András magyar királyi herceg: Różnice pomiędzy wersjami
Przejdź do nawigacji
Przejdź do wyszukiwania
| Linia 39: | Linia 39: | ||
Był piątym dzieckiem swoich rodziców, najmłodszym, trzecim synem. | Był piątym dzieckiem swoich rodziców, najmłodszym, trzecim synem. | ||
| − | Książę András został zaręczony przez swojego ojca po powrocie z Ziemi Świętej w 1218 r. z królewną armeńską Isabelą, której ojciec uczynił dwójkę swoich dzieci spadkobiercami tronu. (Poniższy tekst jest napisany w XIX wieku :) „Król Armenii Leo wysłał z Antiochii delegację, podając rękę swojej córki Isabeli jego trzeciemu synowi Andrzejowi. [...] [[II. András]] przyjął tę ofertę pod warunkiem, że książę Andrzej zostanie następcą Lwa na tronie ormiańskim. W tej sprawie zarówno król Andrzej, jak i Lew w 1219 r. zwrócili się do papieża [[Honoriusz III|Honoriuszowi III]]; zaręczyny zostały potwierdzone i zastrzeżone przez oblubienicę księcia (nawet w przypadku śmierci oblubienicy - wydaje się, że król węgierski za wszelką cenę dążył tylko do sukcesji tronu ormiańskiego). Cesarz | + | Książę András został zaręczony przez swojego ojca po powrocie z Ziemi Świętej w 1218 r. z królewną armeńską Isabelą, której ojciec uczynił dwójkę swoich dzieci spadkobiercami tronu. (Poniższy tekst jest napisany w XIX wieku :) „Król Armenii Leo wysłał z Antiochii delegację, podając rękę swojej córki Isabeli jego trzeciemu synowi Andrzejowi. [...] [[II. András]] przyjął tę ofertę pod warunkiem, że książę Andrzej zostanie następcą Lwa na tronie ormiańskim. W tej sprawie zarówno król Andrzej, jak i Lew w 1219 r. zwrócili się do papieża [[Honoriusz III|Honoriuszowi III]]; zaręczyny zostały potwierdzone i zastrzeżone przez oblubienicę księcia (nawet w przypadku śmierci oblubienicy - wydaje się, że król węgierski za wszelką cenę dążył tylko do sukcesji tronu ormiańskiego). Cesarz Teodor I Laskarys obiecał swemu zięciowi królowi Andrzejowi, że będzie wiedział, w jaki sposób książę zdobędzie tron ormiański. Jednak oczekiwania dynastii Arpadów w tym względzie stały się niczym więcej niż oczekiwania księcia [[III. Béli|Beli, bo Leo zmarł już w 1220 r. [2] [https://pl.wikipedia.org/wiki/Jan_z_Brienne Jan z Brienne], król Jerozolimy, maż Stefani (od 126 r.) – starszej córki Leo |
| + | |||
| + | ledwo świadoma śmierci ojca, i przybyła do Armenii, aby ją zirytować jako żonę. Jednakże, ponieważ wielcy ludzie tego kraju domagali się sprowadzenia żony Jana w Ptolemais do Armenii, był zmuszony do podróży [3]. Podczas podróży syn księcia Bohemunda IV z Antiochii (z Domu Poitou) poprosił o rękę Isabelli i otrzymał ją w 1221 r. Wraz z królestwem; [...] Chociaż Filip zmarł w 1222 r. [4], II. Nie mógł zakwestionować praw syna Andrzeja, ponieważ zdobycie drugiego syna Haliki, Kalmana, zajęło dużo czasu. ”[5] Po raz drugi Isabella poślubiła swojego armeńskiego kuzyna, Savaven-Pahlavuna Heta. | ||
<small><small>András herceget apja az [[1218]]-as [[Ötödik keresztes hadjárat|szentföldi hadjáratáról]] hazatérően eljegyezte [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] örmény királyi hercegnővel, akinek apja a két gyermeket megtette a trón örököséül. ''(A következő szöveg XIX. századi helyesírással íródott:)'' „[[I. Leó örmény király|Leo]] örmény király [[Antiokheia|Antiochiából]] követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] [[II. András magyar király|II. András]] ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen [[I. Leó örmény király|Leo]] utóda az [[Örményország uralkodóinak listája|örmény trónon]]. Ez ügyben úgy [[II. András magyar király|András]], mint [[I. Leó örmény király|Leo]] [[1219]]-ben a pápához, [[III. Honoriusz pápa|III. Honoriushoz]], fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. [[I. Theodórosz nikaiai császár|I. Laskaris Tódor]] nikeai császár<ref>[[I. Theodórosz nikaiai császár|Laszkarisz Teodor]] császár, akinek a lányát, [[Laszkarisz Mária magyar királyné|Laszkarisz Máriát]] később II. András elsőszülött fia, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] vette feleségül, másodszorra [[I. Leó örmény király]] unokahúgát, Filippát vette feleségül, de [[1216]]-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> is igéretet tett [[II. András magyar király|Andrásnak]] arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az [[Árpád-ház]]nak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint [[III. Béla magyar király|Béla-Elek]] herczeg [[Bizánci Birodalom|byzancziéból]]. [[I. Leó örmény király|Leo]] ugyanis már [[1220]]-ban<ref>Pontosabban már [[1219]]-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> meghalt. [[I. János jeruzsálemi király|Brienne János]], [[Jeruzsálem királyainak listája|jeruzsálemi király]] – [[I. Leó örmény király|Leónak]] idősebbik leányát kb. [[1216]]-tól birta nőül – alig hogy hirét vette apja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy [[I. János jeruzsálemi király|János]] [[Akko (város)|Ptolemaisban]] tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.