Perényi III. János
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku wegierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku wegierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Perényi III. János (pol. Jan III Perényi) († 1458), węgierski szlachcic, ispán komitatu Zemplén (1438–1440 i 1452), Skarbnik królewski (1438 i 1445–1458). III. Perényi János (meghalt 1458), a Perényi család nádori ágának tagja, aki 1438-1440 között és 1452-ben Zemplén vármegyei főispán, 1438-tól és 1445-1458 között tárnokmester Spis treściŻyciorysPo śmierci krewnego, Piotra Perényi, on i jego brat zawarli umowę spadkową z synami Piotra, Janem i nieletnim Mikołajem. Nowi właściciele zostali dodani do swoich nowych posiadłości w 1431 r. na mocy traktatu przekazano im ich kwaterę główną, majątki Terbes, Füzér i Csorbakó, wraz z fortecami, w celu ich pełnego posiadania, co oznaczało fortece i wyposażenie Nagyida i Nyalábi. Bracia oczekiwać, że Jan i Mikołaj wkrótce umrą bez następcy, biorąc pod uwagę, że wartość majątku znacznie się różniła. Mogli jednak rozwiązać umowę, ponieważ kilka lat później stare ośrodki ponownie znalazły się w rękach synów Imre. Rokonának Perényi Péter székelyispánnak halála után ő és testvére örökösödési szerződést kötött Péter fiaival Jánossal és a kiskorú Miklóssal. Az új tulajdonosokat 1431-ben iktatták be új birtokaikba. A szerződés értelmében a székhelyeiket, a terebesi, füzéri és csorbakői uradalmakat a várakkal együtt átadták nekik, azok teljes birtokukért, ami a nagyidai és nyalábi várárakat és tartozékaikat jelentette. Arra számíthattak, hogy Perényi János és Miklós hamar, utód nélkül halnak meg, tekintve hogy a birtokok értéke jelentősen eltért. Azonban felmondhatták a szerződést, mert a régi központok pár év múlva ezután ismét Imre fiainak kezében voltak. W latach 1431–1437 János był podczaszym królewski i brał udział w walce z husytami. W 1438 r. nowy król Albert mianował go skarbnikiem królewskim, czemu towarzyszył tytuł magistratu miast, co zwiększyło jego fortunę (grabież zamku Fülek od królowej Elżbiety, dając mu darowiznę królewską) [1]. Śmierć Alberta doprowadziła kraj do wojny domowej, która podzieliła kraj na dwie frakcje; jedna z nich poparła syna Alberta Władysława Pogrobowca, a druga polskiego księcia Władysława Jagiellończyka. Początkowo János skałaniał się ku polskiemu księciu, by w 1440 r.stac się jego rzecznikiem. 1431-1437 között asztalnokmester volt és részt vett a husziták elleni küzdelemben. 1438-ban az új király, Albert tárnokmesterré nevezte ki, amivel együtt járt a tárnoki városok bírói cím is, ami újabb birtokokkal gyarapította vagyonát (Erzsébet királynétól zálogba vette a Füleki várat, Sárost királyi adományba kapta).[1] Albert halála polgárháborúba sodorta az országot, ami két pártra szakadt; egyikük Lászlót Albert fiát, másikuk a lengyel Ulászlót támogatta. Kezdetben Perényi is a lengyel jelölt foglalt állást. 1440-ben tagja volt annak a János przewodził delegacji do Krakowa, by zaprosić królewicza Władysława na tron węgierski. Gdy jednak królowa-wdowa, z pomocą Jana Giskry, zajęła znaczną część Górnych Węgier (w tym zamek Sáros, należący do Perényich) i pokonała wrogów syna, János zmieł orientację i wolał dołączyć do zwolenników Władysława Pogrobowca. Dominis János vezette küldöttségnek, amely Krakkóba utazott, hogy Ulászlót meghívja a magyar trónra. Mikor azonban az özvegy királyné Giskra János segítségével a Felvidék jelentős részét elfoglalta (köztük a Perényi tulajdonát képző Sárosi várat) és fia ellenségeit leverte, Perényi is jobbnak látta a Lászlót támogatók csoportjához állni. 