Segesvárszék: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 15: Linia 15:
 
  |
 
  |
  
[[Plik:Scaunul Sighisoarei CoA.png|thumb|left|120px|Herb Segesvárszék]]
+
[[Plik:Scaunul Sighisoarei CoA.png|thumb|left|150px|Herb Segesvárszék]]
  
[[Plik:Stuhl Schäßburg.svg|700px|right|thumb|Scaunul Sighișoarei în secolul al XV-lea]]
+
[[Plik:Stuhl Schäßburg.svg|700px|right|thumb|Segesvárszék w XV wieku]]
 +
[[Plik:Schäßburger Stuhl-Josephinische Landesaufnahme 1769-1773.jpg|thumb|right|250px|Segesvárszék térképe]]
  
Sighisoara Stuhl (niem.Schässburger Stuhl) była specjalną jednostką administracyjną w Królestwie Węgier w Transylwanii: jedna z saksońskich katedr w Transylwanii, która istniała od XIII wieku do 1876 roku. W 1891 r. Miał powierzchnię 553,7 km², w 1891 r. Liczył 27 280 mieszkańców i znajdował się w Sighisoara.
+
'''Segesvárszék''' (pol. ''lokacja Schässburg'', niem. ''Schässburger Stuhl'', rum. ''Scaunul Sighișoarei'') była specjalną jednostką administracyjną w [[Królestwo|Królestwie Węgier]] w [[Siedmiogrod]]zie: jedna z [[sas]]kich lokacji w Siedmiogrodzie, która istniała od XIII wieku do 1876 roku. W 1891 r. miała powierzchnię 553,7 km², w 1891 r. liczyła 27 280 mieszkańców i znajdowała się w [[Segesvár]] (rum. ''Sighisoara'').
 
 
'''Segesvárszék''' ([[német nyelv|németül]] ''Schässburger Stuhl'') különleges közigazgatási egység volt a [[Magyar Királyság]]ban, [[Erdély]]ben: az [[erdélyi szászok|erdélyi szász]] székek egyike, mely a [[13. század]]tól 1876-ig állt fenn. 1891-ben területe 553,7 km², 1891-ben lakóinak száma 27 280 fő, székhelye [[Segesvár]] volt.
 
  
 
== Lokalizacja ==
 
== Lokalizacja ==
[[Plik:Rumunia, Sighişoara DSCF7185.jpg|thumb|250px|[[Segesvár]], az egykori Segesvárszék központja]]
+
[[Plik:Rumunia, Sighişoara DSCF7185.jpg|thumb|250px|[[Segesvár]], centrum dawnej Segesvárszék]]
[[Plik:Schäßburger Stuhl-Josephinische Landesaufnahme 1769-1773.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Segesvárszék térképe]]
 
  
Znajdowało się na lewym i prawym brzegu Nagy-Küküllő, w wąskiej uliczce. Sąsiedzi na zachodzie to Medgyesszék i Fehér, jedna z wysp Górnego Białego Hrabstwa, w południowo-zachodniej części Nagysinkszék, na południowym wschodzie Kőhalomszék, na wschodzie Udvarhelyszék, na północnym wschodzie Fehér wzgl. Była to kolejna wyspa w hrabstwie Upper White, w hrabstwie Küküllő na północy.
 
  
A [[Nagy-Küküllő (folyó)|Nagy-Küküllő]] bal és jobb partján, keskeny sávban terült el. Szomszédai nyugaton [[Medgyesszék]] és [[Fehér vármegye|Fehér]], [[Felső-Fehér vármegye|Felső-Fehér vármegyék]] egyik szigete, délnyugaton [[Nagysinkszék]], délkeleten [[Kőhalomszék]], keleten [[Udvarhelyszék]], északkeleten [[Fehér vármegye|Fehér]] ill. [[Felső-Fehér vármegye]] egy másik szigete, északon [[Küküllő vármegye]] volt.
+
Znajdowało się na lewym i prawym brzegu rzeki [[Nagy-Küküllő (folyó)|Nagy-Küküllő|Nagy-Küküllő]], w wąskiej dolinie. Sąsiedzi na zachodzie to [[Medgyesszék]] i [[Fehér vármegye]], '''część''' [[Felső-Fehér vármegye]], w południowo-zachodniej części [[Nagysinkszék]], na południowym wschodzie [[Kőhalomszék]], na wschodzie [[Udvarhelyszék]], na północnym wschodzie [[Fehér vármegye]]. Była to kolejna wyspa w komitacie [[Felső-Fehér vármegye]], w komitacie [[Küküllő vármegye]] na północy.
  
