Rozgonyi I. Simon: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 33: Linia 33:
 
==Pályája==
 
==Pályája==
  
−
Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal</ref> Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért [[Velencei–magyar háború (1372–81)|itáliai hadjáratára]], és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.<ref name="ReferenceA">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal</ref>  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.<ref name="ReferenceB">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal</ref>
+
<small><small>Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal</ref> Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért [[Velencei–magyar háború (1372–81)|itáliai hadjáratára]], és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.<ref name="ReferenceA">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal</ref>  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.<ref name="ReferenceB">Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal</ref> </small></small>
  
−
[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, [[Mária magyar királynő|Máriát]] szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet anyakirályné]] 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.<ref name="ReferenceB"/>
+
<small><small>[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, [[Mária magyar királynő|Máriát]] szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul [[Kotromanić Erzsébet|Erzsébet anyakirályné]] 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.<ref name="ReferenceB"/> </small></small>
  
−
1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.<ref>Pallas Nagylexikon</ref> A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal</ref> 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.<ref name="ReferenceA"/>
+
<small><small>1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.<ref>Pallas Nagylexikon</ref> A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal</ref> 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.<ref name="ReferenceA"/> </small></small>
  
−
1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön [[Kanizsai János]] esztergomi érsekkel) [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] hívták meg a trónra,<ref>Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)</ref> ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói [[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péter]] és Rozgonyi volt.<br />[[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péterre]]l Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,<ref>[[Tringli István]]: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal</ref> utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.<ref>Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old</ref> Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.<ref name="ReferenceB"/> A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Evh_38/?pg=144&layout=s Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal]</ref><ref>Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal</ref>
+
<small><small>1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön [[Kanizsai János]] esztergomi érsekkel) [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] hívták meg a trónra,<ref>Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)</ref> ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói [[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péter]] és Rozgonyi volt.<br />[[Perényi Péter (országbíró)|Perényi Péterre]]l Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,<ref>[[Tringli István]]: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal</ref> utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.<ref>Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old</ref> Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.<ref name="ReferenceB"/> A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Evh_38/?pg=144&layout=s Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal]</ref><ref>Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal</ref> </small></small>
  
−
Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.<ref name="ReferenceB"/> Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban [[II. Ulászló lengyel király|Ulászló lengyel]] királynál jár követségben,<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal</ref> 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal</ref>
+
<small><small>Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.<ref name="ReferenceB"/> Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban [[II. Ulászló lengyel király|Ulászló lengyel]] királynál jár követségben,<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal</ref> 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal</ref> </small></small>
  
−
Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal</ref>
+
<small><small>Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal</ref> </small></small>
  
−
A [[Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11)|Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háború]]ban [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését [[Stiborici Stibor|Stibor vajdára]] bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd [[Szepesófalu|Ófalu]]ban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra [[Szepesófalu|Ófaluban]] és Iglón (1412 február-március) folytatták.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal</ref> A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor.
+
<small><small>A [[Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11)|Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háború]]ban [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését [[Stiborici Stibor|Stibor vajdára]] bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd [[Szepesófalu|Ófalu]]ban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra [[Szepesófalu|Ófaluban]] és Iglón (1412 február-március) folytatták.<ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal</ref> A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor. </small></small>
  
−
Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.<ref>C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal</ref><ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal</ref>
+
<small><small>Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.<ref>C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal</ref><ref>Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal</ref> </small></small>
  
 
== Rodzina ==
 
== Rodzina ==

Wersja z 18:17, 14 sty 2020

Strona Autorzy Nota
[1] [2] Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach.
Poprzednik: Sędzia królewski
(1409-1414) 		Następca:
Szécsényi Frank Perényi Péter

Simon Rozgonyi (zm. 1414 r.) Był węgierskim szlachcicem i sędzią królewskim, wspieranym przez Władysława Neapolitańskiego przeciwko Zygmuntowi, Świętemu Cesarzowi Rzymskiemu [1]. Mieli dwie żony, Annę i Margit oraz pięcioro dzieci. [2] Jego syn Simon był biskupem Egeru (1440-1444) i zginął w bitwie pod Warną. [3] 

Simon Rozgonyi (died March 1414) was a Hungarian nobleman and judge royal, who supported Ladislaus of Naples against Sigismund, Holy Roman Emperor.[1] He had two wives, Anna and Margit, and five children.[2] His son Simon was bishop of Eger (1440–1444) and was killed in the Battle of Varna.[3]

