|
|
| (Nie pokazano 1 pośredniej wersji utworzonej przez tego samego użytkownika) |
| Linia 1: |
Linia 1: |
| − | https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1nffy_csal%C3%A1d#Az%20als%C3%B3lendvai%20B%C3%A1nffy%20csal%C3%A1d
| + | #PATRZ [[Bánffy de Alsólendva (rodzina)]] |
| | | | |
| − | == Az ''alsólendvai'' Bánffy család ==
| + | [[Kategoria:Przekierowane]] |
| − | E család a német eredetű [[Hahót nemzetség|Buzád-Hahót nemzetség]]ből veszi eredetét; az újabb kutatások szerint a család ősei a 743-ban a Lex Baiuvariorumban említett bajor ősnemes Huosi-nemzetségből származtak.<ref>Tóth Endre: Hoholt – Hahót c. tanulmánya a Századok 2003/2. számában</ref> A történet szerint Bánffy III. Hahót alapította a családot, 1226-ban. E tagja a családnak 1238–39-ben [[Vas vármegye]] ispánja volt. Valószínűleg 1260 körül halt meg. Több leszármazottját is említik az oklevelek, úgymint IV. Hahót, Máté és István. 1291-ben Bánffy Istvánt említik az okiratok mint királyi étekfogó kancellárt. Ugyanő birtokaira királyi megerősítést nyert. 1292-ben a [[Kőszegi család|Kőszeghyek]] ellen harcolt, 1296-tól [[Varasd vármegye]] ispánja. 1301 után a Kőszeghyek bosszúból elfoglalták tőle családja ősi várát, [[Lendva|Alsólindvát]] (a mai Lendva, Szlovéniában), amit csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban Károly királytól. A Hahót-Buzád család tagjai a [[14. század]] közepétől kezdték magukat következetesen Alsólendvainak és Bánffynak nevezni.{{refhely|Lendva820|14-15. o.|azonos=L14-15}}
| |
| − | [[Kép:Historical image of Lendava Castle, 2013-08-11.jpg|jobbra|260px|bélyegkép|Alsólendva látképe 1660-1664-ben Montecuccoli tábornagy hagyatéka]]
| |
| − | „Lendvai” Miklós, akit a család alsólindvai ága ősének tartanak, 1319-től szerepel az írott forrásokban. Az ő fiai kezdték használni a Bánffy nevet. 1324 és 1343 között [[Zala vármegye]] ispánja, aki részt vett az osztrák háborúban, és a királyné főlovászmestere is lett. Kinevezték Tótország bánjává, s ebben a titulusában érdemeket szerzett [[Horvátország]] visszafoglalásában. [[Zára]] és [[Velencei Köztársaság|Velence]] ellen is harcolt, de árulással vádolták, így a király elvette tőle báni rangját, amit aztán később visszakapott. Neve szerepel az 1358-as [[zárai béke]] nevű okmányon is, amelyben Velence lemondott Dalmáciáról a [[Magyar Királyság]] javára.{{refhely|azonos=L14-15}} 1361 körül veszthette életét. Öt fia született, akik közül István 1366-ban [[zagoria]]i ispán ([[Varasd vármegye]]), majd 1383-tól Tótország bánja. Neki két fia volt, de egyiküknek sem született további örököse, így Miklós ága kihalt. Említenek még egy Jánost is, aki szintén zagoriai (azaz [[Varasd vármegye]]i) ispán volt, 1383 körül.
| |
| − | | |
| − | A család két nevezetes tagja a [[15. század]]ban élesen eltérő pályát futott be. Pál esküdt ellensége volt a [[Hunyadi-család]]nak, Miklós pedig lelkes híve [[I. Mátyás magyar király|Mátyás királynak]]. Bánffy Pál eleinte [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] ellenfele volt, majd a pártjára állt és a [[Sárkány Lovagrend|Sárkányos rend]] tagja lett. [[I. Ulászló magyar király|I. Ulászlótól]] pénzverési engedélyt kapott Lendva és [[Beckó|Bolondóc]] várára. Ő fogatta el [[Hunyadi László (horvát bán)|Hunyadi Lászlót]] a király parancsára és tagja volt annak a bíróságnak, amely halálra ítélte.{{refhely|Lendva820|18-19. o.|azonos=L18-19}}
| |
| − | | |
| − | Bánffy Miklós (meghalt 1501-ben) viszont Mátyás király leghűségesebb alattvalói közé tartozott. A király moldvai hadjáratán megmentette az uralkodó életét is. [[Antonio Bonfini]] szerint Mátyás a testvéreként szerette. 1474-ben ő vezette azt a küldöttséget, amely [[Nápoly]]ba utazott [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Beatrix leendő királynéért]]. 1471-ben megkapta az [[Arad (Románia)|aradi]] főispáni tisztséget is [[Solymos vára (Románia)|Solymos várával]] együtt. 1477-ben örökös grófi címet kapott.{{refhely|azonos=L18-19}} Bánffy Miklós felesége, a szépségéről híres Sagani Margit hercegnő volt, akinek révén Európa több uralkodócsaládjával került rokonságba.{{refhely|azonos=L18-19}} Bonfini szerint azonban később Mátyás király is szemet vetett a legendásan szép asszonyra, férje azonban megszöktette őt a király elől, ezért Mátyás elvette tőle címeit és két évre börtönbe záratta.
