Rozgonyi I. Simon: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 25: Linia 25:
 
|}
 
|}
  
−
Simon Rozgonyi (zm. 1414 r.) Był węgierskim szlachcicem i sędzią królewskim, wspieranym przez Władysława Neapolitańskiego przeciwko Zygmuntowi, Świętemu Cesarzowi Rzymskiemu [1]. Mieli dwie żony, Annę i Margit oraz pięcioro dzieci. [2] Jego syn Simon był biskupem Egeru (1440-1444) i zginął w bitwie pod Warną. [3]
+
'''Rozgonyi I. Simon''' (pol. ''Szymon I Rozgonyi'') († 1414), węgierski szlachcic, [[sędzia królewski]], wspieranym przez [[Władysław Neapolitański|Władysława Neapolitańskiego]] przeciwko [[Zygmunt]]owi, Świętemu Cesarzowi Rzymskiemu [1]. Miał dwie żony, Annę i Margit oraz pięcioro dzieci. [2] Jego syn Szymon był [[Biskup Egeru|biskupem Egeru]] (1440-1444) i zginął w [[Warna|bitwie pod Warną]]]. [3]
  
 
  <small><small>'''Simon Rozgonyi''' (died March 1414) was a [[Kingdom of Hungary|Hungarian]] nobleman and [[judge royal]], who supported [[Ladislaus of Naples]] against [[Sigismund, Holy Roman Emperor]].<ref>{{cite book| title=The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526 |first=Pal |last=Engel  |author2=Tamas Palosfalvi |author3=Andrew Ayton  |edition=illustrated |publisher= I.B.Tauris |year=2005 |isbn=1-85043-977-X |page=210 |url=https://books.google.com/books?id=vEJNBqanT_8C&pg=PA210&as_brr=3&client=firefox-a#PPA210,M1}}</ref> He had two wives, Anna and Margit, and five children.<ref>{{cite web| url=http://genealogy.euweb.cz/hung/rozgonyi2.html |title=Genealogy of Rozgonyi family |accessdate=2009-01-30 |date=2003-11-11 |first=Miroslav |last=Marek}}{{Self-published source|date=August 2012}}{{Better source|date=August 2012}}</ref> His son Simon was [[Roman Catholic Archdiocese of Eger|bishop of Eger]] (1440–1444) and was killed in the [[Battle of Varna]].<ref>{{cite book |chapter-url=https://books.google.com/books?id=TKaPrQPFIAMC&pg=PA308&client=firefox-a#PPA308,M1 |chapter=The Crusade of Varna |title=A History of the Crusades |editor-first=Kenneth Meyer |editor-last=Setton |editor-link=Kenneth Setton |editor2=Harry W. Hazard |editor3=Norman P. Zacour |last=Chasin |first=Martin |edition= 2 |volume=6 |publisher= University of Wisconsin Press |year=1969 |isbn=0-299-10744-2 |page=308}}</ref> </small></small>
 
  <small><small>'''Simon Rozgonyi''' (died March 1414) was a [[Kingdom of Hungary|Hungarian]] nobleman and [[judge royal]], who supported [[Ladislaus of Naples]] against [[Sigismund, Holy Roman Emperor]].<ref>{{cite book| title=The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526 |first=Pal |last=Engel  |author2=Tamas Palosfalvi |author3=Andrew Ayton  |edition=illustrated |publisher= I.B.Tauris |year=2005 |isbn=1-85043-977-X |page=210 |url=https://books.google.com/books?id=vEJNBqanT_8C&pg=PA210&as_brr=3&client=firefox-a#PPA210,M1}}</ref> He had two wives, Anna and Margit, and five children.<ref>{{cite web| url=http://genealogy.euweb.cz/hung/rozgonyi2.html |title=Genealogy of Rozgonyi family |accessdate=2009-01-30 |date=2003-11-11 |first=Miroslav |last=Marek}}{{Self-published source|date=August 2012}}{{Better source|date=August 2012}}</ref> His son Simon was [[Roman Catholic Archdiocese of Eger|bishop of Eger]] (1440–1444) and was killed in the [[Battle of Varna]].<ref>{{cite book |chapter-url=https://books.google.com/books?id=TKaPrQPFIAMC&pg=PA308&client=firefox-a#PPA308,M1 |chapter=The Crusade of Varna |title=A History of the Crusades |editor-first=Kenneth Meyer |editor-last=Setton |editor-link=Kenneth Setton |editor2=Harry W. Hazard |editor3=Norman P. Zacour |last=Chasin |first=Martin |edition= 2 |volume=6 |publisher= University of Wisconsin Press |year=1969 |isbn=0-299-10744-2 |page=308}}</ref> </small></small>
Linia 33: Linia 33:
 
