|
Ajtónállómester (pol. odźwierny, łac. magister janitorum), czyli początkowo książę fajek (comes preconum), był nadzorcą dworów królewskich i fajek dworskich, pełniąc funkcję odźwiernych i posłańców. Wezwał do króla ze swoją pieczęcią rudy - to jest pieczęcią cytatu króla - oraz, z pomocą swojej krajowej sieci posłańców, tych, z którymi król chciał rozmawiać. Nosili także krwawy miecz, gdy zostali wezwani na wojnę. Zgodnie z legendą o Koronie i Mieczu, biskup fajek ostrzegł księcia Belę, aby wybrał miecz przed Endre I.
Az ajtónállómester (magister janitorum), vagy eleinte csőszök ispánja (comes preconum) volt a királyi udvarházak és az udvar csőszeinek – akik ajtónálló és hírvivő feladatokat láttak el – felügyelője. Ő idézte a király elé ércpecsétjével – azaz a király idézőpecsétjével – és országos hírvivő hálózatának segítségével azokat, akikkel a király beszélni akart. Ők hordozták körbe a véres kardot is, amikor hadba hívtak. A Korona és kard legendája szerint a csőszök ispánja figyelmeztette Béla herceget, hogy a kardot válassza I. Endre színe előtt.[1]
Scena sugeruje, że mistrz fajek był jednocześnie komendantem straży pałacowej.
A jelenet arra utal, hogy a csőszök ispánja egyben a palotaőrség parancsnoka is volt.
Na Zachodzie stanowisko to pełnił woźny. Po raz pierwszy został wymieniony w 1261 roku jako mistrz drzwi. Był brygadzistą odźwiernych, czyli królewskich ochroniarzy. Musiał zadbać o bezpieczeństwo apartamentów królewskich i rodziny królewskiej. [2]
Nyugaton az udvarmester felelt meg ennek a tisztségnek. Ajtónállómesterként a források először 1261-ben említik.
Az ajtónállók, vagyis a királyi testőrök elöljárója volt. Gondoskodnia kellett a királyi lakosztályok és a királyi család biztonságáról.[2]
Zgodnie z definicją Istvána Werbőczy (Tripartitum I. R. 94. c.) Jest jednym z flag i mniejszych baronów kraju.
Werbőczy István meghatározása szerint (Tripartitum I. R. 94. c.) az ország zászlósurainak és kisebb báróinak egyike.
Był członkiem Rady Królewskiej. Jego rzeczywiste obowiązki od czasów Anjou były wykonywane przez jego zastępcę, zwykle jednego z członków jego zwykłej rodziny, baron był nazywany głównym portierem, a następnie jego biuro łączyło się z urzędem jego nadwornego pana. Był także członkiem dworu habsburskiego po Mohaczu. Od 1608 r. Był również odpowiedzialny za nadzorowanie porządku Zgromadzenia Narodowego. [3] Był członkiem izby wyższej do 1848 r., A następnie członkiem izby wyższej do końca II wojny światowej.
Tagja volt a királyi tanácsnak. Tényleges feladatait az Anjou-kor óta helyettese, általában egyik köznemesi familiárisa látta el, a bárót főajtónállómesternek kezdték hívni, majd tisztsége összeolvadt az udvarmesterével. Tagja volt a Mohács utáni Habsburg udvartartásnak is. 1608-tól feladata volt a rendi országgyűlés rendjének felügyelete is.[3] 1848-ig az országgyűlés felsőtáblájának tagja, majd a második világháború végéig a felsőház tagja volt.
Csőszök ispánjai
W czasach Arpadów
W czasach Andegawenów
- Hédervári Miklós, odźwierny królewski (magister ianitorum regalium) (fl. 1339-82)
Odźwierni królów elekcyjnych
F1. Cudar Simon, Ajtónállómester (magister ianitorum regalium), +1464/65
Nazwisko (Urodziny–Śmierć)
|
Okres
|
Monarcha (Lata panowania)
|
Uwagi
|
| Jolsvai Leusták[11]
|
1387-1392
|
Zsigmond
|
Rátót nb. Dezső-fi Péter fia,[5] Kanizsai János pártfogoltja
|
| Sárói László[12]
|
1392-1395†
|
Lévai Cseh Péter apja
|
| brak informacji
|
??
|
|
XV wiek
- Hédervári II. Imre (* nieznana, † ok.1480)
- Bánffy Miklós († przed 1501), (fl. 1453), Ajtónállómester,
- Hédervári Miklós († 1412/13) odźwierny królewski (magister ianitorum regalium); 1.żona: Margit (fl. 1379-1422),
- Marcalli János († 1459), ban Slawonii, odźwierny królewski (Magister ianitorum regalium), főispán: Verőce, Temes, Somogy i Zala; ż.Anna N (fl. 1450-55)
- Kanizsai II. István
- Pálóci János, Ajtónállómester (magister ianitorum), (fl. 1436-61, +1461; m.Margit N
- Pálóci László, Országbíró (1446-70), Lovászmester, Ajtónállómester, Főispán of Ung (Ungi főispán), (fl. 1411-1470, +20.10.1470
== Królowie po 1526 roku
==
Janitorum regalium magistri, Königliche Obersttürhüter[16]
Habsburgowie (do roku 1848)
További információk
Források
- ↑ 1,0 1,1 Györffy, György (1983). István király és múve (2. kiadás izd.). Gondolat. str. 242. ISBN 963-281-221-2.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 48-49. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Szablon:Magyar Történelmi Fogalomtár
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 117. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ 5,0 5,1 5,2 5,3 5,4 5,5 5,6 Markó, László (2000). A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 212,224,239,246,248. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ 7,0 7,1 7,2 7,3 7,4 http://lexikon.katolikus.hu/A/ajt%C3%B3n%C3%A1ll%C3%B3.html
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 206. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 247-248. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 252,407. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 299,412. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ 12,0 12,1 12,2 12,3 12,4 12,5 Szablon:Mályusz-Zsigmond király
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 354. ISBN 963-547-085-1.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 340,354,356. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ Fügedi, Erik (1986). Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. str. 220. ISBN 963-14-0582-6.
- ↑ 16,0 16,1 Fallenbüchl, Zoltán (1988). Magyarország főméltóságai. Maecenas. ISBN 963-02-5536-7.
Szablon:Csonk-dátum
Kategória:Magyar történelmi méltóságok
Kategória:Heraldika
*
|