Kanizsai (ród): Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 132: Linia 132:
 
* '''''[[Kanizsai Orsolya |Orsolya]]''''' [[Nádasdy Tamás]] nádor felesége (1523–1571)
 
* '''''[[Kanizsai Orsolya |Orsolya]]''''' [[Nádasdy Tamás]] nádor felesége (1523–1571)
  
−
Lőrinc unokái közül János fiai, Miklós, [[Kanizsai János|János]] és [[Kanizsai (II.) István|István]] voltak azok, akikkel a kanizsai ág felfelé ívelő pályája a legfelső szakaszára ért. Mindhárman a királyi udvarban nevelkedtek és kora ifjúságuktól fogva hűségesen szolgálták I. Lajos királyt, özvegyét [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet királynét]] és leányát [[Mária magyar királynő|Mária királynőt]], majd több-kevesebb hűséggel Mária férjét, [[Zsigmond magyar király|Zsigmondot]] is.
 
  
−
Miklós 1374-től 1375-ig zalai, 1383-tól 1385-ig mosoni, 1387-től 1401-ig pedig vasi, soproni és zalai ispán volt. A [[tárnokmester]]i tisztséget 1388-tól tíz évig töltötte be, mellette még a [[kunok]] bírája, majd később 1403 előtt komáromi ispán is volt.
+
Wśród wnuków Lőrinc byli synowie Jánosa, Miklósa, Jánosa i Istvána, z którymi krzywa w górę gałęzi Kanizsa osiągnęła najwyższy poziom. Wszyscy trzej wychowywali się na dworze królewskim i od najmłodszych lat wiernie służyli królowi Ludwikowi I, wdowie po królowej Elżbiecie i córce Marii Królowej, a mniej więcej wiernie mężowi Marii, Zygmuntowi.
  
−
Öccse János papi pályát választott, 1367-ben mint a királyné káplánja kezdte meg az udvari életet. 1376-tól egri, 1377. végétől pedig esztergomi prépost. Ezekben az években végezte egyetemi tanulmányait [[Padova|Páduában]], ahol egy évig a külföldi diákok rektora is volt. 1384-ben [[VI. Orbán pápa]] egri püspöknek nevezte ki. ''Demeter'' esztergomi érsek 1387. évi halálát követően, a főkancellári méltóságot és az esztergomi érseki széket kapta. A zavaros időkben, [[II. Károly magyar király|Kis-Károly]] királlyá választása után is hűségesen szolgálta a királynőket.
+
<small><small>Lőrinc unokái közül János fiai, Miklós, [[Kanizsai János|János]] és [[Kanizsai (II.) István|István]] voltak azok, akikkel a kanizsai ág felfelé ívelő pályája a legfelső szakaszára ért. Mindhárman a királyi udvarban nevelkedtek és kora ifjúságuktól fogva hűségesen szolgálták I. Lajos királyt, özvegyét [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet királynét]] és leányát [[Mária magyar királynő|Mária királynőt]], majd több-kevesebb hűséggel Mária férjét, [[Zsigmond magyar király|Zsigmondot]] is. </small></small>
  
−
A harmadik testvér, István 1386 júliusában a királynék kíséretében [[Diakovár]] mellett fogságba esett és sanyarú fogságából csak a következő évben szabadult. 1391-től 1395-ig székely ispán, majd ezt követően 1401-ig ajtónállómester. 1398-tól az ajtónállómesteri megbízatása végéig egyben komáromi ispán is, 1411-től 1427-ig pedig soproni ispán.<ref name="Nemzetségek 6." /><ref>{{cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/K/Kanizsai.html |title=Kanizsai |accessdate=2013-12-05 |format=html |work=Magyar katolikus lexikon}}</ref>
+
W latach 1374–1375 Mikołaj był biskupem Zala, od 1383 do 1385 Moson, a od 1387 do 1401 był biskupem Vas, Sopron i Zala. Od 1388 do 10 lat pełnił funkcję porucznika-mistrza, wraz z sędzią Kumanów, a później przed 1403 r. Jako biskup Komarna.
  
