Szerdahelyszék: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 1: | Linia 1: | ||
| − | [[Kategoria: | + | [[Kategoria:2w]] |
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] | [[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]] | ||
{{Uwaga| | {{Uwaga| | ||
| Linia 15: | Linia 15: | ||
| | | | ||
[[Plik:Stuhl Reußmarkt.svg|Scaunul Miercurea în secolul al XV-lea|right|thumb|500px]] | [[Plik:Stuhl Reußmarkt.svg|Scaunul Miercurea în secolul al XV-lea|right|thumb|500px]] | ||
| + | [[Plik:Scaunul Miercurea CoA.png|thumb|left|120px|Herb Szerdahelyszék]] | ||
| − | + | Szerussahelyszék lub Reedmarkter Stuhl (niem. Reussmarkter Stuhl) był specjalną jednostką administracyjną Królestwa Węgier w Transylwanii: jedna z saksońskich katedr w Siedmiogrodzie, która istniała od 1339 do 19 czerwca 1876 na powierzchni 217,4 km². | |
| − | + | '''Szerdahelyszék''' avagy '''Szeredahelyszék''' ([[német nyelv|németül]] ''Reussmarkter Stuhl'') különleges közigazgatási egység volt a [[Magyar Királyság]]ban, [[Erdély]]ben: az [[Erdélyi szászok|erdélyi szász]] székek egyike, mely 1339-től 1876. június 19-ig állt fenn 217,4 km² területen. | |
| − | [[ | ||
| − | |||
| − | == | + | == Pochodzenie twojego imienia == |
| − | |||
| − | + | Nazwa środowego miejsca nawiązuje do dnia targowego. | |
| − | |||
| − | + | == Lokalizacja == | |
| − | + | Leżało na północny zachód od Sybina, w węższym rejonie Szerdahely. Jej sąsiadami były: okręg Fehér / Alsó-Fehér na wschodzie i północy, Szászsebesszék na zachodzie, Szebenszék i jedna z wysp w powiecie Fehér / Upper Fehér na południu. | |
| − | + | [[Nagyszeben|Szebentől]] északnyugatra, [[Szerdahely (Románia)|Szerdahely]] szűkebb környékén feküdt. Szomszédai voltak: keleten és északon [[Fehér vármegye|Fehér]]/[[Alsó-Fehér vármegye]], nyugaton [[Szászsebesszék]], délen [[Szebenszék]] és Fehér/[[Felső-Fehér vármegye]] egyik szigete. | |
| − | + | == Historia == | |
| − | + | Środa godz. II. Król Geza (1141-62) pochodził z osady saskiej wokół Sybina. W 1224 roku II. Po przywileju Andrása dla Sasów (Andreanum) ludność Szeklerów z regionu Orbó wyjechała, a później krzesła Orbai, Sepsi i Kézdi. | |
| − | 1869. március 7-8-án az erdélyi oláhok (románok) Szerdahelyen alakították meg az egyesülést ellenző [[Erdélyi Román Nemzeti Párt]]ot, mely a politikai tétlenséget határozta el. | + | Szerdahelyszéket [[II. Géza magyar király|II. Géza]] király (1141-62)[[Nagyszeben|Szeben]] környéki szász telepítéséből eredeztetik. 1224-ben [[II. András magyar király|II. András]] a [[szászok]] számára adott kiváltságlevele ([[Andreanum]]) után az [[Orbó vidék]] [[székelyek|székely]] lakossága elhagyta, utóbb [[Orbaiszék|Orbai-]], [[Sepsiszék|Sepsi-]] és [[Kézdiszék|Kézdi-székeket]]. |
| + | |||
| + | Jego nazwisko zostało po raz pierwszy wymienione 14 lipca 1339 r., Kiedy ich wysłannik uczestniczył w zebraniu siedmiu saskich krzeseł. | ||
| + | |||
| + | Nevét 1339. július 14-én említették először, mikor követük rész vett a hét szász szék gyűlésén. | ||
| + | |||
