Rákos-mező
Wersja z dnia 09:46, 20 mar 2020 autorstwa Admin (dyskusja | edycje) (Utworzono nową stronę "Kategoria:3 {{Uwaga| |strona = https://en.wikipedia.org/wiki/Brocca |autorzy = https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Brocca&action=history |nota = angielsk...")
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku angielskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku angielskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Mikoviny Sámuel 1737-ben kiadott térképe Rákos-mező (Rákos mezeje, Rákosmező vagy Rákos) a középkori Magyarország számos országgyűlésének és hadrakelésének helyszíne, amely tágabb értelemben a Pest keleti oldalán terülő egész homokos síkságot jelentette.[1] Anonymus és Kézai Simon krónikáikban Magyarország közepének írták le Rákos mezejét.[2]Később az Angyalföld és Kőbánya közötti síkon Pest városfalától (Kiskörút), más forrás szerint az Orczy-kerttől[3] a Rákos-patakig – amelyről a terület a nevét nyerte – húzódott. Salamon Ferenc Budapest története című művében, Mikoviny Sámuel 1737-ben kiadott térképe és Anonymus Gesta Hungaroruma alapján ugyanakkor a Margit-szigettel szemben, a patak felett húzódik „Campi Rakos”, Budapest XIII. kerülete területén.[4][5] A Rákosmező megnevezést az 1800-as években Rákosfalva is viselte,[6] majd 1935-ben Budapest XIV. kerülete is kérvényezte magára ezt a nevet (végül 1949-ig[7] Rákosváros volt),[8][9] illetve a Kerepesi út – Fehér út – Keresztúri út által határolt, egykor homokos területen kialakított repülőteret is említik rákosmezeiként.[10] Spis treściHistoriaA középkor előtt a Rákos-patak és mellékpatakjai területe mocsaras vidék volt, amely alsó kavicsos talajréteg fölé a Duna negyedidőszaki áradásai során keletkezett homok laza került. A futóhomok miatt a patak, mely valamikor jóval délebbre kanyargott, állandóan változtatta medrét. Pest és Buda városának képe Rákos mezejéről (1829 rajzoló: Hofbauer János, metsző: Gurk Eduard) Részben természetes feltöltődéssel, később pedig emberi beavatkozással (lecsapolással, gátak építésével, árkok kialakításával, a földek megművelésével) a terület egyre inkább alkalmassá vált a letelepedésre.[4][5] Már a római korban a Rákos völgyén és annak folytatásán, a Tápió és Galga völgyein át közlekedett Buda, Pest és környéke a Tisza vidékére. Azonban számos had is megütközött a vidéken, így például a közeli Mogyoród és Cinkota tájékán győzte le 1074-ben a mogyoródi csatában Géza és László vezérek serege Salamon királynak német és magyar hadát, s szerezte meg a koronát Béla fiainak, amiről a Képes krónika számol be és említi meg „descendit in Racus“-t.[11][12] A Katolikus Lexikon szerint 1289-ben úgy említették, hogy az ország közepe. A 12–13. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszínévé vált, ahol időnként akár több tízezer fő is tartózkodott. A nemesek a Kerepesi út két oldalán táboroztak, amely mentén a 15. század végétől a későbbi József-, és részben Ferencváros területén is, a számukra nagyobb kényelmet szolgáló külváros jött létre. Szablon:Forr UtóéleteAz agrár jellegű területen az 1880-as években indult meg a közművesítés és a fokozottabb beépítés, de még a 19–20. század fordulóján is a többholdas kertészetek és majorságok jellemezték a vidéket. Ma már csak néhány közterület elnevezése őrzi a múltat (pl. Bolgárkertész utca).[13] Kisfaludy Károly verset is írt Rákos mezejéről.[14] 1827 júniusában tartották az első lóversenyt itt, Széchenyi Istvánnak köszönhetően. Ezt Berzsenyi Dániel Gróf Mailáth Jánoshoz című 1830-as költeményében meg is írta.[15][16] Budapest egyesítésétől (1873) a fővároshoz tartozik. Kezdetben a VI., VII., VIII., X., majd 1930-tól a XIV. kerület része.[17] A mező Kerepesi út és Éles-sarok közötti részén, az egykori lovassági gyakorlótéren mintegy tíz négyzetkilométeres alapterületen indult meg a magyarországi motoros repülés. A magyar aviatika úttörői 1909–1914 között megteremtették a honi repülés alapjait.[18] A gépek építéséhez és tárolásához szükséges hangárok létesítése 1909 nyarán kezdődött. Az első hangár dr. Kutassy Ágostoné volt. A Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az NL. 1. számú pilótaigazolvány tulajdonosa szintén Kutassy volt.[19][20] 1910-ben Budapest kérte a VII. nagy nemzetközi repülőverseny megrendezésének jogát, és minden különösebb lobbizás nélkül meg is kapta. Ennek állít emléket az Örs vezér terén található szobor is.[21] 1912-re összesen 17 hangárépület készült. A deszkából épült hangárok sínen járó görgős tolóajtóval voltak ellátva. Szélességük az első kettő kivételével 20 méter, mélységük 12 méter, magasságuk pedig 6 méter volt.[22] Jelentősebb országgyűlések
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyarország történelme Kategória:Budapest földrajza Kategória:Budapest XIV. kerülete Kategória:Magyarország síkságai |