== Kariera ==
 
== Kariera ==
  
−
Jego ojcem był Miklós Rozgonyi, jego brat László. [6] Karierę wojskową rozpoczął po stronie króla Ludwika w towarzystwie kampanii włoskiej, a jego brat uczestniczył w oblężeniu Treviso (Teruisii) latem 1373 r., Gdzie oboje walczyli, a Simon został poważnie ranny [7]. Inne wydarzenie z kampanii włoskiej wspomniane jest w dokumencie z 1410 r., Który mówi, że podczas oblężenia Sancti Salvatoris przedarł się aż do murów miejskich, ale strzała kuszy przeszyła mu stopę i długo wątpliwe było przetrwanie. [8]
+
Jego ojcem był [[Rozgony Miklós|Mikołaj Rozgony]]. Simon miał dwóch braci:Władysława i Stefana. [6] Karierę wojskową rozpoczął po stronie króla [[I. Lajos|Ludwika]] biorąc udział w [[Neapolitańska kampania Ludwika Wielkiego|kampanii włoskiej]], a jego brat uczestniczył w oblężeniu Treviso (Teruisii) latem 1373 r., gdzie oboje walczyli, a Simon został poważnie ranny [7]. Inne wydarzenie z kampanii włoskiej wspomniane jest w dokumencie z 1410 r.,kKtóry mówi, że podczas oblężenia miasta Sancti Salvatoris przedarł się aż do murów miejskich, ale strzała kuszy przeszyła mu stopę i długo wątpliwe było rzeżycie. [8]
  
 
  <small><small>Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal</ref> Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért [[Velencei–magyar háború (1372–81)|itáliai hadjáratára]], és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.<ref name="ReferenceA">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal</ref>  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.<ref name="ReferenceB">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal</ref> </small></small>
 
  <small><small>Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal</ref> Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért [[Velencei–magyar háború (1372–81)|itáliai hadjáratára]], és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.<ref name="ReferenceA">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal</ref>  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.<ref name="ReferenceB">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal</ref> </small></small>
  
−
Po śmierci Ludwika Wielkiego tron ​​polski również został opuszczony. Pierwotnie córka Ludwika, Mary, miała być władcą, ale została królową Węgier. Wtedy pojawił się jego brat Hedvig. Jednak niektórzy z polskich szlachciców IV. Ziemovit poparł tron ​​księcia mazowieckiego i został ogłoszony królem 15 czerwca 1383 r. W odpowiedzi królowa Elżbieta wysłała wojnę o wartości 12 000 na Ziemovit, województwo mazowieckie, i została pokonana. Simon Rozgonyi był również częścią tej kampanii, która została ponownie zraniona. Po stronie Zygmunta walczył z Turkami, podczas oblężenia Orehow (Bułgaria), miasto włamało się do fortyfikacji, jego hełm został złamany przez uderzenie skały w napastników, a on został ranny gdzie indziej. [8]
+
Po śmierci Ludwika Wielkiego tron ​​polski również został opuszczony. Pierwotnie córka Ludwika, [[I. Mária|Maria]], miała być władcą, ale została królową Węgier. Wtedy pojawił się jej siostra [[Jadwiga Andegaweńska|Jadwiga]]. Jednak niektórzy z polskich szlachciców woleli na tronie ​​księcia mazowieckiego IV. Ziemowita i został on ogłoszony królem 15 czerwca 1383 r. W odpowiedzi królowa [[Elżbieta Bośniaczka|Elżbieta]] przeciwko Ziemowitowi i księstwu mazowieckiemu 12 000 '''wojowników''', lecz została pokonana. Simon był również częścią tej kampanii, która została ponownie '''zraniona'''. Po stronie [[Zygmunt]]a walczył z Turkami, podczas oblężenia Orehow (Bułgaria), miasto włamało się do fortyfikacji, jego hełm został złamany przez uderzenie skały w napastników, a on został ranny gdzie indziej. [8]
  
