Kont Miklós: Różnice pomiędzy wersjami
Przejdź do nawigacji
Przejdź do wyszukiwania
| Linia 1: | Linia 1: | ||
| − | [[Kategoria: | + | [[Kategoria:50%]] |
{{Uwaga| | {{Uwaga| | ||
|strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/Kont_Mikl%C3%B3s | |strona = https://hu.wikipedia.org/wiki/Kont_Mikl%C3%B3s | ||
| Linia 39: | Linia 39: | ||
|} | |} | ||
| − | Raholcai | + | Raholcai Kont Miklós (? - koniec kwietnia 1367) palatyn, województwo transylwanii, mistrz szkła, przodek rodziny Újlak. [1] |
| − | + | <small><small>Raholcai '''Kont Miklós''' (? – [[1367]] április vége) [[nádor]], [[erdélyi vajda]], [[pohárnokmester]], az [[Újlaki család]] őse.<ref name="Markó">{{cite book|last=Markó |first=László |title=A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig |publisher=Magyar Könyvklub |year=2000 |isbn=963-547-085-1}}</ref> </small></small> | |
| − | [[ | ||
| − | |||
| − | + | == Życiorys == | |
| − | [ | + | Był synem Lőrinc Tót, mistrza i słowiańskiego Bana [2], a jego braćmi byli barmani Bertalan i Lökös [1]. |
| − | [[ | + | <small><small>[[Tót Lőrinc]] [[tárnokmester]] és [[szlavón bán]]<ref name="Fedeles">{{CitPer|szerző=Fedeles Tamás |cím=Egy középkori főúri család vallásossága |alcím= Az Újlakiak példája |periodika=Századok |év=2011 |oldal=377–418 |évfolyam=145 |szám=2}}</ref> |
| + | fia volt, testvérei Bertalan és Lökös [[pohárnokmester]]ek voltak.<ref name="Markó"/> </small></small> | ||
| − | + | W 1343 r. Był rycerzem dworskim, od 1345 do 1351 r. Barmanem, od 1345 do 1350 r. Biskupem Barsi, w 1347 r. Był wiodącym dyplomatą króla Ludwika Wielkiego. , W 1349 roku otrzymał darowiznę od Galgóc, gdzie zbudował zamek. W 1349 r. Był biskupem Sopronu, Waszti i Wasa, w latach 1349–1350 był biskupem Nitry, a w latach 1349–1351 biskupem bratysławskim. W latach 1351–1352 negocjował na Litwie jako wysłannik Ludwika Wielkiego. W latach 1351–1356 był województwem transylwanii, biskupem Arad i Szolnok, aw 1352 r. Biskupem Braszowa. W latach 1356–1367 był palatynem, a jednocześnie biskupem Bihar, Nitra, Saros, Sopron, Spisz, Trenczyn i Vas. W 1361 r. Założył klasztor Paulinów w Csatkán. W 1362 IV. Karol negocjował z cesarzem niemiecko-rzymskim Ludwikiem Wielkim. Jeden z liderów kampanii bośniackiej w 1363 r. [1] | |
| − | Az előkelő Zsámboki Klárával kötött házasságából három gyermeke született, Miklós, Bertalan és Katalin.<ref name="Fedeles"/> | + | <small><small>[[1343]]-ban udvari lovag, [[1345]]–[[1351]]-ig [[pohárnokmester]], [[1345]]–[[1350]]-ig barsi ispán, [[1347]]-ben [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] egyik vezető diplomatájaként több itáliai fejedelmi udvarban tárgyalt, majd [[Lackfi István]] leváltása után [[1350]]-ben ő vezette a második itáliai hadjáratot. [[1349]]-ben adományul kapta [[Galgóc]]ot, ahol várat építtetett. [[1349]]-ben soproni, varasdi és vasi ispán, [[1349]]–[[1350]]-ben nyitrai ispán, [[1349]]–[[1351]]-ben pozsonyi ispán. [[1351]]–[[1352]]-ben [[Litván Nagyfejedelemség|Litvániában]] tárgyal Nagy Lajos követeként. [[1351]]–[[1356]]-ig [[erdélyi vajda]], valamint aradi és szolnoki ispán, [[1352]]-ben brassói ispán. [[1356]]–[[1367]]-ig [[nádor]], egyidejűleg bihari, nyitrai, sárosi, soproni, szepesi, trencséni és vasi ispán. [[1361]]-ben [[Csatka|Csatkán]] [[pálosok|pálos monostort]] alapított. [[1362]]-ben [[IV. Károly német-római császár]]ral tárgyalt Nagy Lajos megbízásából. [[1363]]-ban a boszniai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> |
| + | |||
| + | W 1364 r. Otrzymał darowiznę od Újlaka z okręgu Valkó, wraz z jego majątkiem, który stał się centrum majątku rodziny w Sermie i stał się imieniem jego rodziny [2]. | ||
| + | |||
