Osl (ród): Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 98: | Linia 98: | ||
==== Birtokaik ==== | ==== Birtokaik ==== | ||
| − | A 14. század elejéig beazonosítható birtokok:<ref> Dr.Karácsonyi János, ''A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Második kötet'', Magyar Tudományos Akadémia - Budapest (1901).</ref> | + | ==== Posiadłości ==== |
| − | A [[Rábaköz]]ben: [[Csorna]], [[Barbacs]], ''Mugurch'', [[Maglóca]], [[Farád]], [[Szárföld]], [[Csorna|Örs]], ''Tóttelek'', [[Osli]], ''Enyed'', ''Család'', ''Potahc'', ''Hueche'', ''Borhofölde'', ''Erlen'', ''Tamási'', [[Potyond]], ''Németi'', ''Zamarol'', [[Beled|Vica]], [[Beled]], ''Újfalu'', ''Janoa'', ''Pertel'', [[Sobor]]. | + | Możliwe do zidentyfikowania posiadłości do początku XIV wieku: [6] W trakcie Ráby: Csorna, Barbacs, Mugurch, Magnolia, Farad, Kontynent, Örs, Jeziora, Oslo, Enyed, Rodzina, Potahc, Hueche, Borhofölde, Erlen, Tamási, Potyond, niemiecki, Zamarol, Vica, Beled, Újfalu, Janoa, Pertel, Sobor. |
| + | |||
| + | <small><small>A 14. század elejéig beazonosítható birtokok:<ref> Dr.Karácsonyi János, ''A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Második kötet'', Magyar Tudományos Akadémia - Budapest (1901).</ref> | ||
| + | A [[Rábaköz]]ben: [[Csorna]], [[Barbacs]], ''Mugurch'', [[Maglóca]], [[Farád]], [[Szárföld]], [[Csorna|Örs]], ''Tóttelek'', [[Osli]], ''Enyed'', ''Család'', ''Potahc'', ''Hueche'', ''Borhofölde'', ''Erlen'', ''Tamási'', [[Potyond]], ''Németi'', ''Zamarol'', [[Beled|Vica]], [[Beled]], ''Újfalu'', ''Janoa'', ''Pertel'', [[Sobor]]. </small></small> | ||
[[Kapuvár]]tól nyugatra: [[Agyagosszergény|Agyagos]], [[Fertőszentmiklós|Neweg]], ''Szerdahely'', ''Sarud'', [[Fertőszéplak|Széplak]], ''Kalacs'', [[Nagylózs|Loos]], [[Pereszteg]], [[Fertőhomok|Homok]], [[Hidegség (Magyarország)|Hidegség]]. | [[Kapuvár]]tól nyugatra: [[Agyagosszergény|Agyagos]], [[Fertőszentmiklós|Neweg]], ''Szerdahely'', ''Sarud'', [[Fertőszéplak|Széplak]], ''Kalacs'', [[Nagylózs|Loos]], [[Pereszteg]], [[Fertőhomok|Homok]], [[Hidegség (Magyarország)|Hidegség]]. | ||
Wersja z 04:46, 11 paź 2019
Źródło: Osl
| |||||||||||||||||||||
Osl (Osli, Osth or Ozsol) was the name of a gens (Latin for "clan"; nemzetség in Hungarian) with Pecheneg or Hungarian origin in the Kingdom of Hungary, based in today's Győr-Moson-Sopron County. The village of Osli was named after that clan.
Spis treści
History
The Gesta Hunnorum et Hungarorum ("Deeds of the Huns and Hungarians") records that the clan was from one of the 108 original genera during the Hungarian Conquest of the Carpathian Basin. According to the legends, the forefather of the genus was Súr, a commander in the Battle of Lechfeld and a possible descendant of the Árpád dynasty.[1] The ancestor of the clan was Osli I who lived around between 1200 and 1230. Presumably, he had seven children, including Beled, who served as Master of the cupbearers, whose eldest son, Beled was the ancestor of the Count Viczay family which became extinct in 1873.
