|
Pelsőci Bebek Domokos (pol. Domokos II Bebek Pelsőci)* nieznana, † 31 października 1374 w Nagyvárad), węgierski szlachcic, duchowny, biskup Csanád (1360–1373), a następnie biskup Várad (23 lutego 1373 – 31 października 1374).
Życiorys
Syn Dominika I, założyciela rodziny Pelsőci rodu Bebek.[1]
W 1349 r. kanonik w Ostrzyhomiu, a następnie za zgodą papieża Klemensa VI, także kanonik w Egerze. W 1352 r. Domokos został przełożonym klasztoru św. Tomasza w Ostrzyhomia, w 1357 r. proboszczem w Szepes (Spiszu), a od 1360 r. był biskupem Csanádu. Został wybrany arcybiskupem Kalocsa w 1367 roku. Jego imię pojawia się tylko raz w tytule Ludwika Wielkiego, ale papież go nie wymienia i pozostaje biskupem Csanádu. Od 1372 r. biskup Váradu, gdzie naprawił naruszenia prawa kapituły przez swojego poprzednika, biskupa Demetera i również wydał podstemplowany certyfikat. Za jego rządów kapituła zaczęła redagować własne chartularium [2]. Zmarł 31 października 1374 r. [3] Jego prochy spoczęły pod ołtarzem kaplicy w Nagyvárad.
1349-ben esztergomi kanonok, s ekkor VI. Kelemen pápa engedélyével egyben egri kanonok is lesz. 1352-ben esztergomi Szent Tamás-prépost, 1357-ben szepesi prépost, 1360-tól pedig csanádi püspök volt. 1367-ben megválasztják kalocsai érseknek, neve egyszer elő is fordul Nagy Lajos oklevelében ilyen minőségben, de a pápa végül nem nevezi, marad csanádi püspöknek. 1372-től váradi püspök, ahol orvosolta elődjének, Demeter püspöknek a káptalan jogain tett sérelmeit, s erről pecsétes oklevelet is kiadott. Püspöksége alatt kezdte a káptalan szerkeszteni saját chartulariumát.[2] 1374. október 31-én halt meg.[3] Hamvait a nagyváradi kápolna oltára alá helyezték nyugalomra.
Przypisy
- ↑ kislexikon.hu: Bebek
- ↑ Magyarul oklevél-másolati könyv, amelybe egy intézmény a birtokjogait biztosító okleveleket másolták be, a hathatósabb jogbiztosítás céljából. A középkorban nagyon fontos szerepet az adott intézmény története - historia domus - szempontjából.
- ↑ mek:Bebek Domokos
Bibliografia
- Magyar Nagylexikon Harmadik kötet Bah-Bij. Budapest: (bez wydawcy). 1999.
|
|