Belső-Szolnok: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
(Przekierowanie do Belső-Szolnok vármegye)
Znacznik: Nowe przekierowanie
 
(Nie pokazano 8 pośrednich wersji utworzonych przez tego samego użytkownika)
Linia 1: Linia 1:
[[Kategoria:1k]]
+
#PATRZ [[Belső-Szolnok vármegye]]
[[Kategoria:Strony przetłumaczone z węgierskiej Wikipedii]]
 
{{Uwaga|
 
|strona  = https://en.wikipedia.org/wiki/Brocca
 
|autorzy = https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brocca&action=history
 
|nota    = węgierski
 
}}
 
  
{|
+
[[Kategoria:Przekierowane]]
|
 
|}
 
 
 
{|
 
|-style="vertical-align:top;"
 
|
 
 
 
{{MagyarVármegye|
 
név=Belső-Szolnok vármegye|
 
térkép=Erdélyi Fejedelemség - Belső-Szolnok vármegye 17. század.png|
 
székhely=[[Dés]]|
 
terület=3340|
 
népesség=138 307, [[1870]]|
 
nemzetiségek=[[románok]], [[magyarok]], [[szászok]]|
 
}}
 
'''Belső-Szolnok vármegye''' (latinul ''Comitatus Szolnok Interior,'' németül ''Innere Szolnoker Gespanschaft,'' [[román nyelv|románul]]: ''Comitatul Solnocul Interior'') [[Magyarország]] egyik történelmi vármegyéje volt [[Erdély]]ben. Létrehozásának időpontját [[1320]] előttre teszik, megszűntének időpontja 1876, amikor Belső-Szolnok majdnem egésze [[Doboka vármegye]] legnagyobb részével - kiegészülve a [[Kővárvidék]] egy részével - [[Szolnok-Doboka vármegye]] néven egyesült. Székhelye [[Dés]] volt.<ref name="katolikus">{{CitWeb |url=http://lexikon.katolikus.hu/B/Bels%C5%91-Szolnok%20v%C3%A1rmegye.html |szerző= |cím=Belső-Szolnok vármegye |dátum= |oldal= |elér=2019-07-16 |weblap=Magyar Katolikus Lexikon }}</ref>
 
 
 
[[Fájl:Hungary 1490.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|[[Csánki Dezső]]–[[Kogutowicz Manó]]: Magyarország [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] halálakor]]
 
[[Fájl:GrandDuchyOfTransylvania_Josephinische_Landaufnahme.jpg|jobbra|260px|thumb|Belső-Szolnok vármegye [[Magyarország első katonai felmérése|az első katonai felmérés]] térképének részletén, 1782-85]]
 
[[Fájl:Hungary,_Galicia_and_Transylvania.jpg|jobbra|260px|thumb|Közigazgatási egységek egy [[1862]]-es térképen]]
 
 
 
==Elnevezése==
 
Nevét - akárcsak [[Közép-Szolnok vármegye]] - nem [[Szolnok]] városról kapta, hanem mint a királyság fontos sótermelő vidéke, feltehetően a honfoglalást követően itt élő [[szláv népek]] ajkán született "''sótermelő''" kifejezésből származik.<ref> {{CitLib|szerző=Gyalay Mihály |cím=Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon |kötet=1 |kiadás=2 |hely=Budapest |kiadó=Egeler Kft. |év=1991 |oldal=140 }}</ref> [[szerb nyelv|Szerbül]] a sót ma is сол-nak, vagyis ''szol''-nak mondják.
 
 
 
Régebbi források az elnevezést a [[Péter magyar király]] második uralkodása idején élt Zonuk ispán nevéből származtatják.{{refhely|Benkő 2014|: 483. o.|azonos="B483"}}
 
 
 
== Fekvése ==
 
Északon [[Moldva|Moldvával]] és [[Máramaros vármegye|Máramaros vármegyével]], keleten a [[erdélyi szászok|szász]] [[Besztercevidék]]kel és [[Doboka vármegye|Doboka vármegyével]], délen szintén Dobokával, nyugaton Dobokával és [[Kővárvidék]]kel határos.{{refhely|azonos="B483"}}
 
 
 
==Története==
 
 
 