 
== Historia ==
 
== Historia ==
  
O krzesłach saksońskich II. List przywilejowy króla Andrzeja z 1224 r. Wspominał o Andreanum. Akt przywileju regulował stosunki między królem a osadnikami saskimi. Dotyczyło 7, a właściwie razem z Sibiu 8 saskich siedzib: Újegyház, Szászváros, Kőhalom, Nagysink, [Szerdahely, Sighisoara, (Saksonia) Sebes]. (Zobacz także: Saxon University of Transylvania).
+
O lokacjach [[sas]]kich wspomina list przywilejowy króla [[II. Anrás|Andrzeja II]] z 1224 r. w którym wspominał o [[Andreanum]]. Akt przywileju regulował stosunki między królem a osadnikami saskimi. Dotyczył 7, a właściwie razem z [[Sibiu]] 8 saskich siedzib: [[Újegyház]], [[Szászváros]], [[Kőhalom]], [[Nagysink]], [Szerdahely, [[Segesvár]], [[Szászsebes|(Szász)Sebes]]. (Zobacz także: [[Erdélyi szász univerzitás]]).
 
 
A szász székekről [[II. András]] király 1224-i kiváltságlevele az [[Andreanum]] tett említést. A kiváltságlevél a király és a [[erdélyi szászok|szász telepesek]] viszonyát szabályozta. 7, illetve ténylegesen [[Nagyszeben|Szebennel]] együtt 8 szász székre vonatkozott: [[Újegyház]], [[Szászváros]], [[Kőhalom]], [[Nagysink]], [Szerdahely, [[Segesvár]], [[Szászsebes|(Szász)Sebes]] székhelyekre. (Lásd még: [[Erdélyi szász univerzitás]].)
 
 
 
Nazwa Sighisoara została po raz pierwszy wymieniona w statucie wydanym w 1349 r. Na wspólnym posiedzeniu saskich krzeseł, a następnie w 1355 r. W imieniu Sibiu i Hétszék.
 
 
 
Segesvárszék nevét 1349-ben a szász székek közös gyűlésén kelt oklevél említette először, majd 1355-ben [[Szebenszék]] és a hozzá tartozó [[Hétszék]] nevében rendelkeztek.
 
 
 
Zamek Sighisoara został zbudowany w XII wieku około 1198 roku. Jego nazwa została wymieniona w 1280 de Castro Sex, w 1298 Schespurch, w 1300 Segusvár, w 1309 Segesburg, w 1407 Segeswar iw 1552 Segesvarinum.
 
 
 
[[Segesvár]] vára a [[12. század]]ban, 1198 körül épült. Neve 1280-ban ''de Castro Sex'', 1298-ban ''Schespurch'', 1300-ban ''Segusvár'', 1309-ben ''Segesburg'', 1407-ben ''Segeswar'', 1552-ben pedig ''Segesvarinum'' alakban volt említve.
 
 
 
Od 1490 r., Za panowania Matthiasa Hunyadiego, przetrwała wspólna deklaracja wierności miasta Sighisoara oraz katedr Medgyes i Selyk,
 
  
1490-ből, [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] uralkodásának idejéből fennmaradt a Segesvár városa és a medgyesi és selyki székek közös hűségnyilatkozata, mely arról nyilatkozik, hogy ha [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Beatrix királynétól]] Hunyadi Mátyásnak törvényes gyermeke nem születik, halála után fiát, [[Corvin János]]t „igaz örökös urunkká fogadjuk”.
+
Nazwa ''Segesvárszék'' została po raz pierwszy wymieniona w statucie wydanym w 1349 r. Na wspólnym posiedzeniu saskich lokacji, a następnie w 1355 r. w imieniu Sibiu i [[Hétszék]].
  