 
  <small><small>[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, [[Mária magyar királynő|Máriát]] szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet anyakirályné]] 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.<ref name="ReferenceB"/> </small></small>
 
  <small><small>[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, [[Mária magyar királynő|Máriát]] szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet anyakirályné]] 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.<ref name="ReferenceB"/> </small></small>
  
−
W 1396 r. W Nikapolis kilku członków rodziny Rozgonyi walczyło z Turkami, w tym Simon, który nawet próbował wejść do obozu wroga podziemnym przejściem, ale ostatecznie został zmuszony do ucieczki z królem. [9] W bitwie jego krewni, John i Oswald, stracili życie w walce z obezwładnieniem. Krótko po bitwie, już w sierpniu 1397 r., Został wymieniony w karcie jako prawdziwy Hiszpan Saros [10]. W 1399 roku pomógł Zygmuntowi w odzyskaniu Wielkiego Zamku powiatu liptowskiego od hrabiego Prokopa Morawskiego [7].
+
W 1396 r. pod [[Nikopolis|Nikapolis]] kilku członków rodziny Rozgonyi walczyło z Turkami, w tym Simon, który nawet próbował wejść do obozu wroga podziemnym przejściem, ale ostatecznie został zmuszony do ucieczki z królem. [9] W bitwie jego krewni, Jan I i Oswald I, stracili życie w walce w okrążeniu. Krótko po bitwie, już w sierpniu 1397 r., został wymieniony w karcie jako prawdziwy [[ispán]] [[Saros]] [10]. W 1399 roku pomógł Zygmuntowi w odzyskaniu Wielkiego Zamku komitatu [[Liptó]] od hrabiego [[Prokop Luksemburski|Prokopa Morawskiego]] [7].
  
 
  <small><small>1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.<ref>Pallas Nagylexikon</ref> A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal</ref> 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.<ref name="ReferenceA"/> </small></small>
 
  <small><small>1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.<ref>Pallas Nagylexikon</ref> A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal</ref> 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.<ref name="ReferenceA"/> </small></small>
Linia 47: Linia 47:
 
== 2 ==
 
== 2 ==
  
−
W 1403 r. Lordowie zbuntowali się przeciwko Zsigmondowi (pod wodzą Jánosa Kanizsai z arcybiskupem Esztergom) zaprosili László Nápolyi na tron ​​[11], w którym to czasie Rozgonyi dał kolejny znak swojego zaangażowania w sprawy króla. Głównym buntem północno-wschodniej części kraju był tamas Biskup Egeru Tamás Ludányi, wraz z rodzinami Bebek, Debrői, Vadászy i Drugeth. Zsigmond rozpoczął atak na rebeliantów na trzech frontach, a Péter Perényi i Rozgonyi poprowadzili wojska na północny wschód.
+
W 1403 r. wielmożowie zbuntowali się przeciwko Zygmuntowi (pod wodzą [[Kanizsai János|Jana Kanizsai]] [[Arcybiskup Esztergom|arcybiskupa Ostrzyhomia]]) i zaprosili [[Władysław Neapolitański|Władysława Neapolitańskiego]] na tron Wgier ​​[11], w którym to czasie Rozgonyi dał kolejny znak swojego zaangażowania w sprawy króla. Głównym buntownikiem w północno-wschodniej części kraju był [[biskup Egeru]] [[Ludányi Tamás|Tomasz Ludányi]], wraz z rodami:[[Bebek]], [[Debrői]], [[Vadászy]] i [[Drugeth]]. Zygmunt rozpoczął atak na rebeliantów na trzech frontach, a [[Perényi Péter|Piotr Perényi]] i Simon poprowadzili wojska na północny wschód.  
−
Peter Perényi w Tállya, rodzina skarbnika rebeliantów Istvána Debrői, walczył z zamkiem za pomocą machin oblężniczych [12], następnie spotkał się z buntownikami w Egerze, a następnie w Szarvaskő. [13] Przybył do oblężenia Egeru z 400 jeźdźcami i wykorzystał nie tylko swoją siłę, ale także przekonującą zdolność uspokojenia buntowników. [8] Ludanyi został obwiniony za uciążliwe podpalenie w mieście, ale jest prawdopodobne, że wraz z perswazją zastraszanie obrońców zamku (podpalenie) było częścią taktyki wojskowej [14] [15]
+
 
