Szák (ród)

Za: Szák nemzetség

Szák Kraj Królestwo Węgier — {{{tytulatura}}} — Pochodzenie {{{pochodzenie}}}

A Szák nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke Tolna vármegye volt, ahol még a tatárjárás előtt telepedett le. A nemzetség nevét a Kisbértől keletre eső Szák falu őrizte meg Komárom megyében.

Drzewo genealogiczne

• A1 Barc
  • B1 Szák I. Miklós palatyn (1213-1233) ?? (1219-1222) i (1224)
    • C1 Herrand († 1250)
  • B2 Botos
    • C1 Szák I. Pósa
      • D1 II. Pósa (1264-1274)
      • D2 Albey
        • E1 I. Konrád
        • E2 I. János, ((1274-1307)
          • F1 II. Konrád (1281-bd)

Története

A nemzetség első ismert őse a Nagylábúnak hívott Pál volt, aki még II. Géza királytól kapta a somogy vármegyei Mosgótól északra eső Töttös (Tyteus) földet, de mivel gyermeke nem született, e földet később a szenttrinitási és okormindszenti monostorokra hagyta.

A nemzetség a Gyaláni, Sédtövy, Komárom-Veszprém megyei és Zopa ágak szerint különböztethetők meg:

Gyaláni ág

Az ág első ismert ősei Barcz és testvére Botos volt.

Miklós I. (1213-1233), syn Barca, który spośród członków rodziny zaniósł go do podniebienia:

Barc fia I. Miklós (1213-1233), aki a nemzetség tagjai közül egészen a nádorságig vitte:

- Mikołaj I. - W 1217 r. walczył w Ziemi Świętej, między 1219 a 1222 r. był palatynem i ispánem sopronską, w 1224 r. był palatynem i ispánem bratysławskim, a w 1226 r. Ponownie palatynem i osą sopronską. Zgodnie z pozostałymi dokumentami około 1221–1226 r. Wraz z innymi członkami klanu sprzedał Beres z powiatu Veszprém (obecnie osada, znajdująca się na terenie dzisiejszego Márkó [1]) Pósowi I., synowi jego brata Botosa.

- I. Miklós - 1217-ben a Szentföldön harcolt, 1219-1222 között nádor és soproni ispán volt, 1224-ben királynéi udvarbíró és pozsonyi ispán, 1226-ban újra nádor és soproni ispán volt. A fennmaradt okiratok szerint 1221-1226 körül a nemzetség többi tagjával együtt eladta a Veszprém vármegyei Berét (ma már nem létező település, a mai Márkó területén volt található) I. Pósának, Botos nevű testvére fiának.

Mikołaj Miałem syna Herranda, który zmarł w 1250 r. Mikołaj, syn Barcza (E) z rodziny Sak, był właścicielem zamku Lance do 1250 r., Kiedy to przywrócono własność zamku IV. Został przekazany królowi Belie, który w 1263 roku wraz z Hiszpanami Locsmand podarował go Lőrincowi z plemienia Aba, przodkowi rodziny Atyinai.

I. Miklós nak egy Herrand nevű fia volt, aki azonban 1250-ben meghalt. E Szák nemzetségbeli Barcz (Barc) fia Miklós birtokolta Lándzsér várát 1250-ig, mikor a vár tulajdonjoga visszaszállt IV. Béla királyra, aki azt 1263-ban a locsmándi ispánsággal együtt Aba nemzetségbeli Lőrincnek, az Atyinai család ősének adományozta.

