Kont Miklós: Różnice pomiędzy wersjami
Przejdź do nawigacji
Przejdź do wyszukiwania
| Linia 50: | Linia 50: | ||
fia volt, testvérei Bertalan és Lökös [[pohárnokmester]]ek voltak.<ref name="Markó"/> </small></small> | fia volt, testvérei Bertalan és Lökös [[pohárnokmester]]ek voltak.<ref name="Markó"/> </small></small> | ||
| − | Miklós był '''rycerzem dworskim''' (od [[1343]]), [[podczaszy|podczaszym królewskim]] ([[1345]]-[[1351]]) i [[ispán]]em komitatu [[Bars]] ([[1345]]-[[1350]]). W 1347 r. był najważniejszym dyplomatą króla [[I. Lajos|Ludwika Wielkiego]]. W 1349 roku otrzymał [[Galgóc]]/Hlohovec, gdzie zbudował zamek. Także w tym roku został [[ispán]]em komitatów: [[Sopron]], [[Varaždin]] i [[Vas]]. W latach | + | Miklós był '''rycerzem dworskim''' (od [[1343]]), [[podczaszy|podczaszym królewskim]] ([[1345]]-[[1351]]) i [[ispán]]em komitatu [[Bars]] ([[1345]]-[[1350]]). W [[1347]] r. był najważniejszym dyplomatą króla [[I. Lajos|Ludwika Wielkiego]]. W [[1349]] roku otrzymał [[Galgóc]]/Hlohovec, gdzie zbudował zamek. Także w tym roku został [[ispán]]em komitatów: [[Sopron]], [[Varaždin]] i [[Vas]]. W latach [[1349]]–[[1350]] był [[ispán]]em komitatu [[Nyitra]], a w latach [[1349]]–[[1351]] [[ispán]]em [[Pozsony]] (Bratysława). W latach [[1351]]–[[1352]], jako wysłannik Ludwika Wielkiego, negocjował na Litwie. W latach [[1351]]–[[1356]] był [[Wojewoda Siedmiogrodu|wojewodą Siedmiogrodu]], [[ispán]]em komitatów: [[Arad]] i [[Szolnok]], a w [[1352]] r. [[ispán]]em komitatu [[Brassó]]. W latach [[1356]]–[[1367]] był [[palatyn]]em, a jednocześnie [[ispán]]em komitatów: [[Bihar]], [[Nyitra]], [[Sáros]], [[Sopron]], [[Szepes]] (Spiszu), [[Trencsén]] i [[Vas]]. W [[1361]] r. założył klasztor paulinów w [[Csatkán]]. W [[1362]] uczestniczył w negocjacjach między cesarzem niemiecko-rzymskim [[Karol IV Luksemburski|Karolem IV]] a [[I. Lajos|Ludwikiem Wielkim]]. Był jednym z dowódców kampanii bośniackiej w [[1363]] r.[1] |
<small><small>[[1343]]-ban udvari lovag, [[1345]]–[[1351]]-ig [[pohárnokmester]], [[1345]]–[[1350]]-ig barsi ispán, [[1347]]-ben [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] egyik vezető diplomatájaként több itáliai fejedelmi udvarban tárgyalt, majd [[Lackfi István]] leváltása után [[1350]]-ben ő vezette a második itáliai hadjáratot. [[1349]]-ben adományul kapta [[Galgóc]]ot, ahol várat építtetett. [[1349]]-ben soproni, varasdi és vasi ispán, [[1349]]–[[1350]]-ben nyitrai ispán, [[1349]]–[[1351]]-ben pozsonyi ispán. [[1351]]–[[1352]]-ben [[Litván Nagyfejedelemség|Litvániában]] tárgyal Nagy Lajos követeként. [[1351]]–[[1356]]-ig [[erdélyi vajda]], valamint aradi és szolnoki ispán, [[1352]]-ben brassói ispán. [[1356]]–[[1367]]-ig [[nádor]], egyidejűleg bihari, nyitrai, sárosi, soproni, szepesi, trencséni és vasi ispán. [[1361]]-ben [[Csatka|Csatkán]] [[pálosok|pálos monostort]] alapított. [[1362]]-ben [[IV. Károly német-római császár]]ral tárgyalt Nagy Lajos megbízásából. [[1363]]-ban a boszniai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> | <small><small>[[1343]]-ban udvari lovag, [[1345]]–[[1351]]-ig [[pohárnokmester]], [[1345]]–[[1350]]-ig barsi ispán, [[1347]]-ben [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] egyik vezető diplomatájaként több itáliai fejedelmi udvarban tárgyalt, majd [[Lackfi István]] leváltása után [[1350]]-ben ő vezette a második itáliai hadjáratot. [[1349]]-ben adományul kapta [[Galgóc]]ot, ahol várat építtetett. [[1349]]-ben soproni, varasdi és vasi ispán, [[1349]]–[[1350]]-ben nyitrai ispán, [[1349]]–[[1351]]-ben pozsonyi ispán. [[1351]]–[[1352]]-ben [[Litván Nagyfejedelemség|Litvániában]] tárgyal Nagy Lajos követeként. [[1351]]–[[1356]]-ig [[erdélyi vajda]], valamint aradi és szolnoki ispán, [[1352]]-ben brassói ispán. [[1356]]–[[1367]]-ig [[nádor]], egyidejűleg bihari, nyitrai, sárosi, soproni, szepesi, trencséni és vasi ispán. [[1361]]-ben [[Csatka|Csatkán]] [[pálosok|pálos monostort]] alapított. [[1362]]-ben [[IV. Károly német-római császár]]ral tárgyalt Nagy Lajos megbízásából. [[1363]]-ban a boszniai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> | ||
