Šubić (ród): Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 1: Linia 1:
 +
Za: [https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%A0ubi%C4%87_nemzets%C3%A9g]
 +
 +
[[Plik:Kiskirályok uralmi területei.jpg|thumb|Kiskirályok területei a 14. század elején]]
 +
 +
A '''Šubić nemzetség''' a középkori Horvátország egyik legbefolyásosabb nemzetsége volt; egyike annak a hat horvát nemzetségnek, amelyekből a horvát bánokat és királyokat választották. Családfájukat az [[1066]]. évig vezetik vissza. A család tagjai [[1069]]-től mint [[zsupán]]ok szerepelnek a királyi oklevelekben. Hatalmuk csúcsán a kor divatjának megfelelően elkezdték magukat [[Római Birodalom|római]] előkelőktől (a [[Sulpitius család]]tól) származtatni, ennek azonban semmiféle valós alapja nem volt.
 +
 +
== Korai történelmük ==
 +
 +
Ősi székhelyük [[Dalmát Királyság (1069–1433)|Dalmáciában]], a [[Zára|Zárától]] ''(Zadar)'' nem messze épült [[Bribir (Skradin)|Bribir]] volt; első birtokaik ennek közelében feküdtek. A falu nevét a magyar források eltérő írásmódokkal említik; a zsupán tisztségének megnevezésekor többnyire a „Brebir” alak használatos.
 +
 +
A család legrégibb ismert ősének [[Budec brebiri zsupán|Budec]] ''(Budiszláv)'' brebiri zsupánt, [[IV. Krešimir horvát király|Kresimir Péter]] horvát király [[udvarmester]]ét (''postelnik'', 1066-70) tartják. A [[brebiri zsupán]] tisztsége utódai közt öröklődött, ők azonban eleinte csak hézagosan ismertek:
 +
* [[Crmenik brebiri zsupán|Crmenik]] (1070),
 +
* [[Sztresinja brebiri zsupán|Sztresinja]] (1076-87)
 +
 +
Sztresinjának két fia volt:
 +
* [[Duim spalatói perjel|Duim]] ''(Dujmo,'' illetve ''Filippus Stresinna)'' [[Split|spalatói]] [[perjel]] (1080) és
 +
* [[Vukilo brebiri zsupán|Vukilo]] ''(Vlcsina de Stresazza,'' illetve ''Vlachizo)'' brebiri zsupán.
 +
 +
Vukilo fia, [[Šubić Marmonja]] brebiri zsupán egyike volt ama 12 horvát nemzetségfőnek, akik 1102-ben behódoltak [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmánnak]], és megkötötték vele Horvátország és Magyarország szövetségét.
 +
 +
További leszármazottak:
 +
* [[Šubić Bogdán]] ''(Bogdanica)'' brebiri zsupán 1164(-ig?),
 +
* [[Šubić Miroszláv]] (Bogdán fia) brebiri zsupán 1164(-től?), legalább két fiúval:
 +
** egy ismeretlen nevű fiú, akinek fia [[Šubić II. Gergely]] knini püspök (1229)
 +
** [[Šubić I. Gergely]] brebiri zsupán 1180-84.
 +
 +
A [[12. század]] végén a Šubićok támogatták [[III. Béla magyar király|III. Béla]] harcát a [[Velencei Köztársaság]] ellen, és ezért örökös földbirtokként megkapták [[Bribir megye|Bribir]] (egyes forrásokban: ''Brebir'') megyét. Ezután a családfő már nem a [[zsupán]] ''(iupanus)'', hanem ''[[gróf]]'' ([[latin nyelv|latinul]]: ''comes'', [[horvát nyelv|horvátul]]: ''knez'') címet viselte — így a régi horvát ''zsupánból'' — aki nemzetségének megbízottja volt — a magyar király ''vazallusa'' lett. Ekkor alakult ki [[Horvátország]]ban a feudális rendszer.