Osli's second son was Osli de Asszonyfalva, Ban of Szörény, whose third son, Osli Ostffy became ancestor of the Ostffy de Asszonyfalva family. The third son was Benedek, Bishop of Várad (today: Oradea, Romania). He survived the Mongol invasion of Europe and later was appointed Bishop of Győr. The fourth son, Tamás de Csorna was the first member of the House of Kanizsai. His grandson Gergely acquired significant lands in Győr County. He was received Rábaszentmiklós by Ladislaus IV in 1287. However, he had no male successors, thus the property were inherited by Lőrinc, Ispán of Zala County, his brother's sons. The last surviving member of that family was Orsolya Kanizsai (d. 1571), wife of Palatine Tamás Nádasdy.
The fifth son was Herbold, Ispán (Count; comes) of Baranya County. After the Battle of Mohi (1241), he put in safety Béla IV and the royal family at Klis Fortress () who fled from the Mongols to Dalmatia. During that time, Herbold served as castellan of Klis who defended successfully from the Tatars. As a result, later, Béla IV donated large estates along the Raba.
Za: [1]
- „Oslu comes” (1200–1230) ─ Osli ág
- asszonyfalvi Osl[2] soproni ispán, szörényi bán, tárnokmester, pozsonyi ispán (1216–1246)
- Benedek (1246–1256)
- Jakab (1250–1294)
- Ostfi Osl (1250–1303) → Ostfi de Asszonyfalva család
- Benedek „filius meus”[3] váradi püspök, győri püspök (1230–1246)
- csornai Tamás „filius meus”[3] (1221–1248) → Kanizsai család
- Herbord[2] baranyai ispán, főlovász és főétekfogó mester (1229–1270)
- herbortyai Herbord (1280–1321)
- herbortyai Herbord (1280–1321)
- Miklós[2] győri ispán (1237–1250)
- János[2] (1238–1250)
- András (1257–1269)
- András (1257–1269)
- asszonyfalvi Osl[2] soproni ispán, szörényi bán, tárnokmester, pozsonyi ispán (1216–1246)
- Móric „frater meus”[3] (1228–1230) – Móroc ág
- zemenyei György (1239–1264)
- Márk (1290–1327)
- György (1290–1323)
- Márk (1290–1327)
- Móric ( 1277–1281)
- zemenyei György (1239–1264)
- Beled[4] pohárnokmester, tárnokmester (1216–1236) – Beled ág
- vicai és lózsi Beled (1237–1291) → Viczai de Loos család
- höflányi János (1237–1287)
- János (–1327)
- János (–1327)
- Súr[5] (-) – Súr (agyagosi) ág
- Péter[5] (–1228) – németi ág
- Péter (1228–1239)
- András (–1298)
- Dénes (1278–1279)
- Péter (–1299)
- Domonkos (1300–1302)
- Benedek (–)
- András (–1298)
- Péter (1228–1239)
- István[5] (–1228) – csornai töredék ág
- István (1255–1257)
- János (Iván) (1257–1264)
- Szatmárfia Miklós[5] (1234–1237) – egyes töredék
- Pétertfia Guor[5] (–1281) – egyes töredék
Birtokaik
Posiadłości
Możliwe do zidentyfikowania posiadłości do początku XIV wieku: [6] W trakcie Ráby: Csorna, Barbacs, Mugurch, Magnolia, Farad, Kontynent, Örs, Jeziora, Oslo, Enyed, Rodzina, Potahc, Hueche, Borhofölde, Erlen, Tamási, Potyond, niemiecki, Zamarol, Vica, Beled, Újfalu, Janoa, Pertel, Sobor.
A 14. század elejéig beazonosítható birtokok:[6]
A Rábaközben: Csorna, Barbacs, Mugurch, Maglóca, Farád, Szárföld, Örs, Tóttelek, Osli, Enyed, Család, Potahc, Hueche, Borhofölde, Erlen, Tamási, Potyond, Németi, Zamarol, Vica, Beled, Újfalu, Janoa, Pertel, Sobor.
Kapuvártól nyugatra: Agyagos, Neweg, Szerdahely, Sarud, Széplak, Kalacs, Loos, Pereszteg, Homok, Hidegség.
