Báthori III. István

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania

Ecsedi Báthori István (pol. Stefan III Batory) (* nieznana, † 11 listopada 1444 pod Warną) – węgierski szlachcic, syn żupana komitatu Szabolcs-Szatmár-Bereg Jánosa Ecsedi Bátori[1] i Katalin Pető z Szántó. Po raz pierwszy pojawia się w źródłach historycznych w 1393 r.[2]

Życiorys

W 1410 roku nadal był uważany za mało znaczącego wiejskiego szlachcica, ale później został członkiem Zakonu Smoczego.[3]

Przed 1417 r., zgodnie z listem darowizny Zygmunta, odwiedził Francję, Niemcy, Lombardię i Anglię. W tym czasie był jeszcze szlachcicem żyjącym w niskiej linii, ale jako specialis familis króla należał do najbliższego otoczenia króla. W tym czasie prawdopodobnie był z Zygmuntem przez całą drogę. W sprawach dyplomatycznych służył Zygmuntowi w sprawach holenderskich, gdy brał udział w negocjacjach z księciem Geldern i hrabiami Holland-Hainaut. W 1416 r. towarzyszył Zygmuntowi w Anglii, tworząc Sojusz Canterbury (wd), a następnie brał udział w negocjacjach z bawarskim księciem Wilhelmem (Wd) z Wittelsbach, który go wspierał. Znajduje się na listach godności od 8 lutego 1419 roku.[1]

W późniejszym czasie Batory objął funkcję podskarbiego nadwornego oraz sędziego dworskiego[4].

Od 1419 do 1431 był podczaszym królewskim, od marca 1435 do maja 1440 sędzią królewskim, kiedy po śmierci króla Alberta został zastąpiony przez królową Elżbietę. Następnie był foispánem komitatu Szatmár.[5] Został zwolennikiem I. Ulászló, a od 1442 roku był országnagy. Zginął w bitwie pod Warną jako chorąży królewskiej.[6].

Rodzina

Trzykrotnie zawierał związki małżeńskie.

  • Pierwszą żoną Batorego była Małgorzata Tarkői,
  • drugą Urszula Kistapolcsai, zaś
  • ostatnią Barbara Butkai.

Potomstwo

Pozostawił po sobie dziewięcioro dzieci[7]:

  • pięciu synów[8]:
  • trzy córki[9]:
    • Małgorzatę – żonę Michała Szilágyi i Pawła Bánfi,
    • Elżbietę – żonę Jana Telegdi,
    • Katarzynę – żonę Jerzego Marcali.

Przypisy

  1. 1,0 1,1 Bárány Zsigmond: Zsigmond király 1416-os kísérete (PDF). Aetas, 3–4. sz. (2004) archiwizacja [dostęp:2011-06-18.
  2. Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, str. 256. (2000).
  3. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. [Budapest]: Gondolat. 1984. ISBN 963-281-414-2.
  4. I. Horn, Andrzej Batory, Warszawa 2010, str. 13.
  5. http://mek.niif.hu/00000/00060/html/011/pc001115.html
  6. I. Horn, Andrzej Batory, Warszawa 2010, str. 15.
  7. I. Horn, Andrzej Batory, Warszawa 2010, str. 308.
  8. Dom Batorych (po niemiecku)
  9. C. Tóth: Ecsedi ág, str. 267.
(? – Várna, 1444), országbíró, a várnai csatában esett el, mint királyi zászlótartó.[1]

Élete

Ecsedi Bátori János[2] és szántói Pető Katalin fiaként született, 5 fiú- (Bertalan, Benedek, Mihály, János, Tamás)[3] és 4 lánytestvéréről – Potenciána, Zsuzsanna, Katalin és egy ismeretlen nevű – tudunk. [4] A történeti forrásokban 1393-ban tűnik fel először.[1]

1410-ben még jelentéktelen vidéki nemesnek számít, de később a Sárkány-rend tagja lett.[5]

1417 előtt Zsigmond adománylevele szerint járt Franciaországban, Németországban, Lombardiában és Angliában. Ekkor még alacsony sorban élő nemes volt, de a király specialis familiarisaként a király közvetlen környezetéhez tartozott. Valószínűleg ebben az időben végig Zsigmond mellett volt annak útjai során. Diplomáciai ügyekben Zsigmond szolgálatára volt németalföldi ügyekben, amikor a gelderni herceggel és a hollandhainaut-i grófokkal folytatott tárgyalásokon vett részt. 1416-ban elkísérte Zsigmondot Angliába, a canterburyi szövetségSzablon:Wd megkötésére, és utána vett részt az őt támogató Wittelsbach Vilmos bajor herceggelSzablon:Wd folytatott tárgyalásokon. A méltóságnévsorokban 1419. február 8-tól szerepel.[2]

1419-1431-ig asztalnokmester, 1435 márciusától 1440 májusáig országbíró volt, amikor Albert király halála után Erzsébet királyné leváltotta. Ekkor szatmári főispán.[6] I. Ulászló híve lett, 1442-től országnagy volt. A várnai csatában esett el, mint királyi zászlótartó.[1]

Családja

Három felesége közül az első Tarkói Margit [7] – más forrás szerint a Somosi családból származott[1] a második Butkai Borbála volt. István, a későbbi országbíró és erdélyi vajda, a kenyérmezei csata parancsnoka első [8] vagy második[1] feleségétől született. Harmadszorra Kistapolcsai Orsolyát vette feleségül. Összesen 6 fia (András, István, Péter, Pál, László, Miklós) [9] és 3 lánya (Margit, Szilágyi Mihály kormányzó felesége, Erzsébet és Katalin) volt.[1]

Testvérei közül Benedek kb. 26, Mihály 17, János 25, Bertalan 35 évesen halt meg. Utódaik nem voltak. [10]

Hivatkozások

Források

CitationClass=journal

}}Szablon:Halott link

Báthori III. István

Sędzia królewski
Sędzia królewski
Okres od 1435
do 1440
Poprzednik Pálóci Máté
Następca Kórógyi János
Dane biograficzne
Klan Gutkeled
Ród Báthori
Rodzina Báthori Ecsed
Pochodzenie węgierskie
Państwo Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
Urodziny data nieznana
Śmierć 1444
Miejsce Warna
Przyczyna śmierć w bitwie
Ojciec III. János
Rodzeństwo Orsolya
III. László
VI. György
II. Miklós
Anna
Veronika
II. Domonkos
Pelbart lub Gerhard
Potentiana
Adviga
Margit
IV. János 1464[1]

Kategória:Szatmár vármegye főispánjai

Kategória:1444-ben elhunyt személyek

  1. I. kötet [Aaron család – Benyovszky család (33,8 MB)], str. 218 [dostęp: 2019-0212]