 +
 +
Šubić I. Gergely fiai:
 +
* [[Šubić Pribinja]] ''(Privica)'' [[brebiri gróf]] ''(knéz)'' (1197). ''
 +
* [[Šubić Visen]] ''(Vuissenus'', illetve ''Buysenus )'' [[bogumilok|bogumil eretnek]] (1220), [[likai gróf]],<ref name="povijest">[http://jupiter.elte.hu/aacikkek/333szabo.htm Jupiter.elte.hu:Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920.]{{hr}}</ref> [[Palanka (Gračac)|Zvonigrád]] várának ura (1221), [[spalatói gróf]] — unokaöccse, [[Šubić II. Gergely]] agyonütötte.
 +
 +
Šubić Pribinja fiai:
 +
* [[Šubić III. Gergely]] brebiri és spalatói gróf (1197-1248)
 +
* [[Šubić I. György]] brebiri gróf (1197)
 +
* [[Šubić I. István]] brebiri s trogiri gróf (1217-1229)
 +
* [[Šubić Vulcsina]] trogiri gróf (1220)
 +
 +
[[Šubić I. István]] fiai közül ketten tűntek ki:
 +
* [[Šubić II. István]] és
 +
* [[Šubić I. Jakab]].
 +
 +
II. István brebiri és trogiri gróf egy ideig [[horvát bánok listája|tengermelléki bán]] is volt. Részt vett a tatárok elleni harcban, megvédelmezte [[Trogir]] várát és az oda menekült IV. Béla magyar királyt. [[Kajdan tatár kán]] kénytelen volt hadaival a vár alól elvonulni. A hálás király 1251-ben a család régi donációit megerősítette.
 +
 +
== Hatalmuk csúcsán ==
 +
 +
A tatártok ellen jeleskedő [[Šubić II. István]] négy fia:
 +
* [[Šubić Pál]] (''biribiri Šubić I. Pál'', † 1312),
 +
* [[Šubić II. György]] († 1306),
 +
* [[Šubić I. Mladen]] († 1302) és
 +
* [[Šubić I. Iván]];
 +
A fiak a család hatalmát és tekintélyét nagyon emelték. Atyja halála után [[Šubić Pál]] lett a tengermelléki bán és [[Split|Spalato]] grófja, 1285-ben boszniai bán, 1293-ban örökösödési joggal tengermelléki bán, 1295-ben élethosszig egész Horvátország bánja, 1298-ban örökösödési joggal Horvátország bánja. A nemzetség vele
 +
[[Šubić Pál]]lallal) érkezett el befolyásának csúcsára: ő fektette le a nemzetség [[tartományúr]]i hatalmát alapvetően [[Dalmácia|Dalmáciában]] és Horvátország déli részén. Saját adminisztrációt épített ki, önállóan bíráskodott, saját pénzt veretett és számos egyéb királyi jogot bitorolt el. Majdnem korlátlan hatalommal uralkodott Horvátországban. Több [[Dalmácia|tengermelléki]] várost és várat elvett Velencétől, és felvette ezen városok grófi címeit. Művét fia, [[Šubić Mladen]] folytatta, aki megörökölte apja méltóságait is.
 +
 +
[[Šubić II. György]] 1274-1287 között [[Šibenic|Sebenico]] grófja, 1283-1294 között [[Omiš grófja]], 1293-1306 között fivéreivel az összes dalmáciai város grófja.
 +
 +
'''Šubić  I. Mladen''' 1276-ban lett [[Trogir]] kapitánya, 1281-1296 között spalatói gróf. A [[bogumilok|bogumil eretnekek]] ölték meg.
 +
 +