Rozgonyi Simon (? – 1414 április), sárosi ispán (1397–1401), országbíró (1409–1414),[4] a Sárkányrend dékánja és rektora (dracuniceque societatis decanus et rector)[5]

Pályája

Édesapja Rozgonyi Miklós, testvére László.[6] Katonai pályafutását Lajos király oldalán kezdte, akit elkísért itáliai hadjáratára, és testvérével együtt részt vett Treviso (Teruisii) ostromában 1373 nyarán, ahol mindketten harcoltak és Simon súlyos sebesüléseket is szerzett.[7]  Az itáliai hadjárat egy másik eseményéről is említést tesz egy 1410-es oklevél, melyben arról szólnak, hogy Sancti Salvatoris város ostrománál, egész a városfalakig tört, azonban ekkor egy számszeríj nyila fúrta át a lábát és sokáig kérdéses volt életben maradása.[8] 

Nagy Lajos halála után a Lengyel trón is megürült. Eredetileg Lajos lányát, Máriát szánták uralkodónak, aki azonban Magyarország királynője lett. Ekkor merült fel testvére, Hedvig neve. Azonban a lengyel nemesek egy része IV. Ziemovit, Mazóvia hercegének trónra ültetését támogatta, és 1383. június 15-én ki is kiáltották királynak. Erre válaszul Erzsébet anyakirályné 12 000 fős hadat küldött Ziemovit, mazóviai tartományába és vereséget mértek rá. Ennek a hadjáratnak is része volt Rozgonyi Simon, aki ez alkalommal is sebesüléseket szerzett. Zsigmond oldalán a török ellen is küzdött, Orehow (Bulgária) ostrománál a város erődítményig tört előre, sisakját a támadókra zúdított kőzápor törte be és máshol is sebesüléseket szenvedett.[8] 

1396-ban Nikápolynál a Rozgonyi család több tagja is harcolt a török ellen, többek között Simon, aki még föld alatti átjárón is megpróbált az ellenség táborába jutni, de végül a királlyal együtt menekülni kényszerült.[9] A csatában rokonai, János és Oszvald életüket vesztették a túlerővel szemben vívott harc során. Nem sokkal a csat után már 1397 augusztusában kelt oklevélben már a Sárosiak igaz ispanjaként említik.[10] 1399-ben a Liptó megyei Nagyvár Prokop morva örgróftól való visszafoglalásában segítette Zsigmondot.[7] 

1403-ban a Zsigmond ellen lázadó főurak (élükön Kanizsai János esztergomi érsekkel) Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra,[11] ekkor Rozgonyi újabb tanújelét adta a király iránti elkötelezettségének. Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, akik mellett felsorakoztak a Bebek, Debrői, Vadászy, Drugeth családok. Zsigmond három fronton indított támadást a lázadók ellen, melyből az északkeleti országrészek felé tartó csapatok irányítói Perényi Péter és Rozgonyi volt.
Perényi Péterrel Tállyánál, a lázadó Debrői István kincstárnok családjától ostromgépekkel vívta el a várat,[12] utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.[13] Eger ostromára 400 lovassal érkezett és nem csupán haderejét hanem meggyőző képességét is bevetette, hogy a lázadókat lecsillapítsa.[8] A városban történt, nagy károkat okozó gyújtogatásért Ludányit tették felelőssé, de valószínűsítik, hogy a rábeszélés mellett, a vár védőinek megfélemlítése (gyújtogatások) is a hadi taktika részét képezték.[14][15] 

Nem sokkal a lázadás leverése után már Bártfán találjuk Rozgonyit, aki a város lengyelek alóli felmentésében segédkezik, ugyancsak 400 lovasával.[8] Később diplomataként is kipróbálja magát: 1406-ban Ulászló lengyel királynál jár követségben,[16] 1407-ben pedig Ófalun tárgyal a lengyel megbízottakkal kereskedelmi kérdésekben, harmincadvám beszedésével kapcsolatban.[17] 

Szécsényi Frank halálát követően körülbelül fél évvel nevezték ki az országbírói tisztségbe; 1409. márciusában egy Budán kelt oklevél már országbíróként (Symonis de Rozgon iudicis curie) említi.[18] 

A Német Lovagrend és Lengyelország között kitört háborúban Zsigmond a lovagrend oldalára állt és 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött főként csehekből, morvákból és németekből álló mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését Stibor vajdára bízta. 1411 februárjában létrejött a békemegállapodás a lovagrend és a lengyelek között, a magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró is szerepet vállalt. Az első béketárgyalásokat Iglón (1411. március), majd Ófaluban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban (1411. november - ahol egyelőre csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is), majd újra Ófaluban és Iglón (1412 február-március) folytatták.[19] A béke aláírására végül 1412. március 15-én, Lublón került sor. 

