Ostffy (ród)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ostffy_csal%C3%A1d
Az Ostffy család (asszonyfalvi) Vas vármegye egyik legrégibb ősi törzsökös nemes családja, mely eredetét a történelmileg ismeretes Osl vagy Osth nemzetségből veszi; és a Kanizsai és Viczai grófi családokkal közös törzsből szakadó vérséget képez.
Spis treści
Története
Az Osl nemzetség 13. és 14. századi viszonyait tárgyazó számtalan oklevél közül sok még feldolgozatlan, ismert például a Fejér Codex Diplomaticus gyűjteménye. A mára kihalt Kanizsai családon kívül a 19. században is virágzó Ostfyy család nemzékrendje is csak a 18. század közepén élő nemzedékig terjed.
Az Osl nemzetség tagjaira vonatkozó okmányok szerint a következők tudhatók a családról:
Az Osl nemzetség tagjai közül 1276-ban Comes Belud, az e nemből való Beludnak fia IV. Béla és V. István királyok alatt több hadjáratban szerzett érdemeiért IV. László királytól nyerte adományként a Vas vármegyében fekvő Kechul, talán Kethul = Kéthely nevű földet, azonban 1277-ben e földet, mely Sopron várához tartozott, vissza cserélte Beludtól, helyette ugyanannak a várnak a tartozékaiból Loós, Lobló és Tord nevű földeket kapta.
1270 körül az Osl nemből származó Comes Hebordus, 1291-ben pedig ugyancsak e nemzetségből Gergely, alramsi (?) comes), Péternek fia volt említve, majd 1278-ban az Osl nemzetségből való Diénes, Péter fia is említve volt, aki részt vett az Ottokár cseh király elleni hadjáratban, és a lováról leesett Máté nádort ő segítette föl.
A 13. század végén az Osl nemzetség leghíresebb tagjai voltak: Osl János (Iván) és Imre; akik 1278-tól 1305-ig IV. László és III. András király alatt horvátországi bánságot viseltek, 1289-ben Péter a fölebb említett János és Imre (v. Henrik) testvére, aki veszprémi püspök volt. Miklós szintén azok testvére, aki Sümeg várát foglalta el maga részére, és birtokolta 1296-ig, ekkor tőle III. András magyar király részére visszafoglalták.
1437-ből ismert volt még László soproni főispán Ferencznek fia is, aki asszonyfalvi Osth fia volt, és Demeter fia Benedek, valamint 1458-ból asszonyfalvi Ostffy Ferenc is, kiket birtokperekkel kapcsolatban említettek.
Egy 1459. évi oklevél szerint pedig Ostffy László és gyermekei: Ferenc, Miklós, István és László voltak említve.
1491-ben Ostffy Miklós leleszi prépost volt, ki 1484-ben ellentmond Bálint váradi püspöknek, ki a premontreik helyébe a cisterczi rendet behozni szándékozott.
1539-ben Ostffy László paghi Károli Pállal volt I. Ferdinánd magyar király követségi biztosa Szapolyai embereinél Esztergomban.
A család 18. században élő nemzedékéből Ostffy Sándor 1845-ben Vas vármegye szolgabírája volt.
Asszonyfalvi család (ág)
- A1 Ostfi Osl (1250–1303)
[***]
Birtokaik
A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[1]
Osl bán utódai főként a Rába jobbpartján, Ostffyasszonyfa körül igyekeztek birtokaikat csoportosítani.
Vas megyei falvaik voltak: Asszonyfalva, Ol, Csep, Csenge, Kádár, Semjén, Narey, Boroszd föld és Csehi.
[***]
Słynni członkowie rodu
- Ferenc (1376–1426)
- Gergely vasi ispán (1390–1431)
- János dobokai főesperes (1405–1421)
- István turóci prépost (1414–1421)
- László soproni ispán (1419–1440)
- János soproni alispán (–1434)
- Miklós esztergomi prépost (1439–1466)
- László soproni kapitány (–1501)
- László vasi alispán (1490–1540)
- Ferenc soproni főispán (1504–1516)
- Jakab soproni alispán (–1583)
- Mihály vasi főispán (1588–1604)
- Tamás vasi alispán (–1663)
- Pál soproni alispán (1821–1890)
- Lajos vasi és soproni főispán (1876–1944)
[***]
Források
- Nagy Iván: Magyarország családai
- Borovszky Samu: Vas vármegye
- Ostffyasszonyfa településtörténetéből