Sopron megye déli részén: Völcsej, Horpács, Pusztacsalád, Szopor, Gyalóka, Dicsk, Garablyán, Bő, Damonya, Salajsa.
Sopron megye északnyugati részén: Móroc, Zemenye, Szerdahely, Semverd, Heren, Kis- és Nagy-Höflány, Sebret, Alramos.
Sopron megyei falvaik voltak még: Dág, Péter-Németi, Csáva, Német-Barom, Péterfalva, Adul, Aranaz és Bezernuk.
Győr megyében: Bikafölde, továbbá Borbán és Sokorón voltak szőlőik.
Somogy megyében: Nágocs és Kisasszond.
Pilis megyében a Pomáz mellé eső Aszófő.
A Dráván túl: Szentvid, Raszina és Herbortya.
Bihar megyében: Keserű és Süvegd.
A főágak nevezetesebb leszármazottai
- Miklós váradi prépost (1323–1327)
- Beled kapui várnagy (1327–1357)
- asszonyfalvi Lőkös János (1385–1393)
- Gergely szarvkői várnagy (1379–1411)
Jakab unokája, asszonyfalvi Lőkös János nevezetességét nem országos szolgálataival érdemelte ki. Ugyanis Domonkos macsói bán unokájával, Ferenccel a Veszprém megyei Szörzsöki Andrást megölték, amiért Zsigmond fej és jószágvesztésre ítélte őket. 1388-ban Zsigmond, némely főpapok és főurak kérésére mindkettőjüknek megkegyelmezett és az eredeti büntetés pénzzel való megváltását rendelte el. A kegyelem ellenére, 1403-ban mindketten Nápolyi László pártjára álltak. 1409-ben örökösei, adósságai fejében a Jakab ág összes birtokát – Kigyókő várának kivételével – kénytelenek voltak ideiglenesen Garai Miklós nádor kezelésébe adni.[7]
Asszonyfalvi család (ág)
- Ostfi Osl (1250–1303)
[***]
Birtokaik
A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[8]
Osl bán utódai főként a Rába jobbpartján, Ostffyasszonyfa körül igyekeztek birtokaikat csoportosítani.
Vas megyei falvaik voltak: Asszonyfalva, Ol, Csep, Csenge, Kádár, Semjén, Narey, Boroszd föld és Csehi.
[***]
Az ág nevezetesebb leszármazottai
- Ferenc (1376–1426)
- Gergely vasi ispán (1390–1431)
- János dobokai főesperes (1405–1421)
- István turóci prépost (1414–1421)
- László soproni ispán (1419–1440)
- János soproni alispán (–1434)
- Miklós esztergomi prépost (1439–1466)
- László soproni kapitány (–1501)
- László vasi alispán (1490–1540)
- Ferenc soproni főispán (1504–1516)
- Jakab soproni alispán (–1583)
- Mihály vasi főispán (1588–1604)
- Tamás vasi alispán (–1663)
- Pál soproni alispán (1821–1890)
- Lajos vasi és soproni főispán (1876–1944)
[***]
Kanizsai család (ág)
- csornai Tamás (1228–1248)
- Imre (1262–1281)
- Gergely (1283–1325)
- kanizsai Lőrinc hegykövi ispán, zalai ispán (1308–1330)
- János vasi és soproni ispán (1330–1369)
- István bácsi olvasókanonok, óbudai prépost, zágrábi püspök és szlavóniai helytartó ( 1330–1375)
- Miklós (–1330)
- Levkó (Lőrinc) (–1330)
- Benedek (1337–1363)
- János vasi és soproni ispán (1330–1369)
- László (1308–1309)
- Mihály (1308–1335)
- László (1370–1376)
- Kónya zágrábi prépost (1370–1376)
- Mihály (1370–1376)
- László (1370–1376)
- Dezső (1308–1325)
- Imre (1308–1325)
- Kun János (1349–1370)
- Kun György (1349–1370)
- Tamás (1262–1264)
- Imre (1262–1281)
[***]
Birtokaik
[[kép:Kanizsai László címere II. Lajos armálisában.jpg|bélyegkép|130px|jobbra|Kanizsai László (1497-1525) címere II. Lajos armálisában]] bélyegkép|130px|jobbra|Kanizsai Dorottya kibővített címere II Lajos armálisában A 14. század elejéig azonosítható birtokok:[9]
A Kanizsaiak Zala megyében terjeszkedtek, ahol már 1264-ben birtokolták Iszabort. A 14. század elején kapták meg Kanizsaszeg várát, annak mezővárosával a mostani Nagykanizsával.
