Ötvös János

Strona	Autorzy	Nota
[1]	[2]	Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

János Ötvös (? - Buda, maj 1439), przywódca cechu buda, który został zamordowany, ponieważ podnosił głos, gdy chcieli wykluczyć Węgrów z sądownictwa, czym wzbudził gniew obywateli niemieckich. Jego okrutna śmierć wywołała powszechny ruch w Budzie w 1439 roku. Ötvös János (? – Buda, 1439. május), a budai céhpolgárság vezetője, akit meggyilkoltak, mert felemelte hangját, amikor a magyarokat ki akarták rekeszteni a bírói hivatal gyakorlásából, amivel kivívta a német polgárok dühét. Az ő kegyetlen halála népmozgalmat robbantott ki 1439-ben Budán. Élete Gdy w 1437 r. Na tron ​​Węgier w osobie Alberta Habsburga wstąpił monarcha niemiecko-austriacki, patrycjusze niemieccy z Budy zniosli zwyczaj naczelnego naczelnika administracyjnego miasta, sędziego (naczelnego), na przemian spośród obywateli obu narodów. z urzędu, a do 12-osobowej rady miejskiej mogło wejść tylko dwóch Węgrów. Ta zmiana oburzyła węgierskich obywateli, których liderem był János Ötvös, przywódca węgierskiego obywatelstwa cechowego, i który podniósł głos przeciwko nowej praktyce, jaką wzbudził gniew obywateli niemieckich. Mimo, że w tym czasie László Farkas zasiadał w sądzie w Budzie od 1437 r., Reprezentował również interesy patrycjuszy niemieckich poprzez żonę, która chciała uśpić podejrzenia cechów węgierskich. [1] Amikor 1437-ben Habsburg Albert személyében német-osztrák uralkodó került Magyarország trónjára, a budai német patríciusok eltörölték azt a szokást, hogy a város legfőbb közigazgatási vezetője, a (fő)bíró felváltva a két nemzet polgárai közül kerüljön ki, ekkor a magyarokat kizárták a bírói hivatalból, és a 12 tagú városi tanácsban csak két magyar kerülhetett be. Ez a változás felháborította a magyar polgárokat, akiknek a vezére Ötvös János, a magyar céhpolgárság vezetője volt, és aki felemelte hangját az új gyakorlat ellen, amivel kivívta a német polgárok dühét. Annak ellenére, hogy ekkor Farkas László személyében magyar ember ült a budai bírói székben 1437 óta, ő a felesége révén is a német patríciusok érdekeit képviselte, akik pedig a magyar céhek gyanakvását akarták ezzel elaltatni. Pewnej nocy w maju 1439 roku Ötvös został schwytany, zabrany do piwnicy, torturowany, zamordowany, na jego szyi zawieszono ciężki kamień, a jego ciało wrzucono do Dunaju. Kilka dni po jego zniknięciu rzeka zrzuciła jego zwłoki, a morderstwo Węgrzy przypisywali obywatelom niemieckim, chociaż nie przeprowadzono żadnego śledztwa, nie ujawniono, kto lub kto faktycznie popełnił ten straszny czyn. [2] 1439 májusában egyik éjjel elfogták Ötvöst, akit egy pincébe vittek, ott megkínozták, meggyilkolták, egy nehéz követ akasztottak a nyakába, majd a holttestét a Dunába dobták. Néhány nappal az eltűnése után a folyó kivetette a hulláját, és a gyilkosságot a magyarok a német polgároknak tulajdonítottak, bár vizsgálat sohasem történt, nem derült ki, hogy valójában ki vagy kik követték el ezt a szörnyű tettet. Halálának következményei Buda magyar lakosságát megdöbbentette ez a kegyetlen rémtett, és népmozgalom robbant ki Budán 1439. május 23-án. A felháborodott lakosok a haragjukat a német patríciusok ellen fordították, akinek a házait megtámadták, és kifosztották. Albert király épp ezekben a napokban érkezett vissza német királlyá választása és cseh királlyá koronázása után közvetlenül szülőhazájából, Ausztriából, még áprilisban, amikor ez a népfelkelés fogadta a magyar királyi székhelyén, közvetlenül a Budára meghirdetett országgyűlés előtt hat nappal. Egyes vélemények szerint a szálak magasra értek, és a németgyűlölet szításában a király feleségének, Luxemburgi Erzsébet királynénak is benne volt a keze, hiszen Erzsébet feltehetően még mindig neheztelt arra, hogy az 1437-es királyválasztásnál neki csak a királynéi szerep jutott, és most a politikai befolyását és hatalmát szerette volna növelni. A népharag lecsendesítésébe beavatkozott a pápai inkvizítor, Marchiai Jakab is, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.” Garai László macsói bánt küldték a mozgalom elfojtására, aki „utalva az elhunyt tiszteletre méltó nevére s arra, hogy emlékét ily kihágásokkal beszennyezni