W 1545 roku, podczas reformacji, ludność miasta i Sighisoary stała się luterańska.
+
Zamek [[Segesvár]] został zbudowany w XII wieku około 1198 roku. Jego nazwa została wymieniona w 1280 jako ''de Castro Sex'', w 1298 − ''Schespurch'', w 1300 − ''Segusvár'', w 1309 − ''Segesburg'', w 1407 − ''Segeswar'' i w 1552 − ''Segesvarinum''.
  
1545-ben, a [[reformáció]] idején a város és Segesvárszék lakossága [[lutheránus]] lett.
+
Od 1490 r., za panowania [[Maciej|Macieja Korwina]], przetrwała wspólna deklaracja wierności miasta [[Segesvár]] oraz lokacji [[Medgyes]] i [[Selyk]], która stwierdza, że ​​jeśli królowa [[Beatrix]] nie będzie miała legalnego dziecka Maciaj Korwina, po jego śmierci przyjmiemy jego syna, [[Corvin János|Jánosa Corvina]], jako naszego prawdziwego spadkobiercę. '''„igaz örökös urunkká fogadjuk”.'''
  
W 1785 roku II. Reforma administracyjna Józsefa podzieliła Transylwanię na 3 okręgi, w tym 11 hrabstw, w którym to czasie Sighisoara została sklasyfikowana jako hrabstwa Küküllő i Fogaras.
+
W 1545 roku, podczas reformacji, ludność miasta i Segesvárszék stała się luterańska.
  
1785-ben [[II. József magyar király|II. József]] közigazgatási reformja [[Erdély]]t 3 kerületre, abban 11 megyére osztotta, ekkor Segesvárszéket [[Küküllő vármegye|Küküllő]] és [[Fogaras vármegye|Fogaras vármegyébe]] sorolták.
+
W 1785 roku reforma administracyjna Józefa II podzieliła Siedmiogród na 3 okręgi, w tym 11 komitatów, w którym to czasie Segesvárszék została przypisana do komitatóœ [[Küküllő vármegye|Küküllő]] és [[Fogaras vármegye|Fogaras vármegyébe]].
  
W latach 1790–1849 ponownie stał się niezależnym organem ustawodawczym, aw latach 1850–1860, w okresie Bacha, stał się częścią saksońskiego okręgu Sibiu. W 1861 r. Odbył spotkania katedry Sighisoara w Sighisoara. W latach 1861–1876 odzyskał niepodległość.
+
W latach 1790–1849 ponownie stała się niezależnym organem ustawodawczym, a w latach 1850–1860, w okresie rzadów Bacha, stał się częścią [[Szebeni szász kerület]] (saskiego '''okręgu''' Sibiu). W 1861 r. odbył spotkania katedry Sighisoara w Sighisoara '''1861-ben Segesvárszék gyűléseit Segesváron tartotta'''. W latach 1861–1876 odzyskał niepodległość.
  
1790–1849 között ismét önálló törvényhatóság, 1850-1860 között, a [[Bach-korszak]]ban a [[Szebeni szász kerület]] része lett.
+
Artykuł 13 ustawy z 1876 r. pozostawił majątek [[Uniwersytetu Saksonii]] i siedmiu sędziów nietknięty i nakazał, aby był on używany wyłącznie do publicznych celów kulturalnych. Podczas osady [[Kőhalomszék]], [[Medgyesszék]], [[Nagysinkszék]] i Segesvárszék stały się częścią komitatu [[Nagy-Küküllő vármegye]], a miasto [[Segesvár]] stało się siedzibą powiatu składającego się z 25 wsi. Wioski [[Homoródbene|Bene]] i [[Erked]] weszły do komitatu [[Udvarhely vármegye|Udvarhely vármegyébe]]
1861-ben Segesvárszék gyűléseit Segesváron tartotta. 1861-1876 között ismét önálló lett.
 