<ref>Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, [[Stefánia jeruzsálemi királyné|Stefánia]] és a fia, [[Brienne-i János örmény trónörökös|János]] az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> Elutaztakor [[IV. Bohemond antiochiai herceg|IV. Bohemund]] [[Antiochia fejedelmeinek listája|antiochiai herczeg]] (a Poitou-házból) fia megkérte [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] kezét s azt [[1221]]-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár [[Antiochiai Fülöp örmény király|Fülöp]] már [[1222]]-ben<ref>[[Antiochiai Fülöp örmény király]] [[1221]]. [[január 25.|január 25]]-én vette feleségül [[I. Izabella örmény királynő|I. Izabella]] királynőt, és valójában pár évvel később, [[1225]]-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> meghalt, [[II. András magyar király|II. András]] fiának jogait nem vitathatta, mert [[Galícia|Halicsnak]] második fia, [[Kálmán herceg|Kálmán]] számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”<ref>Lásd Wertner (1892: 453–454).</ref> Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, [[I. Hetum örmény király|Szaven-Pahlavuni Hetumhoz]] ment feleségül. </small></small> | <small><small>András herceget apja az [[1218]]-as [[Ötödik keresztes hadjárat|szentföldi hadjáratáról]] hazatérően eljegyezte [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] örmény királyi hercegnővel, akinek apja a két gyermeket megtette a trón örököséül. ''(A következő szöveg XIX. századi helyesírással íródott:)'' „[[I. Leó örmény király|Leo]] örmény király [[Antiokheia|Antiochiából]] követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] [[II. András magyar király|II. András]] ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen [[I. Leó örmény király|Leo]] utóda az [[Örményország uralkodóinak listája|örmény trónon]]. Ez ügyben úgy [[II. András magyar király|András]], mint [[I. Leó örmény király|Leo]] [[1219]]-ben a pápához, [[III. Honoriusz pápa|III. Honoriushoz]], fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. [[I. Theodórosz nikaiai császár|I. Laskaris Tódor]] nikeai császár<ref>[[I. Theodórosz nikaiai császár|Laszkarisz Teodor]] császár, akinek a lányát, [[Laszkarisz Mária magyar királyné|Laszkarisz Máriát]] később II. András elsőszülött fia, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] vette feleségül, másodszorra [[I. Leó örmény király]] unokahúgát, Filippát vette feleségül, de [[1216]]-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> is igéretet tett [[II. András magyar király|Andrásnak]] arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az [[Árpád-ház]]nak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint [[III. Béla magyar király|Béla-Elek]] herczeg [[Bizánci Birodalom|byzancziéból]]. [[I. Leó örmény király|Leo]] ugyanis már [[1220]]-ban<ref>Pontosabban már [[1219]]-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> meghalt. [[I. János jeruzsálemi király|Brienne János]], [[Jeruzsálem királyainak listája|jeruzsálemi király]] – [[I. Leó örmény király|Leónak]] idősebbik leányát kb. [[1216]]-tól birta nőül – alig hogy hirét vette apja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy [[I. János jeruzsálemi király|János]] [[Akko (város)|Ptolemaisban]] tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.<ref>Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, [[Stefánia jeruzsálemi királyné|Stefánia]] és a fia, [[Brienne-i János örmény trónörökös|János]] az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> Elutaztakor [[IV. Bohemond antiochiai herceg|IV. Bohemund]] [[Antiochia fejedelmeinek listája|antiochiai herczeg]] (a Poitou-házból) fia megkérte [[I. Izabella örmény királynő|Izabella]] kezét s azt [[1221]]-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár [[Antiochiai Fülöp örmény király|Fülöp]] már [[1222]]-ben<ref>[[Antiochiai Fülöp örmény király]] [[1221]]. [[január 25.|január 25]]-én vette feleségül [[I. Izabella örmény királynő|I. Izabella]] királynőt, és valójában pár évvel később, [[1225]]-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.</ref> meghalt, [[II. András magyar király|II. András]] fiának jogait nem vitathatta, mert [[Galícia|Halicsnak]] második fia, [[Kálmán herceg|Kálmán]] számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”<ref>Lásd Wertner (1892: 453–454).</ref> Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, [[I. Hetum örmény király|Szaven-Pahlavuni Hetumhoz]] ment feleségül. </small></small> | ||