−
Mária királynő fogsága alatt a két idősebb testvér Zsigmond királlyá koronázását támogatta. Zsigmond délvidéki hadjárataiban már mindhárman részt vettek. A [[moldva]]i hadjárat előkészítésében István mint székely ispán jeleskedett, de a hadjáratban a király oldalán már János érsek is ott volt. A [[havasalföld]]i hadjáratban csak István vett részt, aki bátyjának Miklósnak a zászlóalját is vezette, része volt [[Nikápoly|Kis-Nikápoly]] bevételében is. Mária királyné 1395-ös tavaszi halálát követően  Zsigmond – délvidéki elfoglaltsága miatt – a királynő [[Nagyvárad|váradi]] temetését és a lengyel betörés elhárítását János érsekre bízta. A következő évben a törökök és bolgárok elleni hadjáratban is felvonultak zászlóaljaikkal, a király azonban Miklóst az ország őrzésére visszaküldte. 1396 őszén [[Nikápolyi csata|Nikápolyál]] a Kanizsaiak három zászlóalja szinte teljesen megsemmisült. A hajón [[Konstantinápoly]] felé menekülő király mellett János érsek és öccse István is ott volt.
+
  <small><small>Miklós 1374-től 1375-ig zalai, 1383-tól 1385-ig mosoni, 1387-től 1401-ig pedig vasi, soproni és zalai ispán volt. A [[tárnokmester]]i tisztséget 1388-tól tíz évig töltötte be, mellette még a [[kunok]] bírája, majd később 1403 előtt komáromi ispán is volt. </small></small>
  
−
János esztergomi érseket [[IX. Bonifác pápa]] – Zsigmond király kérésére – a Szentszék született követének és 1395 tavaszán Magyarország [[Hercegprímás|prímásának]] is kinevezte. A testvérek jelentős tisztségeikkel és birtokadományaikkal az ország leghatalmasabb bárói közé emelkedtek. 1397-ben dicstelen szerepet töltöttek be a [[Lackfi család|Lackfiak]] félreállításában. 1401-ben János szembefordult Zsigmonddal és az országos tanács élére állt. 1403-ban a nápolyi párthoz csatlakoztak, János érsek ez év őszén [[Zára|Zárában]] megkoronázta [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]], a felkelés leverését követően az elsők között kért kegyelmet. Kancellári tisztségéről le kellett mondania, de 1412-től birodalmi főkancellár lett. János 1314-től, Zsigmond távollétében [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós]] nádorral kormányzói megbízást teljesít, 1317-ben fényes kísérettel vett részt a [[konstanzi zsinat]]on.
+
János Öccse wybrał karierę kapłańską, aw 1367 r. Rozpoczął życie dworskie jako kapelan królowej. Od 1376 r. Eger, a od końca 1377 r. Proboszcz Esztergom. W tych latach ukończył studia uniwersyteckie w Padwie, gdzie przez rok był rektorem studentów zagranicznych. W 1384 VI. Papież Orban mianował go biskupem Egeru. Po śmierci arcybiskupa Demeter z Esztergom w 1387 r. Otrzymał kanclerza skarbu i przewodniczącego arcybiskupa Esztergom. W niespokojnych czasach pozostał wierny królowej po swoim wyborze na króla Karola.
  
−
A három testvér közül Miklós halt meg először, 1405-ben már nem élt. Kanizsai János esztergomi érsek 1418. május 20-án, István pedig 1428-ban hunyt el.<ref name="Nemzetségek 6." />
+
<small><small>Öccse János papi pályát választott, 1367-ben mint a királyné káplánja kezdte meg az udvari életet. 1376-tól egri, 1377. végétől pedig esztergomi prépost. Ezekben az években végezte egyetemi tanulmányait [[Padova|Páduában]], ahol egy évig a külföldi diákok rektora is volt. 1384-ben [[VI. Orbán pápa]] egri püspöknek nevezte ki. ''Demeter'' esztergomi érsek 1387. évi halálát követően, a főkancellári méltóságot és az esztergomi érseki széket kapta. A zavaros időkben, [[II. Károly magyar király|Kis-Károly]] királlyá választása után is hűségesen szolgálta a királynőket. </small></small>
  
−
Miklós tárnokmester fiai közül János (soproni ispán) tagja volt nagybátyja konstanzi kíséretének, 1424-ben testvérével Istvánnal, nagybátyjával Istvánnal (ajtónállómester) és annak fiával Lászlóval a [[simontornya]]i uradalmat [[Ozorai Pipó]] [[sárvár]]i uradalmával cserélték el.<ref name="Nemzetségek 6." />  János fia Imre, vasi ispán és több megye kapitánya volt; unokája Miklós, pedig Zala megye főispáni hivatalát viselte.
+
Trzeci brat, Szczepan, został uwięziony z królowymi w lipcu 1386 r. Wraz z Diakovarem i zwolniony ze swojej nikczemnej niewoli w następnym roku. W latach 1391–1395 był biskupem Szeklera, a potem do 1401 portierem. Od 1398 r. Do końca swojej pozycji stewardessy był także biskupem Komáromu, a od 1411 do 1427 r. Biskupem Sopronu [6] [22]
  