Az egykor egységes - és hatalmas - Szolnok királyi vármegye a [[13. század]]ban kettévált: Belső- (erdélyi) és Külső-Szolnok (tiszai) vármegyékre. Az is oka lehetett a szétválasztásnak, hogy a terület nyugati része az [[Egri főegyházmegye|egri]], míg keleti az [[Erdélyi egyházmegye|erdélyi egyházmegyéhez]] tartozott. Első írásos emlék a vármegye létéről 1320-ból származik. A szétválást követően Belső-Szolnok az [[erdélyi vajda]] hatáskörébe került, míg Külső-Szolnokot továbbra is a király által kinevezett [[ispán]] irányította.<ref name="makkai">{{CitLib |szerző=[[Makkai László (történész)|Makkai László]] |cím=Belső-Szolnok és Doboka megye a középkorban |alcím= |hely=Kolozsvár |kiadó=[[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] |év=1943 |oldal=54 |url=http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |accd=2019-07-17 |aurl=https://web.archive.org/web/20190717055321/http://adatbank.ro/html/alcim_pdf12882.pdf |archd=2019-07-17 }}</ref>
 
 
 
1848 után a császári közigazgatás a megyéket lényegében megszüntette, és csak 1861-ben állították vissza a korábbi közigazgatási rendszert. 1876-ban pedig [[Csépán (település)|Csépán]], [[Entrádám]], [[Magyarnemegye]], [[Oláhnemegye]], [[Oláhnémeti]], [[Priszlop]], [[Szamospart]] és [[Tóhát]] településeket [[Beszterce-Naszód vármegye|Beszterce-Naszód vármegyéhez]] csatolták, a többi részt pedig az akkor létrehozott [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]]
 
 
 
== Közigazgatása ==
 
A 18. század végén négy [[mezőváros]]sal és 192 faluval rendelkezett,{{refhely|Benkő 2014|: 179. o.}} ebből az alsó kerületben három mezőváros ([[Dés]], [[Désakna]], [[Szamosújvár]]) és hat járásban 102 falu,{{refhely|Benkő 2014|: 485. és 491. o.}} a felső kerületben egyetlen mezőváros ([[Retteg]]) és négy járásban 85 falu.{{refhely|Benkő 2014|: 493. o.|azonos="B493"}} Az alsó kerület járásai: [[dési járás|dési]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[alparéti járás|alparéti]], [[vádi járás|vádi]], [[szurdoki járás|szurdoki]].{{refhely|Benkő 2014|: 491. o.}} A felső kerület járásai: [[rettegi járás|rettegi]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[kackói járás|kackói]], [[láposi járás|láposi]].{{refhely|azonos="B493"}}
 
 
 
1869-ben [[Dés]] királyi mezőváros és [[Szamosújvár]] szabad királyi város mellett kilenc járás alkotta: az [[alparéti járás|alparéti]], [[bálványosváraljai járás|bálványosváraljai]], [[bethleni járás|bethleni]], [[dési járás|dési]], [[kackói járás|kackói]], [[kőfarki járás|kőfarki]], [[magyarláposi járás|magyarláposi]], [[rettegi járás|rettegi]] és a [[szurduki járás|szurduki]].<ref name="katolikus" />
 
 
 
==Népessége==
 
A 18. század végén a lakosság túlnyomó része román volt, továbbá magyarok, cigányok valamint kisebb számban örmények, szászok, zsidók.{{refhely|Benkő 2014|: 484. o.}} A románok a [[görögkeleti]] felekezethez tartoztak (182 templom), a magyarok kisebb részben római katolikusok (4 plébánia), nagyobb számban reformátusok (36 egyházközség) voltak. Emellett egy-egy unitárius (magyar) és lutheránus (szász) egyházközség is volt a megyében. Az örmények szintén római katolikusok voltak.{{refhely|Benkő 2014|: 495. o.}} Az 1787-es népszámláláskor {{szám|20944|házat}}, {{szám|24702|családot}} illetve {{szám|134008|lakost}} jegyeztek fel.<ref>{{CitLib|tit=Az első magyarországi népszámlálás 1784–1787|ass=Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán|loc=Budapest|red=|ann=1960|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1784_elso_magyar/?query=Bels%C5%91-Szolnok&pg=51&layout=s}}</ref>
 
