Dukátus

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania

Dukátus (ducatus utworzony z łacińskiego dux „książę, wódz”, „księstwo, dowództwo, kwatera główna”) [1] Obszar pod panowaniem następcy tronu na Węgrzech od podboju do około 1110 r. Instytucja ta wywodzi się ze starej tureckiej tradycji, zgodnie z którą następca tronu stał na czele ludów, które wstąpiły do ​​sojuszu plemiennego, pełniąc zwykle funkcję przyczółka, posterunku, straży granicznej. Na Węgrzech ludy te – Kabarowie, Pieczyngowie, Seklerzy itd. – został więc osadzony wzdłuż granic, a także tutaj znajdują się nieciągłe obszary Dukátus.[2] Imię księcia (dux) we wczesnej epoce Arpadów było panem[3], podczas gdy książę był panem.[4] Współczesna nazwa terytorium księcia brzmi odpowiednio uruszág, ország[1], który w ludowej i literackiej nazwie Somogyország przetrwał do czasów współczesnych.

A herceg (dux) elnevezése a kora Árpád-korban úr volt,[5] míg a fejedelemé nagyúr.[6] 
A herceg területének korabeli neve ennek megfelelően uruszág, ország,[7] ami a Somogyország népi és irodalmi névben az újkorig fennmaradt. 

Historia stepu

Według greckiego cesarza Konstantina, który około 948 r. Przez Bulcsú harka pisał o węgierskiej ambasadzie około 948 r., Władający książę Árpád, ponad siedmioma węgierskimi plemionami, najstarszy syn księcia, następca tronu Levente. orzekł w 895 r.[2]

A 950 körül a Bulcsú harka által 948 körül nála járt magyar követség információi alapján író Konstantin görög császár szerint a hét magyar törzs fölött a vezérlő fejedelem, Árpád, a három csatlakozott kazár (helyesebben kabar) törzs fölött a fejedelem legidősebb fia, a trónörökös, Levente uralkodott 895-ben.[8] 

A magyarországi dukátus területek

Plik:Összesített térkép a magyar törzsekről.jpg
A magyarok és a csatlakozott népek törzsneveit viselő települések a fejedelmi, dukátusi és határvédelmi területeken találhatók főleg


Osady noszące pospolite nazwy Węgrów i ludów anektowanych znajdują się głównie na obszarach chronionych książąt, dukatów i obszarów przygranicznych.


A kabarok településterülete Magyarországon Nyitra tágabb környékén a Vág, Nyitra és Garam völgyére kiterjedő, Biharországban – amibe beleértendő a későbbi Bihar vármegye területe mellett a Nyírség is – délen a Fehér-Köröstől északon a Tiszáig terjedő terület volt. A fekete magyaroké délen az Al-Duna mellett a Tiszától a Karasig terjedő terület, a későbbi Keve vármegye és Krassó vármegye területe.[8] 

Te trzy bloki tworzyły terytorium rządowe następcy tronu, do którego dołączyły Somogy w czasach Koppány i Somogy, które rozciągały się za Drawą do Sawy. Jednak według Gyuli Kristó podział terytorialny ustalono po raz pierwszy tylko między Andrásem I. i Bélą I. [5]

Ez a három tömb alkotta a trónörökös kormányzati területét, amelyekhez Koppány idején Somogyország, a Dráván túl a Száváig terjedő Somogy csatlakozott. Kristó Gyula szerint viszont a területi megosztás először csak I. András és I. Béla között jött létre.[9] 

Anonim nie wie o Levente, według niego spadkobiercą tronu Árpáda Zolta, Biharów zamieszkałych przez „Chazarów”, synowie drugiego syna Üllő zostali panami dukatu w Nitrze.[2]

Anonymus nem tud Leventéről, szerinte Árpád trónörököse, Zolta a „kazárok” lakta bihari, a másik fiú, Üllő fiai a nyitrai dukátus urai lettek.[8] 

Imię Tarhacsi jest zachowane nad Al-Dunaj przez toponim w regionie Karas, co w przeciwnym razie oznacza „czarną wodę” po turecku. [6]

Tarhacsi nevét az Al-Dunánál őrzi helynév a Karas (Krassó) vidékén, ami egyébként török nyelven „fekete víz” jelentésű.[10] 

