|
|
| (Nie pokazano 30 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika) |
| Linia 1: |
Linia 1: |
| − | [[Kategoria:Redak]] | + | #PATRZ [[Magyar–török háború 1375–1377]] |
| | | | |
| − | {{Uwaga|
| + | [[Kategoria:Przekierowane]] |
| − | |strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar%E2%80%93t%C3%B6r%C3%B6k_h%C3%A1bor%C3%BA_(1375%E2%80%9377)
| |
| − | |autorzy = https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar%E2%80%93t%C3%B6r%C3%B6k_h%C3%A1bor%C3%BA_(1375%E2%80%9377)&action=history
| |
| − | |nota = węgierski
| |
| − | }}
| |
| − | | |
| − | {|
| |
| − | |
| |
| − | |}
| |
| − | | |
| − | {|
| |
| − | |-style="vertical-align:top;"
| |
| − | |
| |
| − | | |
| − | {{Katonai konfliktus infobox
| |
| − | | konfliktus = Magyar–török háború (1375–77)
| |
| − | | kép = Nagy Lajos gyozelme a torokok felett.JPG
| |
| − | | képfelirat = [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] győzelme a [[törökök]] felett [[Bulgária|Bulgáriában]]. A [[Magyar Anjou Legendárium]]ból való kép.
| |
| − | | kontextus = [[Magyar–török háborúk]]
| |
| − | | helyszín = [[Bulgária]], [[Havasalföld]], [[Magyar Királyság]] – [[Erdély]]
| |
| − | | dátum = [[1375]]. [[május 1.]] k. – [[1377]] közepe
| |
| − | | eredmény = [[Magyarok|Magyar]] győzelem, mivel a történelem szerint [[1377]]-ben a király diadalt aratott [[bolgárok|bolgár]] területen a [[törökök]] felett
| |
| − | | ok = [[XI. Gergely pápa]] kérésére és korábbi tapasztalatai alapján indít hadjáratot
| |
| − | | területváltozások =
| |
| − | | támadó = [[Fájl:Coa Hungary Country History Charles I (1310-1342).svg|25px]] [[Magyar Királyság]]
| |
| − | | védekező = [[Fájl:War Flag of the Ottoman Empire (c. 1500–1793).svg|25px]] [[Oszmán Birodalom]]<br>[[Fájl:BG-gerb1483.png|25px]] [[Bulgária]]<br>[[Fájl:Coat of arms of Wallachia.svg|25px]] [[Havasalföld]]
| |
| − | | parancsnok1 = [[Fájl:Blason Louis Ier de Hongrie.svg|22px]] [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]]<br>[[Fájl:Garai Miklós pecsétje.jpg|22px]] [[Garai Miklós (nádor, ?–1386)|Garai Miklós]] [[macsó]]i bán
| |
| − | | parancsnok2 = [[Fájl:Stema vladislav i-1-.png|22px]][[I. László havasalföldi fejedelem|I. Ulászló]] [[havasalföldi fejedelmek listája|havasalföldi fejedelem]]<br>[[Fájl:Cross of the Russian Orthodox Church 01.svg|22px]] [[Iván Sisman bolgár cár|Iván Sisman]] [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár cár]]
| |
| − | | haderő1 =
| |
| − | | haderő2 =
| |
| − | | veszteségek1 =
| |
| − | | veszteségek2 =
| |
| − | | veszteségek3 =
| |
| − | | egyéb =
| |
| − | }}
| |
| − | {{Magyar–török háborúk}}
| |
| − | A '''magyar–török háború (1375–77)''' a [[Magyar Királyság]] és az [[Oszmán Birodalom]] harmadik összecsapása a [[Balkán (térség)|Balkán]]on, amelynek végkimenetelét illetően számos kérdés vetődik fel még ma is. Napjainkban elfogadott az a tény, hogy [[magyarok|magyar]] győzelemmel zárult le, ugyanis [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] seregei csapást mértek [[Bulgária|Bulgáriában]] nemcsak a [[törökök]]re, hanem a velük szövetkező [[Iván Sisman bolgár cár|Iván Sisman]] [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár uralkodóra]] is [[1377]]-ben. Ezt sokan jelentős győzelemként értékelik, mert véleményük szerint huzamosabb időre megállította Lajos az oszmán terjeszkedést [[Európa|Európában]]. A török valóban az [[1380-as évek]] második feléig jelentősebb erőkkel nem háborgatta a balkáni államokat.
