Nagysinkszék: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 1: Linia 1:
[[Kategoria:3w]]
+
[[Kategoria:2w]]
 
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
 
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
 
{{Uwaga|
 
{{Uwaga|
Linia 14: Linia 14:
 
  |-style="vertical-align:top;"
 
  |-style="vertical-align:top;"
 
  |
 
  |
 +
 +
[[Plik:Coa Romania Town Nagysink.svg|thumb|left|120px|Herb Nagysinkszék]]
 +
 +
Grand Sink, inaczej zwany Sink lub Great Sink (po niemiecku Stuhl Gross-Schenk), był jednym z krzeseł saskich ziem Siedmiogrodu.
 +
 +
'''Nagysinkszék''', másként Sinkszék vagy Nagy-Sinkszék ([[német nyelv|németül]] ''Stuhl Gross-Schenk'')  az [[erdélyi szászok]] földjének egyik [[erdélyi szász székek|széke]] volt.
  
 
[[Plik:Gross schenk 01.jpg|thumb|300px|[[Nagysink]], Nagysinkszék egykori központja]]
 
[[Plik:Gross schenk 01.jpg|thumb|300px|[[Nagysink]], Nagysinkszék egykori központja]]
Linia 19: Linia 25:
 
[[Plik:Coa Romania Town Nagysink.svg|150px|right]]
 
[[Plik:Coa Romania Town Nagysink.svg|150px|right]]
  
'''Nagysinkszék''', másként Sinkszék vagy Nagy-Sinkszék ([[német nyelv|németül]] ''Stuhl Gross-Schenk'')  az [[erdélyi szászok]] földjének egyik [[erdélyi szász székek|széke]] volt.
+
== Lokalizacja ==
 +
 
 +
Graniczy od zachodu z okręgiem Fehér, od południa z Fogarasföld, od wschodu z Kőhalomszék, a od północy z Sighisoarą.
 +
 
 +
Nyugatról [[Fehér vármegye]], délről [[Fogarasföld]], keletről [[Kőhalomszék]], északról [[Segesvárszék]] határolta.
 +
 
 +
== Historia ==
  
==Fekvése==
+
Nagysinkszék było saksońskim krzesłem utworzonym w XIII wieku w Królestwie Siedmiogrodu, w południowej części Siedmiogrodu, między Nagysink (Nagy-Sink), w zlewni środkowej rzeki Hortobágy i między Olt. Ma powierzchnię 638,82 km² i liczy 23 970 mieszkańców według danych z 1870 roku.
Nyugatról [[Fehér vármegye]], délről [[Fogarasföld]], keletről [[Kőhalomszék]], északról [[Segesvárszék]] határolta.
 
  
==Története==
+
Nagysinkszék  a [[Hortobágy (folyó, Románia)|Hortobágy]] folyó középső folyásának vízgyűjtő területén és az [[Olt]] között a [[13. század]]ban az Erdélyi Királyságban, [[Erdély]] déli részén kialakult szász szék volt, [[Nagysink]] (Nagy-Sink) székhellyel. Területe 638,82 km², lakóinak száma az 1870-es adatokat figyelembe véve 23 970 volt.
[[Fájl:Coa Romania Town Nagysink.svg|bélyegkép|balra|120px|Nagysinkszék címere]]
 
Nagysinkszék  a [[Hortobágy (folyó, Románia)|Hortobágy]] folyó középső folyásának vízgyűjtő területén és az [[Olt]] között a [[13. század]]ban az Erdélyi Királyságban, [[Erdély]] déli részén kialakult szász szék volt, [[Nagysink]] (Nagy-Sink) székhellyel. Területe 638,82 km², lakóinak száma az 1870-es adatokat figyelembe véve 23 970 volt.
 
  
Neve egy 1478.VI.26-án kelt oklevélben tűnt fel először ''Margondor {Morgonda} Senk székben'' alakban (KmJkv 2268).
+
Jego nazwisko po raz pierwszy pojawiło się w statucie z 26.26.1478 w postaci Margondor {Morgonda} Senk na krześle (KmJkv 2268).
  
További előfordulásai: 1861-ben Nagy-Sinkszék.
+
Neve egy 1478.VI.26-án kelt oklevélben tűnt fel először ''Margondor {Morgonda} Senk székben'' alakban (KmJkv 2268).
  
Nagysinkszéket a [[Királyföld]]ön telepített [[erdélyi szászok|szász]] falvak alkották, az utóbb a szászok által ''Altland''-nak nevezett részen. Az innen kirajzott telepesek szervezték meg később a szomszédos székeket is, melyek együtt alkották Hétszéket: északon Medgyes szék, Felső-Fehér vármegyében; északkeleten Segesvár szék, keleten Felső-Fehér vármegyében, Kőhalom szék, délen Fogaras vidék, nyugaton Újegyház szék, Felső-Fehér vármegyében és Medgyes szék határolta, és 1413-ban Fogarast is Nagysinkszékhez sorolták, ekkor mindkettő külön pecsétet is használt.
+
Inne zdarzenia: w 1861 r. Wielka Synagoga.
  
1469-ben [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] király a fogarasi kerületet [[Fehér vármegye|Fehér vármegyéhez]] csatolta, ekkor alakulhatott ki törzsterülete.
+
További előfordulásai: 1861-ben Nagy-Sinkszék.
  
1486-ban az [[Andreanum]] kiváltságainak kiterjesztésekor a 7 szász szék egyike volt. A [[reformáció]] idején, brassói hatásra itt is a lutheri eszméket terjesztették.
+
Wielkie Sanktuarium składało się z wiosek saskich zasiedlonych w Królestwie, później w części zwanej przez Sasów Altland. Sprowadzeni stąd osadnicy zorganizowali później sąsiednie krzesła, które razem utworzyły Hétszék: na północy Medgyes krzesło w Upper White County; na północnym wschodzie graniczyło z krzesłem Sighisoara, na wschodzie z regionem Upper White County, z krzesłem Kőhalom, na południu z regionem Fogaras, od zachodu z krzesłem Újegyház, okręgiem Felső-Fehér i krzesłem Medgyes , aw 1413 przez Fogarasa.
  
1540 november 1-én az egyetlen Nagysinken tartott országgyűlésen a jelenlévő szászok hűséget esküdtek [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinándnak]], de 1541 május 25-én a nagyselyki országgyűlésen [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] szultán parancsára [[II. János magyar király|János Zsigmond]]ot ismerték el uralkodónak.
+
Nagysinkszéket a [[Királyföld]]ön telepített [[erdélyi szászok|szász]] falvak alkották, az utóbb a szászok által ''Altland''-nak nevezett részen. Az innen kirajzott telepesek szervezték meg később a szomszédos székeket is, melyek együtt alkották Hétszéket: északon Medgyes szék, Felső-Fehér vármegyében; északkeleten Segesvár szék, keleten Felső-Fehér vármegyében, Kőhalom szék, délen Fogaras vidék, nyugaton Újegyház szék, Felső-Fehér vármegyében és Medgyes szék határolta, és 1413-ban Fogarast is Nagysinkszékhez sorolták, ekkor mindkettő külön pecsétet is használt.
  
1553-ban Nagysinken is a lutheránus szász egyház volt az egyeduralkodó, közben [[II. József magyar király|II. József]] Szeben megyéhez csatolta, csak 1790-ben kapta vissza önállóságát.
+
W 1469 roku król Matthias Hunyadi przyłączył dystrykt Fagaras do hrabstwa Fehér, w którym to czasie mógł powstać jego obszar plemienny.
  
1850-ben a Nagyszebeni katonai kerület nagysinki körzete, 1857-ben a Szebeni kerület nagysinki járása.
+
1469-ben [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] király a fogarasi kerületet [[Fehér vármegye|Fehér vármegyéhez]] csatolta, ekkor alakulhatott ki törzsterülete.
  
1860-1876 között önálló volt, 1876-ban beosztották [[Nagy-Küküllő vármegye|Nagy-Küküllő vármegyébe]], ahol előbb a Nagysinki, 1890-1918 között pedig a Szentágotai járás része lett.
+
W 1486 r., Kiedy przywileje Andreanum zostały przedłużone, był to jeden z 7 saskich krzeseł. W okresie reformacji, pod wpływem Braszowa, szerzyły się tu także idee luterańskie.
  
1870-ben 23.970 lakosa volt, melyből 12.621 (52,7%) evangélikus, 9.790 (40,8%) ortodox, 1.230 (5,1%) görög katolikus és 329 egyéb (főleg római katolikus) vallású volt.            53% német, 46% román és 1% magyar nemzetiségű.
+
1486-ban az [[Andreanum]] kiváltságainak kiterjesztésekor a 7 szász szék egyike volt. A [[reformáció]] idején, brassói hatásra itt is a lutheri eszméket terjesztették.
 +
 
 +
 
 +
1 listopada 1540 r. W jedynym sejmie odbywającym się w Nagysinkach obecni Sasi złożyli przysięgę na wierność Ferdynandowi Habsburgowi, ale 25 maja 1541 r. Na rozkaz sułtana Sulejmana I za władcę uznano Zygmunta I.
 +
 
 +
1540 november 1-én az egyetlen Nagysinken tartott országgyűlésen a jelenlévő szászok hűséget esküdtek [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinándnak]], de 1541 május 25-én a nagyselyki országgyűlésen [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán]] szultán parancsára [[II. János magyar király|János Zsigmond]]ot ismerték el uralkodónak.
 +
 
 +
Również w 1553 roku monarchą w Nagysink był luterański kościół saksoński. József przyłączył go do okręgu Sibiu, dopiero w 1790 roku odzyskał niepodległość.
 +
 
 +
1553-ban Nagysinken is a lutheránus szász egyház volt az egyeduralkodó, közben [[II. József magyar király|II. József]] Szeben megyéhez csatolta, csak 1790-ben kapta vissza önállóságát.
 +
 
 +
W 1850 r. W dystrykcie Nagysinki w okręgu wojskowym Sibiu, aw 1857 r. W dystrykcie Nagysinki w dystrykcie Sibiu.
 +
 
 +
1850-ben a Nagyszebeni katonai kerület nagysinki körzete, 1857-ben a Szebeni kerület nagysinki járása.
 +
 
 +
W latach 1860–1876 był samodzielny, w 1876 r. Podporządkowany powiatowi Nagy-Küküllő, gdzie najpierw stał się częścią powiatu Nagysinki, a w latach 1890–1918 stał się częścią powiatu Szentágota.
 +
 
 +
1860-1876 között önálló volt, 1876-ban beosztották [[Nagy-Küküllő vármegye|Nagy-Küküllő vármegyébe]], ahol előbb a Nagysinki, 1890-1918 között pedig a Szentágotai járás része lett.
 +
 
 +
W 1870 r. Liczyło 23 970 mieszkańców, z czego 12 621 (52,7%) było luteranami, 9 790 (40,8%) prawosławnymi, 1230 (5,1%) grekokatolikami i 329 innymi (głównie rzymskokatolicy). 53% to Niemcy, 46% Rumuni i 1% Węgrzy.
 +
 
 +
1870-ben 23.970 lakosa volt, melyből 12.621 (52,7%) evangélikus, 9.790 (40,8%) ortodox, 1.230 (5,1%) görög katolikus és 329 egyéb (főleg római katolikus) vallású volt.            53% német, 46% román és 1% magyar nemzetiségű.
  
 
== 1 ==
 
== 1 ==
Linia 107: Linia 137:
  
  
==Települései==
+
== Rozliczenia ==
 +
 
 
* '''[[Nagysink]]'''  
 
* '''[[Nagysink]]'''  
 
Nagysinkszék központja:
 
Nagysinkszék központja:
Linia 222: Linia 253:
 
Nagysinkszéket az 1876. XXXIII. törvénycikk [[Nagy-Küküllő vármegye|Nagy-Küküllő vármegyéhez]] csatolta.
 
Nagysinkszéket az 1876. XXXIII. törvénycikk [[Nagy-Küküllő vármegye|Nagy-Küküllő vármegyéhez]] csatolta.
  
==Források==
+
== Żródła ==
* {{Tekintő}}
+
* Tekintő. ''[https://web.archive.org/web/20110710231100/http://www.fatornyosfalunk.com/html/erdelyi_helynevkonyv.html Erdélyi helynévkönyv]''. Opracowanie: Vistai András János. [Bez miejsca i roku, publikowane tylko w sieci WWW.] 1–3. kötet.
* {{Pnl|cikk=Nagy-Sink szék|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/073/pc007357.html#9}}
+
* Bokor József (szerk.). [https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Pallas_nagy_lexikona A Pallas nagy lexikona]. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
* {{KatLex|9||N/Nagysink%20szék.html}}
+
* ''[http://lexikon.katolikus.hu/N/Nagysink%20sz%C3%A9k.html Magyar katolikus lexikon IX. (Meszr–Olt)]''. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2004.
 
 
{{Portál|Erdély|-|}}
 
  
[[Kategória:Királyföld]]
+
[[Kategoria:Geografia]]
 +
[[Kategoria:Siedmiogród]]
 +
[[Kategoria:Historia]]
 +
[[Kategoria:Historia Królestwa Węgier]]
 +
[[Kategoria:Sasi Siedmiogrodzcy]]
 +
[[Kategoria:Niemcy w Królestwie Węgier]]
 +
[[Kategoria:Niemcy w Rumunii]]
 +
[[Kategoria:Királyföld]]

Wersja z 16:34, 9 mar 2021

Grand Sink, inaczej zwany Sink lub Great Sink (po niemiecku Stuhl Gross-Schenk), był jednym z krzeseł saskich ziem Siedmiogrodu.

Nagysinkszék, másként Sinkszék vagy Nagy-Sinkszék (németül Stuhl Gross-Schenk)  az erdélyi szászok földjének egyik széke volt.
Plik:Gross schenk 01.jpg
Nagysink, Nagysinkszék egykori központja
Plik:Grossschenker Stuhl.svg
„Scaunul Cincului” în secolul al XV-lea

Lokalizacja

Graniczy od zachodu z okręgiem Fehér, od południa z Fogarasföld, od wschodu z Kőhalomszék, a od północy z Sighisoarą.

Nyugatról Fehér vármegye, délről Fogarasföld, keletről Kőhalomszék, északról Segesvárszék határolta.

Historia

Nagysinkszék było saksońskim krzesłem utworzonym w XIII wieku w Królestwie Siedmiogrodu, w południowej części Siedmiogrodu, między Nagysink (Nagy-Sink), w zlewni środkowej rzeki Hortobágy i między Olt. Ma powierzchnię 638,82 km² i liczy 23 970 mieszkańców według danych z 1870 roku.

Nagysinkszék  a Hortobágy folyó középső folyásának vízgyűjtő területén és az Olt között a 13. században az Erdélyi Királyságban, Erdély déli részén kialakult szász szék volt, Nagysink (Nagy-Sink) székhellyel. Területe 638,82 km², lakóinak száma az 1870-es adatokat figyelembe véve 23 970 volt.

Jego nazwisko po raz pierwszy pojawiło się w statucie z 26.26.1478 w postaci Margondor {Morgonda} Senk na krześle (KmJkv 2268).

Neve egy 1478.VI.26-án kelt oklevélben tűnt fel először Margondor {Morgonda} Senk székben alakban (KmJkv 2268).

Inne zdarzenia: w 1861 r. Wielka Synagoga.

További előfordulásai: 1861-ben Nagy-Sinkszék.

Wielkie Sanktuarium składało się z wiosek saskich zasiedlonych w Królestwie, później w części zwanej przez Sasów Altland. Sprowadzeni stąd osadnicy zorganizowali później sąsiednie krzesła, które razem utworzyły Hétszék: na północy Medgyes krzesło w Upper White County; na północnym wschodzie graniczyło z krzesłem Sighisoara, na wschodzie z regionem Upper White County, z krzesłem Kőhalom, na południu z regionem Fogaras, od zachodu z krzesłem Újegyház, okręgiem Felső-Fehér i krzesłem Medgyes , aw 1413 przez Fogarasa.

Nagysinkszéket a Királyföldön telepített szász falvak alkották, az utóbb a szászok által Altland-nak nevezett részen. Az innen kirajzott telepesek szervezték meg később a szomszédos székeket is, melyek együtt alkották Hétszéket: északon Medgyes szék, Felső-Fehér vármegyében; északkeleten Segesvár szék, keleten Felső-Fehér vármegyében, Kőhalom szék, délen Fogaras vidék, nyugaton Újegyház szék, Felső-Fehér vármegyében és Medgyes szék határolta, és 1413-ban Fogarast is Nagysinkszékhez sorolták, ekkor mindkettő külön pecsétet is használt.

W 1469 roku król Matthias Hunyadi przyłączył dystrykt Fagaras do hrabstwa Fehér, w którym to czasie mógł powstać jego obszar plemienny.

1469-ben Hunyadi Mátyás király a fogarasi kerületet Fehér vármegyéhez csatolta, ekkor alakulhatott ki törzsterülete.

W 1486 r., Kiedy przywileje Andreanum zostały przedłużone, był to jeden z 7 saskich krzeseł. W okresie reformacji, pod wpływem Braszowa, szerzyły się tu także idee luterańskie.

1486-ban az Andreanum kiváltságainak kiterjesztésekor a 7 szász szék egyike volt. A reformáció idején, brassói hatásra itt is a lutheri eszméket terjesztették.


1 listopada 1540 r. W jedynym sejmie odbywającym się w Nagysinkach obecni Sasi złożyli przysięgę na wierność Ferdynandowi Habsburgowi, ale 25 maja 1541 r. Na rozkaz sułtana Sulejmana I za władcę uznano Zygmunta I.

1540 november 1-én az egyetlen Nagysinken tartott országgyűlésen a jelenlévő szászok hűséget esküdtek Habsburg Ferdinándnak, de 1541 május 25-én a nagyselyki országgyűlésen I. Szulejmán szultán parancsára János Zsigmondot ismerték el uralkodónak.

Również w 1553 roku monarchą w Nagysink był luterański kościół saksoński. József przyłączył go do okręgu Sibiu, dopiero w 1790 roku odzyskał niepodległość.

1553-ban Nagysinken is a lutheránus szász egyház volt az egyeduralkodó, közben II. József Szeben megyéhez csatolta, csak 1790-ben kapta vissza önállóságát.

W 1850 r. W dystrykcie Nagysinki w okręgu wojskowym Sibiu, aw 1857 r. W dystrykcie Nagysinki w dystrykcie Sibiu.

1850-ben a Nagyszebeni katonai kerület nagysinki körzete, 1857-ben a Szebeni kerület nagysinki járása.

W latach 1860–1876 był samodzielny, w 1876 r. Podporządkowany powiatowi Nagy-Küküllő, gdzie najpierw stał się częścią powiatu Nagysinki, a w latach 1890–1918 stał się częścią powiatu Szentágota.

1860-1876 között önálló volt, 1876-ban beosztották Nagy-Küküllő vármegyébe, ahol előbb a Nagysinki, 1890-1918 között pedig a Szentágotai járás része lett.

W 1870 r. Liczyło 23 970 mieszkańców, z czego 12 621 (52,7%) było luteranami, 9 790 (40,8%) prawosławnymi, 1230 (5,1%) grekokatolikami i 329 innymi (głównie rzymskokatolicy). 53% to Niemcy, 46% Rumuni i 1% Węgrzy.

1870-ben 23.970 lakosa volt, melyből 12.621 (52,7%) evangélikus, 9.790 (40,8%) ortodox, 1.230 (5,1%) görög katolikus és 329 egyéb (főleg római katolikus) vallású volt.            53% német, 46% román és 1% magyar nemzetiségű.

1

Scaunul Cincului (în germană Grossschenker Stuhl, în maghiară Nagysink szék) avea în componență următoarele localități :

Siedziba Piątki (po niemiecku Grossschenker Stuhl, po węgiersku Nagysink szék) składała się z następujących miejscowości:

Nazwa rumuńska Nazwa niemiecka Nazwa węgierska
Agnita Agneteln Szentágota
Bărcuț Bekokten
Brekokten
Báránykút
Boholț Bucholz Boholc
Bruiu Braller Brulya
Calbor Kaltbrunnen Kálbor
Cincșor Kleinschenk Kissink
Cincu Großschenk Nagysink
Dealu Frumos
Șulumberg
Schönberg Lesses
Gherdeal Gürteln Gerdály
Iakobeni
Iacăsdorf
Jakobsdorf Jakabfalva
Merghindeal Mergeln
Mergental
Morgonda
Movile
Hundrubechiu
Hundertbücheln Szászhalom
Noiștat Neustadt Újvaros
Rodbav Rohrbach Nádpatak
Ruja Roseln
Rosental
Rozsonda
Seliștat Seligstadt Boldgváros
Stejărișu
Proștea
Probstdorf Prepostfalva
Șoarș Scharosch
Schars
Saros
Nagysáros
Șomartin Martinsberg Mártonhegy
Toarcla Tarteln
Tartlau
Kisprázsmár
Vărd Werd Vérd
Veseud Zied Vessződ


Rozliczenia

Nagysinkszék központja:

- 1786-ban mezőváros, 2236 lakossal 453 házban. - 1850-ben 635 házból álló 2638 lakosú mezőváros. Lakosaiból 1475 szász, 808 román, 331 cigány, 8 örmény, 6 német, 1 magyar, 9 egyéb volt. Ebből 1453 evangélikus, 935 görögkeleti ortodox, 204 görögkatolikus, 46 római katolikus volt. - 1873-ban 2882 német és román lakosa volt.

- 1786-ban 998 lakosa volt 193 házban. - 1850-ben 1102 fő élt itt 270 házban, ebből 701 szász, 292 román, 106 cigány, 3 magyar volt, melyből 700 evangélikus, 391 görögkatolikus, 7 görög keleti ortodox, 4 római katolikus volt. - 1870-ben járási székhely is, ekkor 1136 német és román lakosa volt 272 házban.

- 1786-ban 1104 lakosa és 237 háza volt. - 1850-ben 976 lakosa volt 263 házban, ebből 952 román, 24 cigány; melyből 936 görögkeleti ortodox, 40 görögkatolikus volt. - 1873-ban 1011 román lakosa volt 266 házban.

- 1786-ban 672 lakosa volt 139 házban - 1850-ben 748 lakos 181 házban, ebből 443 szász, 222 román, 76 cigány, 6 német, 1 magyar volt. Ebből 447 evangélikus, 298 görögkeleti ortodox, 3 római katolikus. - 1873-ban 710 német és román lakosa volt 200 házban.

- 1786-ban 835 lakosa volt, 158 házban. - 1850-ben 1020 lakosa volt, 244 házban. Ebből 616 szász, 284 román, 111 cigány, 7 német, 2 egyéb; 622 evangélikus, 395 görögkeleti, 3 római katolikus. - 1873-ban 1032 német és román lakosa volt 240 házzal.

- 1786-ban 79 házban 378 fő élt itt. - 1850-ben 444 főélt itt 105 házban. Ebből 315 szász, 87 román, 42 cigány; 315 evangélikus, 89 görögkeleti ortodox, 40 görögkatolikus. - 1873-ban 444 német és román lakosa volt 107 házban.

- 1786-ban 784 lakosa volt 167 házban. - 1850-ben 963 lakosa volt, 229 házban. Ebből 632 szász, 172 cigány, 137 román, 7 örmény, 3 magyar, 12 egyéb; 629 evangélikus, 299 görögkeleti ortodox, 24 római katolikus, 10 görögkatolikus, 1 református volt. - 1873-ban 990 német és román lakosa volt 212 házban.

- 1786-ban 924 lakosa volt és 191 ház állt a településen. - 1850-ben 251 házban 1080 lakosa volt, melyből 1045 román, 35 cigány; 1043 görögkeleti ortodox, 37 görögkatolikus volt. - 1873-ban 253 házban 993 román lakosa volt.

- 1786-ban 604 lakosa volt 127 házban. - 1850-ben 1086 fő élt itt 258 házban, ebből 509 szász, 422 román, 153 cigány, 2 német volt, melyből 511 evangélikus, 449 görögkatolikus, 126 görögkeleti ortodox volt. - Az 1873-as adatok szerint 1062 fő román és német lakosa volt 242 házban.

- 1786-ban 756 fő élt itt 150 házban. - 1850-ben 782 lakosa volt 207 házban, melyből 576 szász, 143 román, 56 cigány, 7 zsidó volt. Ebből 576 evangélikus, 198 görögkeleti ortodox, 7 izraelita, 1 görögkatolikus volt. - Az 1873-as népszámláláskor 811 német és román lakosa volt 211 házban.

- 1786-ban 184 házban 932 fő élt itt. - 1850-ben 317 házban 1229 lakos élt itt, melyből 636 szász, 412 román, 180 cigány, 1 német volt. Ebből 636 evangélikus, 592 görögkeleti ortodox, 1 római katolikus volt. - 1873-ban 296 házban 1174 román és német lakosa volt.

- 1786-ban 204 házban 1038 lakosa volt. - 1850-ben 288 házban 1282 fő élt itt, ebből 848 szász, 322 román, 110 cigány, 1 magyar, 1 egyéb volt. Ebből 849 evangélikus, 432 görögkeleti ortodox, 1 római katolikus volt. - 1873-ban 302 házban 1289 német és román lakosa volt.

- 1786-ban 824 lakosa volt 166 házban. - 1850-ben 1106 lakosa volt 284 házban, ebből 666 szász, 329 román, 110 cigány, 1 egyéb; 666 evangélikus, 439 görögkeleti ortodox, 1 római katolikus volt. - 1873-ban 1131 német és román lakosa volt 268 házban.

- 1786-ban 122 házban 587 fő élt. - 1850-ben 152 házban 580 fő lakta, ebből 339 szász, 183 román, 58 cigány volt. Ebből 339 evangélikus, 241 görögkeleti volt. - 1873-ban 164 házban 586 fő német és román lakosa volt.

- 1786-ban 112 házból álló 541 lakosú település. - 1850-ben 193 házban 801 fő élt itt, ebből 335 szász, 293 román, 165 cigány, 4 német, 4 egyéb volt, melyből 458 görögkeleti ortodox, 336 evangélikus, 7 római katolikus volt. - 1873-ban 203 házban 825 román és német lakosa volt.

- 1786-ban 640 lakosa volt 118 házban. - 1850-ben 921 lakos élt itt 209 házban, ebből 494 szász, 289 román, 114 cigány, 22 német, 1 magyar, 1 egyéb volt. Ebből 516 evangélikus, 403 görögkeleti ortodox, 2 római katolikus volt. - 1873-ban 968 német és román lakosa volt 209 házban.

- 1786-ban 856 lakosa volt 154 házban. - 1850-ben 1112 lakosa volt 283 házban. Ebből 713 szász, 225 román, 170 cigány, 1 magyar, 3 egyéb volt. Ebből 713 evangélikus, 395 görögkeleti ortodox, 3 római katolikus, 1 református volt. - 1873-ban 1089 német és román lakosa volt 270 házban.

- 1786-ban 621 fő élt itt 115 házban. - 1850-ben 810 fő, 192 házban élt itt, melyből 500 szász, 238 román, 71 cigány, 1 német volt. Ebből 500 evangélikus, 309 görögkatolikus, 1 római katolikus. - 1873-ban 851 német és román élt itt 195 házban.

- 1786-ban mezőváros, 1717 lakossal, 358 házban. - 1850-ben (mezőváros) 2575 lakossal 600 házban, ebből 1808 szász, 347 román, 345 cigány, 49 német, 16 magyar, 3 örmény, 7 egyéb volt, melyből 1850 evangélikus, 690 görögkeleti, 22 római katolikus, 13 református volt. - 1873-ban 2979 német és román lakosa volt 544 házban.

- 1786-ban 122 házban 598 fő, - 1850-ben 754 fő élt itt 171 házban, melyből 579 szász, 116 román, 54 cigány, 5 zsidó volt. Ebből 579 evangélikus, 170 görögkeleti ortodox, 5 izraelita volt. - 1873-ban 721 német és román lakosa volt 167 házban.

- 1786-ban 502 fő élt itt 89 házban. - 1850-ben 727 lakosa volt 169 házban. Ebből 367 román, 287 szász, 72 cigány, 1 egyéb volt, melyből 439 görögkeleti ortodox, 287 evangélikus, 1 római katolikus volt. - 1873-ban 725 román és német lakosa volt 165 házban.

- Az 1786-os adatok szerint 488 lakosa volt, 102 házban. - 1850-ben 576 fő 141 házban, ebből 347 szász, 165 román, 62 cigány, 1 magyar, 1 egyéb, melyből 348 evangélikus, 227 görögkeleti ortodox, 1 görögkatolikus volt. - 1873-ban 561 fő német és román lakosa volt 143 házban.

Nagysinkszéket az 1876. XXXIII. törvénycikk Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolta.

Żródła