Szapolyai György: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 29: Linia 29:
 
  <small><small>Az anyjának, [[Hedvig tescheni hercegnő]]nek, [[Szapolyai István]] nádor özvegyének a kezdeményezésére, aki még [[Corvin Erzsébet]] idősebbik öccse, [[Corvin Kristóf|Kristóf]] életében megígérte, hogy támogatni fogja Corvin Jáos özvegyét, [[Frangepán Beatrix]]ot, amennyiben ez a fia (is)<ref>Feltételezhetően a kisebbik, utószülött fia, [[Corvin Mátyás (Corvin János fia)|Mátyás]] herceg halála után vetődött fel ez a lehetőség is.</ref> meghalna, hogy az [[ősiség]] törvényével összhangban előállott [[magszakadás]] miatt a lánya, Erzsébet örökölhesse a Hunyadi-birtokokat, Erzsébetet [[1505]]. februárjában [[Buda (történelmi település)|Budán]] eljegyezték Hedvig hercegnő kisebbik fiával, Györggyel, aki a megállapodás szerint a leendő felesége révén szintén a Hunyadi-vagyon örököse lesz.<ref>Lásd Schönherr (1894: 309).</ref> [[Frangepán Beatrix]] ezt az eljegyzést a fia halála ([[1505]]. [[március 17.]]) után, [[1505]]. [[augusztus 25.|augusztus 25]]-én is megerősítette [[Rakovec|Rakolnokon]],<ref>Lásd Schönherr (1894: 310).</ref> de miután [[II. Ulászló magyar király]] [[1506]]. [[augusztus 31.|augusztus 31]]-én kelt adománylevelével [[Corvin János]] érdemeire való tekintettel az özvegyének és a leányának adományozta a birtokokat,<ref name="Lásd Schönherr 1894: 312">Lásd Schönherr (1894: 312).</ref> ezért [[Frangepán Beatrix|Beatrix]] mégis felbontotta a lánya jegyességét. </small></small>
 
  <small><small>Az anyjának, [[Hedvig tescheni hercegnő]]nek, [[Szapolyai István]] nádor özvegyének a kezdeményezésére, aki még [[Corvin Erzsébet]] idősebbik öccse, [[Corvin Kristóf|Kristóf]] életében megígérte, hogy támogatni fogja Corvin Jáos özvegyét, [[Frangepán Beatrix]]ot, amennyiben ez a fia (is)<ref>Feltételezhetően a kisebbik, utószülött fia, [[Corvin Mátyás (Corvin János fia)|Mátyás]] herceg halála után vetődött fel ez a lehetőség is.</ref> meghalna, hogy az [[ősiség]] törvényével összhangban előállott [[magszakadás]] miatt a lánya, Erzsébet örökölhesse a Hunyadi-birtokokat, Erzsébetet [[1505]]. februárjában [[Buda (történelmi település)|Budán]] eljegyezték Hedvig hercegnő kisebbik fiával, Györggyel, aki a megállapodás szerint a leendő felesége révén szintén a Hunyadi-vagyon örököse lesz.<ref>Lásd Schönherr (1894: 309).</ref> [[Frangepán Beatrix]] ezt az eljegyzést a fia halála ([[1505]]. [[március 17.]]) után, [[1505]]. [[augusztus 25.|augusztus 25]]-én is megerősítette [[Rakovec|Rakolnokon]],<ref>Lásd Schönherr (1894: 310).</ref> de miután [[II. Ulászló magyar király]] [[1506]]. [[augusztus 31.|augusztus 31]]-én kelt adománylevelével [[Corvin János]] érdemeire való tekintettel az özvegyének és a leányának adományozta a birtokokat,<ref name="Lásd Schönherr 1894: 312">Lásd Schönherr (1894: 312).</ref> ezért [[Frangepán Beatrix|Beatrix]] mégis felbontotta a lánya jegyességét. </small></small>
  
Wraz z zaręczynami Hunyadi-Szapolyai w lutym [[1505]] r. poproszono jego brata, 18-letniego Jana lub ich matkę, księżniczkę piastowską, Jadwigę Cieszyńską, o poślubienie pary królewskiej córki [[II. Ulászló|Władysława II]] i Anny z Candale, 19-miesięczna księżniczka Anna, która była jedną z matek chrzestnych Jadwigi Cieszyńskiej. Jednak sąd odrzucił tę prośbę w jak najbardziej uprzejmy sposób, uzasadniając to tym, że prawdą jest, że król miał tylko jedną córkę, ale nadal miał nadzieję na urodzenie następcy tronu, a nie córki. jej mąż będzie spadkobiercą.
+
Wraz z zaręczynami Hunyadi-Szapolyai w lutym [[1505]] r. poproszono jego brata, 18-letniego Jana lub ich matkę, księżniczkę piastowską, Jadwigę Cieszyńską, o poślubienie pary królewskiej córki [[II. Ulászló|Władysława II]] i [[Candale-i Anna|Anny de Foix-Candale]], 19-miesięczna księżniczka Anna, która była jedną z matek chrzestnych Jadwigi Cieszyńskiej. Jednak sąd odrzucił tę prośbę w jak najbardziej uprzejmy sposób, uzasadniając to tym, że prawdą jest, że król miał tylko jedną córkę, ale nadal miał nadzieję na urodzenie następcy tronu, a nie córki. jej mąż będzie spadkobiercą.
  
