Győr (ród): Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 5: | Linia 5: | ||
| | | | ||
{{Rodzina Infobox | {{Rodzina Infobox | ||
| − | | | + | |rodzina_1 = Győr |
|herb = Coa Hungary Clan Győr.svg | |herb = Coa Hungary Clan Győr.svg | ||
|kraj = [[Królestwo Węgier]] | |kraj = [[Królestwo Węgier]] | ||
| Linia 16: | Linia 16: | ||
|rok złożenia z funkcji = | |rok złożenia z funkcji = | ||
|etniczność = węgierskie | |etniczność = węgierskie | ||
| + | |klan = | ||
|ród = | |ród = | ||
| + | |rodzina = | ||
|gniazda = | |gniazda = | ||
|gałęzie = | |gałęzie = | ||
Wersja z 15:42, 22 lis 2019
Źródło: Győr nemzetség
| ||||||||||||||||||||||
A Győr nemzetség (Geur-, Jeur) dunántúli nemzetség, ősének Győr fia Atha (Ottó) somogyi nádorispánt tartják, aki 1061-1068 között a Kaposvár melletti zselicszentjakabi apátságot alapította.
Spis treści
Óvári-kéméndi ág
Az óvári-kéméndi ág leginkább Veszprém-, Moson- és Baranya vármegyékben szerepelt; somogyvármegyei birtokai: a Kálmáncsehitől északra eső Besenyő, Nágocs és Andocs (1208-1290), valamint 1272-1296 között és a zselici Gyarmat voltak.
- A1 i. István
- B1 I. Maurus (fl. 1181–1203; d. before 1208), banus maritimus (c. 1181)
- C1 II. István (fl. 1208–32; † przed 1240)
- D1 Maurus II (fl. 1239–47; † przed 1252) ∞ córka of Vekhard
- E1 II. Konrád (fl. 1252)
- D2 Győr I. Konrád (fl. 1239–99; † przed 1302), Master of the cupbearers (c. 1254–60)
- E2 Jakab (fl. 1282–1314; † 1314/15), Master of the cupbearers (1291) ∞ Helena Kán of Siklós
- F1 Miklós (fl. 1315–56), ancestor of the Gyulai and Geszti families
- F2 Conrad III (fl. 1315–56), ancestor of the Kéméndi families
- F3 Csala (fl. 1319) ∞ James, syn Mizse the Saracen (only betrothed)
- F4 a daughter (possibly identical with Csala; † przed 1328) ∞ Cibak Hontpázmány
- E3 III. István (fl. 1302–14; d. przed 1320)
- E4 Katarin (fl. 1302–15) ∞ Miske Rátót of Kővágóörs
- E5 córka (fl. 1302) ∞ George Balog of Harsány
- E2 Jakab (fl. 1282–1314; † 1314/15), Master of the cupbearers (1291) ∞ Helena Kán of Siklós
- D1 Maurus II (fl. 1239–47; † przed 1252) ∞ córka of Vekhard
- C2 George (fl. 1236)
- C1 II. István (fl. 1208–32; † przed 1240)
- B2 Saul (fl. 1183–1202†), kanclerz (1188), Bishop of Csanád (1188–92), Archbishop of Kalocsa (1192–1202)
- B3 I. Csépán (fl. 1199–1209†), palatyn (1206–09)
- C1 Csépán II (fl. 1232) ∞ N Csák, córka Demetrius Csák
- B4 I. Pat (fl. 1199–1221), palatyn (1209–12)
- C1 Pat II (fl. 1221–33)
- D1 córka (fl. 1228–58) ∞ Paul Geregye
- D2 córka (fl. 1228–58) ∞ Stephen Csák, Ban of Severin
- C2 Elizabeth (fl. 1230) ∞ Pousa Bár-Kalán
- C1 Pat II (fl. 1221–33)
- B5 Sándor ("Kubech"; fl. 1202–07†), ispán of Moson County (1207)
- B1 I. Maurus (fl. 1181–1203; d. before 1208), banus maritimus (c. 1181)
Története
1061-ben szerezte meg a Győr nemzetség ősének tartott Ottó somogyi ispán a Kapos folyó mellett fekvő, romos templom épületet és I. Béla király engedélyével itt alapította meg a Szent Jakab tiszteletére szentelt monostort, melynek templomát 1068-ban szentelték fel, és ekkor Salamon király (1063-74) is jelen volt.