nem szabad, rábírta a magyarságot, hogy szétoszoljék.” A legfőbb bűnösnek éppen Farkas László budai bírót tartották. „Az a körülmény, hogy a zendülők halálra keresték, s csak a király segítségével tudta megmenteni életét, szintén arra utal, hogy a magyar közvélemény őt okolta Ötvös János halála miatt. Nincs oly körülmény, amely, ha nem is éppen megkívánná, de egyáltalán lehetővé tenné, hogy Farkas László felelősségét csökkentsük. Életviszonyai arra ösztönözték, hogy szembeforduljon minden olyan törekvéssel, amely társainak, a Kammerherreknek a hegemóniáját veszé­lyeztetheti. Ezeket védve, saját befolyását és hatalmát biztosíthatta. A magyar–német ellentét mezében megjelenő harc voltaképpen a Kam­merherrek és a céhekbe tömörült kézművesek közt folyt. A kiskereskede­lemből kiszorított olaszok érzelmileg aligha azonosították magukat a Kammerherrekkel, a német kézműveseknek viszont minden okuk meg­volt, hogy a magyar törekvésekkel rokonszenvezzenek. Buda jellegének megváltozása, a céhek képviselőinek helyfoglalása a tanácsban, az egy­oldalú vállalkozó kereskedelmi, patrícius érdekek visszaszorítása szükség­képpen az ő érvényesülésüket is előmozdította. [...] Az érzelmi tényezők megsokszorozták a támadók erejét, a plebejusi és zsellérparaszti tömegek pedig győzelemhez juttatták. Buda főváros-jellege magával hozta, hogy az egyoldalú német uralom megtörését, a hatalomból kirekesztett elemek érvényesülését olyanok is szükségesnek találták, akik nem remél­hettek közvetlen előnyt a változásból. [...] Az olasz kereskedők boltjait tehát nem törték fel, noha azokban talán gazdagabb zsákmányra találtak volna.” A felkelés eredményeként eltörölték az eddigi választási rendszert. Kiharcolták, hogy a magyar polgárság egyenlő jogokra tegyen szert, és a városi tanácsba fele-fele arányba kerüljenek magyar és német tanácstagok, a budai városi bírót pedig évente felváltva a magyar és német polgárok közül választják. Kopácsi Dénes, a népmozgalom egyik vezetője lett 1440/41-ben Buda város első új rendszerű magyar bírája. Miután Farkas László Erzsébet királyné híve, valamint Győr harmincadispánja volt, és mivel a királyné 1440. februárjában végleg elhagyta Budát, I. Ulászlónak az 1440. május 21-ei budai bevonulása következményeként az új király július 31-én elkobozta a volt budai bíró mindkét házát, és Nánai Kompolt Pál volt pohárnokmesternek juttatta. Irodalmi megjelenése Bán Mór a Hunyadi – A hadak villáma c. regényében az Ötvös-gyilkosság és a következményei is megjelennek. Przypisy Bibliografia Kubinyi András. Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában, In: Pesta László (főszerk.): Tanulmányok Budapest Múltjából 14. kötet (magyar nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó, 7–15. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2017. május 23. Révai nagy lexikona I. köt. (A–Arany). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 298. o. (1911) Albert magyar király (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2017. május 23.) Mályusz Elemér. „Budai Farkas László” (magyar nyelven). Tanulmányok Budapest Múltjából 1963 (15), 153–187. o. (Hozzáférés ideje: 2017. május 23.) Schönherr Gyula. Az Anjou-ház örökösei, In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet (magyar nyelven), Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 385–630. o. (1895). Hozzáférés ideje: 2017. május 23. Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, (főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. Szalay József–Baróti Lajos. A magyar nemzet története (magyar nyelven). Budapest: Lampel Róbert: Wodianer (1895–1898). Hozzáférés ideje: 2017. május 23. Végh, András. A Magyar Tudományos Akadémia Budavári Épületegyüttesének története a város alapításától 1686-ig, In: Gömöri Havas Sándor (szerk.): Budapest régiségei: a főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása 37. kötet (magyar nyelven), Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 209–235. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2017. május 23. További információk Bán Mór. Hunyadi – A hadak villáma (Negyedik könyv; regény) (magyar nyelven). Debrecen: Gold Book (2010). Hozzáférés ideje: 2017. május 23.[halott link]