Zala megyei falvaik voltak: Lasnok, Pamlén, Csákány, Kerektó, Baksafalva, Szakafölde, Molnári, Szentmárton, Vente, Libolca, Dobolnok, Igrici, Récse-Keresztúr, Béllege, Leánd, Pallin és Kedhida.
Az ág nevezetesebb leszármazottai
- Miklós zalai, mosoni, vasi és soproni ispán, tárnokmester (1367–1404)
- János egri és esztergomi prépost, egri püspök, esztergomi érsek (1367–1418)
- István székely ispán, ajtónállómester, somogyi, komáromi és soproni ispán (1369–1427)
- György pozsegai prépost (1394–1411)
- István esztergomi prépost (1394–1411)
- János soproni ispán (1405–1428)
- László soproni ispán (1411–1434)
- Imre vasi ispán, Vas, Veszprém, Sopron és Zala megye kapitánya (1428–1465)
- Miklós erdélyi vajda; soproni, vasi és zalai ispán (1431–1469)
- László lovászmester, erdélyi vajda; vasi, zalai és soproni ispán (1431–1477)
- István kapui várnagy (1438–1477)
- Miklós zalai főispán (1468–1492)
- László bécsújhelyi kapitány, horvát és szlavón bán, jajcai bán (1468–1500)
- István pohárnokmester (1471–1505)
- György pohárnokmester, horvát és szlavón bán, nándorfehérvári bán (1469–1509)
- László vasi főispán (1497–1525)
- Dorottya Geréb Péter és Perényi Imre nádor felesége (1504–1531)
- Orsolya Nádasdy Tamás nádor felesége (1523–1571)
[***]
Vicai - Lózsi család (ág)
- vicai Beled (1237–1291)
- Miklós (–)
- János (–1309)
- Miklós (–1347)
- Tamás soproni ispán (1347–1360)
- János (–1309)
- Imre (–1309)
- Péter (–1335)
- János (–1309)
- Péter (1335–1355)
- lózsi Jakab (1355–1377)
- Mihály (1355–1370)
- lózsi Jakab (1355–1377)
- Péter (1335–1355)
- Beled sopron megye szolgabírája (1309–1349)
- János (1349–1355)
- Osli (–1366)
- János (1349–1355)
- László (–1309)
- Miklós (–)
References
- ↑ Kristó Gyula; Engel Pál; Makk Ferenc, eds. (1994). "Súr". Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 963 05 6722 9.
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 Az 1250 évi birtokosztály alapján beazonosítható rokonsági fok.
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Az 1230 évi oklevél rokonsági fokot jelölő kifejezése.
- ↑ Az 1230 és 1250 évi oklevelek alapján Oslu comes közeli rokona – testvére vagy unokatestvére.
- ↑ 5,0 5,1 5,2 5,3 5,4 A rokonsági fok csak valószínűsített, nem igazolható.
- ↑ Dr.Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Második kötet, Magyar Tudományos Akadémia - Budapest (1901).
- ↑ Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.
- ↑ Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.
- ↑ Pór, Antal (1890). „Az Osl-nemzetség története a XIII. és XlV. században.”. Turul, 8. Füzet, str. 153-200.
{{#invoke:Check for unknown parameters|check|unknown=|preview=Page using Template:Reflist with unknown parameter "_VALUE_"|ignoreblank=y| 1 | colwidth | group | liststyle | refs }}
Sources
- János Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1900–1901.
- August Ernst: Geschichte des Burgenlandes. Verlag für Geschichte u. Politik, Wien 1991,
- Gyula Kristó (editor): Korai Magyar Történeti Lexikon - 9-14. század (Encyclopedia of the Early Hungarian History - 9-14th centuries); Akadémiai Kiadó, 1994, Budapest; .