| + | W 1486 roku król Maciej rozszerzył przywileje Andreanum na wszystkich Sasów. Tak utworzony Uniwersytet Saksoński Universitas Saxonum jest jednostką publiczno-polityczną Sasów w Siedmiogrodzie, której członkiem był Okręg Środowy. Około 1530 r. Katedra została przeniesiona do luterańskiej gałęzi religii protestanckiej, po której do 1586 r. Pojawiły się wszystkie osady saskie w Transylwanii. | ||
| + | |||
| + | 1486-ban [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] az [[Andreanum]] kiváltságait valamennyi szászra kiterjesztette. Az ezzel létrehozott [[Erdélyi szász univerzitás|Universitas Saxonum]] szász egyetem az erdélyi szászok közjogi-politikai egysége, melynek Szerdahelyszék is tagja volt. 1530 körül a szék áttért a protestáns vallás lutheri ágára, melyet 1586-ra minden erdélyi szász település követett. | ||
| + | |||
| + | Jesienią 1705 r. Przedmieście Szerdahelyszék zostało spustoszone przez Lőrinc Pekri, ponieważ przewodniczący odmówił przyłączenia się do konfederacji kuruckiej. II. József (1780-1790) wraz ze swoimi przywilejami zniósł gminę Szerdahelyszék i przyłączył ją do powiatu sybańskiego. Jednak po 1790 r. Odzyskał go. | ||
| + | |||
| + | 1705 őszén Szerdahelyszék külvárosát feldúlta [[Pekri Lőrinc]], mivel a szék megtagadta a [[kurucok|kuruc]] konföderációhoz való csatlakozást. [[II. József magyar király|II. József]] (1780-1790) kiváltságaival együtt eltörölte Szerdahelyszék önkormányzatát és [[Szeben megye|Szeben megyébe]] kebelezte be. 1790 után azonban visszakapta. | ||
| + | |||
| + | == 1 == | ||
| + | |||
| + | 4 lutego 1849 r., Po przegranej bitwie pod Kopalnią Wodną, generał Bem wysłał rannych i chorych do Szászsebes, aw Szerdahely nie otrzymywali oni za pieniądze żywności od Sasów. II. 5: Miasto okupowane przez wojsko zostało zniszczone przez generała Puchnera. Po bitwie w środę (1 sierpnia) armia pułkownika Steina wycofała się; Utrata 200 zabitych, 1185 więźniów i 2 działa, co oznaczało koniec oblężenia Gyulafehérvár. | ||
| + | |||
| + | 1849. február 4-én [[Bem József|Bem]] tábornok (1794-1850) a [[Vízaknai ütközet|vízaknai csata]] elvesztése után a sebesülteket és betegeket [[Szászsebes]]re küldte, Szerdahelyen a szászoktól pénzért sem kaptak élelmet. II. 5: a honvédek megszállta várost [[Puchner Antal Szaniszló|Puchner tábornok]] ágyúztatta. A [[szerdahelyi csata|szerdahelyi ütközet]] után (augusztus 1.) [[Maximilian Eugen von Stein|Stein ezredes]] honvédserege visszavonult; 200 halottat, 1185 foglyot és 2 ágyút veszítve, ami [[Gyulafehérvár]] ostromzárának megszűntét jelentette. | ||
| + | |||
| + | W latach 1849-1860 należał do okręgu wojskowego Gyulafehérvár. 22 sierpnia 1850 roku Fundacja Uniwersytetu Saksońskiego ustanowiła stypendium szkolne, z którego 1–1 młodych ludzi otrzymało stypendium w wysokości 150 HUF, fundusz Szerdahelyszék otrzymał 600 HUF, a szkoły ludowe 750 HUF. | ||
| + | |||
| + | 1849-1860 között a [[gyulafehérvári katonai kerület]] része volt. 1850. augusztus 22-én a [[Erdélyi szász univerzitás|szász universitas]] [[alapítvány]]t tett iskolai célokra, melyből 1-1 ifjú kapott 150 Ft-os ösztöndíjat, az alapból Szerdahelyszék 600 Ft-tal, a felsőbb népiskolákra 750 Ft-tal részesült. | ||