 +
Piotr Perényi '''w Tállya, rodzina skarbnika rebeliantów Istvána Debrői,''' walczył z zamkiem za pomocą machin oblężniczych [12], następnie spotkał się z buntownikami w Egerze, a następnie w Szarvaskő. [13] Przybył do oblężenia Egeru z 400 jeźdźcami i wykorzystał nie tylko swoją siłę, ale także przekonującą zdolność uspokojenia buntowników. [8] Ludanyi został obwiniony za uciążliwe podpalenie w mieście, ale jest prawdopodobne, że wraz z perswazją zastraszanie obrońców zamku (podpalenie) było częścią taktyki wojskowej [14] [15]
  
 
  <small><small>1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön [[Kanizsai János]] esztergomi érsekkel) [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] hívták meg a trónra,<ref>Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)</ref> ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói [[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péter]] és Rozgonyi volt.<br />[[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péterre]]l Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,<ref>[[Tringli István]]: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal</ref> utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.<ref>Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old</ref> Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.<ref name="ReferenceB"/> A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Evh_38/?pg=144&layout=s Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal]</ref><ref>Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal</ref> </small></small>
 
  <small><small>1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön [[Kanizsai János]] esztergomi érsekkel) [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] hívták meg a trónra,<ref>Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)</ref> ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói [[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péter]] és Rozgonyi volt.<br />[[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péterre]]l Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,<ref>[[Tringli István]]: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal</ref> utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.<ref>Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old</ref> Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.<ref name="ReferenceB"/> A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Evh_38/?pg=144&layout=s Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal]</ref><ref>Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal</ref> </small></small>
  
−
Krótko po stłumieniu rebelii w Bardejowie znajdujemy Rozgonyi, który pomaga uwolnić miasto od Polaków, także z 400 jeźdźcami [8]. Później próbował się jako dyplomata: w 1406 r. Odwiedził Ambasadę Króla Polski w Ulaszu [16], aw 1407 r. W Ófalun negocjował z polskimi powiernikami w sprawach handlowych i zbierania trzydziestu taryf [17].
+
Krótko po stłumieniu rebelii w Bártfán znajdujemy Simon, który pomaga uwolnić miasto od Polaków, także z 400 jeźdźcami [8]. Później działał jako dyplomata: w 1406 r. posłował do króla Polski [[Władysław II Jagiełło|Władysława Jagiełły]] [16], a w 1407 r. w Ófalun negocjował z polskimi powiernikami w sprawach handlowych i zbierania trzydziestu taryf [17].
  
 
  <small><small>Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.<ref name="ReferenceB"/> Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban [[II. Ulászló lengyel király|Ulászló lengyel]] királynál jár követségben,<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal</ref> 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal</ref> </small></small>
 
  <small><small>Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.<ref name="ReferenceB"/> Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban [[II. Ulászló lengyel király|Ulászló lengyel]] királynál jár követségben,<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal</ref> 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal</ref> </small></small>
  
−
Około sześć miesięcy po śmierci Franka Szécsényiego został powołany na stanowisko sędziego; W marcu 1409 r. Dyplom Budy został już wspomniany jako sędzia kraju (Symonis de Rozgon iudicis curie) [18].
+
Około sześć miesięcy po śmierci [[Szécsényi Frank|Franka Szécsényiego]] został powołany na stanowisko sędziego; w marcu 1409 r. w dokumentach Budy został już wspomniany jako sędzia kraju (''Symonis de Rozgon iudicis curie'') [18].
  