'''Egyik nővérük''' [[Lorenzo Tiepolo|Lőrinc velencei dózse]] fiához, az '''ifjabb Tiepolo Jakab'''hoz ''(Jacopo Tiepolo, Iacopo Tiepolo)'' ment feleségül.
 +
 +
'''Másik nővérük''' [[Szent Orsolya-rend|Orsolya-rendi]] apáca volt. Fivéreivel ő alapította a [[Shkodra|szkutari]] zárdát, amelynek [[apát]]nője lett. [[IX. Gergely pápa]] szentté avatta.
 +
 +
[[Kép:Money issued by Paul I Šubić of Bribir.jpg|bélyegkép|222px|[[Šubić Pál]] pénzérméi]]
 +
[[Kép:Paul I Šubić of Bribir.JPG|left|bélyegkép|222px|[[Šubić Pál]] ''(Šubić I. Pál)'']]
 +
[[Kép:Mladen III Šubić - nadgrobna ploča u Trogirskoj katedrali.jpg|bélyegkép|222px|[[Šubić Mladen]] ''(Šubić III. Mladen)'' sírköve a [[trogir]]i [[Szent Lőrinc-székesegyház (Trogir)|Szent Lőrinc-székesegyházban]]]]
 +
 +
=== Szlavón bánok és vicebánok a '''Šubić''' nemzetségből ===
 +
 +
* [[Šubić Pál]] 1278-tól 1309-ig volt tengermelléki bán,<ref name="lexikon.katolikus.hu">[http://lexikon.katolikus.hu/S/szlav%C3%B3n%20b%C3%A1nok.html Magyar Katolikus Lexikon: szlavón bánok]</ref> 1290-1300 között horvát bán (mindkettő a [[horvát bánok listája|szlavón bán]] helyettese);
 +
* Pál fia, [[Šubić Mladen]] 1310–1322 között horvát–dalmát bán,<ref>Markó László, 200: A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, Budapest. {{ISBN|963-14-0582-6}}  226 old.</ref> illetve 1309–1322 között tengermelléki bán<ref name="lexikon.katolikus.hu"/> (a források ellentmondásosak).
 +
 +
=== Az Anjou-korban ===
 +
 +
A Šubićok az [[Anjou-ház]] magyarországi trónigényének legelső támogatói közé tartoztak. Amikor [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] hajója [[1300]] augusztusában kikötött [[Split|Spalatóban]], a Šubićok voltak a legbefolyásosabb segítői.
 +
 +
[[Šubić Pál|I. Pálnak]] öt fia:
 +
* [[Šubić Mladen|II. Mladen]],
 +
* [[Šubić III. György]]  1306-tól 1308-ig a tengermelléki városok grófja, 1308-tól [[Trogir]] várkapitánya, 1312–24 között [[Omiš]] és [[Klissza]] grófja. Felesége (Ilona) [[I. Károly magyar király|Róbert Károly]] rokona volt. 1324-ben a [[Nelepić család]] elfogta és [[Knin]] várába záratta, ahol 1326-ig volt fogságban. Klisszában halt meg 1330 dec. 18-án. Gyermekei:
 +
** [[Šubić III. Mladen]] [[klissza]]i és [[skradin]]i gróf (1330–1348), [[omiš]]i gróf (1343), [[trogir]]i (1347) és [[šibenik|sebenicói]] gróf (1347–1348); felesége, Lelka, [[IV. István Uroš szerb cár|Dusán]] szerb cár nővére volt; fiuk:
 +
*** [[Šubić IV. Mladen]] klisszai és skradini gróf.
 +
** [[Šubić III. Pál]] klisszai gróf († 1356); felesége, '''Katalin''' [[Giovanni Dandolo]] velencei dózse leánya volt; fiuk:
 +
*** [[Šubić III. Márk]].
 +
** [[Šubić I. Boldizsár]].
 +
** [[Šubić Ilona]] 1338. aug. 17-én férjhez ment [[Kotromanić Ulászló boszniai régens]]hez és ő lett [[I. Tvrtko bosnyák király|I. Tvrtko István]], [[Bosznia]] első királya és [[István Vuk bosnyák bán]] anyja.
 +
