Tekst źródłowy strony Belső-Szolnok

[[Kategoria:1k]]
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
{{Uwaga|
|strona  = https://en.wikipedia.org/wiki/Brocca
|autorzy = https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brocca&action=history
|nota    = węgierski
}}

{|
|
|}

{|
 |-style="vertical-align:top;"
 |

{{MagyarVármegye|
név=Belső-Szolnok vármegye|
térkép=Erdélyi Fejedelemség - Belső-Szolnok vármegye 17. század.png|
székhely=[[Dés]]|
terület=3340|
népesség=138 307, [[1870]]|
nemzetiségek=[[románok]], [[magyarok]], [[szászok]]|
}}
'''Belső-Szolnok vármegye''' (latinul ''Comitatus Szolnok Interior,'' németül ''Innere Szolnoker Gespanschaft,'' [[román nyelv|románul]]: ''Comitatul Solnocul Interior'') [[Magyarország]] egyik történelmi vármegyéje volt [[Erdély]]ben. Létrehozásának időpontját [[1320]] előttre teszik, megszűntének időpontja 1876, amikor Belső-Szolnok majdnem egésze [[Doboka vármegye]] legnagyobb részével - kiegészülve a [[Kővárvidék]] egy részével - [[Szolnok-Doboka vármegye]] néven egyesült. Székhelye [[Dés]] volt.<ref name="katolikus">{{CitWeb |url=http://lexikon.katolikus.hu/B/Bels%C5%91-Szolnok%20v%C3%A1rmegye.html |szerző= |cím=Belső-Szolnok vármegye |dátum= |oldal= |elér=2019-07-16 |weblap=Magyar Katolikus Lexikon }}</ref>

[[Fájl:Hungary 1490.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Magyarország [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] halálakor]]
[[Fájl:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|jobbra|260px|thumb|Belső-Szolnok vármegye [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén, 1782-85]]
[[Fájl:Hungary,_Galicia_and_Transylvania.jpg|jobbra|260px|thumb|Közigazgatási egységek egy [[1862]]-es térképen]]

==Elnevezése==
Nevét - akárcsak [[Közép-Szolnok vármegye]] - nem [[Szolnok]] városról kapta, hanem mint a királyság fontos sótermelő vidéke, feltehetően a honfoglalást követően itt élő [[szláv népek]] ajkán született "''sótermelő''" kifejezésből származik.<ref> {{CitLib|szerző=Gyalay Mihály |cím=Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon |kötet=1 |kiadás=2 |hely=Budapest |kiadó=Egeler Kft. |év=1991 |oldal=140 }}</ref> [[szerb nyelv|Szerbül]] a sót ma is сол-nak, vagyis ''szol''-nak mondják.

Régebbi források az elnevezést a [[Péter magyar király]] második uralkodása idején élt Zonuk ispán nevéből származtatják.{{refhely|Benkő 2014|: 483. o.|azonos="B483"}}

== Fekvése ==
Északon [[Moldva|Moldvával]] és [[Máramaros vármegye|Máramaros vármegyével]], keleten a [[erdélyi szászok|szász]] [[Besztercevidék]]kel és [[Doboka vármegye|Doboka vármegyével]], délen szintén Dobokával, nyugaton Dobokával és [[Kővárvidék]]kel határos.{{refhely|azonos="B483"}}

==Története==

Az egykor egységes - és hatalmas - Szolnok királyi vármegye a [[13. század]]ban kettévált: Belső- (erdélyi) és Külső-Szolnok (tiszai) vármegyékre. Az is oka lehetett a szétválasztásnak, hogy a terület nyugati része az [[Egri főegyházmegye|egri]], míg keleti az [[Erdélyi egyházmegye|erdélyi egyházmegyéhez]] tartozott. Első írásos emlék a vármegye létéről 1320-ból származik. A szétválást követően Belső-Szolnok az [[erdélyi vajda]] hatáskörébe került, míg Külső-Szolnokot továbbra is a király által kinevezett [[ispán]] irányította.<ref name="makkai">{{CitLib |szerző=[[Makkai László (történész)|Makkai László]] |cím=Belső-Szolnok és Doboka megye a középkorban |alcím= |hely=Kolozsvár |kiadó=[[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] |év=1943 |oldal=54 |url=http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |accd=2019-07-17 |aurl=https://web.archive.org/web/20190717055321/http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |archd=2019-07-17 }}</ref>

1848 után a császári közigazgatás a megyéket lényegében megszüntette, és csak 1861-ben állították vissza a korábbi közigazgatási rendszert. 1876-ban pedig [[Csépán (település)|Csépán]], [[Entrádám]], [[Magyarnemegye]], [[Oláhnemegye]], [[Oláhnémeti]], [[Priszlop]], [[Szamospart]] és [[Tóhát]] településeket [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták, a többi részt pedig az akkor létrehozott [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]]