−
István (ajtónállómester) fia László (soproni ispán) tagja volt a királyi tanácsnak. Zsigmond, [[siena]]i tartózkodása idején száz lovast kért tőle, veszedelmes helyzetére hivatkozva. László azonos nevű fia (lovászmester, erdélyi vajda, valamint vasi, zalai és soproni ispán) testvérével Miklóssal (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) a [[Hunyadi-család|hunyadiak]] hívei voltak. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]], [[Kanizsai László]]nak hű szolgálataiért – amelyeket atyjának a [[Hunyadi János|kormányzónak]] és neki tett – a Veszprém megyei [[Döbrönte|Döbrente]] várát a hozzátartozó helységekkel, [[Pápa (település)|Pápát]] és több más Zala és Vas megyei helységet, valamint a Temes vármegyei ''Remetét'' adományozta.<ref name="Nemzetségek 6." /> Az [[Arany János (költő)|Arany János]] által is megénekelt Kanizsai 1476 után halt meg. Fiai közül László több bánság élén is állt, István pedig a pohárnokmesteri hivatalt töltött be.
+
<small><small>A harmadik testvér, István 1386 júliusában a királynék kíséretében [[Diakovár]] mellett fogságba esett és sanyarú fogságából csak a következő évben szabadult. 1391-től 1395-ig székely ispán, majd ezt követően 1401-ig ajtónállómester. 1398-tól az ajtónállómesteri megbízatása végéig egyben komáromi ispán is, 1411-től 1427-ig pedig soproni ispán.<ref name="Nemzetségek 6." /><ref>{{cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/K/Kanizsai.html |title=Kanizsai |accessdate=2013-12-05 |format=html |work=Magyar katolikus lexikon}}</ref> </small></small>
  
−
Miklós (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) leánya [[Kanizsai Dorottya|Dorottya]], a magyar [[középkor]] végén – a [[mohácsi csata|mohácsi síkon]] fia holttestét keresve – közös sírokba temettetve adta meg a végtisztességet az ütközet halottainak. Miklós dédunokája [[Kanizsai Orsolya|Orsolya]] (György bán és pohárnokmester unokája és László vasi főispán leánya) a kanizsaiak utolsó képviselője, hatalmas vagyonával és házasságával a [[Nádasd nemzetség]] Peteneg ágából származó, ''Nádasdy de Nádasd'' család felemelkedésének alapjait biztosította. Kanizsai Orsolya 1571 évi halálával zárta le az Osl nemzetség kanizsai ágának családfáját.
+
Podczas schwytania królowej Marii jej dwaj starsi bracia poparli koronację króla Zygmunta. Wszyscy trzej uczestniczyli już w kampaniach Zygmunta na Południu. W przygotowaniu kampanii mołdawskiej István wyróżniał się jako biskup Szekler, ale arcybiskup Jan był już po stronie króla. Tylko Stephen, który również dowodził batalionem swojego brata Miklósa, brał udział w kampanii wołoskiej, a także przyczyniał się do dochodów Kis-Nicapolis. Po śmierci królowej Marii wiosną 1395 r. Zygmunt, ze względu na okupację południa, powierzył pogrzeb królowej w Váradzie i zapobieżenie inwazji polskiej na arcybiskupa Jana. W następnym roku maszerowali ze swoimi batalionami w kampanii przeciwko Turkom i Bułgarom, ale król odesłał go z powrotem, aby strzec kraju. Jesienią 1396 r. Trzy bataliony Kanizsa zostały prawie całkowicie zniszczone w Nikopolis. Obok króla uciekającego do Konstantynopola byli tam abp John i jego brat Stephen.
 +
 
 +
<small><small>Mária királynő fogsága alatt a két idősebb testvér Zsigmond királlyá koronázását támogatta.  Zsigmond délvidéki hadjárataiban már mindhárman részt vettek. A [[moldva]]i hadjárat előkészítésében István mint székely ispán jeleskedett, de a hadjáratban a király oldalán már János érsek is ott volt. A [[havasalföld]]i hadjáratban csak István vett részt, aki bátyjának Miklósnak a zászlóalját is vezette, része volt [[Nikápoly|Kis-Nikápoly]] bevételében is. Mária királyné 1395-ös tavaszi halálát követően  Zsigmond – délvidéki elfoglaltsága miatt – a királynő [[Nagyvárad|váradi]] temetését és a lengyel betörés elhárítását János érsekre bízta. A következő évben a törökök és bolgárok elleni hadjáratban is felvonultak zászlóaljaikkal, a király azonban Miklóst az ország őrzésére visszaküldte. 1396 őszén [[Nikápolyi csata|Nikápolyál]] a Kanizsaiak három zászlóalja szinte teljesen megsemmisült. A hajón [[Konstantinápoly]] felé menekülő király mellett János érsek és öccse István is ott volt. </small></small>
 +
 
