Aranyosszék: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 44: Linia 44:
 
{{Székelyföldi székek}}
 
{{Székelyföldi székek}}
  
 +
[[File:Szeklerland-planned_seats.png|thumb]]
  
 
[[plik:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|260px|thumb|Aranyosszék [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén]]
 
[[plik:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|260px|thumb|Aranyosszék [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén]]

Wersja z 17:07, 12 mar 2021

Aranyosszék
Inne nazwy Scaunul Secuiesc al Arieșului
Istnienie 13. század - 1876
Państwo Románia Románia, Székelyföld
Centrum Felvinc
Główne osady Bágyon, Harasztos, Székelyhidas
Populacja
Populacja 18 900 fő (1870-ben)[1]
Religia görögkatolikus, unitárius, református, ortodox, római katolikus
Dane geograficzne
Powierzchnia349 88[2]  km²
Mapa
Aranyosszék 1769-1773 között
Aranyosszék 1769-1773 között
Coa Romania Nationality Székelys.svg Székelyföldi székek / Lokacje Seklerów

Aranyosszék
Csíkszék (Gyergyószék  •  Kászonszék)
Háromszék = Kézdiszék  •  Orbaiszék  •  Sepsiszék (Miklósvárszék)
Marosszék
Udvarhelyszék (Bardócszék  •  Keresztúrszék)


Błąd przy generowaniu miniatury:

Siedziba Aranyos (;;) [3] była siedzibą (terytorialna jednostka administracyjna) siedmiogrodzkich Székelys mieszkających w dolinie rzeki Arieş (węgierski: Aranyos).

Aranyos seat (; ; )[3] was the seat (territorial administrative unit) of the Transylvanian Székelys living in the Valley of the Arieş River (Hungarian: Aranyos).

Wolni Strażnicy Székely otrzymali część ziem należących do króla wokół starego zamku Turda (w ruinie, dziś w rejonie Moldovenești) w nagrodę za odwagę, jaką wykazali się w bitwach z Tatarami. Tutaj osiedlili się w 21 wsiach około 1270 roku. Była to najnowsza siedziba Székely, ponieważ inne terytoria Székely (dziś: Székely Land) były zasiedlone wcześniej.

The free Székely Guards were granted a part of the lands belonging to the king around the old Turda Castle (in ruins, today in the Moldovenești area), as a reward for the courage they showed in battles against Tatars. Here they settled in 21 villages, in around 1270. This was the newest Székely Seat, because the other Székely territories (today: Székely Land) were populated earlier.

Centrum siedziby stanowiło niewielkie miasteczko targowe (oppidum), Felvinc, obecnie wieś Unirea.

The centre of the seat was a small market town (oppidum), Felvinc, now Unirea village.

Pod koniec XIX wieku, kiedy system administracyjny Królestwa Węgier został zreorganizowany, siedziba została połączona z okręgiem Torda i utworzono okręg Torda-Aranyos.

In the late 19th century, when the administrative system of the Kingdom of Hungary was reorganised, the Seat was united with Torda County and Torda-Aranyos County was created.

Region jest obecnie częścią hrabstw Alba i Cluj w Rumunii. Osady, obecne lub dawne, znajdują się obecnie w następujących miejscowościach: Lunca Mureșului, Ocna Mureș, Mirăslău, Rimetea i Unirea w okręgu Alba; oraz Călărași, Mihai Viteazu, Moldovenești i Turda w hrabstwie Cluj.

The region is today part of the Alba and Cluj Counties in Romania. The settlements, current or former, are now in the following localities: Lunca Mureșului, Ocna Mureș, Mirăslău, Rimetea and Unirea in Alba County; and Călărași, Mihai Viteazu, Moldovenești and Turda in Cluj County.