5

Węgierska Kronika wspomina Tar Zerinda, ojca Koppány, jako pana dukatu, którego pamięć zachowała nazwa wsi Zerind w Aradzie[2]. Po śmierci Tara Zerinda Géza został dukatem Biharu, skąd mógł uczestniczyć w sojuszu węgiersko-rosyjsko-besenyő-bułgarskim przeciwko Bizancjum.[4]

A Magyar Krónika Tar Zerindet, Koppány apját említi, mint a dukátus urát, ennek emlékét fenntartotta az aradi Zerind falunév.[8] Tar Zerind halála után Gézáé lett a bihari dukátus, innen vehetett részt a Bizánc elleni magyar-orosz-besenyő-bolgár szövetségben.[6] 

W czasie organizacji państwowej terytorium kabaretu, z ośrodkami Bihor i Nitra, zostało przekształcone w dukata terytorialnego około jednej trzeciej kraju. Zwykle nie był jednym panem, a następca tronu nie zawsze wybierał tę samą rolę.[2]

A kabarok területe az államszervezéskor Bihar és Nyitra központtal az országnak mintegy 1/3-át kitevő territoriális dukátussá alakult. Általában nem egy ura volt, s a trónörökös sem mindig ugyanazt a részt választotta.[8]  

Za panowania Gézy, najpierw Mihály, a następnie po jego śmierci, z naruszeniem zasady starszeństwa, István otrzymał lukratywny dukat od Nitry i odziedziczył trzeci dukat po swoim ojcu, księstwie Somogii [7].

Géza fejedelemsége idején előbb Mihály, majd halála után a szeniorátus elvét már ekkor megsértve István kapta meg a jövedelmező nyitrai dukátust, Koppány apjától egy harmadik dukátust örökölt, a Somogyi hercegséget.[11] 

6

Ze względu na swoją znaczną siłę militarną Géza mógł nie uwolnić dukata Bihar z jego ręki podczas swojego panowania. [8]

Géza a bihari dukátust jelentős katonai ereje miatt talán fejedelemsége idején sem adta ki a kezéből.[12] 

Krótko po śmierci księcia Imre, Vazul był właścicielem Nitry [9], a następnie przywódcy rodów niebędący Árpádami zostali wyznaczeni do kierowania Dukatami. Oprócz Csaba ispán, Hont, Pázmány, Orci dux jest uwzględniony w statucie Pannonhalma. [10]

Imre herceg halála után rövid ideig Vazul birtokolta Nyitrát,[13] majd nem Árpád-házi vezetőket is állítottak a dukátusok élére. Csaba ispán, Hont, Pázmány mellett Orci dux szerepel a pannonhalmi alapítólevélben.[14] 

Po ukształtowaniu się królewskiego systemu hrabstw i sieci dóbr dworskich nastąpiło nałożenie się systemu dworów i hrabstw królewskich i książęcych. W hrabstwach królewskich istniały również dobra dworskie książęce i dworskie w hrabstwach książęcych, co można odczytać również z praw Kálmána[3].

A királyi vármegyerendszer és az udvarbirtokok hálózatának kialakulása után átfedés volt a királyi és hercegi udvarházak és megyék rendszerén belül. A királyi vármegyékben is voltak hercegi udvarbirtokok és a hercegi vármegyékben is királyi udvarbirtokok, ami Kálmán törvényeiből is kiolvasható.[5] 

7

Endre I, kiedy nazwał Béla domem, dał mu około 1048 roku 1/3 kraju z prawem bicia pieniędzy jako dukat. Ponieważ Nitra i Bihar z pewnością należały do ​​niego, jego skądinąd nieznany obszar leżał w co najmniej dwóch większych blokach. [11] Po Béli właścicielem dukata byli Géza I., László I, książę Lampert (?) I książę Álmos. Dukat stał się źródłem partyjnych bitew w rękach kilku książąt, właściwie nie tylko w przypadku László I., więc Kálmán Könyves zniósł go w 1107 r. II. László ponownie odnowił stary typ dukata, który otrzymał jego brat IV. Dał go Istvánowi. [5]

I. Endre, amikor Bélát hazahívta, az ország 1/3-át 1048 körül dukátusként pénzverési joggal adta neki. Mivel Nyitra és Bihar bizonyosan hozzá tartozott, ezért az egyébként ismeretlen kiterjedésû területe legalább két nagyobb tömbben feküdt.[15] Béla után birtokolta a dukátust I. Géza, I. László, Lampert herceg(?) és Álmos herceg. A dukátus több herceg – tulajdonképpen csak I. László esetén nem – kezében pártütések forrása lett, ezért Könyves Kálmán 1107-ben megszüntette. II. László még egyszer felújította a régi típusú dukátust, és azt öccsének, IV. Istvánnak adta.[9] 