| |
| − | | |
| − | A harc eredményességét illetően viszont nem lehet optimistán beszélni, mert az Oszmán Birodalmat nem törte derékba Lajos, amely miatt nem lehet hibáztatni, ahogy azt régebben számos történész tette. Lajos az első törökellenes hadjáratakor valószínűleg nem is jelentős oszmán erőkkel mérkőzött meg, hasonlóan ekkor sem állhattak ki ellene nagyobb oszmán hadak. Bár már a háború kezdetén kudarcot vallott, ez azonban a [[havasalföld]]iek árulásának tudható be. Ekkor a törökök betörtek [[Erdély]]be is, de ekkor a király könnyűszerrel felül kerekedett. A Bulgáriában vívott csatájakor is tulajdonképpen a török erősítésekkel harcoló Iván cárt győzte le, tehát ténylegesen a török seregek aránylag kisebb száma miatt nem gondolt cseppet sem arra, hogy különösebb veszélyt jelentene a birodalom, amely még nem is terjeszkedett Magyarország rovására, legfeljebb csak azokat az államokat hódította meg, amelyeket a magyar királyok hatalmi terükbe soroltak be, tehát a törökök ekkor még egyszerűen csak sértették a magyar érdekeket.
| |
| − | | |
| − | Igazi fordulat csak jóval Lajos halála után áll be, mikor a törökök már közvetlenül nagy erővel támadnak Magyarország ellen és kialakul a nyílt háború.
| |
| − | | |
| − | == Előzmények ==
| |
| − | Azzal, hogy a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] trónkövetelő [[V. János bizánci császár|Palaiologosz János]] [[1345]]-ben török sereget segített át a [[Dardanellák]]on nemcsak saját hazájára, hanem a még egymással is viaskodó, ennek tetejébe belviszályoktól is szenvedő [[Délszlávok|délszláv]] országokra is rázúdította a török veszedelmet. Amikor a császárrá koronázott Palaiologosz ellen egykori segítői fordultak, az uralkodó (elsőként a bizánci császárok történetében) [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európába]] ment segélyt kérni. A [[pápa (egyházfő)|pápa]] és a magyar király megígérték neki, s cselekvésre ösztönözte őket, hogy Iván Sisman fogságba vetette János császárt.
| |
| − | | |
| − | Lajos a bulgáriai belviszályokba beavatkozva [[1365]]-ben foglalta a [[Vidin]] környéki területeket, amit bánsággá szervezett át, [[Bodonyi bánság]] néven és ettől kezdve Bulgáriát úgy kezelte, mint ami ''„örökségi jogon”'' megilleti.<ref>Egyes vélemények szerint a bodonyi bánsággal törökellenes előőrsöt akart létrehozni.</ref> Balkáni hadjárataival együtt terjesztette az [[ortodox kereszténység|ortodox]] [[szláv népek|szlávok]] között a [[latin rítusú katolikus egyház|római katolikus hitet]], ami miatt gyakorlatilag minden délszláv ország és a [[románok|román]] vajdák is ellene fordultak. Az [[1360-as évek]] második felétől Havasalföld, Bulgária és [[Szerbia]] koalícióval próbálta ellensúlyozni a magyar király hatalmát.
