Bánffy de Alsólendva (rodzina): Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 41: | Linia 41: | ||
**Miklós | **Miklós | ||
**[[Bánffy János|János]], [[Ban Slawonii]], [[Ban Maczwy]], [[ispán]] Varazdi. | **[[Bánffy János|János]], [[Ban Slawonii]], [[Ban Maczwy]], [[ispán]] Varazdi. | ||
| − | |||
| − | |||
== 2 == | == 2 == | ||
Wersja z 14:49, 15 paź 2019
| ||||||||||||||||||||||
Spis treści
Az alsólendvai Bánffy család
Ten ród pochodzi od urodzonego w Niemczech klanu Hahót; według ostatnich badań przodkowie rodziny wywodzili się z bawarskiego szlachetnego rodzaju Huosi wspomnianego w Lex Baiuvariorum w 743 r.[1] Zgodnie z historią Hahót III. Bánffy założył rodzinę w 1226 r. Ten członek rodziny był kapelanem hrabstwa Vas w latach 1238–1239. Prawdopodobnie zmarł około 1260 roku. Kilku potomków wymienionych jest na wykresach, takich jak IV. Hahót, Máté és István. W 1291 Bánffy István jest wymieniony w dokumentach jako królewski kanclerz. Otrzymał także królewskie potwierdzenie swoich posiadłości. W 1292 r. Walczył z rodem Kőszeg, od 1296 r. był kapelanem hrabstwa Varazdin. Po 1301 roku Kőszeghyek zdobył Alsólindvát (obecnie Lendava, Słowenia), prastary zamek swojej rodziny, z którego korzystał tylko III Bánffy. István odzyskuje w 1323 roku dzięki królowi I. Károly. Od połowy XIV wieku członkowie rodziny Hahót-Buzád konsekwentnie nazywali się Alsólendva i Bánffy [2].
E család a német eredetű Buzád-Hahót nemzetségből veszi eredetét; az újabb kutatások szerint a család ősei a 743-ban a Lex Baiuvariorumban említett bajor ősnemes Huosi-nemzetségből származtak.[2] A történet szerint Bánffy III. Hahót alapította a családot, 1226-ban. E tagja a családnak 1238–39-ben Vas vármegye ispánja volt. Valószínűleg 1260 körül halt meg. Több leszármazottját is említik az oklevelek, úgymint IV. Hahót, Máté és István. 1291-ben Bánffy Istvánt említik az okiratok mint királyi étekfogó kancellárt. Ugyanő birtokaira királyi megerősítést nyert. 1292-ben a Kőszeghyek ellen harcolt, 1296-tól Varasd vármegye ispánja. 1301 után a Kőszeghyek bosszúból elfoglalták tőle családja ősi várát, Alsólindvát (a mai Lendva, Szlovéniában), amit csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban Károly királytól. A Hahót-Buzád család tagjai a 14. század közepétől kezdték magukat következetesen Alsólendvainak és Bánffynak nevezni.[3]
1
„Lendvai” Miklós, uważany za przodka rodziny Alsólendva, pochodzi z 1319 roku. Jego synowie zaczęli używać imienia Bánffy. W latach 1324–1343 był ispánem hrabstwa Zala, który uczestniczył w wojnie austriackiej i został krawcową królowej. Został awansowany na trojana Totland i zdobył ten tytuł w zdobyciu Chorwacji. Walczył z Zadarem i Wenecją, ale został oskarżony o zdradę, więc król odebrał mu banat, który później odzyskał. Jego nazwisko jest również wspomniane w dokumencie zatytułowanym „Pokój zamków” z 1358 r., w którym Wenecja zrezygnowała z Dalmacji na rzecz Królestwa Węgier[4]. Stracił życie około 1361 r. Miał się pięciu synów, z których István był ispánem Zagora (hrabstwa Varazdin) w 1366 r., A od 1383 r. został wyrzucony przez Totland. Miał dwóch synów, ale żaden z nich nie miał dalszych spadkobierców, więc gałąź Mikołaja wyginęła. Jest także wzmianka o Johnie, który był także ispánem Zagorii (czyli hrabstwa Varazdin) około 1383 roku.