 +
Jan Arcybiskup Esztergom IX. Na prośbę króla Zygmunta papież Bonifacy mianował go narodzinami Stolicy Apostolskiej, a wiosną 1395 r. Został mianowany prymasem Węgier. Bracia, ze swymi znacznymi pozycjami i darami własności, podnieśli się do pozycji najpotężniejszych baronów w kraju. W 1397 roku odegrali haniebną rolę w ucieczce Lackfolk. W 1401 r. Jan zwrócił się przeciwko Zygmuntowi i stanął na czele rady narodowej. W 1403 r. Wstąpili do Partii Neapolitańskiej, a jesienią tego roku arcybiskup Jan koronował László Neapol w Zadarze i jako jeden z pierwszych poprosił o litość po stłumieniu powstania. Musiał zrezygnować z funkcji kanclerza, ale od 1412 r. Został kanclerzem cesarstwa. W 1314 r. Pod nieobecność Zygmunta pełnił funkcję gubernatora wraz z palatynem Miklósem Garai, aw 1317 r. Brał udział w Synodzie Konstancyjnym z jasnym otoczeniem.
 +
 
 +
<small><small>János esztergomi érseket [[IX. Bonifác pápa]] – Zsigmond király kérésére – a Szentszék született követének és 1395 tavaszán Magyarország [[Hercegprímás|prímásának]] is kinevezte. A testvérek jelentős tisztségeikkel és birtokadományaikkal az ország leghatalmasabb bárói közé emelkedtek. 1397-ben dicstelen szerepet töltöttek be a [[Lackfi család|Lackfiak]] félreállításában. 1401-ben János szembefordult Zsigmonddal és az országos tanács élére állt. 1403-ban a nápolyi párthoz csatlakoztak, János érsek ez év őszén [[Zára|Zárában]] megkoronázta [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]], a felkelés leverését követően az elsők között kért kegyelmet. Kancellári tisztségéről le kellett mondania, de 1412-től birodalmi főkancellár lett. János 1314-től, Zsigmond távollétében [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós]] nádorral kormányzói megbízást teljesít, 1317-ben fényes kísérettel vett részt a [[konstanzi zsinat]]on. </small></small>
 +
 
 +
Z trzech braci Mikołaj zmarł po raz pierwszy, aw 1405 r. Już nie żył. János Kanizsai Arcybiskup Esztergom zmarł 20 maja 1418 r., A Stefan zmarł w 1428 r. [6]
 +
 
 +
<small><small>A három testvér közül Miklós halt meg először, 1405-ben már nem élt. Kanizsai János esztergomi érsek 1418. május 20-án, István pedig 1428-ban hunyt el.<ref name="Nemzetségek 6." /> </small></small>
 +
 
 +
Wśród synów mistrza Miklósa János (biskup Sopron) był członkiem eskorty jego wuja w Konstancji. Synem Jana był Imre, biskup Vas i kapitan kilku hrabstw; jego wnuczka Miklós, chociaż był arcybiskupem hrabstwa Zala.
 +
 
 +
<small><small>Miklós tárnokmester fiai közül János (soproni ispán) tagja volt nagybátyja konstanzi kíséretének, 1424-ben testvérével Istvánnal, nagybátyjával Istvánnal (ajtónállómester) és annak fiával Lászlóval a [[simontornya]]i uradalmat [[Ozorai Pipó]] [[sárvár]]i uradalmával cserélték el.<ref name="Nemzetségek 6." />  János fia Imre, vasi ispán és több megye kapitánya volt; unokája Miklós, pedig Zala megye főispáni hivatalát viselte. </small></small>
 +
 
 +
Synem Istvána (portier) był László (biskup Sopron) członek rady królewskiej. Podczas pobytu w Sienie Zygmunt poprosił go o stu jeźdźców, powołując się na swoją niebezpieczną pozycję. Syn László o tym samym imieniu (drużba, województwo transylwanii oraz wyspy Vasi, Zala i Sopron) i jego brat Miklós (województwo transylwanii oraz ispany Sopron, Vasi i Zala) byli wyznawcami hunnyadu. Król Matthias podarował zamek Döbrente w powiecie Veszprém wraz ze swoimi krewnymi, Pápą i kilkoma innymi okręgami Zala i Vas, a także pustelnią hrabstwa Timis za wierną służbę dla László Kanizsai. [6] Kanizsa, śpiewany także przez Jánosa Arany, zmarł po 1476 roku. Wśród synów László był na czele kilku zakazów, a István pełnił funkcję barmana.
 +
 
 +
<small><small>István (ajtónállómester) fia László (soproni ispán) tagja volt a királyi tanácsnak. Zsigmond, [[siena]]i tartózkodása idején száz lovast kért tőle, veszedelmes helyzetére hivatkozva. László azonos nevű fia (lovászmester, erdélyi vajda, valamint vasi, zalai és soproni ispán) testvérével Miklóssal (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) a [[Hunyadi-család|hunyadiak]] hívei voltak. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]], [[Kanizsai László]]nak hű szolgálataiért – amelyeket atyjának a [[Hunyadi János|kormányzónak]] és neki tett – a Veszprém megyei [[Döbrönte|Döbrente]] várát a hozzátartozó helységekkel, [[Pápa (település)|Pápát]] és több más Zala és Vas megyei helységet, valamint a Temes vármegyei ''Remetét'' adományozta.<ref name="Nemzetségek 6." />  Az [[Arany János (költő)|Arany János]] által is megénekelt Kanizsai 1476 után halt meg. Fiai közül László több bánság élén is állt, István pedig a pohárnokmesteri hivatalt töltött be. </small></small>
 +
 