| |
| − | | |
| − | [[1366]]-ban megtörténik az első törökellenes hadjárat, amit Magyarország néhány másik állammal szövetségben indít. Állítólag Lajos serege győzelmet is aratott. A siker ellenére a magyar uralom nem szilárdult meg Észak-Bulgáriában, ezért Lajosnak a hozzá lojális [[Iván Szracimir bolgár cár|Iván Szracimirral]] hűbéres állammá kellett, hogy szervezze a bodonyi bánságot, mert nem tudta hatékonyan kézben tartani. A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] előtt Lajost a történészek állandóan támadták, mert elfecsérelte az időt és nem tört azonnal a török hatalom megdöntésére, mert azzal, hogy [[I. Murád]] [[Edirne (település)|Drinápoly]]ba székhelyét, nyilvánvaló mutatta az európai terjeszkedés prioritását. [[Szakály Mátyás]] szerint a vidini, [[laganj]]i és [[beogradčik]]i magyar helyőrségek ahelyett, hogy aktivizálták volna a bolgár erőket a török ellen, csupán a havasalföldi vajdát tartotta szemmel. De nem is tehettek mást, mert a Lajos bolgár tartományát nem a török hanem I. Ulászló vajda fenyegette leginkább.
| |
| − | | |
| − | A bodonyi bánság napjai meg voltak számlálva. Ulászló szövetkezve Iván Sismannal rövid idő alatt elűzte a magyarokat Észak-Bulgáriából, sőt a [[Szörényi bánság]]ot is elfoglalta [[1369]]-ben. Tehát Lajos még ha akarta sem tudta volna figyelmét a törökre fordítani, sőt nagy hasztalanság lett volna, mert ez idő alatt a török egyetlenegyszer sem támadta meg Bodonyt.
| |
| − | | |
| − | Miután a bulgáriai magyar uralom megszűnt, a törökök támadólag léptek fel a Balkánon. [[1371]]-ben egyetlen döntő csatában megsemmisítették a bolgárokat és [[szerbek|szerb]] szövetségeseiket, így Iván Sisman hűbérese lett a [[Oszmán szultánok listája|török szultánnak]].
| |
| − | | |
| − | Lajosnak nyugaton is kitört egy háborúja [[Velence (Olaszország)|Velencével]]. A velenceiek a törököket hívták segítségül és [[Treviso|Trevisónál]] megfutamították a magyarokat. Emiatt Lajos fegyverszünetet kötött a [[dózse|dózséval]] és részben a trevisói kudarc okán újból a török felé fordult a figyelme.
| |
| − | | |
| − | [[Kristó Gyula]] az [[Anjou-ház|Anjouk]] háborúival foglalkozó könyvében ismét kemény szavakkal illeti a királyt. [[XI. Gergely pápa]] [[1374]] és [[1375]] között levelekkel ostromolta Lajost, amelyben a törökök elleni határozott és gyors fellépésre ösztökéli, melyhez kész lett volna az egész [[kereszténység|keresztény]] közösséget megmozgatni az ügy érdekében. Kristó szerint Lajos egyszerűen füle mögött engedte el a pápa szavait, s egymaga kívánt vitézkedni a törökökkel. A jelenkori ismeretek tekintetében több tény ellentmond ennek. Az egyik, hogy [[1366]]-ban lelkiismeretesen felkészült a háborúra Lajos, szem előtt tartva a keresztény érdekeket (az [[iszlám]] elleni harcot). Bár a [[Gallipoli (félsziget)|Gallipolit]] elfoglaló [[olaszok|olasz]]-[[franciák|francia]] [[Keresztes háborúk|keresztesekkel]] nem egyesült, melynek lehet oka vereség, ahogy a török krónikák némelyik beszámol róla, de még inkább az lehet, hogy egy viszonylag jelentéktelen török sereget szórt szét valahol Bulgáriában. A régebbi túlzó adatok több tízezres létszámú török hadakról beszélnek, az új ismeretek viszont hagyatkozva a török krónikákra és a logikusabb stratégiai elvárásokra, illetve logisztikai számításokra kisebbnek ítélik a törökök számát. Az Oszmán Birodalom területénél fogva nem állított ki nagyobb seregeket a [[14. század]]ban. A szultáni főhaderő is csak húszezer lehetett ez időben, azonkívül háború esetén sem minden fegyveres erőt vetettek be. A Balkánra mélyen benyomuló törökök hadjáratainak nem területszerzés volt okvetlenül a célja, hanem zsákmányszerzés, felderítés és megfélemlítés, amellyel a fősereg útvonalát készítették elő, melyek effektíven is a birodalomhoz csatolták az elfoglalni kívánt területeket. Ezekben a kisebb hadjáratokban nem volt célszerű nagyobb haddal menni.