* [[Šubić II. Pál]] — „Pál Banics”, azaz bán fia néven is ismert. 1305-től 1322-ig [[Trogir]] grófja, 1333-tól 1346-ig [[Ostrovica (Lišane Ostrovičke)|Ostrovica]] grófja és várkapitánya. Sokat harcolt a magyarokkal, a [[Nelepić család]]dal és Šubić Ugrin Budiszlávval. A Nelepićek elvették tőle Ostrovica várát, de 1337-ben visszaadták. 1346-ban halt meg. Fia:
 +
** [[Šubić IV. György]].
 +
* [[Šubić V. Gergely]] 1320-tól 1322-ig [[Šibenik|Sebenico]] grófja, 1346-47 között Ostrovica várura. Leánya,
 +
** [[Šubić I. Katalin]] a boszniai királyi udvarban nevelkedett nagynénjénél, [[Šubić Ilona|Ilonánál]]. [[I. Tvrtko bosnyák király|I. Tvrtko István]] szerette volna összeházasítani Vukasin szerb király fiával, de a pápa ezt a valláskülönbség miatt nem engedte meg, és azt kívánta, hogy a leánykát a magyar királyi udvarba vigyék.
 +
* [[Šubić II. Márk]] biribiri gróf 1319-1345 között. Két fia volt:
 +
** [[Vulcseta]] és
 +
** [[Šubić Butkat]] — egyikük 1328-ban megölte [[Draskovics Pál]] [[Shkodra|szkutari]] püspököt.
 +
 +
[[Šubić I. Pál]] fivérének [[Šubić II. György]]nek a fia, [[Šubić Iván]] [[Klissza]] grófja volt (1337-56). Az egyházi törvények ellenére és egyházi engedély nélkül feleségül vette negyedízbeli rokonát, Katalint, [[Šubić IV. Mladen]] leányát.
 +
 +
{{fő|Šubić Mladen}}
 +
 +
[[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] 1311 első felében [[Velencei Köztársaság|Velencével]] került konfliktusba. Elfoglalta [[Zára|Zárát]], és [[Šubić Mladent]] tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban a [[Csák nemzetség|Csákokkal]] kirobbant ellenségeskedés miatt nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de megmaradt a magyar király névleges fennhatósága. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a térségben.<ref name="media.szekelyhon.ro">[https://media.szekelyhon.ro/pictures/editions/170/17008/17008_232101.pdf Garda Dezső: Károly Róbert külpolitikája. Gyergyói Hírlap 2017. december 8–10., p. 7.]</ref>
 +
 +
Ahogy Károly hatalma erősbödött, egyre inkább szükségét érezte, hogy felszámolja ezt a kiskirályságot is, és megszerezze a teljes [[szuverenitás]]t. Kiváló ürügy volt erre, hogy 1322-ben két dalmát város, [[Šibenik|Sebenico]] és [[Trogir|Trau]] szövetséget kötött az őket sújtó [[Šubić Mladen]] bán ([[Šubić Pál]] fia<ref>[https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/92-09/ch07.html [[Kristó Gyula]]: Az első Anjou Magyarország trónján]</ref>) és testvérei ellen. Mladen eredménytelenül ostromolta a két várat, aminek hatására addig megfélemlítéssel egybeterelt hűbéresei sorra elpártoltak tőle. Melléjük állt [[Kotromanić István]] bosnyák bán, valamint a [[Babonić család|Babonićok]] is, és ez a szövetség legyőzték a Šubićok seregét. A két város velencei gályákat és zsoldosokat bérelt fel, azok pedig felégették a Šubićok két fontos központját. Mladen előbb testvérét küldte [[I. Károly magyar király|Károly Róberthez]], majd személyesen járult elébe, hogy segítségét kérje. A király azonban elfogatta, és fogolyként Magyarországra vitette.<ref name="media.szekelyhon.ro"/>