• I. Pósa később IV. Béla király (kiskirály) mellé szegődött, aki 1229-ben a Kacsics nemzetségtől elvett szécsényi uradalmat adta neki jutalmul.
  • Botos (Botus) fia I. Pósa 1218-ban a Szentföldről visszatérő II. András király elé ment egészen Görögországig, ahol egy ideig kezesként királyáért letartóztatták. Kiszabadulása után jutalmul a király neki adta a Sopron vármegyei Veperd és Alsó-Lók falvakat. Ekkortájt vette meg a nemzetség többi tagjától a Bakonyban, Veszprémtől északnyugatra eső Bere falut is.
  • II. Pósa (1264-1274) 1267-ben Veperd és Lók szomszédságába eső Nagy-Barom nevű faluban élt, melyet ekkor róla Pósa-Baromának is hívtak. Ekkor már ispánként nevezték, és fogott bírának kérték fel a szomszédos Vas vármegye északi részén lakó nemesek.
    • Albey (I. Pósa fia), kinek fia I. Konrád volt.
      • I. Konrád 1240-ben a királyné pohárnokmestere volt. Ő vitte hírül IV. Béla királynak V. István születését. A Jó hírnek örvendő apa I. Konrádot Podár Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg, majd 1250-ben megvette rokonának, az utód nélkül elhalt Herrandnak a birtokai közül a Komárom vármegyei Terjént, a Somogy vármegyei Gyalánt és Várong felét. 1268 körül a győri ispánságot is viselte. majd 1269-ben II. Pósa nevű rokonától Berét is megvásárolta.
        • I. János, ((1274-1307), aki valószínűleg ekkor Szákon, vagy Terjénben lakott, 1273 tavaszán az akkor ellenséges kézben lévő Győrből Hánta elpusztítására induló német csapatot megverte, és tőlük 14 magyar rabot kiszabadított. Jutalomképpen a közeli Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét nyerte. 1292-ben az alországbíró ítélőtársa volt egy esztergom vármegyei birtokperben. 1307-ben pedig Nakki (Tolna vármegye) birtokát ajándékozta vejének Kapolyi Istvánnak. I. János fiai: Domokos és II. János voltak, akik Terjén és Gyaláng nevű falvakra, valamint Várang felére megerősítést kértek, ezenkívül Domokos 1333-ban Sédtövi birtokát, majd 1346-ban a sopron vármegyei Veperdet adta el. 1346-ban Gyalánban, vagy Várongon lakott és tolna vármegyei nemesként említették.
        • II. Konrád (1281-bd) a Podár melletti; Salamon és Ötvös közé eső Csatár falut adta el. A család tagjait ekkortájt Gyalányiaknak írták.

Sédtövy ág

Ez az ág az egykor Esztergom vármegyei (ma Komárom-Esztergom megye) Süttőn (régies nevén Sédtő) lakott.

1295-ben a Sédtövy ágból való András összetűzésbe került az ország akkor legerőszakosabbnak számító urával, a Trencsényi ágból származó Csák nemzetségbeli III. Istvánnal, aki őt fogságba vettette, ahonnan csak 400 márka váltságdíjért szabadulhatott ki. A szabadulás váltságdíját rokonától; Egyed fia Sándor Diósjenői várnagytól szerezte meg 1295-ben a Békés vármegyei Murony, vagy Muroly nevű birtokáért cserébe.

Komárom-Veszprém megyei ágak

A Komáromi ág első ismert ősi János és Petus (Pető) voltak, akik 1221 körül eladták berei részüket.

1232 körül Lesták fia, Péter, mint választott biró, a mai kisbéri határhoz tartozó Esztár helységben 16 hold szőlőt adott a hántai egyháznak.

A nemzetség gyaláni ágából Konrád (1240-1269.) főpohárnok és győri főispán volt, 1250-ben Terjént ( ma Vérteskethely) nyerte adományul.

Fia, I. János, 1273-ban hadi érdemei jutalmául Vasdinnye (ma Vasdinnyepuszta) egy részét szerezte meg. 1292-ben az alországbíró ítélőtársa. János fiai, Domonkos és II. János, 1329-ben megerősítő levelet kértek Terjénre (Vértesketthely) és más vármegyékben fekvő birtokukra. (Karácsonyi III. 38-43)

Veszprémi ág a Veszprém melletti Csatár puszta és Jutas közt állt egykor Kemecse nevű falu, ahol Mihály ispán és két nemzedéke lakott, és e faluról magukat Kemecseinek nevezték.

Zopa ág

A zselicségi, vagy Zopa ág Somogy vármegye délkeleti, zselicségi részére származott el, tőlük kapta nevét a Szentgyörgyi Zopa család, melynek névadó őse Zopa I. Pál volt, aki 1310-ben a Boldogasszonyfa mellé eső Nyírakol szomszédosaként volt említve. I. Pál fiai: János (1341) és I. Miklós (1341-46) 1341-ben egy hamis oklevél kapcsán nagy bajba kerültek, és rájuk fogták, hogy nem is a Szák, hanem a Zách nemzetségből származnak, és mint ilyeneket kiirtandók. Azonban később sikerült kimutatniuk a névhasonlóságból származó tévedést és így végül nem vesztették el birtokaikat.

Források

• Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek
• Borovszky Samu: Komárom vármegye
• Csorba Csaba: Legendás váraink HE 1058