| |
| − | | |
| − | Továbbá Lajos serege nem Muráddal ütközött meg, hanem pont egy ilyen kisebb haderővel. És mivel aránylag könnyű győzelmet arattak a magyarok, úgy tapasztalták, hogy túlságosan komoly ellenfél nem lehet az Oszmán Birodalom. Lajost bár aggaszthatta a délen zajló török előretörések és a Trevisónál történtek, de komolyabb oka nem volt a félelemre, mert a törökök nem támadták meg ezidáig Magyarországot. Magyarország bár érdekelt volt a Balkán feletti hegemónia megszerzésben, főleg azután, hogy Bizánc gyakorlatilag szétesett, de általában megelégedett volna annyival, hacsak az északi, az országgal közvetlenül szomszédos területeket foglalja el.
| |
| − | | |
| − | Lajos úgy érezhette, hogy Magyarország egymaga is képes lesz elbírni a törökökkel, így ezért is indult a pápa, vagy bármely más állam segítsége nélkül a háborúba. Ez az általa kitűzött feladat nem igényelhette ilyen esetben a szerb, bolgár és román államok segítségét, így a király továbbra is folytatta a balkáni ortodoxok (és [[eretnek]]ek) térítését, de azért mégis számított a segítségükre a török ellen, nyilván a bízva a keresztényi szolidaritásban, noha az ortodoxokat csak félkeresztényeknek, ''„félhitűeknek”'' tekintette Lajos.
| |
| − | | |
| − | Keresztes hadjáratai miatt a Balkán népei ellene fordultak és ami még rosszabb a török felé kezdtek orientálódni. Ez már eleve kétségbe vonta Lajos török elleni hadjáratának sikerességét, de egyúttal egy ilyen szövetségnek épp a délszlávok és románok itták meg a levét később.
| |
| − | | |
| − | Lajos készülő hadjáratát Ulászló vajda megneszelte és nyomban szövetségre lépett Iván Sismannal és Murád szultánnal. Egyedül Iván Szracimir lett volna kész támogatni Lajost, ő azonban el volt szigetelve Bulgáriában.
| |
| − | | |
| − | A Magyarországgal még fegyverszünetet tartó Velence is támogatást adott Havasalföldnek, méghozzá nagy mennyiségű nehézfegyverzetet küldött Ulászló részére.
| |
| − | | |
| − | == A háború ==
| |
| − | [[Fájl:A Marizelli templom a 19. szazadban.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|A [[mariazell]]i búcsújáróhely a [[19. század]]ban.]]
| |
| − | Az oklevelek szerint [[május 1.]] környékén Lajosnak az olasz források szerint 40 ezer fős serege [[Nagyvárad|Váradon]] gyűlt össze, hogy Havasalföldön át a török ellen vonuljon. Eleinte arra számíthatott, hogy a havasalföldi vajda majd csatlakozik hozzá, de reménye nem vált valóra.
| |
| − | | |
| − | [[Temesvár]]ról a sereg két irányba széledt a sereg, az egyik Erdélyben maradt, a másik Szörényen át vonult Havasalföldre. A király [[Mezősomlyó]] érintésével nyomult be a belső román területekre, ahol [[Garai Miklós (nádor, ?–1386)|Garai Miklós]] [[macsó]]i bán vezetésével nagy győzelmet aratott Ulászló török és bolgár erősítésekkel küzdő seregén még június elején (szintén olasz források szerint ennek száma is ugyanannyi volt mint a magyaroké). Garait érdemeiért Lajos [[nádor]]i címmel jutalmazta.