  
Artykuł 13 ustawy z 1876 r. Pozostawił majątek Uniwersytetu Saksonii i siedmiu sędziów nietknięty i nakazał, aby był on używany wyłącznie do publicznych celów kulturalnych. Podczas osady Kőhalomszék, Medgyesszék, Nagysinkszék i Segesvárszék stały się częścią hrabstwa Nagy-Küküllő, a miasto Sighisoara stało się siedzibą powiatu Sighisoara składającego się z 25 wsi. Wioski Bene i Erked zostały podzielone na hrabstwo Udvarhely.
+
W 1870 r. liczyła 27 280 mieszkańców.
  
Az 1876. évi 13. törvénycikk a szász egyetem és a hétbírák vagyonát érintetlenül hagyta, és egyedül közművelődési célokra fordíthatónak rendelte. A [[1876-os vármegyerendezés|vármegyerendezéskor]] az 1876. évi 33. törvénycikk [[Kőhalomszék]], [[Medgyesszék]], [[Nagysinkszék]] és Segesvárszék [[Nagy-Küküllő vármegye]] része lett, [[Segesvár]] városa pedig a 25 községből alakított segesvári járás székhelye lett. [[Homoródbene|Bene]] és [[Erked]] községet [[Udvarhely vármegye|Udvarhely vármegyébe]] osztották.
+
== Skład narodowościowy ==
 +
* Niemcy − 57%,  
 +
* Rumuni − 37% i
 +
* Węgrzy − 5,5%.
  
W 1870 r. Liczyło 27 280 mieszkańców, z czego 15 481 (56,7%) było luteranami, 10 096 (37%) prawosławnymi, 1100 (4%) było rzymskokatolikami, 293 (1,1%) było reformowanych, a 310 innych (głównie unitarnych). i grekokatolik), był religijny. 57% to Niemcy, 37% Rumuni i 5,5% Węgrzy.
+
== Skład wyznaniowy ==
  
1870-ben 27.280 lakosa volt, melyből 15.481 (56,7%) evangélikus, 10.096 (37%) ortodox, 1.100 (4%) római katolikus, 293 (1,1%) református és 310 egyéb (főleg unitárius és görög katolikus) vallású volt. 57% német, 37% román és 5,5% magyar nemzetiségű.
+
* luterani − 15 481 (56,7%),
 +
* prawosławni − 10 096 (37%),
 +
* rzymscy katolicy − 1 100 (4%),
 +
* reformowani − 293 (1,1%), a
 +
* inni (głównie unitarnie i grekokatolicy − 310.
  
==Települései==
 
(Zárójelben a német név szerepel.)
 
  
 
Siedziba Sighisoara miała w swoim składzie następujące miejscowości:
 
Siedziba Sighisoara miała w swoim składzie następujące miejscowości:
  
'''Górne siedzenie:'''
+
=== '''Górne siedzenie:''' ===
  
 
{| {{széptáblázat}}
 
{| {{széptáblázat}}

Wersja z 06:31, 12 mar 2021

Plik:Stuhl Schäßburg.svg
Segesvárszék w XV wieku

Segesvárszék (pol. lokacja Schässburg, niem. Schässburger Stuhl, rum. Scaunul Sighișoarei) była specjalną jednostką administracyjną w Królestwie Węgier w Siedmiogrodzie: jedna z saskich lokacji w Siedmiogrodzie, która istniała od XIII wieku do 1876 roku. W 1891 r. miała powierzchnię 553,7 km², w 1891 r. liczyła 27 280 mieszkańców i znajdowała się w Segesvár (rum. Sighisoara).

Lokalizacja

Plik:Rumunia, Sighişoara DSCF7185.jpg
Segesvár, centrum dawnej Segesvárszék


Znajdowało się na lewym i prawym brzegu rzeki Nagy-Küküllő|Nagy-Küküllő, w wąskiej dolinie. Sąsiedzi na zachodzie to Medgyesszék i Fehér vármegye, część Felső-Fehér vármegye, w południowo-zachodniej części Nagysinkszék, na południowym wschodzie Kőhalomszék, na wschodzie Udvarhelyszék, na północnym wschodzie Fehér vármegye. Była to kolejna wyspa w komitacie Felső-Fehér vármegye, w komitacie Küküllő vármegye na północy.