| |
| − | | |
| − | A Bánffy család tagjai a 15. és [[16. század]]ban is az ország legfontosabb főméltóságaí között szerepeltek. Királyi ajtónállók, asztalnokok, pohárnokok, tárnokmesterek, lovászmesterek, országbírók voltak. Közülük Bánffy Jánost 1530-ban [[I. János magyar király|Szapolyai János]] nádorrá emelte. Valószínűleg ő lett a [[reformáció]] első követője a családban. Fia, István országbíró lett. Az általa megkezdett majd utódai által folytatott [[Az Alsólindvai Bánffy nemzetség naplója|családi napló]] fontos kordokumentum. Gróf alsólendvai (IV.) Bánffy Miklós (1547–1593) 9 éves korától [[Graz]]ban, majd [[Bécs]]ben tanult. Felvilágosult. kultúrakedvelő ember, nagylelkű mecénás volt. 1573-ban főpohárnok, 1577-ben [[Zala vármegye]] főispánja lett. Felesége Zrínyi Orsolya ([[1552]]–[[1593]]), a szigetvári kapitány [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi Miklós]] leánya volt. Alsólendvai udvarukban a Nyugat-[[Dunántúl]] egyik fontos szellemi központja alakult ki. A [[reformáció]] lelkes híveként Alsólendvára hívta a híres [[Raphael Hoffhalter]] nyomdász fiát, [[Rudolf Hoffhalter|Rudolfot]]. A nyomdász tevékenységének köszönhetően Alsólendván három magyar nyelvű könyv jelent meg, mindegyik szerzője [[Kultsár György]] alsólendvai tanító és prédikátor volt. Az 1573-ban és 1574-ben megjelent könyvek [[Zala megye]] illetve a mai [[Szlovénia]] területén is az első nyomtatott könyveknek számítanak.{{refhely|azonos=L18-19}}
| |
| − | | |
| − | [[Nagykanizsa]] 1600-as eleste után Bánffy Kristóf, Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya fia (1577–1644) folytatta a török elleni harcot a vidéken. Sokáig úgy tartották, hogy vele halt ki a család, de újabb kutatások szerint fia, István, egy esztendővel túlélte apját és 1645-ben hunyt el Regedén, a mai [[Bad Radkersburg]]ban. Az alsólendvai Bánffy család birtokait nőági örökösödés révén a [[sárvár]]i [[Nádasdy család]] kapta meg.{{refhely|azonos=L18-19}}
| |
| − | | |
| − | Az alsólendvai Bánffy család címere pecsétekben maradt fenn, amely a Buzád-Hahót nemzetség jelképét, a bikát vagy bölényt ábrázolja.
| |
| − | | |
| − | '''Jelentősebb családtagok'''
| |
| − | * [[Bánffy István]] (?–1468)
| |
| − | * [[Bánffy Pál]] (?-1471)
| |
| − | * [[Bánffy István]] (1522–1568)
| |
| − | * [[Bánffy János]] (?–1544?)
| |
| − | * [[Bánffy Miklós]] graf (?–1501)
| |
| − | * [[Bánffy Miklós (főispán, 1547)|Bánffy Miklós]] (1547–1593)
| |
| − | * [[Bánffy Kristóf]] (1577–1644)
| |
| − | * [[Bánffy László]] (1671–1753?)
| |
| − | * [[Bánffy István]] (1522–1568)
| |
| − | | |
| − | [[Kategoria:Ród Bánffy]]
| |
| − | [[Kategoria:Rody]] | |