 +
Dorottya, córka Miklósa (województwo transylwanii, biskupów Sopron, Vas i Zala), pod koniec średniowiecza na Węgrzech, szukając ciała syna w Mohaczu, pochowała bitwy pod koniec bitwy. Prawnuk Miklósa, Orsolya (wnuczka Bána György'ego i piekarza i córki biskupa László Vas), był ostatnim przedstawicielem Kanizian, z jego wielkim bogactwem i małżeństwem, które położyły podwaliny pod rozwój rodziny Nádasdy de Náddas z Peteneg. Wraz ze śmiercią Orsolya Kanizsai w 1571 roku drzewo genealogiczne gałęzi Kanizsai rodzaju Oslo zostało zamknięte.
 +
 
 +
<small><small>Miklós (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) leánya [[Kanizsai Dorottya|Dorottya]], a magyar [[középkor]] végén – a [[mohácsi csata|mohácsi síkon]] fia holttestét keresve – közös sírokba temettetve adta meg a végtisztességet az ütközet halottainak. Miklós dédunokája [[Kanizsai Orsolya|Orsolya]] (György bán és pohárnokmester unokája és László vasi főispán leánya) a kanizsaiak utolsó képviselője, hatalmas vagyonával és házasságával a [[Nádasd nemzetség]] Peteneg ágából származó, ''Nádasdy de Nádasd'' család felemelkedésének alapjait biztosította. Kanizsai Orsolya 1571 évi halálával zárta le az Osl nemzetség kanizsai ágának családfáját. </small></small>
  
 
== Przypisy ==
 
== Przypisy ==

Wersja z 11:01, 2 sty 2020

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku niemieckim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku niemieckim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Strona Autorzy Nota
[3] [4] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Strona Autorzy Nota
[5] [6] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.

Rodzina Kaniški z rodu Osl to wybitna średniowieczna węgierska rodzina szlachecka.

Ich historia

Przodkiem rodziny jest Lőrinc z Osl, który w 1318 jako członek rodziny Kőszegi zarządzał twierdzą Kanizsa. Gdy Kőszegowie zbuntowali się przeciwko Karolowi Robertowi, król dał mu Kanizsę, od której to nazwy rodzina wzięła nazwisko.

Wraz ze śmiercią Ferenca Kanizsai[1] rodzina w linii męskiej wymarła w 1532 r. Ziemie rodowe przeszły w ręce rodziny Nádasdy jako wiano Orsolyi.

Drzewo genealogiczne Kanizsai család (ág)

Tamás Csornai, fl 1228-48, had issue:

  • A1. Imre, fl 1262-81
    • B1. Gergely, fl 1284-1325
    • B2. Kanizsai Lőrinc → pierwszy z rodu , Zalai főispán (Comes Zala), fl 1308-30, +k.a. Vlachia 9/12.XI.1330; m.Gfn Katalin Nagymartoni
    • B3. László, fl 1308-09
    • B4. Mihály, fl 1308-35
      • C1. László, fl 1370-76
        • D1. János, fl 1394
          • E1. László, soproni ispán (1411–1434)
            • F1. Bertalan
            • F2. Dorottya, fl 1407; m.Imre Héderváry de Hédervár (+before 1417)
        • D2. Detre, fl 1394
        • D3. György, pozsegai prépost (1394–1411)
        • D4. István, esztergomi prépost (1394–1411)
      • C2. Kanizsai Kónya, Zágrábi prépost, fl 1370-76
      • C3. Mihály, fl 1370-76
        • D1. László Csornai de Szentbertalan, fl 1397-1419
          • E1. János, fl 1407, soproni ispán (1405–1428); m.Margit Kozári, córka János Kozári
          • E2. Ilkó, fl 1407; m.Mihály Kozári
    • B5. Dezső, fl 1308-25
    • B6. Imre, fl 1308-25
      • C1. János "Kun", fl 1349-70
      • C2. György "Kun"
        • D1. Miklós, fl 1398
        • D2. Benedek, fl 1384-1409
        • D3. Péter "Kun", fl 1398-1416; m.Binchel Köveskúti (fl 1416-49)
          • E1. László, fl 1438-39
            • F1. Márta
            • F2. Miklós, fl 1449
          • E2. István, kapui várnagy (1438–1477); m.Katalin N (fl 1468)
            • F1. László, fl 1461-68
            • F2. János, fl 1461
            • F3. Krisztina, fl 1471-77; m.György Turóci (fl 1477)
            • F4. Jeronima, fl 1481; m.János Botka de Szántó (fl 1481)
          • E3. Lucia
    • Tamás (1262–1264)