 
 
Nem sokkal a megye megszűnése előtt, 1869-ben [[Keleti Károly]] a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását véve alapul az alábbi nemzetiségi megoszlást számolta ki: a 138 ezres lakosság 78 százaléka [[románok|román]], 18 magyar, 3 [[németek|német]] anyanyelvű volt, és 1 százalékot nem érte el a [[Ruszinok|rutének]] aránya.<ref>{{SzDob|1|45|16}}</ref>
 
 
 
1870-ben 138.307 lakosa volt, melyből 82.527 (59,7%) görög katolikus, 23.846 (17,2%) ortodox, 17.075 (12,3%) református, 6.604 (4,8%) római katolikus, 5.591 (4%) izraelita és 2.664 egyéb (főleg örmény katolikus és evangélikus) vallású volt. 77% román, 17% magyar, 4% zsidó nemzetiségű.<ref>{{CitLib|szerző= |cím=Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1870/?pg=141 |hely=[[Pest (történelmi település)|Pest]] |kiadó=[[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar kir. Statistikai Hivatal]] |év=1871 |oldal=62 }}</ref>
 
 
 
== Főispánjai ==
 
[[Apor Péter (történetíró)|Apor Péter]] szerint a vármegyének egyidejűleg két főispánja volt; a kettős tisztség a [[Rákóczi-szabadságharc]] idején szűnt meg.{{refhely|Lázár 1889: 176. o.|azonos="L176"}}
 
{|{{széptáblázat}}
 
! Név
 
! Tisztségviselés ideje
 
! Megjegyzés
 
|-
 
| Köblösi Theke Lukács{{refhely|Lázár 1889: 156. o.|azonos="L156"}}
 
| 1547–?
 
|
 
|-
 
| Gyerömonostori Kabos Gábor{{refhely|azonos="L156"}}
 
|
 
| 1570-ben említik főispánként
 
|-
 
| Apanagyfalvi Apaffy István{{refhely|Lázár 1889: 157. o.|azonos="L157"}}
 
|
 
| 1573-ban említik főispánként
 
|-
 
| Lónai Kendi Sándor{{refhely|azonos="L157"}}
 
|
 
| 1578-ban, 1585-ben és 1591-ben említik főispánként
 
|-
 
| Somkereki Erdélyi Gergely{{refhely|Lázár 1889: 158. o.|azonos="L158"}}
 
|
 
| 1581-ben és 1594-ben említik főispánként
 
|-
 
| Kismarjai Bocskay István{{refhely|azonos="L158"}}
 
| 1595–1599
 
|
 
|-
 
| Köblösi Theke Ferenc{{refhely|Lázár 1889: 159. o.|azonos="L159"}}
 
|
 
| 1594-ben és 1599-ben említik főispánként
 
|-
 
| Bogáti Bogáthi András{{refhely|azonos="L159"}}
 
|
 
| 1600-ban, 1607-ben és 1609-ben említik főispánként
 
|-
 
| Ruszkai [[Kornis Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 160. o.}}
 
| 1604–
 
|
 
|-
 
| Monostorszegi Kun Gáspár{{refhely|Lázár 1889: 161. o.}}
 
|
 
| 1600-ban, 1607-ben és 1608-ban említik főispánként
 
|-
 
| [[Némethy Gergely]]{{refhely|Lázár 1889: 162. o.; |MÉL | [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11222.htm II.]}}
 
| 1611–1612
 
|
 
|-
 
| Alsó-balásfalvi [[Cserényi Farkas]]{{refhely|Lázár 1889: 162–163. o.}}
 
|
 
| 1610-ben említik főispánként; [[Bethlen Gábor]], [[Brandenburgi Katalin]] és [[Bethlen István erdélyi fejedelem|Bethlen István]] fejedelemsége alatt is hivatalban van
 
|-
 
| Monostorszegi Kun István{{refhely|Lázár 1889: 163–164. o.}}
 
|
 
| 1613-ban és 1615-ben említik főispánként
 
|-
 
| Hallerkői [[Haller Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 164–165. o.}}
 
|
 
| 1617-ben és 1624-ben említik főispánként, tisztségét haláláig viselte, ami 1627. november előtt következett be
 
