nyerte el. Őt 1212-ben Bánk bán buktatta meg, majd maga ült a helyére.
  • Óvári Konrád (Altenburgi) – Konrád karrierje eleinte felfelé ívelt, egészen a főpohárnokságig, de később a 13. század végének zűrzavaros, lázadásokkal és intrikával tarkított világában azonban rendre rosszul választotta meg pártfogóit, hatalmaskodott, birtokszomszédaival is összeveszett, ellenfeleire német csapatokat szabadított, az ország hadviselése idején az ellenségtől a maga birtokaira mentességet eszközölt ki. Bűneiért többször is birtokelkobzással sújtották, valószínűnek látszik, hogy ő volt az, aki elveszítette Andocsot is. Fia, Jakab volt, kinek már csak Baranya vármegyében voltak birtokai.
  • Andochi János - királyi ember

A Győr nemzetség címere

Kék pajzsban arany liliom. Sisakdísz a pajzsbeli liliom. Takarók színe: kék-arany.

Források

  • Borovszky Samu: Somogy vármegye
  • Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I–III. Budapest, 1900–01
  • Magyar katolikus lexikon
  • Nemzetségek, családok, szerzetesek:[1]