Ostffy (ród)
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Plik:Az Osl nemzetség címere.JPG Az Osl nemzetség címere Plik:Ostffy család címere.jpg Az Ostffy család címerképe Az Ostffy család (asszonyfalvi) Vas vármegye egyik legrégibb ősi törzsökös nemes családja, mely eredetét a történelmileg ismeretes Osl vagy Osth nemzetségből veszi; és a Kanizsai és Viczai grófi családokkal közös törzsből szakadó vérséget képez. Spis treściTörténeteAz Osl nemzetség 13. és 14. századi viszonyait tárgyazó számtalan oklevél közül sok még feldolgozatlan, ismert például a Fejér Codex Diplomaticus gyűjteménye. A mára kihalt Kanizsai családon kívül a 19. században is virágzó Ostfyy család nemzékrendje is csak a 18. század közepén élő nemzedékig terjed. Az Osl nemzetség tagjaira vonatkozó okmányok szerint a következők tudhatók a családról: Az Osl nemzetség tagjai közül 1276-ban Comes Belud, az e nemből való Beludnak fia IV. Béla és V. István királyok alatt több hadjáratban szerzett érdemeiért IV. László királytól nyerte adományként a Vas vármegyében fekvő Kechul, talán Kethul = Kéthely nevű földet, azonban 1277-ben e földet, mely Sopron várához tartozott, vissza cserélte Beludtól, helyette ugyanannak a várnak a tartozékaiból Loós, Lobló és Tord nevű földeket kapta. 1270 körül az Osl nemből származó Comes Hebordus, 1291-ben pedig ugyancsak e nemzetségből Gergely, alramsi (?) comes), Péternek fia volt említve, majd 1278-ban az Osl nemzetségből való Diénes, Péter fia is említve volt, aki részt vett az Ottokár cseh király elleni hadjáratban, és a lováról leesett Máté nádort ő segítette föl. A 13. század végén az Osl nemzetség leghíresebb tagjai voltak: Osl János (Iván) és Imre; akik 1278-tól 1305-ig IV. László és III. András király alatt horvátországi bánságot viseltek, 1289-ben Péter a fölebb említett János és Imre (v. Henrik) testvére, aki veszprémi püspök volt. Miklós szintén azok testvére, aki Sümeg várát foglalta el maga részére, és birtokolta 1296-ig, ekkor tőle III. András magyar király részére visszafoglalták. 1437-ből ismert volt még László soproni főispán Ferencznek fia is, aki asszonyfalvi Osth fia volt, és Demeter fia Benedek, valamint 1458-ból asszonyfalvi Ostffy Ferenc is, kiket birtokperekkel kapcsolatban említettek. Egy 1459. évi oklevél szerint pedig Ostffy László és gyermekei: Ferenc, Miklós, István és László voltak említve. 1491-ben Ostffy Miklós leleszi prépost volt, ki 1484-ben ellentmond Bálint váradi püspöknek, ki a premontreik helyébe a cisterczi rendet behozni szándékozott. 1539-ben Ostffy László paghi Károli Pállal volt I. Ferdinánd magyar király követségi biztosa Szapolyai embereinél Esztergomban. A család 18. században élő nemzedékéből Ostffy Sándor 1845-ben Vas vármegye szolgabírája volt. Asszonyfalvi család (ág)
[***] BirtokaikA 14. század elejéig azonosítható birtokok:[1] Osl bán utódai főként a Rába jobbpartján, Ostffyasszonyfa körül igyekeztek birtokaikat csoportosítani. Vas megyei falvaik voltak: Asszonyfalva, Ol, Csep, Csenge, Kádár, Semjén, Narey, Boroszd föld és Csehi. [***] Słynni członkowie rodu
[***]
Források
Hivatkozások |
- ↑ Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.