Historia

O lokacjach saskich wspomina list przywilejowy króla Andrzeja II z 1224 r. w którym wspominał o Andreanum. Akt przywileju regulował stosunki między królem a osadnikami saskimi. Dotyczył 7, a właściwie razem z Sibiu 8 saskich siedzib: Újegyház, Szászváros, Kőhalom, Nagysink, [Szerdahely, Segesvár, (Szász)Sebes. (Zobacz także: Erdélyi szász univerzitás).

Nazwa Segesvárszék została po raz pierwszy wymieniona w statucie wydanym w 1349 r. Na wspólnym posiedzeniu saskich lokacji, a następnie w 1355 r. w imieniu Sibiu i Hétszék.

Zamek Segesvár został zbudowany w XII wieku około 1198 roku. Jego nazwa została wymieniona w 1280 jako de Castro Sex, w 1298 − Schespurch, w 1300 − Segusvár, w 1309 − Segesburg, w 1407 − Segeswar i w 1552 − Segesvarinum.

Od 1490 r., za panowania Macieja Korwina, przetrwała wspólna deklaracja wierności miasta Segesvár oraz lokacji Medgyes i Selyk, która stwierdza, że ​​jeśli królowa Beatrix nie będzie miała legalnego dziecka Maciaj Korwina, po jego śmierci przyjmiemy jego syna, Jánosa Corvina, jako naszego prawdziwego spadkobiercę. „igaz örökös urunkká fogadjuk”.

W 1545 roku, podczas reformacji, ludność miasta i Segesvárszék stała się luterańska.

W 1785 roku reforma administracyjna Józefa II podzieliła Siedmiogród na 3 okręgi, w tym 11 komitatów, w którym to czasie Segesvárszék została przypisana do komitatóœ Küküllő és Fogaras vármegyébe.

W latach 1790–1849 ponownie stała się niezależnym organem ustawodawczym, a w latach 1850–1860, w okresie rzadów Bacha, stał się częścią Szebeni szász kerület (saskiego okręgu Sibiu). W 1861 r. odbył spotkania katedry Sighisoara w Sighisoara 1861-ben Segesvárszék gyűléseit Segesváron tartotta. W latach 1861–1876 odzyskał niepodległość.

Artykuł 13 ustawy z 1876 r. pozostawił majątek Uniwersytetu Saksonii i siedmiu sędziów nietknięty i nakazał, aby był on używany wyłącznie do publicznych celów kulturalnych. Podczas osady Kőhalomszék, Medgyesszék, Nagysinkszék i Segesvárszék stały się częścią komitatu Nagy-Küküllő vármegye, a miasto Segesvár stało się siedzibą powiatu składającego się z 25 wsi. Wioski Bene i Erked weszły do komitatu Udvarhely vármegyébe

W 1870 r. liczyła 27 280 mieszkańców.

Skład narodowościowy

  • Niemcy − 57%,
  • Rumuni − 37% i
  • Węgrzy − 5,5%.

Skład wyznaniowy

  • luterani − 15 481 (56,7%),
  • prawosławni − 10 096 (37%),
  • rzymscy katolicy − 1 100 (4%),
  • reformowani − 293 (1,1%), a
  • inni (głównie unitarnie i grekokatolicy − 310.


Siedziba Sighisoara miała w swoim składzie następujące miejscowości:

Górne siedzenie:

Nazwa rumuńska Nazwa niemiecka Nazwa węgierska
Daneș Dunesdorf Danos
Hoghilag Halwelagen Holdvilag
Laslea Großlasseln Szászszentlászlo
Prod Pruden Prod
Seleuș Großalisch Seieus Kemenynagyszöllös
Nagyszöllös’’
Sighișoara Schäßburg Segesvár
Țeline Woßling Pusztacelina
Vaslek

Scaunul inferior:

Dolne siedzenie:

Nazwa rumuńska Nazwa niemiecka Nazwa węgierska
Archita Artkeden
Erkeden
Erked
Bunești
Bundorf
Bodendorf Szászbuda
Brădeni
Hendorf
Henndorf Hégen
Daia Denndorf
Dellendorf
Szászdálya
Beia Meeburg Homoródbene
Saschiz Kreisd Szászkézd
Netuș Neithausen Netus
Roadeș Radeln Rádos
Apold Trappold
Trapolden
Apold
Șaeș Schaas Segesd


  • Apold (Trappold) 1869-ben 1216 szász és oláh lakosa volt 294 házban.
  • Dános (Dunesdorf) 1786-ban 733 lakosa volt 135 házban, 151 családban (Fogarasban), 1869-ben 1413 oláh és szász lakosa volt 297 házban.
  • Erked (Arkeden) 1786-ban 916 fő 187 házban, 111 családban (Fogarasban), 1869-ben 1217 szász és oláh lakosa volt 278 házban.
  • Hégen (Hendorf) 1786-ban 899 lakosa volt 160 házban, 203 családban (Fogarasban), 1869-ben 1080 szász és oláh lakosa volt 276 házban.
  • Holdvilág (Halwelagen) 1786-ban 714 lakosa volt 137 házban, 178 családban (Küküllő megyébe osztva), 1869-ben 942 szász és oláh lakosa volt 218 házban.
  • Homoródbene avagy Bene (Mehburg) 1786-ban 601 lakosa volt 129 házban, 150 családban (Fogaras megyébe osztva). 1869-ben 744 szász és oláh lakosa volt 176 házban.
  • Keménynagyszőlős avagy Nagyszőllős (Gross-Alisch) 1786-ban 179 házban, 229 családban 863 fő (Küküllőben), 1869: 266 házban 1317 szász és oláh volt.
  • Mese vagy Musnafalva (Meschendorf) 1786-ban 707 lakosa volt 155 házban, 157 családban (Fogarasban), 1869-ben 705 szász és oláh lakosa volt 178 házban.
  • Miklóstelke (Klosdorf) 1786-ban 385 lakosa volt 82 házban, 88 családban (Fogarasban), 1869-ben 357 szász és oláh lakosa volt 103 házban.
  • Netus (Neithausen) 1786-ban 590 lakosa volt 119 házban, 185 családban (Fogarasban), 1869-ben 559 szász és oláh lakosa volt 126 házban.
  • Prod (Pruden) 1786-ban 429 lakosa volt 96 házban, 124 családban (Küküllőben), 1869-ben 564 szász és oláh lakosa volt 148 házban.
  • Pusztacelina avagy Celinapuszta (Wossling) 1869-ben 549 oláh lakosa volt 119 házban.
  • Rádos (Radeln) 1786-ban 628 lakosa volt 129 házban, 128 családban (Fogarasban), 1869-ben 708 szász és oláh lakosa volt 171 házban.
  • Segesd (Schaas) 1786-ban 777 lakosa volt 154 házban, 172 családban (Fogarasban), 1869-ben 1122 szász és oláh lakosa volt 254 házban.
  • Segesvár (Schässburg) szabad királyi város 1786-ban 5517 lakosa volt, 1080 házában, 1248 családban, 1869-ben 8207 szász, oláh és magyar lakosa volt 1577 házban.
  • Szászbuda (Bodendorf) 1786-ban 671 lakosa volt 156 házban, 155 családban (Fogarasban), 1869-ben 952 oláh és szász lakos élt itt 223 házban.
  • Szászdálya (Denndorf) 1786-ban 812 lakosa volt 140 házban, 169 családban (Fogarasban), 1869-ben 1390 szász és oláh lakosa volt 317 házban.
  • Szászkeresztúr (Deutsch-Kreuz) 1786-ban 851 lakos élt itt 188 házban, 193 családban (Fogarasban), 1869-ben 946 szász és oláh lakosa volt 209 házban.
  • Szászkézd (Kaisd) mezőváros 1786-ban 1435 lakosa volt 290 házban, 351 családban (Fogarasban), 1869-ben 2077 szász és oláh lakosa volt 504 házban.
  • Szászszentlászló (Gross Lasslen) 1786-ban 886 lakosa volt 177 házban, 199 családban, 1869-ben 1218 szász és oláh lakosa volt 282 házban.

Źródła