Birtokaik

Plik:Kanizsai László címere II. Lajos armálisában.jpg
Kanizsai László (1497-1525) címere II. Lajos armálisában

bélyegkép|130px|jobbra|Kanizsai Dorottya kibővített címere II Lajos armálisában A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[2]

A Kanizsaiak Zala megyében terjeszkedtek, ahol már 1264-ben birtokolták Iszabort. A 14. század elején kapták meg Kanizsaszeg várát, annak mezővárosával a mostani Nagykanizsával.

Zala megyei falvaik voltak: Lasnok, Pamlén, Csákány, Kerektó, Baksafalva, Szakafölde, Molnári, Szentmárton, Vente, Libolca, Dobolnok, Igrici, Récse-Keresztúr, Béllege, Leánd, Pallin és Kedhida.

Az ág nevezetesebb leszármazottai


Wśród wnuków Lőrinc byli synowie Jánosa, Miklósa, Jánosa i Istvána, z którymi krzywa w górę gałęzi Kanizsa osiągnęła najwyższy poziom. Wszyscy trzej wychowywali się na dworze królewskim i od najmłodszych lat wiernie służyli królowi Ludwikowi I, wdowie po królowej Elżbiecie i córce Marii Królowej, a mniej więcej wiernie mężowi Marii, Zygmuntowi. 

Lőrinc unokái közül János fiai, Miklós, János és István voltak azok, akikkel a kanizsai ág felfelé ívelő pályája a legfelső szakaszára ért. Mindhárman a királyi udvarban nevelkedtek és kora ifjúságuktól fogva hűségesen szolgálták I. Lajos királyt, özvegyét Erzsébet királynét és leányát Mária királynőt, majd több-kevesebb hűséggel Mária férjét, Zsigmondot is.

W latach 1374–1375 Mikołaj był biskupem Zala, od 1383 do 1385 Moson, a od 1387 do 1401 był biskupem Vas, Sopron i Zala. Od 1388 do 10 lat pełnił funkcję porucznika-mistrza, wraz z sędzią Kumanów, a później przed 1403 r. Jako biskup Komarna. 

Miklós 1374-től 1375-ig zalai, 1383-tól 1385-ig mosoni, 1387-től 1401-ig pedig vasi, soproni és zalai ispán volt. A tárnokmesteri tisztséget 1388-tól tíz évig töltötte be, mellette még a kunok bírája, majd később 1403 előtt komáromi ispán is volt.

János Öccse wybrał karierę kapłańską, aw 1367 r. Rozpoczął życie dworskie jako kapelan królowej. Od 1376 r. Eger, a od końca 1377 r. Proboszcz Esztergom. W tych latach ukończył studia uniwersyteckie w Padwie, gdzie przez rok był rektorem studentów zagranicznych. W 1384 VI. Papież Orban mianował go biskupem Egeru. Po śmierci arcybiskupa Demeter z Esztergom w 1387 r. Otrzymał kanclerza skarbu i przewodniczącego arcybiskupa Esztergom. W niespokojnych czasach pozostał wierny królowej po swoim wyborze na króla Karola. 

Öccse János papi pályát választott, 1367-ben mint a királyné káplánja kezdte meg az udvari életet. 1376-tól egri, 1377. végétől pedig esztergomi prépost. Ezekben az években végezte egyetemi tanulmányait Páduában, ahol egy évig a külföldi diákok rektora is volt. 1384-ben VI. Orbán pápa egri püspöknek nevezte ki. Demeter esztergomi érsek 1387. évi halálát követően, a főkancellári méltóságot és az esztergomi érseki széket kapta. A zavaros időkben, Kis-Károly királlyá választása után is hűségesen szolgálta a királynőket.

Trzeci brat, Szczepan, został uwięziony z królowymi w lipcu 1386 r. Wraz z Diakovarem i zwolniony ze swojej nikczemnej niewoli w następnym roku. W latach 1391–1395 był biskupem Szeklera, a potem do 1401 portierem. Od 1398 r. Do końca swojej pozycji stewardessy był także biskupem Komáromu, a od 1411 do 1427 r. Biskupem Sopronu [6] [22] 

A harmadik testvér, István 1386 júliusában a királynék kíséretében Diakovár mellett fogságba esett és sanyarú fogságából csak a következő évben szabadult. 1391-től 1395-ig székely ispán, majd ezt követően 1401-ig ajtónállómester. 1398-tól az ajtónállómesteri megbízatása végéig egyben komáromi ispán is, 1411-től 1427-ig pedig soproni ispán.[3][4]