1Już w 1444 r. Giskra została mianowany jednym z głównych negocjatorów z Polakami. Po bitwie pod Warną został skonfrontowany z innymi władcami, z armią biskupa Szymonem Rozgonyi z frakcji Władysława atakującą Perényiego, którego pojmał. Dzięki interwencji odźwiernego królewskiego Władysława Pálóciego János został uwolniony, ale musiał oddać syna, Stefanaa i córkę Ilonę/Helenę jako zakładników, a także zamek Csorbakő. Po uwolnieniu János zaatakował Pálócziego i zdobył fortecę Patak, Dédesd i Ajnácskő. Aby rozwiązać tę sytuację, w 1445 r. zwołano parlament, w którym przywrócono pierwotną własność, a János również odzyskał swoje dzieci (rezolucja Parlamentu z 5 maja 1445 r.). 1444-ben már a Giskra megbízottjaként a lengyelekkel tárgyaló főurak között találjuk. A várnai csat után más főurakkal is összetűzésbe került, Rozgonyi Simon püspök seregével az Ulászló- párti Palóczi Simon támadt Perényire, akit foglyul is ejtett. Pálóczi László ajtónállómester közbenjárására Perényi kiszabadult, de túszul kellett adnia fiát, Istvánt és lányát, Ilonát, valamint át kellett engednie Csorbakő várát is. Perényi szabadulása után visszatámadt Pálóczira és elfoglalta Patak, Dédesd és Ajnácskő várát. A helyzet rendezésére 1445-ben országgyűlést hívnak össze, ahol az eredeti birtokviszonyokat állították vissza és Perényi is visszakapta gyermekeit (Az országgyűlés 1445. május 5-én kelt határozata). Po tym, jak najemnicy Giskry plądrowali pod pseudonimem Batri (bracia) w komitatach Sáros i Szepes, w tym okupując zamek Perényiego (Nowy Zamek w Sárós), János przemianował Jana Hunyadiego. W 1452 r. był członkiem delegacji do Fryderyka III i rozmawiał o uwolnieniu Władysława Pogrobowca, uwięzionego przez Fryderyka w Wiedniu. W ostatnich latach życia, w 1455 r., János nabył kolejną posiadłość w komitacie Szabolcs, wieś Radi i ufortyfikował swoje wcześniej nabyte dobra. Wkrótce jednak odnajdujemy go ponownie po stronie Giskry, z którym kapitan, jako dowódca, 8 września 1457 r. podpisał zawieszenie broni w Kassá z Michałem Szilágyim, komendantem Belgradu, przywódcą frakcji Hunyadiego. [2] Miután Giskra zsoldosai önállósították magukat és Batri (testvérek) név alatt fosztogattak Sáros és Szepes vármegyében, többek között elfoglalva Perényi várát is (a sárosi Újvárat) Perényi átpártolt Hunyadi János mellé. 1452-ben tagja volt annak a küldöttségnek, ami a III. Frigyes fogságában lévő V. László kiszabadításáról tárgyalt Bécsben. Élete utolsó éveiben, 1455-ben újabb birtokot szerez a Szabolcs megyében, Radi falut és megerősítték korábban szerzett birtokaiban. Nemsokára azonban már ismét Giskra oldalán találjuk, akivel együtt főkapitány, ilyen tisztjében kötött fegyverszünetet Kassán, 1457. szeptember 8-án Szilágyi Mihállyal belgrádi kapitánnyal, a Hunyadi-párt vezérével.[2] János był członkiem Smoczego Zakonu i Aragońskiego Zakonu Kannar, znanego również jako Zakon Umiaru. Po jego śmierci w 1458 r. został pochowany w Świątyni Stolicy. Wciąż są tam bogato rzeźbione nagrobki z różnymi symbolami Rycerzy Zakonu (Zakon Cypryjski, Zakon Aragoński Smoka). [3] W prawym górnym rogu jego nagrobka znajduje się wazon powitalny z napisem ma (r) ia ora p (ro) nob (is). Na skraju jego nagrobka znajduje się następujący napis: Hec est sepultura magnifici d (omi) ni Joh (an) nis filii Emerici de Peren, Illustrissimi p (ri) ncipis d (omi) ni Sigmu (n) di dei gr (ati) a Ro (ma) nor (um) Emperor hungaro (rum) q (ue) et bohe (m) tj. itp. reg, dapiferor (um), ac serenissi (mi) p (ri) ncipis