Ojtozi-szoros

Strona	Autorzy	Nota
[1]	[2]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

{{#invoke:Infobox|pozíciós térkép}} Ojtozi-szoros (pasul Oituz) Dane geograficzne Lokalizacja Keleti-Kárpátok Jego lokalizacja Az Ojtozi-szoros (románul pasul Oituz) hegyszoros a Keleti-Kárpátokban, Romániában. Itt halad át a DN11-es főút Erdély és Moldva, Kézdivásárhely és Ónfalva között. Két végén Ojtoztelep és Gorzafalva található. Nevének eredete Nevét arról a kistelepülésről kapta, melynek határában fekszik, az pedig az Ojtoz-patakról. Az ótörök ottuz (= harminc) eredetileg valószínűleg egy törzs neve lehetett. Más magyarázat szerint a török al (= vörös) és tuz (= só) szavakból ered, és vöröses színű sótelepeiről kapta nevét. Története W 1241 r. Część Tatarów wdarła się tutaj na wieś. W 1466 roku Matthias wyruszył przeciwko zbuntowanym Mołdawianom. W 1550 r. Wojska mołdawskie wdarły się do cieśniny pod dowództwem „tefana Rare”, który został pokonany przez Szeklerów w bitwie o Saksonię 13 listopada i uciekł z kraju po klęsce górali. W 1576 r. István Báthory wycofał się tutaj, aby objąć tron ​​polski, a tu z pomocą Gáborowi Bethlenowi przybył wojewoda Thomsa. W 1707 r. Wojska Szeklerów wycofały się do Mołdawii przed cesarską armią Rabutina. W 1788 r. Do wąwozu przedarły się wojska tureckie, które w wyniku zdrady siały ogromne spustoszenie w strzegącej wąwozu armii Szeklerów. W lipcu 1849 roku Bem przemaszerował tu do Mołdawii ze swoją armią Szeklerów. 1241-ben a tatárok egyik része itt tört be az országba. 1466-ban erre indult Mátyás a lázadó moldvaiak ellen. 1550-ben moldvai sereg nyomult a szorosba Ștefan Rareș vezetésével, akit a szászsebesi csatában november 13-án a székelyek megvertek és a havasalföldiek veresége után kimenekült az országból. 1576-ban itt vonult ki a lengyel trón elfoglalására Báthory István, itt jött be Thomsa vajda Bethlen Gábor megsegítésére. 1707-ben itt vonult vissza a székely sereg Moldvába Rabutin császári serege elöl. 1788-ban török sereg tört be a szorosba, és árulás következtében nagy pusztítást végzett a szorost védő székely seregben. 1849 júliusában itt vonult át Bem székely seregével Moldvába. Podczas pierwszej wojny światowej wybuchły tu krwawe bitwy między wojskami węgierskimi i rumuńskimi (zob. Bitwa pod Ojtozi (1916) i Bitwa pod Ojtozi (1917)). Pomnika 18. Pułku Piechoty Sopron już nie ma, w Sopronie można zobaczyć tylko kopię. W sierpniu 1944 r. 24 Batalion Łowców Pogranicza bronił wąwozu z potężnymi wojskami rosyjskimi i rumuńskimi eskadrą twierdzy Szekler. Az első világháborúban véres harcok dúltak itt magyar és román seregek között (lásd: ojtozi csata (1916) és ojtozi csata (1917)). A 18-as soproni honvéd gyalogezred emlékműve már nincs meg, csak másolata látható Sopronban. 1944 augusztusában a 24. határvadász zászlóalj a székely erődszázaddal védte a szorost a túlerőben levő orosz és román csapatokkal szemben. Látnivalók A szorosban a Máglyakő lejtőjén emelkedett egykor a Rákóczi-vár. A 16. században már állott, de a hagyomány II. Rákóczi György építkezésének tartja. Valójában a háromszékiek építették. 1788-ban a török elfoglalta és lerombolta. A 19. században villámcsapás érte, azóta egyre pusztul. Csak csekély maradványai vannak. A szorosban levő országutat 1850–54 között építették ki. Képgaléria Képek az Ojtozi-szorosról, Csomakőrösről és Zágonról