Genealogia
- Miklós
- László
- Ferenc
- István, Ban Slawonii, ispán Varasdi.
- Miklós
- János, Ban Slawonii, Ban Maczwy, ispán Varazdi.
2
A család két nevezetes tagja a 15. században élesen eltérő pályát futott be. Pál esküdt ellensége volt a Hunyadi-családnak, Miklós pedig lelkes híve Mátyás királynak. Bánffy Pál eleinte Zsigmond király ellenfele volt, majd a pártjára állt és a Sárkányos rend tagja lett. I. Ulászlótól pénzverési engedélyt kapott Lendva és Bolondóc várára. Ő fogatta el Hunyadi Lászlót a király parancsára és tagja volt annak a bíróságnak, amely halálra ítélte.[5]
3
Bánffy Miklós (meghalt 1501-ben) viszont Mátyás király leghűségesebb alattvalói közé tartozott. A király moldvai hadjáratán megmentette az uralkodó életét is. Antonio Bonfini szerint Mátyás a testvéreként szerette. 1474-ben ő vezette azt a küldöttséget, amely Nápolyba utazott Beatrix leendő királynéért. 1471-ben megkapta az aradi főispáni tisztséget is Solymos várával együtt. 1477-ben örökös grófi címet kapott.[5] Bánffy Miklós felesége, a szépségéről híres Sagani Margit hercegnő volt, akinek révén Európa több uralkodócsaládjával került rokonságba.[5] Bonfini szerint azonban később Mátyás király is szemet vetett a legendásan szép asszonyra, férje azonban megszöktette őt a király elől, ezért Mátyás elvette tőle címeit és két évre börtönbe záratta.
4
A Bánffy család tagjai a 15. és 16. században is az ország legfontosabb főméltóságaí között szerepeltek. Királyi ajtónállók, asztalnokok, pohárnokok, tárnokmesterek, lovászmesterek, országbírók voltak. Közülük Bánffy Jánost 1530-ban Szapolyai János nádorrá emelte. Valószínűleg ő lett a reformáció első követője a családban. Fia, István országbíró lett. Az általa megkezdett majd utódai által folytatott családi napló fontos kordokumentum. Gróf alsólendvai (IV.) Bánffy Miklós (1547–1593) 9 éves korától Grazban, majd Bécsben tanult. Felvilágosult. kultúrakedvelő ember, nagylelkű mecénás volt. 1573-ban főpohárnok, 1577-ben Zala vármegye főispánja lett. Felesége Zrínyi Orsolya (1552–1593), a szigetvári kapitány Zrínyi Miklós leánya volt. Alsólendvai udvarukban a Nyugat-Dunántúl egyik fontos szellemi központja alakult ki. A reformáció lelkes híveként Alsólendvára hívta a híres Raphael Hoffhalter nyomdász fiát, Rudolfot. A nyomdász tevékenységének köszönhetően Alsólendván három magyar nyelvű könyv jelent meg, mindegyik szerzője Kultsár György alsólendvai tanító és prédikátor volt. Az 1573-ban és 1574-ben megjelent könyvek Zala megye illetve a mai Szlovénia területén is az első nyomtatott könyveknek számítanak.[5]
5
Nagykanizsa 1600-as eleste után Bánffy Kristóf, Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya fia (1577–1644) folytatta a török elleni harcot a vidéken. Sokáig úgy tartották, hogy vele halt ki a család, de újabb kutatások szerint fia, István, egy esztendővel túlélte apját és 1645-ben hunyt el Regedén, a mai Bad Radkersburgban. Az alsólendvai Bánffy család birtokait nőági örökösödés révén a sárvári Nádasdy család kapta meg.[5]
Az alsólendvai Bánffy család címere pecsétekben maradt fenn, amely a Buzád-Hahót nemzetség jelképét, a bikát vagy bölényt ábrázolja.
Jelentősebb családtagok
- Bánffy István (?–1468)
- Bánffy Pál (?-1471)
- Bánffy István (1522–1568)
- Bánffy János (?–1544?)
- Bánffy Miklós graf (?–1501)
- Bánffy Miklós (1547–1593)
- Bánffy Kristóf (1577–1644)
- Bánffy László (1671–1753?)
- Bánffy István (1522–1568)