| + | |||
| + | == 2 == | ||
| + | |||
| + | 7-8 marca 1869 r. Siedmiogrodzcy Oláhowie (Rumuni) utworzyli w Szerdahely, sprzeciwiającą się zjednoczeniu, transylwańską Rumuńską Partię Narodową, która zdecydowała o bezczynności politycznej. | ||
| + | |||
| + | 1869. március 7-8-án az erdélyi oláhok (románok) Szerdahelyen alakították meg az egyesülést ellenző [[Erdélyi Román Nemzeti Párt]]ot, mely a politikai tétlenséget határozta el. | ||
| + | |||
| + | Art. 33 ustawy z 1876 r. Podzielił go na powiat Sybin jako powiat z siedzibą w Szerdahely. | ||
| − | Az 1876. évi 33. törvénycikk járásként, Szerdahely székhellyel, [[Szeben vármegye|Szeben vármegyébe]] osztotta be. | + | Az 1876. évi 33. törvénycikk járásként, Szerdahely székhellyel, [[Szeben vármegye|Szeben vármegyébe]] osztotta be. |
| + | |||
| + | W 1870 r. Liczyło 19 345 mieszkańców, w tym 14 982 (77,4%) prawosławnych, 3674 (19%) luteran, 473 (2,4%) grekokatolików, 193 (1%) rzymskokatolików i 23 reformowanych. . 80% to Rumuni, 19% Niemcy i 1% Węgrzy. | ||
| − | 1870-ben 19.345 lakosa volt, melyből 14.982 (77,4%) ortodox, 3.674 (19%) evangélikus, 473 (2,4%) görög katolikus, 193 (1%) római katolikus és 23 református vallású volt. 80% román, 19% német és 1% magyar nemzetiségű. | + | 1870-ben 19.345 lakosa volt, melyből 14.982 (77,4%) ortodox, 3.674 (19%) evangélikus, 473 (2,4%) görög katolikus, 193 (1%) római katolikus és 23 református vallású volt. 80% román, 19% német és 1% magyar nemzetiségű. |
| − | == | + | == Rozliczenia == |
| − | ( | + | (Niemiecka nazwa jest w nawiasach). |
{| {{széptáblázat}} | {| {{széptáblázat}} | ||
| Linia 116: | Linia 145: | ||
* 1569: fazekas | * 1569: fazekas | ||
| − | == | + | == Gildia == |
| − | * | + | Gildie środowego miejsca powstały wraz z saksońskimi miastami i katedrami: |
| + | * 1493 (kolejne 1528, 1540, 1638, 1698): kowal | ||
| + | * 1535 (kolejne 1556, 1563, 1585, 1615): tkacz | ||
| + | * 1536: tokarka | ||
| + | * 1569: garncarz | ||
| + | * 1539: krawiec | ||
| + | * 1540: producent rękawic | ||
| + | * 1541: kuśnierz (popularne miasta saksońskie) | ||
| + | * 1540: ślusarz | ||
| + | * 1561: złotnik | ||
| + | * 1562: Sebor | ||
| + | * 1568: Kradzież | ||
| + | * 1568: producent puszek | ||
| + | * 1569 (kolejny 1676): Bognar | ||
| + | * 1570: rzeźnik | ||
| + | * 1588: Cooper | ||
| + | * 1588: kocioł | ||
| + | * 1589: garbarz | ||
| + | * 1595: młynarz | ||
| + | * 1618: segregator guzikowy | ||
| + | * 1747: producent noży | ||
| + | Wraz z miastami saksońskimi: | ||
| + | * 1541: kuśnierz | ||
| + | * 1569: garncarz | ||
| + | |||
| + | == Źróda == | ||
| + | * Tekintő. ''[https://web.archive.org/web/20110710231100/http://www.fatornyosfalunk.com/html/erdelyi_helynevkonyv.html Erdélyi helynévkönyv]''. Opracowanie: Vistai András János. [Bez miejsca i roku, publikowane tylko w sieci WWW.] 1–3. kötet. | ||
* Magyar katolikus lexikon | * Magyar katolikus lexikon | ||
| − | [[ | + | [[Kategoria:Geografia]] |
| + | [[Kategoria:Siedmiogród]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia]] | ||
