Kacsics (ród)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kacsics_nemzets%C3%A9g
| ||||||||||||||||||||
A Kacsics nemzetség vagy Kácsik nemzetség régi magyar nemzetség, amelynek ősi birtoka a Nógrád vármegyei szécsényi uradalom volt az Ipoly mentén. A címere koronás arany oroszlán volt kék pajzson. A nemzetségből származott a Gertrúd magyar királyné elleni merénylet résztvevője, Simon bán. A nemzetségnek négy ága ismert, a Falkos ágból származott a 14. század elején felemelkedett Szécsényi család, amelyik a nemzetség többi ágának birtokait is megszerezte.[1]
Spis treści
A nemzetség története
Könyves Kálmán a nemzetség egy Szalóc (Slauiz, Slawiz) nevű, bizonyára szláv anyanyelvű tagját nevezte ki a zömmel szlávok lakta Nógrád vármegye ispánjának. Feltehetően az Ipoly középső és felső medencéjében kapott birtokokat. A 13. századra a megye három legjelentősebb birtokosa a Záh, a Szolnok és a Kacsics nemzetség lett.
1213-ban a Kacsics nembeli Simon bán egyike volt Gertrúd magyar királyné gyilkosainak Töre fia Péter ispánnal együtt. A merénylet előkészítésében valószínűleg Simon öccse, az akkor ugyancsak szlavón bán Mihály vajda is részt vett. A nemzetségen ekkor a súlyos bel- és külpolitikai helyzet miatt a király ezt nem torolta meg, egyedül Töre fia Pétert húzatta karóba. Simon és Mihály birtokait — Szécsényt és annak tartozékait — csak 1228-ban kobozta el[2] és adta a Szák nembeli Pósa nógrádi ispánnak a későbbi IV. Béla, akkor még ifjabb király. Az adománylevél egyértelművé teszi, hogy Béla ezzel szeretett anyjának megölését torolta meg:
„Béla Isten kegyelméből király, Magyarország királyának, elsőszülöttje, mindenkinek aki a jelen oklevelünket megtekinti, üdvösséget az Úrban! – Tudja meg mindenki, hogy midőn a mi édesanyánk meggyilkolásáért hűtlenségben részes némelyek birtokai szétosztódnának, Botos (Botus) fia Pósa (Pousa) ispánnak adtuk az ilyen hűtleneknek a Nógrád (Novigrad) várának a megyéjében lévő azon birtokait, amelyeknek ez a nevük: tudniillik Szécsény (Zychan) falut, Géc (Gecsely) falut és Rimóc (Rimouch) szabadosokkal (cum libertinis) akiknek ez a nevük: Torta, Szeme, Aba, és valamint Almás (Almos) nevű falut, szintén a szabadosokkal, akiknek a neve nem állt itt. És hogy a mi adományunk örök érvényre tegyen szert, megengedjük a jelen levelet a mi pecsétünk erejével örökre megerősíteni. Kelt Mátyás zágrábi prépostnak, udvari kancellárjának kezei által az üdvösség 1229. évében.”
Mihály halála után a nemzetség négy ágra bomlott: a Falkos, a Simon bán-féle, az Illés és a Leusták ágra. A legősibb Kacsics-birto a szécsényi uradalom volt; benne Szécsény egy része, Géc, Rimóc és Almás — ezekhez a nemzetség valamennyi ága ragaszkodott. További korai birtokaik a Felvidéken Kis- és Nagylibercse (Liszec), Paróca; illetve a kálnoki uradalom Bátka, Berzenke, Boholnok(?), Garáb, Kemenc, Liszkóc(?) és Ozdin településsel. Minden bizonnyal már 1313 előtt Kacsics-birtok volt Hollókő, valamint a hozzá tartozó Nagylóc és Csitár. Ugyancsak valószínű, hogy a Kacsics nemzetség építette meg már a tatárjárás előtt a füleki várat.