| |
| − | | |
| − | Az erdélyi hadseregnek meg kellett akadályoznia, hogy a vajda a [[Kárpátok]]on keresztül betörjön az országba, mert az itteni birtokai meglehetősen erős bázisnak számítottak e feladatra.<ref>[[Fogaras]]t és [[Olténia|Olténiát]] annak idején Lajostól kapta Ulászló vajda.</ref> Ulászló valóban nem is akarta ennyiben hagyni a dolgot és július elején ellentámadásra készült. Lajos válságos helyzetbe jutott, nem épp a készülő havasalföldi-török ellentámadás miatt, hanem azért, mert körülbelül [[július 25.|július 25-én]] [[Székelyzsombor]]on az [[erdélyi szászok]] elváltak a királyi seregtől, emiatt Lajos katonáinak száma megcsappant. Lajos augusztus közepén előbb [[Kolozsvár]]ra távozott, majd szeptember elején visszatért Temesvárra, innen pedig hazament [[Buda (történelmi település)|Budára]].
| |
| − | | |
| − | Közben a magyar sereg ismét benyomult Havasalföldre, ahol a törököktől is támogatott románokkal szemben vereséget szenvedett. A törökök számára nagy előnyt jelentett, hogy ez időben a havasalföldi gyalogság jó katonai erőt képviselt, amelyen a magyar hadsereg már máskor is kicsorbult nem egy esetben. A gyalogságot a török könnyűlovasság fedezte a kizárólag lovasságból álló magyar haderővel szemben, amely zavartalanul kialakíthatta hatásos védekező pozícióját. Szeptember második felében a törökök a [[Temesköz]] érintésével betörtek Dél-Erdélybe. Itt viszont Lajos serege eredményesen harcolt velük, habár a török martalócok sok területet feldúltak. A küzdelemben elesett [[Himfi Péter]] [[orosva]]i várnagy és egykori bodonyi bán, testvérének [[Himfi Benedek]]nek pedig egy lányát rabolták el a törökök. Források szerint az Erdélyben ejtett foglyokat [[Kréta (sziget)|Kandiába]] hurcolták, ahol eladták őket rabszolgának.
| |
| − | | |
| − | A havasalföldi hadjárat nyilvánvalóan kudarccal végződött bár Szörényt visszaszerezték, de a vajdát nem sikerült térdre kényszeríteni. Noha az első közvetlen török támadást Magyarország ellen sikerrel hárították el, de a pusztítás ellenére ezt még a magyarok nem érezték meg komolyan. Különösen mert a török egyetlen területet se foglalt el és ehhez elégtelen (talán csak 2000 fős) létszámánál fogva nem is lehetett alkalma, de bizonyosan szándéka sem volt rá. Másrészről ez a török támadás alig haladta meg a tatár dúlások mértéket, amely két évtizeddel korábban még érintette Magyarországot, de egy [[moldva]]i győzelem után le is zárult és soha többé nem fordultak meg nagyobb tatár seregek Magyarországon.
| |
| − | Murád is csupán a célból küldte a magyarországi hadjáratra katonáit, hogy a havasalföldi vajdát segítse, s esetleg a magyar területekről képet kapjon. Nem is lehetett célja magyarországi hódítás, mint utódjának [[I. Bajazid]]nak. A törökök győzelméhez is inkább az járult hozzá, hogy a havasalföldi gyalogság támogatta őket, így voltaképpen azt lehet következtetni, hogy a névlegesen magyar-török háborúnak számító konfliktus inkább a havasalföldi vajda Magyarország elleni háborúja volt.
| |
| − | | |
| − | Mivel a török támadást visszaverték Lajosnak ismét oka volt az optimizmusra. Ennek látszatát keltette, hogy még a király halála után sem fenyegette komolyabban az ellenség Magyarországot, habár egy-két kósza portyázó csapat felbukkant a határokon, amely [[Rumélia|Ruméliából]] csupáncsak felderítésre és zsákmányolásra érkezett.