== Przegląd Historyczny

Król Stefan V osadził Szeklerów na nowo powstałym Złotym Krześle, które miało te same przywileje, co inne krzesła Szeklera. [4] Przywilej tronu nadał raz Karol Robert (4 lipca 1313 [5]), dwukrotnie król Zygmunt (23 grudnia 1394 [6] i 6 czerwca 1436 [7]), a król Maciej dwukrotnie ( 25 stycznia 1484 [8] i 9 listopada 1469 [9]). [10] Na prośbę królowej Felwinca królowa Izabela przepisała i potwierdziła powyższe przywileje króla Macieja 27 października 1558 r. [11]

V. István király telepített székelyeket az újonnan alakított Aranyosszékre, mely ugyanazokkal a kiváltságokkal rendelkezett, mint a többi székely szék.[4] A szék kiváltságát Károly Róbert egy alkalommal (1313. július 4-én[5]), Zsigmond király két alkalommal (1394. december 23-án[6] és 1436. június 6-án[7]), Mátyás király szintén két alkalommal (1484. január 25-én[8] és 1469. november 9-én[9]) megerősítette.[10] Izabella királyné Felvinc kérésére 1558. október 27-én átírta és megerősítette Mátyás király fentebbi kiváltságleveleit.[11]

Przywileje Aranyosszéka zostały również potwierdzone, a nawet zwiększone przez większość książąt siedmiogrodzkich. Należą do nich listy uprzywilejowane wydane przez Jánosa Zsigmonda 17 grudnia 1568 r., [12] Kristóf Báthory z 24 kwietnia 1576 r., [13] Zsigmond Báthory z 4 kwietnia 1585 r. [14] i Gábor Bethlen z 22 lipca 1628 r. którym zabezpieczono prawa Złotego Krzesła. [10]

Az erdélyi fejedelmek legtöbbje által szintén megerősítést, sőt gyarapítást nyertek Aranyosszék kiváltságai. Ezek közé tartoznak János Zsigmond 1568. december 17-én,[12] Báthory Kristóf 1576. április 24-én,[13] Báthory Zsigmond 1585. április 4-én[14] és Bethlen Gábor 1628. július 22-én kiadott kiváltságlevelei, melyekben biztosították Aranyosszék jogait.[10]

W 1870 r. Liczyło 19 680 mieszkańców, w tym 5755 (29,2%) grekokatolicy, 4964 (25,1%) unitarni, 4560 (23,2%) reformowano, 3294 (16,7%) prawosławni, 1048 (5,3%) Rzymskokatolicki i 77 innych religii. 53,5% to Węgrzy i 46% Rumunii.

1870-ben 19.680 lakosa volt, melyből 5.755 (29,2%) görög katolikus, 4.964 (25,1%) unitárius, 4.560 (23,2%) református, 3.294 (16,7%) ortodox, 1.048 (5,3%) római katolikus és 77 egyéb vallású volt. 53,5% magyar és 46% román nemzetiségű.

== Ludność i podział wyznaniowy

Populacja Aranyosszék wynosiła 18 680 w 1867 roku, według spisu Balázs Orbán, z czego 9898 to mężczyźni i 9782 kobiety. [1]

Aranyosszék népessége 1867-ben, Orbán Balázs összeszámolása alapján 19 680 fő volt, ebből {{#invoke:String|replace|source=9898|pattern=.|replace=,}} fő férfi és {{#invoke:String|replace|source=9782|pattern=.|replace=,}} fő nő volt.[1]

Zgodnie z tą samą agregacją rozkład nominałów przedstawiał się następująco:

Ugyanaz az összeszámolás szerint a felekezeti megoszlás a következő volt:
Felekezetek Népesség Arány
Görögkatolikus {{#invoke:String|replace|source=5755|pattern=.|replace=,}} 29,24%
Unitárius {{#invoke:String|replace|source=4946|pattern=.|replace=,}} 25,13%
Református {{#invoke:String|replace|source=4560|pattern=.|replace=,}} 23,17%
Ortodox {{#invoke:String|replace|source=3294|pattern=.|replace=,}} 16,74%
Római katolikus {{#invoke:String|replace|source=1048|pattern=.|replace=,}} 5,33%
Izraelita 52 0,26%
Evangélikus[15] 20 0,1%
Más[16] 5 0,03%
Összesen 19 680 100%