== Közigazgatása ==
A 18. század végén négy [[mezőváros]]sal és 192 faluval rendelkezett,{{refhely|Benkő 2014|: 179. o.}} ebből az alsó kerületben három mezőváros ([[Dés]], [[Désakna]], [[Szamosújvár]]) és hat járásban 102 falu,{{refhely|Benkő 2014|: 485. és 491. o.}} a felső kerületben egyetlen mezőváros ([[Retteg]]) és négy járásban 85 falu.{{refhely|Benkő 2014|: 493. o.|azonos="B493"}} Az alsó kerület járásai: [[dési járás|dési]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[alparéti járás|alparéti]], [[vádi járás|vádi]], [[szurdoki járás|szurdoki]].{{refhely|Benkő 2014|: 491. o.}} A felső kerület járásai: [[rettegi járás|rettegi]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[kackói járás|kackói]], [[láposi járás|láposi]].{{refhely|azonos="B493"}}

1869-ben [[Dés]] királyi mezőváros és [[Szamosújvár]] szabad királyi város mellett kilenc járás alkotta: az [[alparéti járás|alparéti]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[dési járás|dési]], [[kackói járás|kackói]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[magyarláposi járás|magyarláposi]], [[rettegi járás|rettegi]] és a [[szurduki járás|szurduki]].<ref name="katolikus" />

==Népessége==
A 18. század végén a lakosság túlnyomó része román volt, továbbá magyarok, cigányok valamint kisebb számban örmények, szászok, zsidók.{{refhely|Benkő 2014|: 484. o.}} A románok a [[görögkeleti]] felekezethez tartoztak (182 templom), a magyarok kisebb részben római katolikusok (4 plébánia), nagyobb számban reformátusok (36 egyházközség) voltak. Emellett egy-egy unitárius (magyar) és lutheránus (szász) egyházközség is volt a megyében. Az örmények szintén római katolikusok voltak.{{refhely|Benkő 2014|: 495. o.}} Az 1787-es népszámláláskor {{szám|20944|házat}}, {{szám|24702|családot}} illetve {{szám|134008|lakost}} jegyeztek fel.<ref>{{CitLib|tit=Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787|ass=Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán|loc=Budapest|red=|ann=1960|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1784_elso_magyar/?query=Bels%C5%91-Szolnok&pg=51&layout=s}}</ref>

Nem sokkal a megye megszűnése előtt, 1869-ben [[Keleti Károly]] a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását véve alapul az alábbi nemzetiségi megoszlást számolta ki: a 138 ezres lakosság 78 százaléka [[románok|román]], 18 magyar, 3 [[németek|német]] anyanyelvű volt, és 1 százalékot nem érte el a [[Ruszinok|rutének]] aránya.<ref>{{SzDob|1|45|16}}</ref>

1870-ben 138.307 lakosa volt, melyből 82.527 (59,7%) görög katolikus, 23.846 (17,2%) ortodox, 17.075 (12,3%) református, 6.604 (4,8%) római katolikus, 5.591 (4%) izraelita és 2.664 egyéb (főleg örmény katolikus és evangélikus) vallású volt. 77% román, 17% magyar, 4% zsidó nemzetiségű.<ref>{{CitLib|szerző= |cím=Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1870/?pg=141 |hely=[[Pest (történelmi település)|Pest]] |kiadó=[[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar kir. Statistikai Hivatal]] |év=1871 |oldal=62 }}</ref>

