Frangepán Kristóf

Za: [2] Za: [3] Za: [4]

Poprzednik:	Ban Chorwacji, Slawonii i Dalmacji (1527)	Następca:
Batthyány Ferenc		Batthyány Ferenc

Frangepán Kristóf Krsto Frankopan Brinjski — Ban Chorwacji, Slawonii i Dalmacji) — Popiersie Krzysztofa Frangepán Popiersie Krzysztofa Frangepán Herb rodziny Frangepán z dwoma lwami Herb rodziny Frangepán z dwoma lwami Ban Chorwacji, Slawonii i Dalmacji Okres od 1526 do 1527 Poprzednik Ivan Karlović Następca Batthyány Ferenc Dane biograficzne Ród Frangepán Urodziny 1482 Miejsce Modruš, Chorwacja Śmierć 22 września 1527 (wiek 44–45) Miejsce Varaždin, Chorwacja Przyczyna naturalna Ojciec Frangepán Bernát hrabia Krk i Modrus Matka Luiza Marzano d'Aragona Rodzeństwo Beatrix/Beatrica Matija, Ferdinand, Marija Magdalena, Elizabeta/Ižota, Ivan Franjo Żona Apollonia Lang Żona Apollonia Lang

Krsto I. Frankapan Brinjski ili Ozaljski (Modruš?, 1482. - Martijanec, kraj Ludbrega, 27. rujna 1527.), hrvatski knez, ban Kraljevine Hrvatske, branitelj Kraljevina Hrvatske, Dalmacije i Slavonije, vrhovni kapetan Ugarske između Drave i Dunava te vranski prior iz velikaške obitelji Frankapana. Zbog samostalnog držanja u sukobu između Habsburgovaca i Zapolja, pomišljalo se da je kraljevsko prijestolje htio za sebe, ali je historiografija odbacila takvu tvrdnju.

Życiorys

Krsto Frankapan na zagrebačkom Zrinjevcu

Sin je kneza Bernardina Ozaljskog i princeze Lujze Aragonske. Od 1505. godine bio je u vojnoj službi cara Maksimilijana I. Habsburga gdje se istaknuo kao vojskovođa zbog čega je 1510. dobio za nagradu Novigrad i neke posjede grada Postojne, a ujedno je imenovan carskim savjetnikom te kapetanom Postojne i Krasa. Godine 1512. ratovao je s ocem protiv Mlečana u pokušaju da oslobodi nekadašnji obiteljski posjed, otok Krk. Tijekom 1513. i 1514. godine oduzeo je Mlečanima Monfalcone, Cividale del Friuli, Udine i gotovo cijelu Furlaniju, ali je uskoro gubi.

U razdoblju 1514.-1519. boravio je u mletačkom zarobljeništvu, a poslije bijega iz zatvora ponovno je u vojnoj službi Habsburgovaca. Godine 1520. car Karlo V. potvrdio mu je posjede i imenovao ga vojnim zapovjednikom Istre.

Od 1523. godine opet je boravio u Hrvatskoj gdje se zajedno s ocem pokušavao domoći Senja i drugih obiteljskih posjeda koje je njegovu rodu oduzeo 1469. kralj Matija Korvin. Iste je godine otišao kod pape Hadrijana VI. u Rim da ga zamoli za pomoć Hrvatskoj u ratu protiv Turaka. U lipnju 1525. uspio je zaposjednutom Jajcu dopremiti hranu i pomoć, a općenito se angažirao u obrani Hrvatske od Turaka, našto mu je kralj Ludovik II. podijelio naslov branitelja Kraljevina Hrvatske, Dalmacije i Slavonije.

Kada mu je kralj odbio vratiti Senj i imenovati ga za hrvatskog bana, što je zatražio hrvatski sabor 1525. godine, Krsto je na zasjedanju sabora u Križevcima 25. siječnja 1526. predložio Habsburgovce za nove vladare Hrvatske.

Poslije poraza ugarske vojske na Mohačkom polju i pogiblje Ludovika II. 1526. hrvatsko plemstvo imenovalo je Krstu na saboru u Koprivnici 23. rujna, "upraviteljem i vrhovnim braniteljem" (lat. nostro governatore et defensor generale).

Link zewnętrzny

• Frankapan, Krsto I. Brinjski - Hrvatski biografski leksikon

Frangepán Kristóf (1470 után – Varasd, 1527. szeptember 26.) hadvezér, főúr. Teljes címe, latinul: "Christophorus de Frangepanibus, Segniae, Vegliae, Modrusiae Comes, Joannis Regis Hungariae Capitaneus Generalis, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae Banus, Eorumque Regnorum et Comitatuum Simegiensis et de Posega Generalis Tutor, et Protector, ac Comes Soproniensis."

Apja Frangepán Bernát és édesanyja Marzanói-Aragóniai Lujza, V. Alfonz aragóniai király unokája. Kristóf és apja hűségesek voltak Mátyás királyhoz és halála után II. Ulászló magyar királyhoz. Kristóf részt vett I. Miksa német-római császár velencei háborújában (1509–1514), ahol több várat is elfoglalt. 1514–1518 között velencei fogságban volt.

1525 júniusában élelmet juttatott be a törökök által szorosan körülzárt Jajca várába, amiért II. Lajos horvát-szlavón bánná nevezte ki.

Az 1526. évi török támadáskor sereget toborzott. Egy ötezer fős horvát sereggel szándékozott részt venni a katasztrófával végződött mohácsi csatában, s a csata utáni napokban Zágrábban várta hadainak gyülekezését. A csatavesztés után néhány száz fős csapattal a török után ment, portyázóikat többször megverte, majd Székesfehérvár megsegítésére indult. Szapolyai János király híve lett a mohácsi vész után, de miatta Szapolyai másik híve, Batthyány Ferenc átállt a Habsburgokhoz. Varasd ostrománál kapott halálos sebet egy ágyúgolyótól.

Házasságai

• Lang Apollonia, Lang Máté salzburgi érsek-bíbornok nővére. Gyermekek nem maradtak.
• Drágffy Anna, Kanizsay László özvegye. Gyermekek nem maradtak.