 
  <small><small>Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal</ref> </small></small>
 
  <small><small>Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal</ref> </small></small>
  
−
Podczas wojny niemieckiego zakonu rycerskiego z Polską Zygmunt stanął po stronie zakonu rycerskiego, aw 1410 r. Wysłał do swoich sojuszników armię około dwunastu tysięcy armii, głównie czeskiej, morawskiej i niemieckiej, do województwa stiborskiego. W lutym 1411 r. Osiągnięto porozumienie pokojowe między Rycerzami a Polakami, a sędzia Simon Rozgonyi również odegrał rolę w zawarciu polsko-węgierskiego porozumienia pokojowego. Pierwsze rozmowy pokojowe odbyły się w Igló (1411 marca), następnie na Starym Mieście (Villa Antiqua) i we wsi Sramowce (Polska) (listopad 1411 - gdzie uzgodniono to tylko podczas zawieszenia broni do 15 sierpnia 1412), ale przewidziano również osobiste spotkanie ), a następnie wznowiono na Starym Mieście i Igló (luty-marzec 1412). [19] Pokój został ostatecznie podpisany 15 marca 1412 r. W Lublon.
+
Podczas wojny niemieckiego zakonu rycerskiego z Polską Zygmunt stanął po stronie zakonu rycerskiego, a w 1410 r. wysłał do swoich sojuszników armię około 12 000 '''żołnierzy, głównie czeskiej, morawskiej i niemieckiej''', do dyspozycji [[Stiborici Stibor|Ścibor ze Ściborzyc]]. W lutym 1411 r. osiągnięto porozumienie pokojowe między Rycerzami a Polakami, a sędzia Simon również odegrał rolę w zawarciu polsko-węgierskiego porozumienia pokojowego. Pierwsze rozmowy pokojowe odbyły się w Igló (1411 marca), następnie na Starym Mieście (Villa Antiqua) i we wsi Sramowce (Polska) (listopad 1411 - gdzie uzgodniono to tylko podczas zawieszenia broni do 15 sierpnia 1412), ale przewidziano również osobiste spotkanie ), a następnie wznowiono na Starym Mieście i Igló (luty-marzec 1412). [19] Pokój został ostatecznie podpisany 15 marca 1412 r. w '''Lubowli'''.
  
 
  <small><small>A [[Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11)|Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háború]]ban [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését [[Stiborici Stibor|Stibor vajdára]] bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd [[Szepesófalu|Ófalu]]ban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra [[Szepesófalu|Ófaluban]] és Iglón (1412 február-március) folytatták.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal</ref> A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor. </small></small>
 
  <small><small>A [[Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11)|Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háború]]ban [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését [[Stiborici Stibor|Stibor vajdára]] bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd [[Szepesófalu|Ófalu]]ban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra [[Szepesófalu|Ófaluban]] és Iglón (1412 február-március) folytatták.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal</ref> A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor. </small></small>
  
−
Jego śmierć nastąpiła między 9 kwietnia a 16 kwietnia 1414 r. [20] [21]
+
Simon zmarł między 9 kwietnia a 16 kwietnia 1414 r. [20] [21]
  
 
  <small><small>Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.<ref>C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal</ref><ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal</ref> </small></small>
 
  <small><small>Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.<ref>C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal</ref><ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal</ref> </small></small>
Linia 70: Linia 71:
 
== Rodzina ==
 
== Rodzina ==
  
−
Jego żoną była Anna [4], którą poślubiła z dziećmi w 1399 r. [5] Dyplom z 1423 r. Wymienia kobietę o imieniu Margit, wdowę po Simonie Rozgonyi, która otrzymała przebaczenie od papieża Martina V. [6]
+
Jego żoną była Anna [4], którą '''poślubił z''' dziećmi w 1399 r. [5] Dyplom z 1423 r. wymienia kobietę o imieniu Małgorzatę, wdowę po Simonie Rozgonyi, która otrzymała przebaczenie od papieża Marcina V. [6]
  