| |
| − | | |
| − | A havasalföldi hadjáratot Kristó Gyula nem tekinti igazi törökellenes hadjáratnak. Részben igaza van, mert Lajos legfőképp a Ulászlót akarta térdre kényszeríteni – nem sok sikerrel –, de ugyanakkor a törököt is vissza akarta szorítani, mert e címen indult a hadjárat, de nem lehetett kizárólag ez az elsődleges célja. Ennek tetejébe ismét nem találkozott jelentős török erőkkel. Viszont arról a király is úgy vélekedett, hogy a török elleni hadjárata sikertelen maradt és ennek okát a havasalföldi vajdában látta. A vereség hatása sem okozott nagy sebet a magyar katonai erőnek, mert már előzőleg is megtörtént nem egyszer, hogy egy havasalföldi, vagy szerb hadjárat a betörő magyar seregek vereségét okozta, mert a havasalföldi gyalogság és a szerb lovasság messze felülmúlta a magyar haderőt. Lajos apja [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] is szégyenteljes vereséget szenvedett [[Basarab]] vajdától még [[1330]]-ban. De az ilyen átmeneti vereséget után a magyarok végül mégiscsak megszerezték a győzelmet, hisz a kis balkáni államok nem tudtak sokáig dacolni a nagyobb népességű, fejlettebb és jobban szervezett Magyar Király tartalékaival.
| |
| − | | |
| − | [[1377]]-ben ismét hadjáratra indult Lajos a törökök ellen. Ulászló ezúttal már nem állhatta útját, mert ekkor már halott volt. Az új vajda [[I. Radu havasalföldi fejedelem|I. Radu]] bár felvette a harcot az országán átvonuló magyar sereggel, de vereséget szenvedett és nem is zavarta tovább Lajos vállalkozását.
| |
| − | | |
| − | A magyarok behatoltak Bulgáriába, ahol nyomban szembekerültek Iván Sismannal, Murád hűbéresével, akinek seregét törökök is erősítették. Az összecsapásból ezúttal is Lajos katonái kerültek ki győztesen. A történészek némelyike komoly győzelemként értékeli Lajos diadalát, mert ezután évekig nem tanúsított aktív intenzitást a török sereg a Balkánon, mint a [[1370-es évek|70-es]] és [[1360-as évek|60-as években]]. Egyesek úgy tartják, hogy e győzelem emlékére emelt [[Mariazell]]ben egy templomot a király, de mások szerint a kegyhely az [[1366]]. évi győzelem mementójaként épült.
| |
| − | | |
| − | Lajos talán lezártnak tekintette a török ügyet, mert figyelmét elvonta a Balkánról és ehelyett keletre, [[Lengyelország]]ba vezette hadait. [[Litvánia]] ugyanis már ötödízben kelt harcra a [[magyarok|magyar]]-[[lengyelek|lengyel]] közös uralkodó ellen. Ebben a hadjáratban Lajos megszerezte [[Galícia|Halicsot]], amelyért annyi magyar király áhítozott évszázadokig, s [[oroszországi vajdaság]] néven országához csatolta.
| |
| − | | |
| − | == Következmények ==
| |
| − | Lajos török háborúi nem lehettek eredményesek a délszlávok ellenséges magatartása miatt, amelynek részben ő maga is okozója volt kereszteshadjárataival. A délszlávok viszont nem látták át, hogy a törökök mindössze látszólag engedékenyek az ortodox keresztényekkel és a beléjük vetett bizalom idővel megbosszulta magát. A Balkán egy olyan hatalom függésébe került közel félévezredre, amely jelentős nyomot hagyott az itteni népek kultúrájában, szokásaiban és vallásaiban, sőt olyan következményekkel is járt, melyek okot adtak az [[első világháború]] kirobbanására és eredményezték a [[délszláv háború]]t.