 +
 +
Az [[Una]] folyó mellett ''(in terra Schlavoniae)'' épített [[Zrin]] várát amit [[I. Lajos magyar király]] 1347-ben több közeli birtokkal együtt [[Šubić Gergely]]nek és unokaöccsének, [[Šubić György]]nek adományozta, hogy kárpótolja őket Dalmáciában elvesztett birtokaikért. A várról nyerték nevüket leszármazottaik, a [[Zrínyi család]].
 +
 +
== Hanyatlásuk, utódaik ==
 +
 +
Az 1320-as évek közepétől a dalmát váro­sok egymás után behódoltak Velencének, és Károly Róbert semmit sem tett visszaszerzésük érdekében. A tengermelléki [[Donje Pazarište|Ostrovica vára]] és egyéb dalmáciai birtokai fejében [[I. Lajos magyar király]] [[1347]]-ben [[Šubić Gergely]]nek és unokaöccsének, [[Šubić György]]nek adományozta az [[Una]] folyó mellett ''(in terra Schlavoniae)'' épített [[Zrin]] várát, az ahhoz közel fekvő [[Stupnica]] falut és [[Pedalj]] várát. Ettől kezdve György és utódai a Subics név mellőzésével Zrinski (Zrínyi) változatban írták nevüket, és immár nem a dalmát, hanem a horvát és a magyar történelem alakításából vették ki részüket.<ref>[https://media.szekelyhon.ro/pictures/editions/170/17008/17008_232101.pdf Garda Dezső: Károly Róbert külpolitikája. Gyaergyói Hírlap 2017. december 8–10., p. 7.]</ref>
 +
 +
Subics György a család megalapítója, mint ilyen '''Zrínyi I. György''' (II.A1.), nagybátyjának a Frangepán-családból származott ''Blagai Dujmo'' [[Krk (sziget)|vegliai]] grófnak házában nevelkedett; mint serdülő ifjú [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] király apródja volt, [[1347]]-ben még a [[nápoly]]i hadjáratba is követte, ahol kitűnt vitézségével. [[1361]]-ben halt meg. Egyetlen fia '''Zrínyi I. Pál''' (II.B2.) apja halálakor még kiskorú volt.
 +
 +
== További információk ==
 +
 +
* [https://en.wikipedia.org/wiki/%C5%A0ubi%C4%87_family_tree A nemzetség családfája az angol wikipédián (csak a férfi leszármazottak)]
 +
* [https://en.wikipedia.org/wiki/%C5%A0ubi%C4%87_family#Members_of_the_House_of_%C5%A0ubi%C4%87 A nemzetség családfája 1240-től nagyjából a 14. század végéig az angol wikipédián]
 +
* [https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Subics_c%C3%ADmer Wikikönyvek: Címerhatározó/Subics címer]
 +
 +
== Jegyzetek ==
 +
 +
{{jegyzetek}}
 +
 +
== Források ==
 +
 +
{{Forrásjelzés-Pallas |szócikk=Subić |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/s-16BBE/subic-18137/ |elérés ideje= }}
 +
 +
[[Kategória:Šubić nemzetség]]
 +
[[Kategória:Horvát bánok]]
 +
[[Kategória:Horvát történelmi családok]]
  