 
  <small><small>A Hunyadi–Szapolyai eljegyzéssel párhuzamosan [[1505]]. februárjában a bátyja, a 18 éves [[I. János magyar király|János]], illetőleg az ő nevében az anyjuk, [[Hedvig tescheni hercegnő|Piast Hedvig]] tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár, II. Ulászló és [[Candale-i Anna magyar királyné|Candale-i Anna]] leányát, a 19 hónapos [[Jagelló Anna magyar királyné|Anna]] hercegnőt, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt. Az udvar azonban a leánykérést a lehető legudvariasabb formában, de azzal az indoklással utasította el, hogy igaz ugyan, hogy csak egy leánygyermeke van a királynak, de még minden reménye megvan arra, hogy egy fiúörököse szülessen, és ő kövesse a trónon, semmint hogy leánya férje legyen az örökös. </small></small>
 
  <small><small>A Hunyadi–Szapolyai eljegyzéssel párhuzamosan [[1505]]. februárjában a bátyja, a 18 éves [[I. János magyar király|János]], illetőleg az ő nevében az anyjuk, [[Hedvig tescheni hercegnő|Piast Hedvig]] tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár, II. Ulászló és [[Candale-i Anna magyar királyné|Candale-i Anna]] leányát, a 19 hónapos [[Jagelló Anna magyar királyné|Anna]] hercegnőt, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt. Az udvar azonban a leánykérést a lehető legudvariasabb formában, de azzal az indoklással utasította el, hogy igaz ugyan, hogy csak egy leánygyermeke van a királynak, de még minden reménye megvan arra, hogy egy fiúörököse szülessen, és ő kövesse a trónon, semmint hogy leánya férje legyen az örökös. </small></small>

Wersja z 14:58, 20 kwi 2020

Szapolyai György (pol. Jerzy Zápolya) (* luty 1495, † 29 sierpnia 1526), węgirski szlachcic, ispán komitatu Spisza.

Był synem Stefana Zápolyi i księżniczki cieszyńskiej Jadwigi. W 1504 roku zaręczył się z Elżbietą, córką Jana Korwina i wnuczką króla węgierskiego Macieja, ale ta wkrótce zmarła. Poległ w 1526 roku w bitwie pod Mohaczem. W życiu polityczny Królestwa został zepchnięty na bok przez swojego brata Jana.

Bátyja mellett a politikai életben háttérbe szorult. 
Szapolyai György, (1488 (körül) – Mohács, 1526. augusztus 29.) főúr, szepesi gróf, Szapolyai István nádor és Hedvig tescheni hercegnő fia, I. János magyar király öccse. 

Życiorys

Z inicjatywy swojej matki, księżniczki cieszyńskiej Jadwigi, wdowy po palatynie Stefanie Szapolyai, która w życiu starszego brata Elisabeth Corvin, Christopher, obiecała wesprzeć wdowę po Corvin Jose, Beatrix Frangepan, jeśli ten syn (również) [ W lutym 1505 r. Elżbieta wyszła za mąż za młodszego syna Jerzego, księżniczki Jadwigi, który, zgodnie z umową, odziedziczy majątek Hunyadi po swojej przyszłej żonie [2]. Beatrycze Frangepán potwierdziła te zaręczyny po śmierci syna († 17 marca 1505), 25 sierpnia 1505 r. W Rakolnok [3], ale po II. Węgierski król Ulaszlo podarował majątki wdowie i córce na cześć Jánosa Corvina, datowanego na 31 sierpnia 1506 r. [4], więc Beatrix rozwiodła się z córką.

Az anyjának, Hedvig tescheni hercegnőnek, Szapolyai István nádor özvegyének a kezdeményezésére, aki még Corvin Erzsébet idősebbik öccse, Kristóf életében megígérte, hogy támogatni fogja Corvin Jáos özvegyét, Frangepán Beatrixot, amennyiben ez a fia (is)[1] meghalna, hogy az ősiség törvényével összhangban előállott magszakadás miatt a lánya, Erzsébet örökölhesse a Hunyadi-birtokokat, Erzsébetet 1505. februárjában Budán eljegyezték Hedvig hercegnő kisebbik fiával, Györggyel, aki a megállapodás szerint a leendő felesége révén szintén a Hunyadi-vagyon örököse lesz.[2] Frangepán Beatrix ezt az eljegyzést a fia halála (1505. március 17.) után, 1505. augusztus 25-én is megerősítette Rakolnokon,[3] de miután II. Ulászló magyar király 1506. augusztus 31-én kelt adománylevelével Corvin János érdemeire való tekintettel az özvegyének és a leányának adományozta a birtokokat,[4] ezért Beatrix mégis felbontotta a lánya jegyességét. 