| |
| − | | |
| − | A győzelmek ellenére nem tulajdoníthatunk jelentőséget ezeknek a háborúknak, mert nem tört meg az oszmán hatalom, s mert nem is voltak túlzottan komoly összecsapások ezek. Magyarország ugyan rossz szemmel nézte a török terjeszkedés, de őt nem érintette, még az észak-balkáni területeken sem találkoztak, vagy találkozhattak vele.
| |
| − | | |
| − | Lajos már nem gondolhatott újabb törökellenes hadjáratokra. Meglehetősen idős volt és kedvét szegték a sorozatos kudarcok. A háborúk nagy anyagi veszteségeket okoztak az államkincstárnak is.
| |
| − | | |
| − | A Lajos helyébe kerülő [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] alighogy trónra lép, a török ismét nagy erővel tör előre a Balkánon, s ezúttal Murád áll a hadak élére. A balkáni államok szövetségbe tömörülnek, amelybe nem akarják a magyar királyt belevonni, mert attól tartanak, hogy az az önállóságuk rovására mehet. Havasalföld, az [[albánok]], Szerbia és [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia]] koalíciója nem mondható erősnek, mert a köztük levő évszázados ellentétek nem csitultak el. A [[rigómezei csata (1389)|rigómezei csatában]] döntő vereséget szenvednek, s miután Szerbia ténylegesen is török függésbe kerül, az oszmán hadigépezet már egyből magyar területekre tör. Emiatt Zsigmond úgy dönt, hogy végső leszámolásra indul, s a magyarok és szövetségeseik most nem holmi két-háromezer fős török sereggel, s azok gyengébb hűbéreseivel kerülnek szembe, hanem magával a szultáni főhaderővel. A [[nikápolyi csata]] egyértelműen igazolja a törökök erőfölényét, amely hamarabb is bekövetkezhetett volna, ha a szultán annak idején Lajos ellen áll ki.
| |
| − | | |
| − | Ekkor veszi igazán kezdetét Magyarország és az Oszmán Birodalom több mint száz évig tartó küzdelme. Bár mint ismeretes a törökök végül felülkerekednek magyar vetélytársaikon [[Mohács]]nál, Magyarország azonban az [[A középkori Magyar Királyság története|államalapítás]] óta igazán egységes európai nemzetté tudott kovácsolódni, amit mi sem igazol jobban, hogy a törökök nem tudták elfoglalni az ország teljes területét, sőt a magyarok sokkal tovább dacoltak mint a [[despota|despotikus]] balkáni államok. A hosszú harcokban az Oszmán Birodalomnak sikerült is kivéreznie, amely szép lassan teljesen kiszorult Európából és az első világháború után véglegesen is megszűnt birodalmi státusza.
| |
| − | | |
| − | == Przypisy ==
| |
| − | {{izvori}}
| |
| − | | |
| − | == Külső hivatkozások ==
| |
| − | * {{ErdRövTört|1}}
| |
| − | * '''Kristó Gyula:''' ''Az Anjou-kor háborúi,'' Zrínyi Katonai Kiadó, [[Budapest]] [[1988]]. {{ISBN|963-326-905-9}}
| |
| − | * '''Magyarország hadtörténete''' 1. kötet, '''Szerk.:''' Liptai Ervin, Zrínyi Katonai Kiadó, [[Budapest]] [[1984]]. {{ISBN|963-32-6337-9}}
| |
| − | * '''Markó László:''' ''A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig,'' Magyar Könyvklub, Budapest [[1999]]. {{ISBN|963-547-085-1}}
| |
| − | * '''Szakály Ferenc:''' ''A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365-1526),'' '''Mohács''' – '''''Tanulmányok,''''' szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc, Akadémia Kiadó, [[Budapest]] [[1986]]. {{ISBN|963-05-3964-0}}
| |
| − | | |
| − | [[Kategoria:Wojny węgiersko-tureckie]] | |