  

Wersja z 14:44, 16 wrz 2019

Za: [1]

Plik:Kiskirályok uralmi területei.jpg
Kiskirályok területei a 14. század elején

A Šubić nemzetség a középkori Horvátország egyik legbefolyásosabb nemzetsége volt; egyike annak a hat horvát nemzetségnek, amelyekből a horvát bánokat és királyokat választották. Családfájukat az 1066. évig vezetik vissza. A család tagjai 1069-től mint zsupánok szerepelnek a királyi oklevelekben. Hatalmuk csúcsán a kor divatjának megfelelően elkezdték magukat római előkelőktől (a Sulpitius családtól) származtatni, ennek azonban semmiféle valós alapja nem volt.

Korai történelmük

Ősi székhelyük Dalmáciában, a Zárától (Zadar) nem messze épült Bribir volt; első birtokaik ennek közelében feküdtek. A falu nevét a magyar források eltérő írásmódokkal említik; a zsupán tisztségének megnevezésekor többnyire a „Brebir” alak használatos.

A család legrégibb ismert ősének Budec (Budiszláv) brebiri zsupánt, Kresimir Péter horvát király udvarmesterét (postelnik, 1066-70) tartják. A brebiri zsupán tisztsége utódai közt öröklődött, ők azonban eleinte csak hézagosan ismertek:

Sztresinjának két fia volt:

  • Duim (Dujmo, illetve Filippus Stresinna) spalatói perjel (1080) és
  • Vukilo (Vlcsina de Stresazza, illetve Vlachizo) brebiri zsupán.

Vukilo fia, Šubić Marmonja brebiri zsupán egyike volt ama 12 horvát nemzetségfőnek, akik 1102-ben behódoltak Könyves Kálmánnak, és megkötötték vele Horvátország és Magyarország szövetségét.

További leszármazottak:

A 12. század végén a Šubićok támogatták III. Béla harcát a Velencei Köztársaság ellen, és ezért örökös földbirtokként megkapták Bribir (egyes forrásokban: Brebir) megyét. Ezután a családfő már nem a zsupán (iupanus), hanem gróf (latinul: comes, horvátul: knez) címet viselte — így a régi horvát zsupánból — aki nemzetségének megbízottja volt — a magyar király vazallusa lett. Ekkor alakult ki Horvátországban a feudális rendszer.

Šubić I. Gergely fiai:

Šubić Pribinja fiai:

Šubić I. István fiai közül ketten tűntek ki:

II. István brebiri és trogiri gróf egy ideig tengermelléki bán is volt. Részt vett a tatárok elleni harcban, megvédelmezte Trogir várát és az oda menekült IV. Béla magyar királyt. Kajdan tatár kán kénytelen volt hadaival a vár alól elvonulni. A hálás király 1251-ben a család régi donációit megerősítette.

Hatalmuk csúcsán

A tatártok ellen jeleskedő Šubić II. István négy fia:

A fiak a család hatalmát és tekintélyét nagyon emelték. Atyja halála után Šubić Pál lett a tengermelléki bán és Spalato grófja, 1285-ben boszniai bán, 1293-ban örökösödési joggal tengermelléki bán, 1295-ben élethosszig egész Horvátország bánja, 1298-ban örökösödési joggal Horvátország bánja. A nemzetség vele Šubić Pállallal) érkezett el befolyásának csúcsára: ő fektette le a nemzetség tartományúri hatalmát alapvetően Dalmáciában és Horvátország déli részén. Saját adminisztrációt épített ki, önállóan bíráskodott, saját pénzt veretett és számos egyéb királyi jogot bitorolt el. Majdnem korlátlan hatalommal uralkodott Horvátországban. Több tengermelléki várost és várat elvett Velencétől, és felvette ezen városok grófi címeit. Művét fia, Šubić Mladen folytatta, aki megörökölte apja méltóságait is.

Šubić II. György 1274-1287 között Sebenico grófja, 1283-1294 között Omiš grófja, 1293-1306 között fivéreivel az összes dalmáciai város grófja.

Šubić I. Mladen 1276-ban lett Trogir kapitánya, 1281-1296 között spalatói gróf. A bogumil eretnekek ölték meg.

Egyik nővérük Lőrinc velencei dózse fiához, az ifjabb Tiepolo Jakabhoz (Jacopo Tiepolo, Iacopo Tiepolo) ment feleségül.

Másik nővérük Orsolya-rendi apáca volt. Fivéreivel ő alapította a szkutari zárdát, amelynek apátnője lett. IX. Gergely pápa szentté avatta.

[[Kép:Money issued by Paul I Šubić of Bribir.jpg|bélyegkép|222px|Šubić Pál pénzérméi]] [[Kép:Paul I Šubić of Bribir.JPG|left|bélyegkép|222px|Šubić Pál (Šubić I. Pál)]] [[Kép:Mladen III Šubić - nadgrobna ploča u Trogirskoj katedrali.jpg|bélyegkép|222px|Šubić Mladen (Šubić III. Mladen) sírköve a trogiri Szent Lőrinc-székesegyházban]]

Szlavón bánok és vicebánok a Šubić nemzetségből

  • Šubić Pál 1278-tól 1309-ig volt tengermelléki bán,[2] 1290-1300 között horvát bán (mindkettő a szlavón bán helyettese);
  • Pál fia, Šubić Mladen 1310–1322 között horvát–dalmát bán,[3] illetve 1309–1322 között tengermelléki bán[2] (a források ellentmondásosak).

