Viczay (ród): Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 165: Linia 165:
 
|}
 
|}
  
 +
[[Kategoria:Osl]]
 +
[[Kategoria:Klan Osl]]
 +
[[Kategoria:Klany]]
 
[[Kategoria:Vicai]]
 
[[Kategoria:Vicai]]
 
[[Kategoria:Viczay]]
 
[[Kategoria:Viczay]]

Wersja z 06:56, 22 kwi 2020

Historia

Ta rodzina, wraz z rodziną Kanizsai i rodziną Ostffy, pochodzi z rodzaju Oslo. Został nazwany na cześć Vicza [1] w powiecie Sopron. Pierwszym znanym członkiem jest Viczay Beled z Lósi, który jest kilkakrotnie wymieniany w dokumentach archiwalnych od 1237 do 1291. Założycielem światła rodziny jest János, który poślubił barona Hédervári Istvána Hédervári i Erzsébet Esterházy Galánta, córkę ostatniej pary Hédervári, Katalin Hédervári. Po tym odziedziczył majątek Hédervár, a wioska stała się stałym miejscem zamieszkania rodziny. Jednak Jobz Viczay jako pierwszy użył imion Lósi i Hédervár. Job był także tym, który otrzymał stopień hrabiego III. Od króla III. Károly w 1723 r. Jego wnuk, Viczay Mihály, założył kolekcję Hédervár, która później stała się znana w Europie.

E család a Kanizsai családdal és az Ostffy családdal együtt az Osl nemzetségből ered. Nevét a Sopron vármegyei Vicza[1] helységről kapta. Az első ismert tagja lósi Viczay Beled, akit levéltári iratok 1237-től 1291-ig többször említenek. A család fényének megalapozója János, aki feleségül vette báró hédervári Hédervári István és báró galántai Esterházy Erzsébet, az utolsó Hédervári házaspár leányát, Hédervári Katalint. Ezzel örökölte a hédervári uradalmat, s így e község a család állandó lakhelye lett. Ugyanakkor Viczay Jób volt az első, aki a lósi és hédervári előneveket használta. Szintén Jób volt az, aki grófi rangot kapott, mégpedig III. Károly királytól 1723-ban. Unokája, Mihály alapította a később európai hírűvé lett hédervári gyűjteményt.

Vicai - Lózsi - pierwsze pokolenia

  • A1 vicai Beled (1237–1291)
    • B1 Miklós (–)
      • C1 János (–1309)
    • B2 Imre (–1309)
      • C1 Péter (–1335)
    • B3 János (–1309)
      • C1 Péter (1335–1355)
        • D1 lózsi Jakab (1355–1377)

        • D2 Mihály (1355–1370)
    • B4 Beled sopron megye szolgabírája (1309–1349)
      • C1 János (1349–1355)
        • D1 Osli (–1366)
    • B5 László (–1309)

Vicai - Lózsi - Genealogia

Lózsi Vicai Beled, (* 1237, † 1291)

  • A1 Miklós
    • B1 János, (* 1309)
      • C1 Miklós, (* 1347)
      • C2 Tamás (* 1347, † 1360), főispán Sopron
        • D1 János, (* 1368, † 1394)
          • E1 György, (* 1438, † 1464); 1.żona: Sitkei Dorottya; 2.żona: Ilona ?
            • F1 István, (* 1451, † 1457)
              • G1 György, (* 1505)
                • H1 Apollónia, (* 1549); mąż: Újszászy György
              • G2 Ferenc
              • G3 Balázs, żona: Déghy Katalin
                • H2 György i jego potomkowie
                • H3 István; żona: Ladányi Anna
                • H4 Magdolna; mąż: Megyery Imre
              • G4 Piroska; mąż: Zanchor Bernát
              • G5 Ilona; mąż: Hernik Lőrinc
            • F2 Mihály,
              • G1 Miklós, (* 1502)
                • H1 Mihály, (* 1549); żona: Zichy Margit
                  • I1 Gáspár
                • H2 Gáspár
                • H3 Anna; 1.mąż: Gémes Imre; 2.mąż: Kéméndy Lukács
                • H4 Katalin
            • F2 Beled, (* 1457)
            • F3 Zsófia, (* 1453, † 1457)
            • F4 Margit, (* 1453, † 1457)
            • F5 Magdolna, (* 1457)
      • C3 Anna, mąż: Acsai Berend
  • A2 Imre, (* 1309)
    • B1 Péter, (* 1335)
    • B2 Ilona, (* 1335); mąż: Ebergőci István
    • B3 nieznana dziewczyna; mąż: Megyes Jakab
  • A3 János, (* 1309)
    • B1 Péter, († 1355/1358)
      • C1 Lózsi Jakab, (* 1355, † 1377)
        • D1 Beled (Imre), (* 1381, † 1415); 1.żona: Pinnyei Katalin; 2.żona: Anna (Anics)?
          • E1 János, (* 1409, † 1410)
          • E2 János, (* 1410)
        • D2. Mihály, (* 1355, † 1370) ?? lub
      • C2 Mihály, (* 1355, † 1370) ??
  • A4 Beled, (* 1309, † 1349)
    • B1 János, (* 1349, † 1355)
      • C1 Osli, († 1355/1366); żona: Egervári Katalin
  • A5 László, (* 1309)

Birtokaik

A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[2]

Osl bán utódai főként a Rába jobbpartján, Ostffyasszonyfa körül igyekeztek birtokaikat csoportosítani.

Vas megyei falvaik voltak: Asszonyfalva, Ol, Csep, Csenge, Kádár, Semjén, Narey, Boroszd föld és Csehi.

