Kán III. László: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
(Utworzono nową stronę "Źródło: [https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1n_L%C3%A1szl%C3%B3 Kán László] {{Infobox nobility | name = Ladislaus (III) Kán | native name = | title...")
 
Linia 1: Linia 1:
 
Źródło: [https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1n_L%C3%A1szl%C3%B3 Kán László]
 
Źródło: [https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1n_L%C3%A1szl%C3%B3 Kán László]
 +
 +
{{Redoslijed|
 +
|poprzednik        = [[ddd]]
 +
|gl_članak_funkcija = [[Wojewoda Siedmiogrodu]]<br>(ee)
 +
|współrządzący      =
 +
|następca          = [[fff]]
 +
}}
  
 
{{Infobox nobility
 
{{Infobox nobility
Linia 46: Linia 53:
  
 
{{DEFAULTSORT:Kan Laszlo}}
 
{{DEFAULTSORT:Kan Laszlo}}
[[Kategória:Erdélyi vajdák]]
+
 
 
[[Kategória:Az Anjou-kor főurai]]
 
[[Kategória:Az Anjou-kor főurai]]
 
[[Kategória:1315-ben elhunyt személyek]]
 
[[Kategória:1315-ben elhunyt személyek]]
  
 +
[[Kategoria:Wojewodowie Siedmiogrodu]]
 +
[[Kategoria:Węgierscy urzędnicy królewscy]]
 
[[Kategoria:Szybkie]]
 
[[Kategoria:Szybkie]]

Wersja z 19:39, 9 paź 2019

Źródło: Kán László

Ladislaus (III) Kán
{{{native_name}}}

succession Voivode of Transylvania
Okres 1295–1314 (or 1315)
poprzednik Roland Borsa
następca Nicholas Pok
żona unknown
dzieci Ladislaus IV
Ladislaus V
a daughter
Ród {{{noble_family}}}
ojciec Ladislaus II
data urodzenia ?
data śmierci before 13 May 1315
Plik:Kiskirályok uralmi területei.jpg
Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

Kán nembeli László (? – 1315. augusztus előtt) főúr, 12971315 között Erdély vajdája, ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre.

III. András a szintén veszedelmes mértékű hatalomkoncentrációt kialakító Borsa Loránd leverése után tette meg vajdává, de vele sem járt jobban. A vajda, aki egyúttal Szolnok vármegye ispánja is volt, kisajátította a bányavárosokat, magát pedig a székelyek és szászok ispánjává is megtette, és magának szedett be minden regálét. Valóságos kiskirályként viselkedett: még a váradi püspökválasztásba is beleszólt, és keresztülvitte, hogy 1307-ben saját jelöltjét, a dominikánus Benedeket válassza meg két év huzavona után a káptalan.

Az Árpád-ház kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, Ottó igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő II. István Uroš szerb királyhoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte Károly Róbert királyságát, majd szabadon engedte a bajor herceget – a Szent Korona azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát.

Gentile pápai legátus tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus 1309-ben kiközösítette. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már 1310-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett Pok nemzetségbeli Miklóst is kiszorította tartományaiból.

A királyi csapatok csak halála után, 1316-ban lettek Erdély urai a dévai ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva Debreceni Dózsa (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak.

Külső hivatkozások

  • Erdély története a kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Makkai László, Mócsy András. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.

Szablon:Csonk-dátum Szablon:Nemzetközi katalógusok



Kategória:Az Anjou-kor főurai Kategória:1315-ben elhunyt személyek