Podczas schwytania królowej Marii jej dwaj starsi bracia poparli koronację króla Zygmunta. Wszyscy trzej uczestniczyli już w kampaniach Zygmunta na Południu. W przygotowaniu kampanii mołdawskiej István wyróżniał się jako biskup Szekler, ale arcybiskup Jan był już po stronie króla. Tylko Stephen, który również dowodził batalionem swojego brata Miklósa, brał udział w kampanii wołoskiej, a także przyczyniał się do dochodów Kis-Nicapolis. Po śmierci królowej Marii wiosną 1395 r. Zygmunt, ze względu na okupację południa, powierzył pogrzeb królowej w Váradzie i zapobieżenie inwazji polskiej na arcybiskupa Jana. W następnym roku maszerowali ze swoimi batalionami w kampanii przeciwko Turkom i Bułgarom, ale król odesłał go z powrotem, aby strzec kraju. Jesienią 1396 r. Trzy bataliony Kanizsa zostały prawie całkowicie zniszczone w Nikopolis. Obok króla uciekającego do Konstantynopola byli tam abp John i jego brat Stephen. 

Mária királynő fogsága alatt a két idősebb testvér Zsigmond királlyá koronázását támogatta.  Zsigmond délvidéki hadjárataiban már mindhárman részt vettek. A moldvai hadjárat előkészítésében István mint székely ispán jeleskedett, de a hadjáratban a király oldalán már János érsek is ott volt. A havasalföldi hadjáratban csak István vett részt, aki bátyjának Miklósnak a zászlóalját is vezette, része volt Kis-Nikápoly bevételében is. Mária királyné 1395-ös tavaszi halálát követően  Zsigmond – délvidéki elfoglaltsága miatt – a királynő váradi temetését és a lengyel betörés elhárítását János érsekre bízta. A következő évben a törökök és bolgárok elleni hadjáratban is felvonultak zászlóaljaikkal, a király azonban Miklóst az ország őrzésére visszaküldte. 1396 őszén Nikápolyál a Kanizsaiak három zászlóalja szinte teljesen megsemmisült. A hajón Konstantinápoly felé menekülő király mellett János érsek és öccse István is ott volt.

Jan Arcybiskup Esztergom IX. Na prośbę króla Zygmunta papież Bonifacy mianował go narodzinami Stolicy Apostolskiej, a wiosną 1395 r. Został mianowany prymasem Węgier. Bracia, ze swymi znacznymi pozycjami i darami własności, podnieśli się do pozycji najpotężniejszych baronów w kraju. W 1397 roku odegrali haniebną rolę w ucieczce Lackfolk. W 1401 r. Jan zwrócił się przeciwko Zygmuntowi i stanął na czele rady narodowej. W 1403 r. Wstąpili do Partii Neapolitańskiej, a jesienią tego roku arcybiskup Jan koronował László Neapol w Zadarze i jako jeden z pierwszych poprosił o litość po stłumieniu powstania. Musiał zrezygnować z funkcji kanclerza, ale od 1412 r. Został kanclerzem cesarstwa. W 1314 r. Pod nieobecność Zygmunta pełnił funkcję gubernatora wraz z palatynem Miklósem Garai, aw 1317 r. Brał udział w Synodzie Konstancyjnym z jasnym otoczeniem. 

János esztergomi érseket IX. Bonifác pápa – Zsigmond király kérésére – a Szentszék született követének és 1395 tavaszán Magyarország prímásának is kinevezte. A testvérek jelentős tisztségeikkel és birtokadományaikkal az ország leghatalmasabb bárói közé emelkedtek. 1397-ben dicstelen szerepet töltöttek be a Lackfiak félreállításában. 1401-ben János szembefordult Zsigmonddal és az országos tanács élére állt. 1403-ban a nápolyi párthoz csatlakoztak, János érsek ez év őszén Zárában megkoronázta Nápolyi Lászlót, a felkelés leverését követően az elsők között kért kegyelmet. Kancellári tisztségéről le kellett mondania, de 1412-től birodalmi főkancellár lett. János 1314-től, Zsigmond távollétében Garai Miklós nádorral kormányzói megbízást teljesít, 1317-ben fényes kísérettel vett részt a konstanzi zsinaton.

Z trzech braci Mikołaj zmarł po raz pierwszy, aw 1405 r. Już nie żył. János Kanizsai Arcybiskup Esztergom zmarł 20 maja 1418 r., A Stefan zmarł w 1428 r. [6] 

A három testvér közül Miklós halt meg először, 1405-ben már nem élt. Kanizsai János esztergomi érsek 1418. május 20-án, István pedig 1428-ban hunyt el.[3]

Wśród synów mistrza Miklósa János (biskup Sopron) był członkiem eskorty jego wuja w Konstancji. Synem Jana był Imre, biskup Vas i kapitan kilku hrabstw; jego wnuczka Miklós, chociaż był arcybiskupem hrabstwa Zala. 