Według danych oficjalnego spisu powszechnego z 1870 r. Ludność Aranyosszék wynosiła 19 800 osób [1], co Balázs Orbán przypisał wzrostowi populacji w ciągu 3 lat. [25]

Az 1870-es hivatalos népszámlálás adatai szerint Aranyosszék népessége 19 800 fő volt,[1] mely különbséget Orbán Balázs a 3 év alatt történt népességnövekedésnek tulajdonított.[17]

Galeria



See also

References

  1. 1,0 1,1 1,2 Szablon:Hiv-web
  2. Pallas nagy lexikona szerint
  3. Attila M. Szabó: Historical and Administrative Toponymy of Transylvania, the Banat and Partium. Miercurea-Ciuc, 2003, pp. II/1079-80.
  4. Błąd rozszerzenia cite: Błąd w składni elementu <ref>. Brak tekstu w przypisie o nazwie szkl-sze
  5. Közli Fejér Cod. dipl. VIII. I. 500–501 és Szereday Not. Cap. Alb. 23 és Series Epp. Tr. 1. lap.
  6. A János esztergomi érsek és korlátnok keze által kelt és kettős pecséttel megerősített okmányban szóról szóra be van iktatva IV. László és III. Endre fenn közölt kiváltságlevele. Közli Kemény József App. Dipl. Tran. IV. 80.
  7. A Bataloncz Mátyás pécsi prépost és korlátnok keze által kelt okmány, melybe Zsigmond adománylevele szóról szóra ismételve van, egész terjedelmében megvan Mátyás király 1484-ben kelt confimationalisában.
  8. A Péter kalocsai érsek és udvari korlátnok keze által kelt és az ország nagyjai által aláirt okmány egészen be van iktatva Mátyás 1496-ki confirmationalisába.
  9. Hiteles másolatban a kolozsvári ref. collegium levélt. Collec. Ms. Comit. Székelyiana. T. III. 375. lap. Közli Kemény Józs. App. dipl. Tran. VI. 217.
  10. 10,0 10,1 Szablon:Hiv-web
  11. Kemény József App. dipl. Tran. XII. 20.
  12. Egész terjedelmében megvan Maros-Vásárhelyt a Teleki-könyvtárban, honnan közli Kemény Józs. App. dipl. Tran. XI. 40. Töredékesen közölve volt Nemz. Társ 1830. 165–166. lapján. Ugyszintén ez és a fennebbiek is egész terjedelemben megvannak a kolozsm. conv. egy 1634-ben kelt hiteles transumt., melyből a Felvinczet érdeklőket kiadta ujból a conv. 1742-ben, ez megvan a Gub. levélt. Priv. et const. Civitatum T. II. G. 18.
  13. Eredet. a kolozsm. conv. levélt., töredékesen közölve Nemz. Társ. 1830. 165. lap.
  14. Lásd Kemény Józs. App. dipl. Tran. XIII. 31.
  15. Az Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház tagjait együttesen számolva.
  16. Beleértve az ateistákat, illetve a nem nyilatkozókat is.
  17. Ezen egybehasonlitásból kitünik, hogy az én kimutatásom alapos volt, mert a hiv. kimutatásban mutatkozó 2826 lélek többlet (egész Székelyföldön – szerk megj.) az azutáni népszaporodás eredménye, mivel az én számitásom ezelőtt 3 évvel készült.
{{#invoke:Check for unknown parameters|check|unknown=|preview=Page using Template:Reflist with unknown parameter "_VALUE_"|ignoreblank=y| 1 | colwidth | group | liststyle | refs }}

Szablon:Coord missing Szablon:Coord missing