|-
 
| Noszalyi [[Cseffey László]]{{refhely|Lázár 1889: 165–167. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
|
 
| 1627-ben, 1640-ben és 1656-ban említik főispánként
 
|-
 
| Kékedi [[Kékedy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 167–168. o.}}
 
|
 
| 1632-ben említik főispánként
 
|-
 
| Losonczi [[Bánffy Zsigmond]]{{refhely|Lázár 1889: 168–169. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
| 1638–1646
 
|
 
|-
 
| Csicsókeresztúri Torma György{{refhely|Lázár 1889: 170. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
| 1660–
 
| valószínűleg [[II. Rákóczi György]] idején
 
|-
 
| Uzoni [[Béldi Pál]]{{refhely|Lázár 1889: 170–171. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
|
 
| [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] és [[I. Apafi Mihály]] idején
 
|-
 
| Csicsókeresztúri Torma István{{refhely|Lázár 1889: 171–172. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
|
 
| feltehetőleg Cseffey László utódja, említik 1664 és 1665-ben
 
|-
 
| Bethleni [[Bethlen Elek (történetíró)|Bethlen Elek]]{{refhely|Lázár 1889: 172–173. o.; |Benkő 2014|: 485. o.}}
 
| 1678 vagy 1679–?
 
| 1687-ben és 1691-ben említik főispánként
 
|-
 
| Czegei [[Wass János (főispán)|Wass János]]{{refhely|Lázár 1889: 173. o.}}
 
| 1679–1680
 
|
 
|-
 
| Szentmártonmacskási [[Macskási Boldizsár]]{{refhely|Lázár 1889: 173–174. o.}}<ref>{{ÚMÉL|4|366}}</ref>
 
| 1680–1693, 1697–
 
|
 
|-
 
| Hallerkői báró [[Haller István (gubernátor)|Haller István]]{{refhely|Lázár 1889: 174. o.}}
 
| 1693–1697
 
|
 
|-
 
| Gróf [[Mikes Mihály (főispán)|Mikes Mihály]]{{refhely|Lázár 1889: 175–176. o.; |MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09288.htm II.]}}
 
| 1700–?, 1704–?
 
|
 
|-
 
| gróf bethleni [[Bethlen Ferenc (főispán 1666–1712)|Bethlen Ferenc]]{{Wd|Q89829257}}{{refhely|azonos="L176"}}
 
| 1702-1706
 
| Mikes Mihállyal együtt; a [[Rákóczi-szabadságharc]] után egyedül 1712-ben(?) bekövetkezett haláláig
 
|-
 
| Hallerkői báró [[Haller György]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 
| 1711–?
 
|
 
|-
 
| Csicsószentkeresztúri [[Torma Miklós]]{{refhely|Benkő 2014|: 485. o.}}
 
| 1722–?
 
|
 
|-
 
| Gyalakúti gróf [[Lázár János (író)|Lázár János]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10527.htm II.]}}
 
| 1742–?
 
|
 
|-
 
| Csicsókeresztúri [[Torma Károly]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15856.htm II.]}}
 
| 1867–1872
 
|
 
|-
 
| Losonczi báró [[Bánffy Dezső (miniszterelnök)|Bánffy Dezső]]{{refhely|MÉL| [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00886.htm I.]}}
 
| 1875–1876
 
|
 
|-
 
|}
 
 
 
== P rzypisy ==
 
{{izvori}}
 
 
 
== Źródła ==
 
* Benkő József: ''Erdély''. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. ISBN 978-973-8995-25-3
 
* Lázár Miklós: ''[http://mek.oszk.hu/12700/12715/12715.pdf Erdély főispánjai (1540–1711)]''. (PDF) Budapest: Athenaeum. 1889.
 
* ''Magyar életrajzi lexikon'' ''[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html I–IV]''. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
 
 
 
== További információk ==
 
* Jakó Zsigmond: [http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf12883.pdf Belső-Szolnok és Doboka magyarsága az újkorban] (PDF). W: ''Szolnok-Doboka magyarsága''. Szerk. Szabó T. Attila. Dés–Kolozsvár: (kiadó nélkül). 1944.
 
 
 
[[Kategoria:Komitaty]]
 

Aktualna wersja na dzień 16:57, 11 kwi 2021

Przekierowanie do: