Nikola Széchy

Przekierowanie do:

• Szécsi Miklós

Za: [1] Chorwacki

Za: [2]

A Magyar Királyság nádora Hivatali idő 1385 – 1387 Katonai pályafutása Elhunyt

Szécsi Miklós (1320 körül – 1387 körül) a Szécsi család felsőlindvai (Felsőlendva) ágának őse. 1385-1386 között töltötte be a nádori méltóságot, 1346-tól három évig horvát-szlavón bán, amit 1358-66, 1374-75 és 1375-80-ban is viselt, míg 1366-68 és 1372-73-ban csak szlavón bán volt. 1369-ben három évig, majd 1381-ben újabb három évig viselte az országbírói tisztséget.

Édesapja Péter, egyik testvére Ivánka asztalnokmester volt a királyi udvarban. Feleségül vette Debreceni Dózsa nádor unokáját, Margitot, akitől négy fia született János, Ferenc, Miklós és Péter.
Először 1336-ban tűnt fel és 1342-ben kinevezték asztalnokmesterré. 1343-tól 1346-ig viselte Nógrád, Sáros és Szepes ispánja volt, valamint szepesvári és sárosi várnagy.
1345-ben I. Lajos sereggel küldte Lengyelországba, mert a csehek ostrom alá fogták Krakkót. 1350-ben Szörény bánjává tették tisztségét öt évig viselte. 1350-ben Lajos Nápoly ellen indította második hadjáratát, amelyben Szécsi is részt vett. 1352-ben Lajos a pogány Litvánia ellen indított hadjáratot, s Szécsi ebből is kivette részét. A halicsi Belzet a litvánok védték a magyar támadásokkal szemben. Hosszas ostrom után sikerült visszaverniük a minden magyar támadást és az akció kudarcba fulladt. Szécsi maga is megsebesült. Hazatérte után 1354-ben egy évig Krassó ispánja, azt követően három évig az országbírói tiszt mellett turóci ispán is volt. 1381-től 1382-ig Vas és Pozsony vármegyék, 1383-ban Zala vármegye ispánjának tisztségét töltötte be.

Lajos utolsó éveiben kormányozta a Délvidéket kemény kézzel, mert a főurak túlzottan kezdtek megerősödni. 1370-ben a Rómában járt követségben. Lajos halála után Luxemburgi Zsigmondot támogatta és az országot vezető kormányzótanács vezetője volt. Szolgálataiért Zsigmond neki adta Felsőlindvát uradalmával egyetembe, ezzel megalapozta a felsőlindvai Szécsi családot. Fiai halála után megkapták a szentgotthárdi apátságot is.

Felhasznált irodalom

• Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Bp., Magyar Könyvklub, 1999.

Miklós Kategória:Horvát bánok Kategória:Nógrád vármegye főispánjai Kategória:Sáros vármegye főispánjai Kategória:Szepes vármegye főispánjai Kategória:Krassó vármegye főispánjai Kategória:Turóc vármegye főispánjai Kategória:Vas vármegye főispánjai Kategória:Pozsony vármegye főispánjai Kategória:Zala vármegye főispánjai Kategória:Az 1320-as években született személyek Kategória:Az 1380-as években elhunyt személyek Kategória:Szörényi bánok

Grb obitelji Széchy

Nikola Széchy (Seč) (mađ. Széchy Miklós) (?, o. 1320. - ?, 1387.), ugarski velikaš te ban cijele Slavonije (totius Sclauoniae banus) (1344.-1349.), hrvatski ban (1359.-1366. i 1374.-1380.) i slavonski ban (1366.-1368. i 1372.-1373.).

Bio je jedan od najznačajnijih pristaša kralja Ludovika I. Anžuvinca (1342.-1382.) koji mu je dodijelio niz službi na teritoriju Hrvatske i Dalmacije te Slavonije. Nakon što je kralj Ludovik I. 1343. godine potvrdio privilegije nižem slavonskom plemstvu i slobodnjacima, poslao ga je tamo sa zadatkom da, kao "ban cijele Slavonije" provede kraljevu odluku. Kao "ban Hrvatske i Dalmacije" aktivno je sudjelovao u političkim i vojnim zbivanjima u Dalmaciji, gdje je izmirio plemstvo i pučanstvo grada Trogira, nakon bune pučana tijekom 1357.–1358. godine.

U ratu između Ludovika I. i Mlečana, sudjelovao je 1378. godine, zajedno s flotom iz Genove, u pomorsko-kopnenoj bitki i pobjedi nad Mlečanima kraj Trogira.

Vanjske poveznice

• Széchy, Nikola - Hrvatska enciklopedija

40px Nedovršeni članak Nikola Széchy koji govori o hrvatskom banu treba dopuniti. Dopunite ga prema pravilima Wikipedije.

Szablon:GLAVNIRASPORED:Széchy, Nikola Kategorija:Mađarsko plemstvo Kategorija:Hrvatski banovi