Halálára 1414. április 9 és április 16-a között került sor.[20][21]

Rodzina

Jego żoną była Anna [4], którą poślubiła z dziećmi w 1399 r. [5] Dyplom z 1423 r. Wymienia kobietę o imieniu Margit, wdowę po Simonie Rozgonyi, która otrzymała przebaczenie od papieża Martina V. [6] 

Felesége Anna[22] volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.[23] Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki V. Márton pápától nyert bűnbocsánatot.[24]

Wiele jego dzieci zapisało się w historii Węgier:

Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:

Felesége Anna[25] volt, kivel már 1399-ben házasságban élt gyermekeivel.[26] Egy 1423-ban kelt oklevél egy Margit nevű asszonyról, Rozgonyi Simon özvegyéről tesz említést, aki V. Márton pápától nyert bűnbocsánatot.[27]

Gyermekei közül többen beírták magukat a magyar történelembe:

Przypisy

  1. ↑ Engel, Pal; Tamas Palosfalvi; Andrew Ayton (2005). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526 (illustrated izd.). I.B.Tauris. str. 210. ISBN 1-85043-977-X. https://books.google.com/books?id=vEJNBqanT_8C&pg=PA210&as_brr=3&client=firefox-a#PPA210,M1. 
  2. ↑ Marek, Miroslav: Genealogy of Rozgonyi family, 2003-11-11 (Hozzáférés: 2009-01-30)Szablon:Self-published sourceSzablon:Better source
  3. ↑ Chasin, Martin (1969). "The Crusade of Varna". u: Setton, Kenneth Meyer. A History of the Crusades. 6 (2 izd.). University of Wisconsin Press. str. 308. ISBN 0-299-10744-2. https://books.google.com/books?id=TKaPrQPFIAMC&pg=PA308&client=firefox-a#PPA308,M1. 
  4. ↑ Kranzieritz Károly: A nikápolyi csata magyar résztvevői, 171. oldal
  5. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993), 177. és 838. oldal (Névmutató)
  6. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 49. oldal
  7. ↑ 7,0 7,1 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)., 292. oldal
  8. ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 365. oldal
  9. ↑ Pallas Nagylexikon
  10. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 543. oldal
  11. ↑ Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old)
  12. ↑ Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Budapest, 2008. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44.) Oklevélkivonatok, 167-168. oldal
  13. ↑ Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 2. szám. 1911 szeptember 89 - 90. old
  14. ↑ Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006) - Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke, 143-145. oldal
  15. ↑ Egy 1403-ban kelt oklevélben Bezdédi Dávid és domonkos bocsánatot nyer Zsigmondtól, a korábbi kártételükért, jogtalanságukért és fosztogatásukért, melyet Rozgonyi Simonhoz csatlakozva követtek el. (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 315. oldal
  16. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406), 559. oldal
  17. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53,59. oldal
  18. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 212-213. oldal
  19. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal
  20. ↑ C. Tóth Norbert: Rozgonyi Simon országbírósága (1409–1414), 51. oldal
  21. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994), 412. és 427. oldal
  22. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal
  23. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal
  24. ↑ C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)
  25. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410), 53. oldal
  26. ↑ Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399), 637. oldal
  27. ↑ C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 33. oldal (Névmutató - 687. oldal)

Források

Jegyzetek

Przypisy

Rozgonyi Simon

— Sędzia królewski —
Sędzia królewski
Okres od 1409
do 1414
Poprzednik Szécsényi Frank
Następca Perényi Péter
Dane biograficzne
Ród Básztély
Rodzina Rozgonyi
Pochodzenie węgierskie
Państwo Królestwo Węgier
w unii personalnej
z Królestwem Chorwacji
Urodziny data nieznana
Śmierć marzec 1414
Ojciec Miklós
Matka Anna
Rodzeństwo László, István
Żona Anna
Dzieci II. Simon, István, Ilona, Rénold, György

Uwaga: Domyślnym kluczem sortowania będzie „Rozgonyi, Simon 01” i zastąpi on wcześniej wykorzystywany klucz „Rozgonyi, Simon”.

Źródło: „http://natusiewicz.pl/felczak/index.php?title=Rozgonyi_I._Simon&oldid=17649”