A nemzetség tagjai később is egyre-másra építették a várakat — jóval többet, mint ez más nemzetségeknél szokásban volt. Ők építették:
- a mai Szlovákiában:
- Ozdin,
- Nagylibercse (Lyžec),
- Losonc-Királydomb,
- (Ragyolc-)Sátoros-Kőszeghegy (Sátorosbánya?),
- Somoskő és
- Szécsénykovácsi-Hradistye;
- a mai Nógrád megyében:
várait.
A 14. század elején a nemzetség tagjai a Falkos ágbeli Szécsényi Tamás kivételével Csák Mátéhoz pártoltak. Az 1312-es rozgonyi csatában Csák Máté seregvezérei voltak, amiért birtokaikat Károly Róbert elkobozta és az ő oldalán küzdő Szécsényi Tamásnak adományozta; ő 1321-től 21 éven át erdélyi vajda volt. A Csák Mátétól később elpártolt Simon krassói és somlyói ispán lett 1319-ben.[1]
A nemzetség ágai
Falkos ága
Falkos fia volt Kacsics nembeli Farkas, a Szécsényi család őse. A család első, ezen a néven ismert tagja Farkas fia, Szécsényi Tamás, Károly Róbert erdélyi vajdája volt.[3]
Simon ág
Illés ág
Ez ebből az ágból származó Péter nógrádi ispán (1246–1271) és leszármazottai építtették a legtöbb várat. Baglyaskő várát valószínűleg maga az ispán, akinek halála után a várat fia, Péter örökölte. A további leszármazottak közül:
Leusták ág
A nemzetség ismert tagjai
- przodek
- Kacsics István
- Kacsics I. Simon (†1228 előtt), szlavón bán, wojewoda Siedmiogrodu (1205). Gertrúd királyné egyik gyilkosa[4]
- I. János
- II. Simon
- Kacsics Mihály († przed 1212), wojewoda Siedmiogrodu, [2] 1209–1212 között erdélyi vajda.
- Kacsics Simon krassói és somlyói ispán (1319–), székely ispán (1321–1327)[1]
- Leustach
- Falkos
- Kacsics Farkas pohárnokmester, Falkos fia,
- Kacsics I. Simon (†1228 előtt), szlavón bán, wojewoda Siedmiogrodu (1205). Gertrúd királyné egyik gyilkosa[4]
- syn nieznany z imienia
- Simon
- Falkos
- Simon
- Kacsics István
- E2. Tamás Szécsényi, Főispán (obergespan) of Arad, Bács and Szerém (1318-1321), Tárnokmester (magister tavernicorum) (1320-1321), Vajda of Erdély (Transylvania) and Főispán of Szolnok (1321-1342), Főispán of Szeben (1324), Főispán of Arad (1330-1342), Főispán of Csongrád (1330), Főispán of Nógrád (1334-1343), Főispán of Trencsén (1338-1342), Tárnokmester and Főispán of Abaúj, Heves, Borsod, Gömör, Szepes (1342-1342), Főispán of Keve and Krassó (1346-1350), Országbíró (iudex curiae regiae) (1349-1354), Főispán of Turóc (1350-1354), *ca 1285, +1354; 1m: N, dau.of Pál Visontai; 2m: Pss Anna of Auschwitz (+after 19.9.1354); for his issue, Szécsényi family, see HERE
- E3. Mihály, fl 1299
- E4. Miklós, fl 1299
- E5. Péter, fl 1299-1333
- F1. István, fl 1333-65
- F2. Tamás, fl 1333-55
- F3. Farkas (Domokos) Szeszármai
- G1. Miklós, fl 1379
- G2. János, fl 1379
- G3. Tamás Farkas de Harinna et Szeszárma; his issue bore the surname Farkas de Harinna, for which see HERE
- E6. István, fl 1299
- E7. Leusták, fl 1299
- E8. Balázs, fl 1299
- D2. Mihály, fl 1271-1301; m.N, dau.of Mikó Zólyomi
- E1. Simon, fl 1291-1327
- F1. Simon
- F2. Radó Libercsei
- G1. Miklós Radó de Libercse, fl 1265-88
- H1. Mihály, fl 1387
- I1. Simon, +1420-22
- H1. Mihály, fl 1387