| + | [[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]] | ||
| + | [[Kategoria:Sasi Siedmiogrodzcy]] | ||
| + | [[Kategoria:Niemcy w Królestwie Węgier]] | ||
| + | [[Kategoria:Niemcy w Rumunii]] | ||
| + | [[Kategoria:Királyföld]] | ||
Wersja z 17:06, 9 mar 2021
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Plik:Stuhl Reußmarkt.svg 500px Plik:Scaunul Miercurea CoA.png Herb Szerdahelyszék Szerussahelyszék lub Reedmarkter Stuhl (niem. Reussmarkter Stuhl) był specjalną jednostką administracyjną Królestwa Węgier w Transylwanii: jedna z saksońskich katedr w Siedmiogrodzie, która istniała od 1339 do 19 czerwca 1876 na powierzchni 217,4 km². Szerdahelyszék avagy Szeredahelyszék (németül Reussmarkter Stuhl) különleges közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, Erdélyben: az erdélyi szász székek egyike, mely 1339-től 1876. június 19-ig állt fenn 217,4 km² területen. Spis treściPochodzenie twojego imieniaNazwa środowego miejsca nawiązuje do dnia targowego. LokalizacjaLeżało na północny zachód od Sybina, w węższym rejonie Szerdahely. Jej sąsiadami były: okręg Fehér / Alsó-Fehér na wschodzie i północy, Szászsebesszék na zachodzie, Szebenszék i jedna z wysp w powiecie Fehér / Upper Fehér na południu. Szebentől északnyugatra, Szerdahely szűkebb környékén feküdt. Szomszédai voltak: keleten és északon Fehér/Alsó-Fehér vármegye, nyugaton Szászsebesszék, délen Szebenszék és Fehér/Felső-Fehér vármegye egyik szigete. HistoriaŚroda godz. II. Król Geza (1141-62) pochodził z osady saskiej wokół Sybina. W 1224 roku II. Po przywileju Andrása dla Sasów (Andreanum) ludność Szeklerów z regionu Orbó wyjechała, a później krzesła Orbai, Sepsi i Kézdi. Szerdahelyszéket II. Géza király (1141-62)Szeben környéki szász telepítéséből eredeztetik. 1224-ben II. András a szászok számára adott kiváltságlevele (Andreanum) után az Orbó vidék székely lakossága elhagyta, utóbb Orbai-, Sepsi- és Kézdi-székeket. Jego nazwisko zostało po raz pierwszy wymienione 14 lipca 1339 r., Kiedy ich wysłannik uczestniczył w zebraniu siedmiu saskich krzeseł. Nevét 1339. július 14-én említették először, mikor követük rész vett a hét szász szék gyűlésén. W 1486 roku król Maciej rozszerzył przywileje Andreanum na wszystkich Sasów. Tak utworzony Uniwersytet Saksoński Universitas Saxonum jest jednostką publiczno-polityczną Sasów w Siedmiogrodzie, której członkiem był Okręg Środowy. Około 1530 r. Katedra została przeniesiona do luterańskiej gałęzi religii protestanckiej, po której do 1586 r. Pojawiły się wszystkie osady saskie w Transylwanii. 1486-ban Mátyás király az Andreanum kiváltságait valamennyi szászra kiterjesztette. Az ezzel létrehozott Universitas Saxonum szász egyetem az erdélyi szászok közjogi-politikai egysége, melynek Szerdahelyszék is tagja volt. 1530 körül a szék áttért a protestáns vallás lutheri ágára, melyet 1586-ra minden erdélyi szász település követett. Jesienią 1705 r. Przedmieście Szerdahelyszék zostało spustoszone przez Lőrinc Pekri, ponieważ przewodniczący odmówił przyłączenia się do konfederacji kuruckiej. II. József (1780-1790) wraz ze swoimi przywilejami zniósł gminę Szerdahelyszék i przyłączył ją do powiatu sybańskiego. Jednak po 1790 r. Odzyskał go. 1705 őszén Szerdahelyszék külvárosát feldúlta Pekri Lőrinc, mivel a szék megtagadta a kuruc konföderációhoz való csatlakozást. II. József (1780-1790) kiváltságaival együtt eltörölte Szerdahelyszék önkormányzatát és Szeben megyébe kebelezte be. 1790 után azonban visszakapta. 