Szapolyai György
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Szapolyai György (pol. Jerzy Zápolya) (*luty 1495, † 29 sierpnia 1526) – żupan Spisza. Był synem Stefana Zápolyi i Jadwigi cieszyńskiej. W 1504 roku zaręczył się z Elżbietą Korwin, córką Jana i wnuczką króla węgierskiego Macieja, ale ta wkrótce zmarła. Poległ w 1526 roku w bitwie pod Mohaczem. Szapolyai György, (1488 (körül) – Mohács, 1526. augusztus 29.) főúr, szepesi gróf, Szapolyai István nádor és Hedvig tescheni hercegnő fia, I. János magyar király öccse. ŻyciorysZostał odepchnięty na bok przez swojego brata w życiu politycznym. Bátyja mellett a politikai életben háttérbe szorult. W 1504 roku poślubił Elżbietę, córkę księcia Johna Corvina. 1504-ben eljegyezte Corvin János herceg leányát, Erzsébetet. Z inicjatywy swojej matki, księżniczki Hedvig z Teschen, wdowy po palatynie Istvánie Szapolyai, która w życiu starszego brata Elisabeth Corvin, Christopher, obiecała wesprzeć wdowę po Corvin Jose, Beatrix Frangepan, jeśli ten syn (również) [ W lutym 1505 r. Elżbieta wyszła za mąż za młodszego syna Jerzego, księżniczki Jadwigi, która, zgodnie z umową, odziedziczy majątek Hunyadi po swojej przyszłej żonie [2]. Beatrix Frangepán potwierdził to zaręczyny po śmierci syna (17 marca 1505 r.), 25 sierpnia 1505 r. W Rakolnok [3], ale po II. Węgierski król Ulaszlo podarował majątki wdowie i córce na cześć Jánosa Corvina, datowanego na 31 sierpnia 1506 r. [4], więc Beatrix rozwiodła się z córką. Az anyjának, Hedvig tescheni hercegnőnek, Szapolyai István nádor özvegyének a kezdeményezésére, aki még Corvin Erzsébet idősebbik öccse, Kristóf életében megígérte, hogy támogatni fogja Corvin Jáos özvegyét, Frangepán Beatrixot, amennyiben ez a fia (is)[1] meghalna, hogy az ősiség törvényével összhangban előállott magszakadás miatt a lánya, Erzsébet örökölhesse a Hunyadi-birtokokat, Erzsébetet 1505. februárjában Budán eljegyezték Hedvig hercegnő kisebbik fiával, Györggyel, aki a megállapodás szerint a leendő felesége révén szintén a Hunyadi-vagyon örököse lesz.[2] Frangepán Beatrix ezt az eljegyzést a fia halála (1505. március 17.) után, 1505. augusztus 25-én is megerősítette Rakolnokon,[3] de miután II. Ulászló magyar király 1506. augusztus 31-én kelt adománylevelével Corvin János érdemeire való tekintettel az özvegyének és a leányának adományozta a birtokokat,[4] ezért Beatrix mégis felbontotta a lánya jegyességét. Wraz z zaręczynami Hunyadi-Szapolyai w lutym 1505 r. Poproszono jego brata, 18-letniego Jana lub ich matkę, księżniczkę Piasta Hedviga z Teschen, o poślubienie pary królewskiej II. Córka Ulaszlo i Anny z Candale, 19-miesięczna księżniczka Anna, która była jedną z matek chrzestnych Jadwigi Cieszyńskiej. Jednak sąd odrzucił tę prośbę w jak najbardziej uprzejmy sposób, uzasadniając to tym, że prawdą jest, że król miał tylko jedną córkę, ale nadal miał nadzieję na urodzenie następcy tronu, a nie córki. jej mąż będzie spadkobiercą. A Hunyadi–Szapolyai eljegyzéssel párhuzamosan 1505. februárjában a bátyja, a 18 éves János, illetőleg az ő nevében az anyjuk, Piast Hedvig tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár, II. Ulászló és Candale-i Anna leányát, a 19 hónapos Anna hercegnőt, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt. Az udvar azonban a leánykérést a lehető legudvariasabb formában, de azzal az indoklással utasította el, hogy igaz ugyan, hogy csak egy leánygyermeke van a királynak, de még minden reménye megvan arra, hogy egy fiúörököse szülessen, és ő kövesse a trónon, semmint hogy leánya férje legyen az örökös. Przed bitwą pod Mohaczami György został wybrany na naczelnego wodza zmarłego Toma Brata wraz z Paulem Tomori; zniknął w bitwie. Györgyöt a mohácsi ütközet előtt Tomori Pál mellé a csatából elkésett bátyja helyett fővezérnek választották; a csatában eltűnt. W swojej pracy zatytułowanej Epistola de perdicione regni Hungarorum György Szerémi cytuje list, w którym Miklós Tatai (kapelan dworski) w liście Epistola flebis oskarżył hrabiego György Szapolyai o zabicie króla Ludwika uciekiniera z bitwy pod Mohaczami [pl. 5] Jest to nasze jedyne źródło dla kapelana dworskiego, Miklósa Tatai, a list, który napisał, został napisany ręcznie jako raport György Szerémi, więc historycy nie uznają tego za autentyczny. [6] Szerémi György Epistola de perdicione regni Hungarorum című munkájában idéz egy levelet, amelyben Tatai Miklós (udvari káplán) Epistola flebis (Siralmas levél) című írásában azzal vádolta Szapolyai György grófot, hogy ő gyilkolta meg a mohácsi csatából menekülő Lajos királyt a dunaszekcsői plébános házában.[5] Tatai Miklós nevű udvari káplánról ez az egyetlen forrásunk, ráadásul az általa írt levél ugyanazzal a kézírással készült, mint Szerémi György tudósítása, így ezt az értesülést a történészek nem fogadják el hitelesnek.[6] Przypisy
Források
További információkBibliografia
|
| |||||||||||||||||||||||||||||