Późniejsze księstwa

Inna forma „księstwa”, w której prowincja z odrębnym rządem - Siedmiogród, Slawonia, Chorwacja, Dalmacja, Bośnia, Macsó, Hulm (Hercegowina), Spisz i Sáros - została mianowana do rangi księcia, pochodząca z dynastii lub szlachty. , czy też prawdziwym wojewodą, który w tym ostatnim przypadku rządził zamiast lub nad wojewodą lub zakazem. Te tytuły książęce były przypadkowe, a nie trwałe. [5]

A „hercegség” másik formája, amikor eleve külön kormányzattal rendelkező tartomány – Erdély, Szlavónia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Macsó, Hulm (Hercegovina), Szepes és Sáros - élére állítottak hercegi rangú, akár a dinasztiából, akár a főurak közül származó névleges, vagy valódi kormányzót, aki utóbbi esetben a vajda vagy bán helyett vagy felett kormányzott. Ezek a hercegi címek esetiek voltak, nem voltak állandóak.[9] 

Młodsze królestwo

Formą podziału władzy w XIII wieku była instytucja młodszego królestwa. Oznaczało to separację terytorialną, ale różniło się znacznie od instytucji dawnego dukatu, gdyż oznaczało pełną władzę królewską z pełnym samorządem (palatynem itp.), Prawem do darowizn i pieniędzy menniczych. Kraj nie był formalnie podzielony, młodszy król (rex junior) przyjął panowanie króla (rex senior), a kiedy odziedziczył tron, młodsze królestwo natychmiast przestało istnieć. [12] [13]

A hatalommegosztás egy formája volt a 13. században az ifjabb királyság intézménye. Ez területi elkülönülést jelentett, mégis lényegesen különbözött a korábbi dukátus intézményétől, mivel teljes királyi jogkört jelentett teljes saját kormányzattal (nádor, stb.), birtokadományozási és pénzverési joggal. Az ország formálisan nem szakadt ketté, az ifjabb király (rex iunior) elfogadta a király (rex senior) főségét és amikor a trónt örökölte, akkor az ifjabb királyság azonnal meg is szűnt.[16][17] 

Przypisy

  1. 1,0 1,1 Györffy György. Irodalom / Tudománytörténeti visszapillantás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2.
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 Györffy György. 3 / Honfoglalás és megtelepedés. [Podbój i osadnictwo], István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2.
  3. 3,0 3,1 Györffy György. 17 / Udvar és udvari szervezet. [Sąd i organizacja sądów], István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2.
  4. 4,0 4,1 Györffy György. 6 / A nyugati térítés kezdetei.[Początki zachodniej konwersji], István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2.
  5. 5,0 5,1 Györffy György. "17 / Udvar és udvari szervezet.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  6. 6,0 6,1 Györffy György. "6 / A nyugati térítés kezdetei.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  7. Błąd rozszerzenia cite: Błąd w składni elementu <ref>. Brak tekstu w przypisie o nazwie Györffy:István:Tudománytörténeti visszapillantás
  8. 8,0 8,1 8,2 8,3 8,4 Błąd rozszerzenia cite: Błąd w składni elementu <ref>. Brak tekstu w przypisie o nazwie Györffy:István:3.fejezet
  9. 9,0 9,1 9,2 Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. str. 662. ISBN 963-05-6722-9. 
  10. Györffy György. "13 / Központosító harcok.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  11. Györffy György. "9 / István trónjának biztosítása és Koppány lázadása.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  12. Györffy György. "8 / Géza belső rendje.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  13. Györffy György. "27 / Imre herceg – Trónutódlás – István halála.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  14. Györffy György. "16 / Vármegyeszervezés az európai intézmények tükrében.". István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2. 
  15. MEK: Encyclopaedia Humana Hungarica 02.
  16. Szablon:Lefele link ifjabb királyság, 204. o.
  17. Szablon:Lefele link ifjabb királyság, 280–281.o

Źródła

  • KMTL: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
  • MTF: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Budapest: Gondolat. 1989. ISBN 963 05 6722 9
  • Katolikus lexikon