 
  <small><small>Felesége Anna<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal</ref> volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal</ref> Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki [[V. Márton pápa|V. Márton pápától]] nyert bűnbocsánatot.<ref>C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)</ref> </small></small>
 
  <small><small>Felesége Anna<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal</ref> volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal</ref> Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki [[V. Márton pápa|V. Márton pápától]] nyert bűnbocsánatot.<ref>C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)</ref> </small></small>
Linia 77: Linia 78:
  
 
Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:
 
Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:
−
*[[Rozgonyi Simon|Simon]] fia előbb [[Veszprémi püspökök listája|veszprémi]], majd [[Egri főegyházmegye|egri püspök]] később fökancellár, aki a [[Várnai csata|Várnai csatában]] vesztette életét
+
* [[Rozgonyi II. Simon|Szymon II]] († zabity po bitwie pod [[Várna|Warną]] 1444)), [[biskup Veszprém]], a następnie kanclerz Egeru
−
* [[Rozgonyi István (országnagy)|István]], Zsigmond király híve, több vármegye főispánja, országnagy
+
* [[Rozgonyi István]Stefan] († 1443), stronnik króla Zygmunta Luksemburskiego, [[ispán]] kilku komitatów
−
* [[Rozgonyi György|György]], országbíró
+
* [[Rozgonyi György|György]] († 1457/8), [[sędzia królewski]]
−
* Ilona, Hédervári György lovászmester felesége
+
* Ilona, żona [[Hédervári György|Jerzego Héderváriego]] [[koniuszy królewski]]
  
 
Felesége Anna<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal</ref> volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal</ref> Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki [[V. Márton pápa|V. Márton pápától]] nyert bűnbocsánatot.<ref>C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)</ref>
 
Felesége Anna<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal</ref> volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal</ref> Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki [[V. Márton pápa|V. Márton pápától]] nyert bűnbocsánatot.<ref>C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)</ref>

Wersja z 12:43, 9 kwi 2020

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Poprzednik: Sędzia królewski
(1409-1414) 		Następca:
Szécsényi Frank Perényi Péter

Rozgonyi I. Simon (pol. Szymon I Rozgonyi) († 1414), węgierski szlachcic, sędzia królewski, wspieranym przez Władysława Neapolitańskiego przeciwko Zygmuntowi, Świętemu Cesarzowi Rzymskiemu [1]. Miał dwie żony, Annę i Margit oraz pięcioro dzieci. [2] Jego syn Szymon był biskupem Egeru (1440-1444) i zginął w bitwie pod Warną]. [3] 

Simon Rozgonyi (died March 1414) was a Hungarian nobleman and judge royal, who supported Ladislaus of Naples against Sigismund, Holy Roman Emperor.[1] He had two wives, Anna and Margit, and five children.[2] His son Simon was bishop of Eger (1440–1444) and was killed in the Battle of Varna.[3]

Rozgonyi Simon (? – 1414 április), sárosi ispán (1397–1401), országbíró (1409–1414),[4] a Sárkányrend dékánja és rektora (dracuniceque societatis decanus et rector)[5]

Kariera

Jego ojcem był Mikołaj Rozgony. Simon miał dwóch braci:Władysława i Stefana. [6] Karierę wojskową rozpoczął po stronie króla Ludwika biorąc udział w kampanii włoskiej, a jego brat uczestniczył w oblężeniu Treviso (Teruisii) latem 1373 r., gdzie oboje walczyli, a Simon został poważnie ranny [7]. Inne wydarzenie z kampanii włoskiej wspomniane jest w dokumencie z 1410 r.,kKtóry mówi, że podczas oblężenia miasta Sancti Salvatoris przedarł się aż do murów miejskich, ale strzała kuszy przeszyła mu stopę i długo wątpliwe było rzeżycie. [8] 

Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.[6] Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért itáliai hadjáratára, és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.[7]  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.[8]