== Főispánjai ==
[[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] szerint a vármegyének egyidejűleg két főispánja volt; a kettős tisztség a [[Rákóczi-szabadságharc]] idején szűnt meg.{{refhely|Lázár 1889: 176. o.|azonos="L176"}}
{|{{széptáblázat}}
 ! Név
 ! Tisztségviselés ideje
 ! Megjegyzés
 |-
 | Köblösi Theke Lukács{{refhely|Lázár 1889: 156. o.|azonos="L156"}}
 | 1547–?
 | 
 |-
 | Gyerömonostori Kabos Gábor{{refhely|azonos="L156"}}
 | 
 | 1570-ben említik főispánként
 |-
 | Apanagyfalvi Apaffy István{{refhely|Lázár 1889: 157. o.|azonos="L157"}}
 | 
 | 1573-ban említik főispánként
 |-
 | Lónai Kendi Sándor{{refhely|azonos="L157"}}
 | 
 | 1578-ban, 1585-ben és 1591-ben említik főispánként
 |-
 | Somkereki Erdélyi Gergely{{refhely|Lázár 1889: 158. o.|azonos="L158"}}
 | 
 | 1581-ben és 1594-ben említik főispánként
 |-
 | Kismarjai Bocskay István{{refhely|azonos="L158"}}
 | 1595–1599
 |
 |-
 | Köblösi Theke Ferenc{{refhely|Lázár 1889: 159. o.|azonos="L159"}}
 | 
 | 1594-ben és 1599-ben említik főispánként
 |-
 | Bogáti Bogáthi András{{refhely|azonos="L159"}}
 | 
 | 1600-ban, 1607-ben és 1609-ben említik főispánként
 |-
 | Ruszkai [[Kornis Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 160. o.}}
 | 1604–
 |
 |-
 | Monostorszegi Kun Gáspár{{refhely|Lázár 1889: 161. o.}}
 | 
 | 1600-ban, 1607-ben és 1608-ban említik főispánként
 |-
 | [[Némethy Gergely]]{{refhely|Lázár 1889: 162. o.; |MÉL | [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11222.htm II.]}}
 | 1611–1612
 | 
 |-
 | Alsó-balásfalvi [[Cserényi Farkas]]{{refhely|Lázár 1889: 162–163. o.}}
 | 
 | 1610-ben említik főispánként; [[Bethlen Gábor]], [[Brandenburgi Katalin]] és [[Bethlen István erdélyi fejedelem|Bethlen István]] fejedelemsége alatt is hivatalban van
 |-
 | Monostorszegi Kun István{{refhely|Lázár 1889: 163–164. o.}}
 | 
 | 1613-ban és 1615-ben említik főispánként
 |-
 | Hallerkői [[Haller Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 164–165. o.}}
 | 
 | 1617-ben és 1624-ben említik főispánként, tisztségét haláláig viselte, ami 1627. november előtt következett be 
 |-
 | Noszalyi [[Cseffey László]]{{refhely|Lázár 1889: 165–167. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 
 | 1627-ben, 1640-ben és 1656-ban említik főispánként
 |-
 | Kékedi [[Kékedy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 167–168. o.}}
 | 
 | 1632-ben említik főispánként
 |-
 | Losonczi [[Bánffy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 168–169. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 1638–1646
 |
 |-
 | Csicsókeresztúri Torma György{{refhely|Lázár 1889: 170. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 1660– 
 | valószínűleg [[II. Rákóczi György]] idején
 |-
 | Uzoni [[Béldi Pál]]{{refhely|Lázár 1889: 170–171. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 
 | [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] és [[I. Apafi Mihály]] idején
 |-
 | Csicsókeresztúri Torma István{{refhely|Lázár 1889: 171–172. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 
 | feltehetőleg Cseffey László utódja, említik 1664 és 1665-ben
 |-
 | Bethleni [[Bethlen Elek (történetíró)|Bethlen Elek]]{{refhely|Lázár 1889: 172–173. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 1678 vagy 1679–?
 | 1687-ben és 1691-ben említik főispánként
 |-
 | Czegei [[Wass János (főispán)|Wass János]]{{refhely|Lázár 1889: 173. o.}}
 | 1679–1680
 | 
 |-
 | Szentmártonmacskási [[Macskási Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 173–174. o.}}<ref>{{ÚMÉL|4|366}}</ref>
 | 1680–1693, 1697–
 |
 |-
 | Hallerkői báró [[Haller István (gubernátor)|Haller István]]{{refhely|Lázár 1889: 174. o.}}
 | 1693–1697
 |
 |-
 | Gróf [[Mikes Mihály (főispán)|Mikes Mihály]]{{refhely|Lázár 1889: 175–176. o.; |MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09288.htm II.]}}
 | 1700–?, 1704–?
 | 
 |-
 | gróf bethleni [[Bethlen Ferenc (főispán 1666–1712)|Bethlen Ferenc]]{{Wd|Q89829257}}{{refhely|azonos="L176"}}
 | 1702-1706
 | Mikes Mihállyal együtt; a [[Rákóczi-szabadságharc]] után egyedül 1712-ben(?) bekövetkezett haláláig
 |-
 | Hallerkői báró [[Haller György]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 1711–?
 |
 |-
 | Csicsószentkeresztúri [[Torma Miklós]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 | 1722–?
 |
 |-
 | Gyalakúti gróf [[Lázár János (író)|Lázár János]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10527.htm II.]}}
 | 1742–?
 | 
 |-
 | Csicsókeresztúri [[Torma Károly]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15856.htm II.]}}
 | 1867–1872
 | 
 |-
 | Losonczi báró [[Bánffy Dezső (miniszterelnök)|Bánffy Dezső]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00886.htm I.]}}
 | 1875–1876
 | 
 |-
|}

== P rzypisy ==
{{izvori}}

== Źródła ==
* Benkő József: ''Erdély''. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. ISBN 978-973-8995-25-3
* Lázár Miklós: ''[http://mek.oszk.hu/12700/12715/12715.pdf Erdély főispánjai (1540–1711)]''. (PDF) Budapest: Athenaeum. 1889.
* ''Magyar életrajzi lexikon'' ''[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html I–IV]''. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.

== További információk ==
* Jakó Zsigmond: [http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf12883.pdf Belső-Szolnok és Doboka magyarsága az újkorban] (PDF). W: ''Szolnok-Doboka magyarsága''. Szerk. Szabó T. Attila. Dés–Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1944. 

[[Kategoria:Komitaty]]