Az ág nevezetesebb leszármazottai

  • Ferenc (1376–1426)
  • Gergely vasi ispán (1390–1431)
  • János dobokaiesperes (1405–1421)
  • István turóci prépost (1414–1421)
  • László soproni ispán (1419–1440)
  • János soproni alispán (–1434)
  • Miklós esztergomi prépost (1439–1466)
  • László soproni kapitány (–1501)
  • László vasi alispán (1490–1540)
  • Ferenc soproni főispán (1504–1516)
  • Jakab soproni alispán (–1583)
  • Mihály vasi főispán (1588–1604)
  • Tamás vasi alispán (–1663)
  • Pál soproni alispán (1821–1890)
  • Lajos vasi és soproni főispán (1876–1944)

János, syn Dominikana Ban, miał syna Ferenca, kolejnego bohatera rządów przeciwko Andrásowi Szörzsökiemu. Ferenc odegrał także znaczącą rolę w buncie z 1403 roku przeciwko królowi Zygmuntowi. Gdy województwo stiborskie i Garianie zniszczyli armię powstańców transdanubijskich w Pápoc, zdobyli m.in. zamek Asfalva, Snake. Ferenc został wówczas zmuszony do poddania się, ale wkrótce potem ponownie ustawił flagę László Neapolu, ale nie mogli już więcej osiągnąć. Dlatego Zsigmond skonfiskował majątki Ferenca i podarował

Domonkos bán fiának, Jánosnak volt a fia Ferenc, a Szörzsöki András elleni hatalmaskodás másik főszereplője. Ferencnek tekintélyes része volt a Zsigmond király elleni 1403-as lázadásban is. Mikor Stibor vajda és a Garaiak a dunántúli lázadók seregét Pápocnál szétverték, többek között Asszonyfalva várát, Kígyókőt is elfoglalták. Ferenc ekkor kénytelen volt meghódolni, rövidesen azonban megint Nápolyi László zászlaját tűzte ki, de eredményt már nem tudtak elérni. Zsigmond ezért Ferenc birtokait elkobozta és a rokonainak, Gergelynek és öccsének adományozta. Ferenc a birtokokat csak több év elteltével, 1407-ben kapta vissza Zsigmond engedélyével.[3] 

je swoim krewnym, Gregory i jego bratu. Dopiero po kilku latach Ferenc odzyskał posiadłość w 1407 r. Za pozwoleniem Zygmunta [4].

Z drugiej strony, Gergely, wnuk Jana Biskupa Radżastanu, był jednym z niezachwianych wielbicieli króla Zygmunta, wykazując się wierną służbą przez całą kampanię króla. Był między innymi sygnatariuszem traktatu spadkowego podpisanego 21 września 1402 r. Przez austriackiego księcia Zygmunta i Alberta. Król Zygmunt nagrodził swoją lojalność wobec Gergely'ego, który w czasie zamieszek, gdy „niewdzięczni i niewierni” arcykapłani, panowie i niektórzy arystokraci zbuntowali się przeciwko niemu, za swobodne dysponowanie dobytkiem i wieloma darami. Na czele buntu w 1403 r. Był arcybiskup Jan z Esztergom, należący do gałęzi rodziny Kanizai. Prawdopodobnie konwencja w Corno mogłaby również postępować zgodnie z instrukcjami arcybiskupa, ponieważ Gergely, według arcybiskupa, obrabował kościół w Corno swoją „nieświętą mocą” i splądrował jego skarby i listy. Z powodu tych politycznych kontrowersji Gergely opuścił wszystkie swoje posiadłości ze wszystkimi członkami rodziny, pozostawiając Kelemena Molnári - późniejszego biskupa Győr - i jego braci, których zaakceptował jako swoich braci [4].

János varasdi ispán unokája Gergely viszont Zsigmond király tántoríthatatlan hívei közé tartozott, hű szolgálatait a király minden hadjáratában kimutatta. Többek között aláírója volt az 1402. szeptember 21-én a Zsigmond és Albert osztrák herceg által kötött örökösödési szerződésnek is. Zsigmond király Gergely hűségét, melyet azon zavaros időben tanúsított, midőn a „hálátlan és hűtlen” főpapok, főurak és némely nemesek ellene föllázadtak, a birtokai feletti szabad rendelkezéssel és több adománnyal is jutalmazta. Az 1403-as lázadás élén a nemzetség kanizsai ágához tartozó János esztergomi érsek állt. Valószínűleg a csornai konvent is az érsek utasításait követhette, mivel Gergely az érsek szerint a csornai templomot „szentségtelen hatalmaskodó kézzel” megrabolta, kincseiből, adományos leveleiből kifosztotta. Gergely e politikai viszály miatt nemzetsége összes tagjaival meghasonlott, összes szerzeményes birtokait Molnári Kelemenre – a később győri püspökre – és az ő testvéreire hagyta, akiket saját testvéreiül is fogadott.[3] 

Jelentősebb családtagok

Jegyzetek

  1. Vicza (új irásmódban Vica) Beled település része, Vica 300 körüli létszámával 1983-ban olvadt bele Beled nagyközségbe .
  2. Dr.Karácsonyi János. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Második kötet. Magyar Tudományos Akadémia - Budapest (1901.)
  3. 3,0 3,1 Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.

Zasoby

Viczay
Vicai-Lózsi

Herb {{{dynastia}}}
Kraj Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
Pierwszy
Ostatni
Początek
Koniec
Pochodzenie węgierskie
Klan Osl