Po śmierci Ludwika Wielkiego tron ​​polski również został opuszczony. Pierwotnie córka Ludwika, Maria, miała być władcą, ale została królową Węgier. Wtedy pojawił się jej siostra Jadwiga. Jednak niektórzy z polskich szlachciców woleli na tronie ​​księcia mazowieckiego IV. Ziemowita i został on ogłoszony królem 15 czerwca 1383 r. W odpowiedzi królowa Elżbieta przeciwko Ziemowitowi i księstwu mazowieckiemu 12 000 wojowników, lecz została pokonana. Simon był również częścią tej kampanii, która została ponownie zraniona. Po stronie Zygmunta walczył z Turkami, podczas oblężenia Orehow (Bułgaria), miasto włamało się do fortyfikacji, jego hełm został złamany przez uderzenie skały w napastników, a on został ranny gdzie indziej. [8] 

Nagy Lajos halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, Máriát szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, Hedvig neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul Erzsébet anyakirályné 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.[8]

W 1396 r. pod Nikapolis kilku członków rodziny Rozgonyi walczyło z Turkami, w tym Simon, który nawet próbował wejść do obozu wroga podziemnym przejściem, ale ostatecznie został zmuszony do ucieczki z królem. [9] W bitwie jego krewni, Jan I i Oswald I, stracili życie w walce w okrążeniu. Krótko po bitwie, już w sierpniu 1397 r., został wymieniony w karcie jako prawdziwy ispán Saros [10]. W 1399 roku pomógł Zygmuntowi w odzyskaniu Wielkiego Zamku komitatu Liptó od hrabiego Prokopa Morawskiego [7]. 

1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.[9] A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.[10] 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.[7]

2

W 1403 r. wielmożowie zbuntowali się przeciwko Zygmuntowi (pod wodzą Jana Kanizsai arcybiskupa Ostrzyhomia) i zaprosili Władysława Neapolitańskiego na tron Wgier ​​[11], w którym to czasie Rozgonyi dał kolejny znak swojego zaangażowania w sprawy króla. Głównym buntownikiem w północno-wschodniej części kraju był biskup Egeru Tomasz Ludányi, wraz z rodami:Bebek, Debrői, Vadászy i Drugeth. Zygmunt rozpoczął atak na rebeliantów na trzech frontach, a Piotr Perényi i Simon poprowadzili wojska na północny wschód.

Piotr Perényi w Tállya, rodzina skarbnika rebeliantów Istvána Debrői, walczył z zamkiem za pomocą machin oblężniczych [12], następnie spotkał się z buntownikami w Egerze, a następnie w Szarvaskő. [13] Przybył do oblężenia Egeru z 400 jeźdźcami i wykorzystał nie tylko swoją siłę, ale także przekonującą zdolność uspokojenia buntowników. [8] Ludanyi został obwiniony za uciążliwe podpalenie w mieście, ale jest prawdopodobne, że wraz z perswazją zastraszanie obrońców zamku (podpalenie) było częścią taktyki wojskowej [14] [15] 

1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön Kanizsai János esztergomi érsekkel) Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra,[11] ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói Perényi Péter és Rozgonyi volt.
Perényi Péterrel Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,[12] utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.[13] Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.[8] A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.[14][15]

Krótko po stłumieniu rebelii w Bártfán znajdujemy Simon, który pomaga uwolnić miasto od Polaków, także z 400 jeźdźcami [8]. Później działał jako dyplomata: w 1406 r. posłował do króla Polski Władysława Jagiełły [16], a w 1407 r. w Ófalun negocjował z polskimi powiernikami w sprawach handlowych i zbierania trzydziestu taryf [17]. 

Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.[8] Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban Ulászló lengyel királynál jár követségben,[16] 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.[17]

Około sześć miesięcy po śmierci Franka Szécsényiego został powołany na stanowisko sędziego; w marcu 1409 r. w dokumentach Budy został już wspomniany jako sędzia kraju (Symonis de Rozgon iudicis curie) [18]. 

Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.[18]

Podczas wojny niemieckiego zakonu rycerskiego z Polską Zygmunt stanął po stronie zakonu rycerskiego, a w 1410 r. wysłał do swoich sojuszników armię około 12 000 żołnierzy, głównie czeskiej, morawskiej i niemieckiej, do dyspozycji Ścibor ze Ściborzyc. W lutym 1411 r. osiągnięto porozumienie pokojowe między Rycerzami a Polakami, a sędzia Simon również odegrał rolę w zawarciu polsko-węgierskiego porozumienia pokojowego. Pierwsze rozmowy pokojowe odbyły się w Igló (1411 marca), następnie na Starym Mieście (Villa Antiqua) i we wsi Sramowce (Polska) (listopad 1411 - gdzie uzgodniono to tylko podczas zawieszenia broni do 15 sierpnia 1412), ale przewidziano również osobiste spotkanie ), a następnie wznowiono na Starym Mieście i Igló (luty-marzec 1412). [19] Pokój został ostatecznie podpisany 15 marca 1412 r. w Lubowli. 

A Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háborúban Zsigmond a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését Stibor vajdára bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd Ófaluban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra Ófaluban és Iglón (1412 február-március) folytatták.[19] A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor.

Simon zmarł między 9 kwietnia a 16 kwietnia 1414 r. [20] [21] 

Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.[20][21]

Rodzina

Jego żoną była Anna [4], którą poślubił z dziećmi w 1399 r. [5] Dyplom z 1423 r. wymienia kobietę o imieniu Małgorzatę, wdowę po Simonie Rozgonyi, która otrzymała przebaczenie od papieża Marcina V. [6] 

Felesége Anna[22] volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.[23] Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki V. Márton pápától nyert bűnbocsánatot.[24]

Wiele jego dzieci zapisało się w historii Węgier:

Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:

Felesége Anna[25] volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.[26] Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki V. Márton pápától nyert bűnbocsánatot.[27]

Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:

Przypisy

  1. ↑ Engel, Pal; Tamas Palosfalvi; Andrew Ayton (2005). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526 (illustrated izd.). I.B.Tauris. str. 210. ISBN 1-85043-977-X. https://books.google.com/books?id=vEJNBqanT_8C&pg=PA210&as_brr=3&client=firefox-a#PPA210,M1. 
  2. ↑ Marek, Miroslav: Genealogy of Rozgonyi family, 2003-11-11 (Hozzáférés: 2009-01-30)Szablon:Self-published sourceSzablon:Better source
  3. ↑ Chasin, Martin (1969). "The Crusade of Varna". u: Setton, Kenneth Meyer. A History of the Crusades. 6 (2 izd.). University of Wisconsin Press. str. 308. ISBN 0-299-10744-2. https://books.google.com/books?id=TKaPrQPFIAMC&pg=PA308&client=firefox-a#PPA308,M1. 
  4. ↑ Kranzieritz Károly: A nikápolyi csata magyar résztvevői, 171. oldal
  5. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993), 177. és 838. oldal (Névmutató)
  6. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal
  7. ↑ 7,0 7,1 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal
  8. ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal
  9. ↑ Pallas Nagylexikon
  10. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal
  11. ↑ Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)
  12. ↑ Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal
  13. ↑ Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old
  14. ↑ Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal
  15. ↑ Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal
  16. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal
  17. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal
  18. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal
  19. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal
  20. ↑ C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal
  21. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal
  22. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal
  23. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal
  24. ↑ C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)
  25. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal
  26. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal
  27. ↑ C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)

Források

Jegyzetek

Przypisy

Rozgonyi Simon

— Sędzia królewski —
Sędzia królewski
Okres od 1409
do 1414
Poprzednik Szécsényi Frank
Następca Perényi Péter
Dane biograficzne
Ród Básztély
Rodzina Rozgonyi
Pochodzenie węgierskie
Państwo Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
Urodziny data nieznana
Śmierć marzec 1414
Ojciec Miklós
Matka Anna
Rodzeństwo László, István
Żona Anna
Dzieci II. Simon, István, Ilona, Rénold, György

Uwaga: Domyślnym kluczem sortowania będzie „Rozgonyi, Simon 01” i zastąpi on wcześniej wykorzystywany klucz „Rozgonyi, Simon”.

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Rozgonyi_I._Simon&oldid=24425”