Radoslav I. Babonić: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 13: | Linia 13: | ||
|-style="vertical-align:top;" | |-style="vertical-align:top;" | ||
| | | | ||
| + | |||
| + | {{Redoslijed| | ||
| + | |poprzednik = | ||
| + | |gl_članak_funkcija = [[Ban całej Slawonii]]<br />(1288) | ||
| + | |współrządzący = | ||
| + | |następca = [[Kőszegi II. Henrik]] | ||
| + | }} | ||
{{Redoslijed| | {{Redoslijed| | ||
Wersja z 21:20, 21 lis 2019
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku chorwackim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku chorwackim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Apja Vodicsai II. István (fl. 1243–1256), ispán (comes) és tengermelléki bán (banus maritimus, 1243–1249) volt; két fivére: 1278-tól ispán (comes). Három ízben:
szlavón bánként említik. Már 1290-ben az Anjou-ház magyarországi trónigényét támogatta, de elfogadta III. András királlyá választását. Szimpátiájának jelzésére 1291-ben Frangepán Duim társaságában a nápolyi udvarba utazott.[1] Az elhunyt Kun László nővére, Árpád-házi Mária nápolyi királyné 1292-ben nekiadta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit.[2] 1293-ban kiszabadította a vegliai gróf fogságából Csák Ugrint, akit III. András édesanyjának fogadására küldött Szlavóniába. Ezután ő maga kísérte az országba Tomasina anyakirálynőt. Ezekért az érdemeiért nyolc Száván túli uradalmat kapott a királytól. Miután viszont András Szlavónia hercegnőjévé nevezte ki anyját, Radoszló 1295-ben fellázadt ellene, de vereséget szenvedett. Hátralévő éveiről nem tudni, 1299-ben két forrás is néhaiként említi. Birtokait unokaöccsei, Babonić II. Babonjeg fiai örökölték. JegyzetekForrások
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||