d (omi) ni Alberti eade (m) gr (ati) a Ro (ma) nor (um), ac hunga (r) tj. reg (is ) tavernicor (um) regalium mag (ist) ri Anno d (omi) ni MCCCCLVIH obi (i) ti (n) die Joh (annis) bapt (ist) e. Napis: To miejsce spoczynku szlachetnego Jana, syna Emeryka, z rodziny Perényi, który przez chwalebnego księcia, Zygmunta, z łaski Bożej, cesarza rzymskiego, Węgier, Czech itp. był cieślą króla, a chwalebny książę Albert, z łaski Bożej, cesarz rzymski, królewski asystent króla węgierskiego. Zmarł w Roku Pańskim 1458 r. W dniu św. Jana Chrzciciela [4] Tagja volt a Sárkányrendnek és az aragóniai Kannarendnek, vagy más néven a mértékletességi rendnek. 1458-ban bekövetkezett halála után a tőketerebesi templomban helyezték örök nyugalomra. Gazdagon faragott, különböző lovagrendek (Ciprusi Lovagrend, az Aragóniai Lovagrend a Sárkányos Rend jele) jelképeivel faragott sírköve máig ott található.[3] Sírkövének jobb felső sarokban köszöntőváza található a ma(r)ia ora p(ro) nob(is) (Mária könyörögj érettünk) felirattal. Sírkövének szélén a következő felirat fut körbe: Hec est sepultura magnifici d(omi)ni Joh(an)nis filii Emerici de Peren, Illustrissimi p(ri)ncipis d(omi)ni Sigismu(n)di dei gr(ati)a Ro(ma)nor(um) Imperatoris hungaro(rum)q(ue) et bohe(m)ie etc. regis, dapiferor(um), ac serenissi(mi) p(ri)ncipis d(omi)ni Alberti eade(m) gr(ati)a Ro(ma)nor(um), ac hunga(r)ie reg(is) tavernicor(um) regalium mag(ist)ri Anno d(omi)ni MCCCCLVIH obi(i)t i(n) die Joh(annis) bapt(ist)e. RodzinaOjcem János był Emeryk I. Żoną była Katarzyna, córka Filipa Kórógyiego, była siostrą Jánosa ban Maczwy, Katalin, którego poślubił na przełomie lat 40. i 50. XIV w., ponieważ wśród posagów jego żony był Emőd, który już w 1451 r. znany jest jako posiadłość Perényi [5]. Znamy następujące dzieci: Édesapja Perényi Imre volt. Felesége, Kórógyi Fülpös fia János macsói bán nővére, Katalin volt, akit 1440-es évek végén, 1450-es évek elején vehetett feleségül, mert a feleség hozománya között volt Emőd, amit egy 1451-es oklevél már Perényi birtokának nevez.[5] A következő gyermekeiket ismerjük: Znamy następujące dzieci: *István
*Miklós, 1471-ben részt vett a Vitéz János által szervezett összeesküvésben, és támogatta a társaságot, akik Szent Kázmér lengyel herceget (IV. Kázmér lengyel király fiát) hívták meg a magyar trónra, és a határon fogadta a királyjelöltet. Még sztropkói várát is megnyitotta a trónkövetelő előtt, akik megszállták azt és a környéket rettegésben tartva fosztogattak. Ezért elvették birtokait és testvéreire, Istvánra és Péterre írták. Később királyi kegyelmet kapott, de Sztropkó várát csak 1473-ban tudta visszaszerezni lengyelektől.[6]1479-ben a testvérek megpróbálták magukat önállósítani a felvidék északkeleti részén. Miklós megsarcolta a Lengyelország felé vezető úton haladó kereskedőket. Ezért először a király színe elé hívatta, hogy megmagyarázhassa tetteit, amit többszöri felszólításra sem teljesített és korábbi viselkedésével sem hagyott fel.[7] Később Bajnai Both András küldi Kassára, hogy intézkedjen, az oklevél kelt 1483. október 7-én,[8] és november 15-i oklevél néhaiként említi[9]Mátyás 1483 őszén hadat küldött ellenük Lábatlani András vezetésével, hogy a ezt a dühöngő embert megfékezze.[10] A testvérek ekkor Fülek várába tették át székhelyüket, ahol a királyi csapatokat ágyútűzzel fogadták. A király seregei azonban erősebbnek bizonyultak, Miklós Fülek ostroma előtt, vagy alatt veszthette életét.[11][12]
*Péter, aki 1482 körül halt meg[13] Przypisy
Források
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||