| + | <small><small>[[1364]]-ben kapta adományul a [[Valkó vármegye|Valkó megyei]] [[Újlak (Horvátország)|Újlakot]] a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család [[szerémség]]i birtokközpontja, és családjának névadója lett.<ref name="Fedeles"/> </small></small> | ||
| + | |||
| + | Jeden z liderów bułgarskiej kampanii w 1365 r. [1] | ||
| + | |||
| + | <small><small>[[1365]]-ben a bulgáriai hadjárat egyik vezére.<ref name="Markó"/> </small></small> | ||
| + | |||
| + | == Rodzina == | ||
| + | |||
| + | Z małżeństwa do wybitnej Klary Zsábboki urodziło się troje dzieci, Miklós, Bertalan i Katalin. [2] | ||
| + | |||
| + | <small><small>Az előkelő Zsámboki Klárával kötött házasságából három gyermeke született, Miklós, Bertalan és Katalin.<ref name="Fedeles"/> </small></small> | ||
== Źródło == | == Źródło == | ||
Wersja z 16:40, 3 gru 2019
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Raholcai Kont Miklós (? - koniec kwietnia 1367) palatyn, województwo transylwanii, mistrz szkła, przodek rodziny Újlak. [1] Raholcai Kont Miklós (? – 1367 április vége) nádor, erdélyi vajda, pohárnokmester, az Újlaki család őse.[1] Spis treściŻyciorysBył synem Lőrinc Tót, mistrza i słowiańskiego Bana [2], a jego braćmi byli barmani Bertalan i Lökös [1]. Tót Lőrinc tárnokmester és szlavón bán[2] fia volt, testvérei Bertalan és Lökös pohárnokmesterek voltak.[1] W 1343 r. Był rycerzem dworskim, od 1345 do 1351 r. Barmanem, od 1345 do 1350 r. Biskupem Barsi, w 1347 r. Był wiodącym dyplomatą króla Ludwika Wielkiego. , W 1349 roku otrzymał darowiznę od Galgóc, gdzie zbudował zamek. W 1349 r. Był biskupem Sopronu, Waszti i Wasa, w latach 1349–1350 był biskupem Nitry, a w latach 1349–1351 biskupem bratysławskim. W latach 1351–1352 negocjował na Litwie jako wysłannik Ludwika Wielkiego. W latach 1351–1356 był województwem transylwanii, biskupem Arad i Szolnok, aw 1352 r. Biskupem Braszowa. W latach 1356–1367 był palatynem, a jednocześnie biskupem Bihar, Nitra, Saros, Sopron, Spisz, Trenczyn i Vas. W 1361 r. Założył klasztor Paulinów w Csatkán. W 1362 IV. Karol negocjował z cesarzem niemiecko-rzymskim Ludwikiem Wielkim. Jeden z liderów kampanii bośniackiej w 1363 r. [1] 1343-ban udvari lovag, 1345–1351-ig pohárnokmester, 1345–1350-ig barsi ispán, 1347-ben Nagy Lajos király egyik vezető diplomatájaként több itáliai fejedelmi udvarban tárgyalt, majd Lackfi István leváltása után 1350-ben ő vezette a második itáliai hadjáratot. 1349-ben adományul kapta Galgócot, ahol várat építtetett. 1349-ben soproni, varasdi és vasi ispán, 1349–1350-ben nyitrai ispán, 1349–1351-ben pozsonyi ispán. 1351–1352-ben Litvániában tárgyal Nagy Lajos követeként. 1351–1356-ig erdélyi vajda, valamint aradi és szolnoki ispán, 1352-ben brassói ispán. 1356–1367-ig nádor, egyidejűleg bihari, nyitrai, sárosi, soproni, szepesi, trencséni és vasi ispán. 1361-ben Csatkán pálos monostort alapított. 1362-ben IV. Károly német-római császárral tárgyalt Nagy Lajos megbízásából. 1363-ban a boszniai hadjárat egyik vezére.[1] W 1364 r. Otrzymał darowiznę od Újlaka z okręgu Valkó, wraz z jego majątkiem, który stał się centrum majątku rodziny w Sermie i stał się imieniem jego rodziny [2]. 1364-ben kapta adományul a Valkó megyei Újlakot a hozzá tartozó uradalommal együtt, ami a család szerémségi birtokközpontja, és családjának névadója lett.[2] Jeden z liderów bułgarskiej kampanii w 1365 r. [1] 1365-ben a bulgáriai hadjárat egyik vezére.[1] RodzinaZ małżeństwa do wybitnej Klary Zsábboki urodziło się troje dzieci, Miklós, Bertalan i Katalin. [2] Az előkelő Zsámboki Klárával kötött házasságából három gyermeke született, Miklós, Bertalan és Katalin.[2] Źródło
Przypisy
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
