Aranyosszék
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku angielskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku angielskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
| Strona | Autorzy | Nota |
| [3] | [4] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Plik:GrandDuchyOfTransylvania Josephinische Landaufnahme.jpg Aranyosszék az első katonai felmérés térképének részletén Plik:Scaunul Secuiesc al Arieșului - Aranyosszék - Josephinische Landesaufnahme 1769-73.jpg „Aranyos Seat”, 1769-73 Aranyos seat (; ; )[3] was the seat (territorial administrative unit) of the Transylvanian Székelys living in the Valley of the Arieş River (Hungarian: Aranyos). The free Székely Guards were granted a part of the lands belonging to the king around the old Turda Castle (in ruins, today in the Moldovenești area), as a reward for the courage they showed in battles against Tatars. Here they settled in 21 villages, in around 1270. This was the newest Székely Seat, because the other Székely territories (today: Székely Land) were populated earlier. The centre of the seat was a small market town (oppidum), Felvinc, now Unirea village. In the late 19th century, when the administrative system of the Kingdom of Hungary was reorganised, the Seat was united with Torda County and Torda-Aranyos County was created. The region is today part of the Alba and Cluj Counties in Romania. The settlements, current or former, are now in the following localities: Lunca Mureșului, Ocna Mureș, Mirăslău, Rimetea and Unirea in Alba County; and Călărași, Mihai Viteazu, Moldovenești and Turda in Cluj County. Spis treściTörténelmi áttekintésV. István király telepített székelyeket az újonnan alakított Aranyosszékre, mely ugyanazokkal a kiváltságokkal rendelkezett, mint a többi székely szék.[4] A szék kiváltságát Károly Róbert egy alkalommal (1313. július 4-én[5]), Zsigmond király két alkalommal (1394. december 23-án[6] és 1436. június 6-án[7]), Mátyás király szintén két alkalommal (1484. január 25-én[8] és 1469. november 9-én[9]) megerősítette.[10] Izabella királyné Felvinc kérésére 1558. október 27-én átírta és megerősítette Mátyás király fentebbi kiváltságleveleit.[11] Az erdélyi fejedelmek legtöbbje által szintén megerősítést, sőt gyarapítást nyertek Aranyosszék kiváltságai. Ezek közé tartoznak János Zsigmond 1568. december 17-én,[12] Báthory Kristóf 1576. április 24-én,[13] Báthory Zsigmond 1585. április 4-én[14] és Bethlen Gábor 1628. július 22-én kiadott kiváltságlevelei, melyekben biztosították Aranyosszék jogait.[10] 1870-ben 19.680 lakosa volt, melyből 5.755 (29,2%) görög katolikus, 4.964 (25,1%) unitárius, 4.560 (23,2%) református, 3.294 (16,7%) ortodox, 1.048 (5,3%) római katolikus és 77 egyéb vallású volt. 53,5% magyar és 46% román nemzetiségű. Népesség és felekezeti megoszlásAranyosszék népessége 1867-ben, Orbán Balázs összeszámolása alapján 19 680 fő volt, ebből {{#invoke:String|replace|source=9898|pattern=.|replace=,}} fő férfi és {{#invoke:String|replace|source=9782|pattern=.|replace=,}} fő nő volt.[1] Ugyanaz az összeszámolás szerint a felekezeti megoszlás a következő volt:
Az 1870-es hivatalos népszámlálás adatai szerint Aranyosszék népessége 19 800 fő volt,[1] mely különbséget Orbán Balázs a 3 év alatt történt népességnövekedésnek tulajdonított.[17] Képgaléria
See alsoReferences
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||