Wersja z 05:48, 12 cze 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
András herceg (pol. książę Andrzej Arpadowicz, ukr. Андрій Андрійович) (* 1210÷12, † 1234), królewicz węgierski, książę halicki, syn króla Węgier Andrzeja II i Gertrudy z Meranu, narzeczony królowej Armenii Izabeli I. Árpád-házi András (1210/12 – 1234), ukránul: Андрій Андрійович, magyar királyi herceg, Halics hercege, II. András magyar király harmadszülött fia, I. Izabella örmény királynő jegyese. Spis treściŻyciorysBył piątym dzieckiem swoich rodziców, najmłodszym, trzecim synem. Książę András został zaręczony przez swojego ojca po powrocie z Ziemi Świętej w 1218 r. z królewną armeńską Isabelą, której ojciec uczynił dwójkę swoich dzieci spadkobiercami tronu. (Poniższy tekst jest napisany w XIX wieku :) „Król Armenii Leo wysłał z Antiochii delegację, podając rękę swojej córki Isabeli jego trzeciemu synowi Andrzejowi. [...] II. András przyjął tę ofertę pod warunkiem, że książę Andrzej zostanie następcą Lwa na tronie ormiańskim. W tej sprawie zarówno król Andrzej, jak i Lew w 1219 r. zwrócili się do papieża Honoriuszowi III; zaręczyny zostały potwierdzone i zastrzeżone przez oblubienicę księcia (nawet w przypadku śmierci oblubienicy - wydaje się, że król węgierski za wszelką cenę dążył tylko do sukcesji tronu ormiańskiego). Cesarz Teodor I Laskarys obiecał swemu zięciowi królowi Andrzejowi, że będzie wiedział, w jaki sposób książę zdobędzie tron ormiański. Jednak oczekiwania dynastii Arpadów w tym względzie stały się niczym więcej niż oczekiwania księcia [[III. Béli|Beli, bo Leo zmarł już w 1220 r. [2] Jan z Brienne, król Jerozolimy, maż Stefani (od 126 r.) – starszej córki Leo ledwo świadoma śmierci ojca, i przybyła do Armenii, aby ją zirytować jako żonę. Jednakże, ponieważ wielcy ludzie tego kraju domagali się sprowadzenia żony Jana w Ptolemais do Armenii, był zmuszony do podróży [3]. Podczas podróży syn księcia Bohemunda IV z Antiochii (z Domu Poitou) poprosił o rękę Isabelli i otrzymał ją w 1221 r. Wraz z królestwem; [...] Chociaż Filip zmarł w 1222 r. [4], II. Nie mógł zakwestionować praw syna Andrzeja, ponieważ zdobycie drugiego syna Haliki, Kalmana, zajęło dużo czasu. ”[5] Po raz drugi Isabella poślubiła swojego armeńskiego kuzyna, Savaven-Pahlavuna Heta. András herceget apja az 1218-as szentföldi hadjáratáról hazatérően eljegyezte Izabella örmény királyi hercegnővel, akinek apja a két gyermeket megtette a trón örököséül. (A következő szöveg XIX. századi helyesírással íródott:) „Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[1] is igéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[2] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi király – Leónak idősebbik leányát kb. 1216-tól birta nőül – alig hogy hirét vette apja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[3] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[4] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[5] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Szaven-Pahlavuni Hetumhoz ment feleségül. Andras poślubił młodszą córkę Ilonę, aby wydostać brata i żonę z niewoli księcia Nowogrodu. „Ale król Andrzej nie lubił tego przymusowego zaręczyn, a po uwolnieniu Kalmana wezwał papieża do rozwiązania III. Ale papież Honoriusz odmówił. ”[6] András pedig annak érdekében, hogy bátyja és annak felesége kiszabaduljon Msztyiszláv novgorodi herceg fogságából, feleségül vette annak Ilona nevű kisebbik leányát. „De András királynak sehogyse tetszett ez a kierőszakolt eljegyzés s azért Kálmán megszabadulása után a pápához fordult, hogy Mstiszlónak tett kötelező igérete alul feloldja III. Honorius pápa azonban nem volt erre hajlandó.”[6] Andras zmarł za życia ojca. Według węgierskich tradycji zmarł bezdzietnie [7], podczas gdy według innych źródeł miał córkę o imieniu Elżbieta [8], ale to również opiera się na niepewnych założeniach. András még apja életében meghalt. A magyar hagyományok szerint gyermektelenül halt meg,[7] míg más források szerint volt egy Erzsébet nevű lánya,[8] de ez is csak bizonytalan feltételezéseken alapszik. SzármazásaPrzypisy
Bibliografia
Linki zewnętrzne
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