| − | W 1364 r. otrzymał miasto [[Újlak]]/Ilok w komitacie [[Valkó]], wraz z jego posiadłościami, który stał się centrum majątku rodziny w [[Srem]]ie. Od nazwy tego miasta jego ród wziął nazwę [2]. | + | W [[1364]] r. otrzymał miasto [[Újlak]]/Ilok w komitacie [[Valkó]], wraz z jego posiadłościami, który stał się centrum majątku rodziny w [[Srem]]ie. Od nazwy tego miasta jego ród wziął nazwę [2]. |
<small><small>[[1364]]-ben kapta adományul a [[Valkó vármegye|Valkó megyei]] [[Újlak (Horvátország)|Újlakot]] a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család [[szerémség]]i birtokközpontja, és családjának névadója lett.<ref name="Fedeles"/> </small></small> | <small><small>[[1364]]-ben kapta adományul a [[Valkó vármegye|Valkó megyei]] [[Újlak (Horvátország)|Újlakot]] a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család [[szerémség]]i birtokközpontja, és családjának névadója lett.<ref name="Fedeles"/> </small></small> | ||
| − | Miklós był jednym z liderów bułgarskiej kampanii w 1365 r.[1] | + | Miklós był jednym z liderów bułgarskiej kampanii w [[1365]] r.[1] |
<small><small>[[1365]]-ben a bulgáriai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> | <small><small>[[1365]]-ben a bulgáriai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> | ||
Wersja z 13:48, 21 kwi 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Raholcai Kont Miklós († koniec kwietnia 1367), węgierski szlachcic, palatyn, wojewoda Siedmiogrodu, stolnik królewski, przodek rodziny Újlaki. [1] Raholcai Kont Miklós (? – 1367 április vége) nádor, erdélyi vajda, pohárnokmester, az Újlaki család őse.[1] Spis treściŻyciorysSyn Lőrinca Tóta, skarbnika królewskiego i bana slawońskiego [2]. Jego braćmi byli I. Bertalan (Bartol I.) podczaszy królewski i Lökös (Lenkus), stolnik królewski [1]. Tót Lőrinc tárnokmester és szlavón bán[2] fia volt, testvérei Bertalan és Lökös pohárnokmesterek voltak.[1] Miklós był rycerzem dworskim (od 1343), podczaszym królewskim (1345-1351) i ispánem komitatu Bars (1345-1350). W 1347 r. był najważniejszym dyplomatą króla Ludwika Wielkiego. W 1349 roku otrzymał Galgóc/Hlohovec, gdzie zbudował zamek. Także w tym roku został ispánem komitatów: Sopron, Varaždin i Vas. W latach 1349–1350 był ispánem komitatu Nyitra, a w latach 1349–1351 ispánem Pozsony (Bratysława). W latach 1351–1352, jako wysłannik Ludwika Wielkiego, negocjował na Litwie. W latach 1351–1356 był wojewodą Siedmiogrodu, ispánem komitatów: Arad i Szolnok, a w 1352 r. ispánem komitatu Brassó. W latach 1356–1367 był palatynem, a jednocześnie ispánem komitatów: Bihar, Nyitra, Sáros, Sopron, Szepes (Spiszu), Trencsén i Vas. W 1361 r. założył klasztor paulinów w Csatkán. W 1362 uczestniczył w negocjacjach między cesarzem niemiecko-rzymskim Karolem IV a Ludwikiem Wielkim. Był jednym z dowódców kampanii bośniackiej w 1363 r.[1] 1343-ban udvari lovag, 1345–1351-ig pohárnokmester, 1345–1350-ig barsi ispán, 1347-ben Nagy Lajos király egyik vezető diplomatájaként több itáliai fejedelmi udvarban tárgyalt, majd Lackfi István leváltása után 1350-ben ő vezette a második itáliai hadjáratot. 1349-ben adományul kapta Galgócot, ahol várat építtetett. 1349-ben soproni, varasdi és vasi ispán, 1349–1350-ben nyitrai ispán, 1349–1351-ben pozsonyi ispán. 1351–1352-ben Litvániában tárgyal Nagy Lajos követeként. 1351–1356-ig erdélyi vajda, valamint aradi és szolnoki ispán, 1352-ben brassói ispán. 1356–1367-ig nádor, egyidejűleg bihari, nyitrai, sárosi, soproni, szepesi, trencséni és vasi ispán. 1361-ben Csatkán pálos monostort alapított. 1362-ben IV. Károly német-római császárral tárgyalt Nagy Lajos megbízásából. 1363-ban a boszniai hadjárat egyik vezére.[1] W 1364 r. otrzymał miasto Újlak/Ilok w komitacie Valkó, wraz z jego posiadłościami, który stał się centrum majątku rodziny w Sremie. Od nazwy tego miasta jego ród wziął nazwę [2]. 1364-ben kapta adományul a Valkó megyei Újlakot a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család szerémségi birtokközpontja, és családjának névadója lett.[2] Miklós był jednym z liderów bułgarskiej kampanii w 1365 r.[1] 1365-ben a bulgáriai hadjárat egyik vezére.[1] RodzinaZ małżeństwa z Klarą Zsámboki miał troje dzieci: Miklósa, Bertalaan i Katalina. [2] Az előkelő Zsámboki Klárával kötött házasságából három gyermeke született, Miklós, Bertalan és Katalin.[2] Źródło
Przypisy
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