Az Anjou-korban

A Šubićok az Anjou-ház magyarországi trónigényének legelső támogatói közé tartoztak. Amikor Károly Róbert hajója 1300 augusztusában kikötött Spalatóban, a Šubićok voltak a legbefolyásosabb segítői.

I. Pálnak öt fia:

Šubić I. Pál fivérének Šubić II. Györgynek a fia, Šubić Iván Klissza grófja volt (1337-56). Az egyházi törvények ellenére és egyházi engedély nélkül feleségül vette negyedízbeli rokonát, Katalint, Šubić IV. Mladen leányát.

Szablon:Fő

Károly Róbert 1311 első felében Velencével került konfliktusba. Elfoglalta Zárát, és Šubić Mladent tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban a Csákokkal kirobbant ellenségeskedés miatt nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de megmaradt a magyar király névleges fennhatósága. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a térségben.[4]

Ahogy Károly hatalma erősbödött, egyre inkább szükségét érezte, hogy felszámolja ezt a kiskirályságot is, és megszerezze a teljes szuverenitást. Kiváló ürügy volt erre, hogy 1322-ben két dalmát város, Sebenico és Trau szövetséget kötött az őket sújtó Šubić Mladen bán (Šubić Pál fia[5]) és testvérei ellen. Mladen eredménytelenül ostromolta a két várat, aminek hatására addig megfélemlítéssel egybeterelt hűbéresei sorra elpártoltak tőle. Melléjük állt Kotromanić István bosnyák bán, valamint a Babonićok is, és ez a szövetség legyőzték a Šubićok seregét. A két város velencei gályákat és zsoldosokat bérelt fel, azok pedig felégették a Šubićok két fontos központját. Mladen előbb testvérét küldte Károly Róberthez, majd személyesen járult elébe, hogy segítségét kérje. A király azonban elfogatta, és fogolyként Magyarországra vitette.[4]

Az Una folyó mellett (in terra Schlavoniae) épített Zrin várát amit I. Lajos magyar király 1347-ben több közeli birtokkal együtt Šubić Gergelynek és unokaöccsének, Šubić Györgynek adományozta, hogy kárpótolja őket Dalmáciában elvesztett birtokaikért. A várról nyerték nevüket leszármazottaik, a Zrínyi család.

Hanyatlásuk, utódaik

Az 1320-as évek közepétől a dalmát váro­sok egymás után behódoltak Velencének, és Károly Róbert semmit sem tett visszaszerzésük érdekében. A tengermelléki Ostrovica vára és egyéb dalmáciai birtokai fejében I. Lajos magyar király 1347-ben Šubić Gergelynek és unokaöccsének, Šubić Györgynek adományozta az Una folyó mellett (in terra Schlavoniae) épített Zrin várát, az ahhoz közel fekvő Stupnica falut és Pedalj várát. Ettől kezdve György és utódai a Subics név mellőzésével Zrinski (Zrínyi) változatban írták nevüket, és immár nem a dalmát, hanem a horvát és a magyar történelem alakításából vették ki részüket.[6]

Subics György a család megalapítója, mint ilyen Zrínyi I. György (II.A1.), nagybátyjának a Frangepán-családból származott Blagai Dujmo vegliai grófnak házában nevelkedett; mint serdülő ifjú I. Lajos király apródja volt, 1347-ben még a nápolyi hadjáratba is követte, ahol kitűnt vitézségével. 1361-ben halt meg. Egyetlen fia Zrínyi I. Pál (II.B2.) apja halálakor még kiskorú volt.

További információk

Jegyzetek

Források

Szablon:Forrásjelzés-Pallas

Kategória:Šubić nemzetség Kategória:Horvát bánok Kategória:Horvát történelmi családok

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Šubić_(ród)&oldid=1837”