A nemzetség később több ágra szakadt, azonban a zselicszentjakabi apátságnak 1243-ban még a nemzetség több ága; az óvári-kéméndi, a szerdahelyi, a szenterzsébeti és az úgynevezett gesztenczei is a közös kegyura volt.
A hamar több ágra szakadt nemzetségi ágak közül az Óvári-Kémedi és a Szerdahelyi ág tett szert a legnagyobb hírnévre.
Szenterzsébeti ág
Somogy vármegyében élt a nemzetség szenterzsébeti ága. Ismert őse Endes, kinek utódai főleg Basal körül voltak birtokosok. Legnevezetesebb tagja Szehén (Zayhan), 1318-ban Basalon volt szolgabíró, aki Károly Róbert párthíveként, a király mellett kardot is fogott. Fia, Konrád, atyja érdemeire való tekintettel kapta adományba (Kastélyos) Dombót.
Szerdahelyi ág
a Szerdahelyi ág a nemzetség ágai közül a legnevezetesebb, amely nagyrészt az ősi fészekben; Zselicszentjakabon és környékén, és többnyire Somogy vármegyében szerzett birtokokat.
Ez ág ismert őse Saul volt, aki 1230 körül élt. Saul dédunokája Miklós volt, aki 1335-ben a szerdahelyi pálos kolostort alapította. Miklós a kolostor kegyuraságát ugyan az 1345 évi osztozkodáskor átadta bátyjának, Péternek, de megtartotta magát Szerdahelyt, amely 1245 óta volt a család kezén. Az ág gazdagságát mutatja az, hogy úgy Péter, mint Miklós is 18-18 falut kapott az osztozkodáskor csak Somogy vármegyében. E vagyon elég nagy volt arra, hogy majdan alapul szolgáljon a szerdahelyi ág három családjának, a kisebb szerepű Dancs (Dancsffy) és a nagyobb jelentőségű Imreffy és Dersffy, valamint az ebbe beházasodott családok emelkedésének.
Ehhez az ághoz tartoztak
- Szerdahelyi Ders Márton 1403-ban Zsigmond királytól Kaposvár várának fele részét kapta adományba.
- Dersffy Ferenc sárosi főispán
- Dersffy Orsolya Dersffy Ferenc lánya, galántai Esterházy Miklós 2. neje
A nemzetség ismertebb tagjai
- Saul kalocsai érsek az óvári–kéméndi ágból – kortársai szentéletű emberként tisztelték.
- Csépán Saul testvére az óvári–kéméndi ágból, aki egészen a nádori székig emelkedett. Ő alapította a Lébényi monostort, melyet halála előtt a templomos lovagokra hagyott.
- Pat nádor az óvári–kéméndi ágból, Saul és Csépán testvére – nádori tisztségét bátyja halála után nyerte el. Őt 1212-ben Bánk bán buktatta meg, majd maga ült a helyére.
- Óvári Konrád (Altenburgi) – Konrád karrierje eleinte felfelé ívelt, egészen a főpohárnokságig, de később a 13. század végének zűrzavaros, lázadásokkal és intrikával tarkított világában azonban rendre rosszul választotta meg pártfogóit, hatalmaskodott, birtokszomszédaival is összeveszett, ellenfeleire német csapatokat szabadított, az ország hadviselése idején az ellenségtől a maga birtokaira mentességet eszközölt ki. Bűneiért többször is birtokelkobzással sújtották, valószínűnek látszik, hogy ő volt az, aki elveszítette Andocsot is. Fia, Jakab volt, kinek már csak Baranya vármegyében voltak birtokai.
- Andochi János - királyi ember
A Győr nemzetség címere
Kék pajzsban arany liliom. Sisakdísz a pajzsbeli liliom. Takarók színe: kék-arany.
Források
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I–III. Budapest, 1900–01
- Magyar katolikus lexikon
- Nemzetségek, családok, szerzetesek:[1]