14 lutego 1849 r., Po przegranej bitwie pod Kopalnią Wodną, generał Bem wysłał rannych i chorych do Szászsebes, aw Szerdahely nie otrzymywali oni za pieniądze żywności od Sasów. II. 5: Miasto okupowane przez wojsko zostało zniszczone przez generała Puchnera. Po bitwie w środę (1 sierpnia) armia pułkownika Steina wycofała się; Utrata 200 zabitych, 1185 więźniów i 2 działa, co oznaczało koniec oblężenia Gyulafehérvár. 1849. február 4-én Bem tábornok (1794-1850) a vízaknai csata elvesztése után a sebesülteket és betegeket Szászsebesre küldte, Szerdahelyen a szászoktól pénzért sem kaptak élelmet. II. 5: a honvédek megszállta várost Puchner tábornok ágyúztatta. A szerdahelyi ütközet után (augusztus 1.) Stein ezredes honvédserege visszavonult; 200 halottat, 1185 foglyot és 2 ágyút veszítve, ami Gyulafehérvár ostromzárának megszűntét jelentette. W latach 1849-1860 należał do okręgu wojskowego Gyulafehérvár. 22 sierpnia 1850 roku Fundacja Uniwersytetu Saksońskiego ustanowiła stypendium szkolne, z którego 1–1 młodych ludzi otrzymało stypendium w wysokości 150 HUF, fundusz Szerdahelyszék otrzymał 600 HUF, a szkoły ludowe 750 HUF. 1849-1860 között a gyulafehérvári katonai kerület része volt. 1850. augusztus 22-én a szász universitas alapítványt tett iskolai célokra, melyből 1-1 ifjú kapott 150 Ft-os ösztöndíjat, az alapból Szerdahelyszék 600 Ft-tal, a felsőbb népiskolákra 750 Ft-tal részesült. 27-8 marca 1869 r. Siedmiogrodzcy Oláhowie (Rumuni) utworzyli w Szerdahely, sprzeciwiającą się zjednoczeniu, transylwańską Rumuńską Partię Narodową, która zdecydowała o bezczynności politycznej. 1869. március 7-8-án az erdélyi oláhok (románok) Szerdahelyen alakították meg az egyesülést ellenző Erdélyi Román Nemzeti Pártot, mely a politikai tétlenséget határozta el. Art. 33 ustawy z 1876 r. Podzielił go na powiat Sybin jako powiat z siedzibą w Szerdahely. Az 1876. évi 33. törvénycikk járásként, Szerdahely székhellyel, Szeben vármegyébe osztotta be. W 1870 r. Liczyło 19 345 mieszkańców, w tym 14 982 (77,4%) prawosławnych, 3674 (19%) luteran, 473 (2,4%) grekokatolików, 193 (1%) rzymskokatolików i 23 reformowanych. . 80% to Rumuni, 19% Niemcy i 1% Węgrzy. 1870-ben 19.345 lakosa volt, melyből 14.982 (77,4%) ortodox, 3.674 (19%) evangélikus, 473 (2,4%) görög katolikus, 193 (1%) római katolikus és 23 református vallású volt. 80% román, 19% német és 1% magyar nemzetiségű. Rozliczenia(Niemiecka nazwa jest w nawiasach).
CéheiSzerdahelyszék céhei a szász városokkal és székekkel közösen alakultak meg:
A szász városokkal közösen:
GildiaGildie środowego miejsca powstały wraz z saksońskimi miastami i katedrami:
Wraz z miastami saksońskimi:
Źróda
|