Miklós tárnokmester fiai közül János (soproni ispán) tagja volt nagybátyja konstanzi kíséretének, 1424-ben testvérével Istvánnal, nagybátyjával Istvánnal (ajtónállómester) és annak fiával Lászlóval a simontornyai uradalmat Ozorai Pipó sárvári uradalmával cserélték el.[3]  János fia Imre, vasi ispán és több megye kapitánya volt; unokája Miklós, pedig Zala megye főispáni hivatalát viselte.

Synem Istvána (portier) był László (biskup Sopron) członek rady królewskiej. Podczas pobytu w Sienie Zygmunt poprosił go o stu jeźdźców, powołując się na swoją niebezpieczną pozycję. Syn László o tym samym imieniu (drużba, województwo transylwanii oraz wyspy Vasi, Zala i Sopron) i jego brat Miklós (województwo transylwanii oraz ispany Sopron, Vasi i Zala) byli wyznawcami hunnyadu. Król Matthias podarował zamek Döbrente w powiecie Veszprém wraz ze swoimi krewnymi, Pápą i kilkoma innymi okręgami Zala i Vas, a także pustelnią hrabstwa Timis za wierną służbę dla László Kanizsai. [6] Kanizsa, śpiewany także przez Jánosa Arany, zmarł po 1476 roku. Wśród synów László był na czele kilku zakazów, a István pełnił funkcję barmana. 

István (ajtónállómester) fia László (soproni ispán) tagja volt a királyi tanácsnak. Zsigmond, sienai tartózkodása idején száz lovast kért tőle, veszedelmes helyzetére hivatkozva. László azonos nevű fia (lovászmester, erdélyi vajda, valamint vasi, zalai és soproni ispán) testvérével Miklóssal (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) a hunyadiak hívei voltak. Mátyás király, Kanizsai Lászlónak hű szolgálataiért – amelyeket atyjának a kormányzónak és neki tett – a Veszprém megyei Döbrente várát a hozzátartozó helységekkel, Pápát és több más Zala és Vas megyei helységet, valamint a Temes vármegyei Remetét adományozta.[3]  Az Arany János által is megénekelt Kanizsai 1476 után halt meg. Fiai közül László több bánság élén is állt, István pedig a pohárnokmesteri hivatalt töltött be.

Dorottya, córka Miklósa (województwo transylwanii, biskupów Sopron, Vas i Zala), pod koniec średniowiecza na Węgrzech, szukając ciała syna w Mohaczu, pochowała bitwy pod koniec bitwy. Prawnuk Miklósa, Orsolya (wnuczka Bána György'ego i piekarza i córki biskupa László Vas), był ostatnim przedstawicielem Kanizian, z jego wielkim bogactwem i małżeństwem, które położyły podwaliny pod rozwój rodziny Nádasdy de Náddas z Peteneg. Wraz ze śmiercią Orsolya Kanizsai w 1571 roku drzewo genealogiczne gałęzi Kanizsai rodzaju Oslo zostało zamknięte. 

Miklós (erdélyi vajda, valamint soproni, vasi és zalai ispán) leánya Dorottya, a magyar középkor végén – a mohácsi síkon fia holttestét keresve – közös sírokba temettetve adta meg a végtisztességet az ütközet halottainak. Miklós dédunokája Orsolya (György bán és pohárnokmester unokája és László vasi főispán leánya) a kanizsaiak utolsó képviselője, hatalmas vagyonával és házasságával a Nádasd nemzetség Peteneg ágából származó, Nádasdy de Nádasd család felemelkedésének alapjait biztosította. Kanizsai Orsolya 1571 évi halálával zárta le az Osl nemzetség kanizsai ágának családfáját.

Przypisy

  1. ↑ Wnuk syna György Kanizsai László nazywał się Ferenc
  2. ↑ Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.
  3. ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 Błąd rozszerzenia cite: Błąd w składni elementu <ref>. Brak tekstu w przypisie o nazwie Nemzetségek 6.
  4. ↑ Kanizsai (html). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2013-12-05)

Zasoby

Kanizsai
Kaniški

Herb {{{dynastia}}}
Kraj Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
— Arcybiskup Ostrzyhomia
Biskup Zagrzebia
Banowie Dalmacji, Chorwacji i Slawonii
Ban Jajce
Koniuszy królewski
Odźwierny królewski
Skarbnik królewski
Wojewoda Siedmiogrodu		 —
Pierwszy Lőrinc
Ostatni Ferenc
Początek 1318
Koniec 1532
Pochodzenie węgierskie
Klan Osl
Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Kanizsai_(ród)&oldid=16131”