- G1. Miklós Radó de Libercse, fl 1265-88
- F3. a daughter; m.István Losonci
- E2. Tamás Tompos de Libercse, fl 1291-1309
- F1. Mihály, fl 1366
- F2. Falkos, fl 1366-88
- G1. Simon, fl 1387
- G2. Miklós, fl 1387; m.Katalin Vesszős de Zseliz
- F3. János, fl 1366-94
- G1. Miklós, fl 1386-94
- G2. Mihály, fl 1387-94
- G3. Margit, fl 1389-1405; 1m: Jakab Szerecsen; 2m: András Libercsei
- F4. Anics, fl 1355; m.György Somosi
- E3. Péter Cseh, fl 1291-1332; m.Katalin, dau.of Konrád Talmácsi
- F1. János Geréb de Vingárt, +15/23.4.1380; m.Anna, dau.of Mihály Kelneki; Their issue bore the surname Geréb de Vingárt
- G1. János, Alvajda of Transylvania, +1427/30
- H1. Miklós, fl 1408-39; m.Ottilia Bogáti (fl 1438)
- I1. László, fl 1438
- I2. János, fl 1438-53
- I3. Miklós, fl 1438-63
- H2. László, +1418/22
- H3. György, fl 1408
- H4. János, Alkormányzó of Transylvania (Erdélyi alkormányzó), fl 1414-72; m.Zsófia (fl 1462-72), dau.of László "Bernolt" Szilágyi de Horogszeg and Katalin Bellyéni
- I1. István, fl 1447-68
- I2. Lőrinc, fl 1447
- I3. Péter, Hetman of Oberschlesien (1474-94-), Palatine (Nádor), +1503; m.Dorottya Kanizsai (+1532)
- I4. Mátyás, Bán of Croatia and Slavonia, fl 1461-92
- I5. László, Archbishop of Kalocsa, *after 1447, +25.7.1502
- H5. András, fl 1414-39
- H1. Miklós, fl 1408-39; m.Ottilia Bogáti (fl 1438)
- G2. Margit, fl 1383-1408; m.János Váradjai
- G3. Anna, fl 1400; 1m: János Aranyi; (2m: Pál Pálffy)
- G4. [parentage uncertain] Mihály Árkosi, fl 1404; m.Katalin N; His issue was Geréb de Árapatak family
- G1. János, Alvajda of Transylvania, +1427/30
- F2. Miklós, fl 1367-70
- F1. János Geréb de Vingárt, +15/23.4.1380; m.Anna, dau.of Mihály Kelneki; Their issue bore the surname Geréb de Vingárt
- E4. a daughter; m.Rénold, from Kökényesradnót family
- E1. Simon, fl 1291-1327
- D3. Szalóc, fl 1271
- E1. Miklós, fl 1299
- E2. János, fl 1299
- F1. Márk, fl 1301
- Mihály fia Falkos Mihály vajda fia, a przodek rodziny Falkos
- Simon fia Falkos, Simon bán fia, a füleki vár ura. A rablásairól, gyilkosságairól, hamispénzverő üzelmeiről hírhedt urat IV. Béla istenítéletre, majd börtönre ítélte. Külső nyomásra megkegyelmezett neki, de Illés fia Mihály megöletését már nem tűrte. 1246. január 18-án kelt oklevelében a várat és annak birtokait lefoglalta, majd a tatárok elleni harcokban részt vett hívének, Pók Móric királyi pohárnokmester adományozta.
Więcej informacji
- genealogy.euweb.cz: Kacsics, Zagyvafõi, Libercsei, Farkas de Harinna, Geréb de Vingárt families, 2004-10-08 (Hozzáférés: 2011-07-26)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc, ur. (1994). "Kacsics nem". Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9.
- ↑ 2,0 2,1 Markó, László (2000). "Kacsics nb. Simon (horvát–dalmát–szlavón bánok)". A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1.
- ↑ Markó, László (2000). "Szécsényi Tamás". A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1.
- ↑ Markó, László (2000). "Kacsics nb. Mihály erdélyi vajda". A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1.
Források
.jpg){kind=link}