Wraz z zaręczynami Hunyadi-Szapolyai w lutym 1505 r. poproszono jego brata, 18-letniego Jana lub ich matkę, księżniczkę piastowską, Jadwigę Cieszyńską, o poślubienie pary królewskiej córki Władysława II i Anny de Foix-Candale, 19-miesięczna księżniczka Anna, która była jedną z matek chrzestnych Jadwigi Cieszyńskiej. Jednak sąd odrzucił tę prośbę w jak najbardziej uprzejmy sposób, uzasadniając to tym, że prawdą jest, że król miał tylko jedną córkę, ale nadal miał nadzieję na urodzenie następcy tronu, a nie córki. jej mąż będzie spadkobiercą.

A Hunyadi–Szapolyai eljegyzéssel párhuzamosan 1505. februárjában a bátyja, a 18 éves János, illetőleg az ő nevében az anyjuk, Piast Hedvig tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár, II. Ulászló és Candale-i Anna leányát, a 19 hónapos Anna hercegnőt, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt. Az udvar azonban a leánykérést a lehető legudvariasabb formában, de azzal az indoklással utasította el, hogy igaz ugyan, hogy csak egy leánygyermeke van a királynak, de még minden reménye megvan arra, hogy egy fiúörököse szülessen, és ő kövesse a trónon, semmint hogy leánya férje legyen az örökös. 

Przed bitwą pod Mohaczami György został wybrany na naczelnego wodza zmarłego Toma Brata wraz z Pawłem Tomori]; zginął w bitwie.

Györgyöt a mohácsi ütközet előtt Tomori Pál mellé a csatából elkésett bátyja helyett fővezérnek választották; a csatában eltűnt. 

W swojej pracy zatytułowanej Epistola de perdicione regni Hungarorum György Szerémi cytuje list, w którym Miklós Tatai (kapelan dworski) w liście Epistola flebis oskarżył hrabiego György Szapolyai o zabicie króla Ludwika uciekiniera z bitwy pod Mohaczami [pl. 5] Jest to nasze jedyne źródło dla kapelana dworskiego, Miklósa Tatai, a list, który napisał, został napisany ręcznie jako raport György Szerémi, więc historycy nie uznają tego za autentyczny. [6]

Szerémi György Epistola de perdicione regni Hungarorum című munkájában idéz egy levelet, amelyben Tatai Miklós (udvari káplán) Epistola flebis (Siralmas levél) című írásában azzal vádolta Szapolyai György grófot, hogy ő gyilkolta meg a mohácsi csatából menekülő Lajos királyt a dunaszekcsői plébános házában.[5] Tatai Miklós nevű udvari káplánról ez az egyetlen forrásunk, ráadásul az általa írt levél ugyanazzal a kézírással készült, mint Szerémi György tudósítása, így ezt az értesülést a történészek nem fogadják el hitelesnek.[6] 

Przypisy

  1. Feltételezhetően a kisebbik, utószülött fia, Mátyás herceg halála után vetődött fel ez a lehetőség is.
  2. Lásd Schönherr (1894: 309).
  3. Lásd Schönherr (1894: 310).
  4. Lásd Schönherr (1894: 312).
  5. Mohács emlékezete, Európa Könyvkiadó, Budapest 1979. 80-81. old.
  6. Farkas Gábor Farkas: II. Lajos rejtélyes halála. Magyar Könyvszemle 117. évfolyam (2001) 1. szám

Zasoby

  • Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin és Végh András (szerk.): Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2008.
  • Schönherr Gyula. Hunyadi Corvin János, MTA, Magyar Történelmi Társulat (po węgiersku), Budapest: Franklin-Társulat (1894). Hozzáférés ideje: 2017. május 10.

Więcej informacji

  • Cawley, Charles: Hungary (po angielsku). Foundation for Medieval Genealogy. [dostęp:2017-05-10].
  • Marek, Miroslav: Hunyady family (po angielsku). Euweb. [dostęp:2017-05-10].

Bibliografia

  • Sroka S.A., Jadwiga Zapolya. Piastówna śląska na Węgrzech w dobie panowania Jagiellonów, Kraków 2005, , s. 26–27.

Szapolyai György

Herb rodu Szapolyai
Herb rodu Szapolyai
Dane biograficzne
Ród Szapolyai
Pochodzenie węgierskie
Państwo Królestwo Węgier
Ojciec Szapolyai István
Matka Jadwiga Cieszyńska
Rodzeństwo János, György, Borbála, Magdalena
narzeczona Corvin Erzsébet
od lutego 1505