Dukátus

Strona	Autorzy	Nota
[1]	[2]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Dukátus (ducatus utworzony z łacińskiego dux „książę, wódz”, „księstwo, dowództwo, kwatera główna”) [1] Obszar pod panowaniem następcy tronu na Węgrzech od podboju do około 1110 r. Instytucja ta wywodzi się ze starej tureckiej tradycji, zgodnie z którą następca tronu stał na czele ludów, które wstąpiły do ​​sojuszu plemiennego, pełniąc zwykle funkcję przyczółka, posterunku, straży granicznej. Na Węgrzech ludy te - Kabary, Pieczyngowie, Szeklery itd. - został więc posadzony wzdłuż granic, a także tutaj znajdują się nieciągłe obszary dukata. [2] Imię księcia (dux) we wczesnej epoce Árpádian było panem [3], podczas gdy książę był panem. [4] Współczesna nazwa terytorium księcia brzmi odpowiednio urusság, kraj [1], który w ludowej i literackiej nazwie Somogyland przetrwał do czasów współczesnych. A dukátus (a latin dux „herceg, vezér” szóból képzett ducatus, „hercegség, vezérség, főparancsnokság” szóból) Magyarországon a trónörökös kormányzása alatt álló terület a honfoglalástól körülbelül 1110-ig. Az intézmény régi türk hagyományra megy vissza, miszerint a trónörökös állt a törzsszövetséghez csatlakozott népek élén, akik általában az előörs, elővéd, határvédelem feladatát töltötték be. Magyarországon ezeket a népeket – kabarok, besenyők, székelyek, stb. – ezért a határok mentén telepítették le, és itt találhatók a dukátus nem összefüggő területei is. A herceg (dux) elnevezése a kora Árpád-korban úr volt, míg a fejedelemé nagyúr. A herceg területének korabeli neve ennek megfelelően uruszág, ország, ami a Somogyország népi és irodalmi névben az újkorig fennmaradt. Sztyeppei előzmények A 950 körül a Bulcsú harka által 948 körül nála járt magyar követség információi alapján író Konstantin görög császár szerint a hét magyar törzs fölött a vezérlő fejedelem, Árpád, a három csatlakozott kazár (helyesebben kabar) törzs fölött a fejedelem legidősebb fia, a trónörökös, Levente uralkodott 895-ben. A magyarországi dukátus területek A magyarok és a csatlakozott népek törzsneveit viselő települések a fejedelmi, dukátusi és határvédelmi területeken találhatók főleg Osady noszące pospolite nazwy Węgrów i ludów anektowanych znajdują się głównie na obszarach chronionych książąt, dukatów i obszarów przygranicznych. A kabarok településterülete Magyarországon Nyitra tágabb környékén a Vág, Nyitra és Garam völgyére kiterjedő, Biharországban – amibe beleértendő a későbbi Bihar vármegye területe mellett a Nyírség is – délen a Fehér-Köröstől északon a Tiszáig terjedő terület volt. A fekete magyaroké délen az Al-Duna mellett a Tiszától a Karasig terjedő terület, a későbbi Keve vármegye és Krassó vármegye területe. Ez a három tömb alkotta a trónörökös kormányzati területét, amelyekhez Koppány idején Somogyország, a Dráván túl a Száváig terjedő Somogy csatlakozott. Kristó Gyula szerint viszont a területi megosztás először csak I. András és I. Béla között jött létre. Anonymus nem tud Leventéről, szerinte Árpád trónörököse, Zolta a „kazárok” lakta bihari, a másik fiú, Üllő fiai a nyitrai dukátus urai lettek. Tarhacsi nevét az Al-Dunánál őrzi helynév a Karas (Krassó) vidékén, ami egyébként török nyelven „fekete víz” jelentésű. A Magyar Krónika Tar Zerindet, Koppány apját említi, mint a dukátus urát, ennek emlékét fenntartotta az aradi Zerind falunév. Tar Zerind halála után Gézáé lett a bihari dukátus, innen vehetett részt a Bizánc elleni magyar-orosz-besenyő-bolgár szövetségben. A kabarok területe az államszervezéskor Bihar és Nyitra központtal az országnak mintegy 1/3-át kitevő territoriális dukátussá alakult. Általában nem egy ura volt, s a trónörökös sem mindig ugyanazt a részt választotta. Géza fejedelemsége idején előbb Mihály, majd halála után a szeniorátus elvét már ekkor megsértve István kapta meg a jövedelmező nyitrai dukátust, Koppány apjától egy harmadik dukátust örökölt, a Somogyi hercegséget. Géza a bihari dukátust jelentős katonai ereje miatt talán fejedelemsége idején sem adta ki a kezéből. Imre herceg halála után rövid ideig Vazul birtokolta Nyitrát, majd nem Árpád-házi vezetőket is állítottak a dukátusok élére. Csaba ispán, Hont, Pázmány mellett Orci dux szerepel a pannonhalmi alapítólevélben. A királyi vármegyerendszer és az udvarbirtokok hálózatának kialakulása után átfedés volt a királyi és hercegi udvarházak és megyék rendszerén belül. A királyi vármegyékben is voltak hercegi udvarbirtokok és a hercegi vármegyékben is királyi udvarbirtokok, ami Kálmán törvényeiből is kiolvasható. I. Endre, amikor Bélát hazahívta, az ország 1/3-át 1048 körül dukátusként pénzverési joggal adta neki. Mivel Nyitra és Bihar bizonyosan hozzá tartozott, ezért az egyébként ismeretlen kiterjedésû területe legalább két nagyobb tömbben feküdt. Béla után birtokolta a dukátust I. Géza, I. László, Lampert herceg(?) és Álmos herceg. A dukátus több herceg – tulajdonképpen csak I. László esetén nem – kezében pártütések forrása lett, ezért Könyves Kálmán 1107-ben megszüntette. II. László még egyszer felújította a régi típusú dukátust, és azt öccsének, IV. Istvánnak adta. Későbbi hercegségek A „hercegség” másik formája, amikor eleve külön kormányzattal rendelkező tartomány – Erdély, Szlavónia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Macsó, Hulm (Hercegovina), Szepes és Sáros - élére állítottak hercegi rangú, akár a dinasztiából, akár a főurak közül származó névleges, vagy valódi kormányzót, aki utóbbi esetben a vajda vagy bán helyett vagy felett kormányzott. Ezek a hercegi címek esetiek voltak, nem voltak állandóak. Ifjabb királyság A hatalommegosztás egy formája volt a 13. században az ifjabb királyság intézménye. Ez területi elkülönülést jelentett, mégis lényegesen különbözött a korábbi dukátus intézményétől, mivel teljes királyi jogkört jelentett teljes saját kormányzattal (nádor, stb.), birtokadományozási és pénzverési joggal. Az ország formálisan nem szakadt ketté, az ifjabb király (rex iunior) elfogadta a király (rex senior) főségét és amikor a trónt örökölte, akkor az ifjabb királyság azonnal meg is szűnt. Przypisy Źródła KMTL: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9 MTF: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest: Gondolat. 1989. ISBN 963 05 6722 9 Katolikus lexikon