Kán III. László: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 27: | Linia 27: | ||
[[Plik:Kiskirályok uralmi területei.jpg|left|thumb|300px|Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején]] | [[Plik:Kiskirályok uralmi területei.jpg|left|thumb|300px|Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején]] | ||
| − | '''Kán III. László''' († przed sierpniem 1315), [[ | + | '''Kán III. László''' (pol. ''Władysław III Kán'') († przed sierpniem 1315), węgierski szlachcic, [[wojewoda Siedmiogrodu]] między 1297 a 1315 r., gdzie ustanowił prowincjonalną władzę niezależną od króla. |
<small><small>'''Kán nembeli László''' (? – 1315. augusztus előtt) főúr, [[1297]]–[[1315]] között [[Erdélyi vajda|Erdély vajdája]], ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre. </small></small> | <small><small>'''Kán nembeli László''' (? – 1315. augusztus előtt) főúr, [[1297]]–[[1315]] között [[Erdélyi vajda|Erdély vajdája]], ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre. </small></small> | ||
| − | [[III. András]] uczynił go wojewodą po [[Borsa Loránd]] | + | [[III. András|Andrzej III]] uczynił go wojewodą po [[Borsa Loránd|Wawrzyńcu Borsie]], który również '''stworzył niebezpieczną koncentrację władzy, ale nie zrobił nic lepszego'''. Wojewoda, który był także [[ispán]]em komitatu [[Szolnok]], wywłaszczył miasta górnicze, uczynił się [[Przywódca Sekerów|przywódcą Seklerów]] i Saksonów i zebrał wszystkie swoje '''regalia'''. Zachowywał się jak prawdziwy mały król, nawet ingerując w wybory [[Biskup Váradu|biskupa Váradu]] i po dwóch latach selekcji udało mu się wybrać własnego kandydata, Benedykta Dominikanina. |
<small><small>[[III. András magyar király|III. András]] a szintén veszedelmes mértékű hatalomkoncentrációt kialakító [[Borsa Loránd]] leverése után tette meg vajdává, de vele sem járt jobban. A vajda, aki egyúttal [[Szolnok vármegye]] [[ispán]]ja is volt, kisajátította a bányavárosokat, magát pedig a [[székelyek]] és [[comes Saxonum|szászok]] ispánjává is megtette, és magának szedett be minden [[regálé]]t. Valóságos kiskirályként viselkedett: még a [[Nagyvárad|várad]]i [[püspök]]választásba is beleszólt, és keresztülvitte, hogy [[1307]]-ben saját jelöltjét, a [[domonkosok|dominikánus]] Benedeket válassza meg két év huzavona után a [[káptalan]]. </small></small> | <small><small>[[III. András magyar király|III. András]] a szintén veszedelmes mértékű hatalomkoncentrációt kialakító [[Borsa Loránd]] leverése után tette meg vajdává, de vele sem járt jobban. A vajda, aki egyúttal [[Szolnok vármegye]] [[ispán]]ja is volt, kisajátította a bányavárosokat, magát pedig a [[székelyek]] és [[comes Saxonum|szászok]] ispánjává is megtette, és magának szedett be minden [[regálé]]t. Valóságos kiskirályként viselkedett: még a [[Nagyvárad|várad]]i [[püspök]]választásba is beleszólt, és keresztülvitte, hogy [[1307]]-ben saját jelöltjét, a [[domonkosok|dominikánus]] Benedeket válassza meg két év huzavona után a [[káptalan]]. </small></small> | ||
| − | Po wymarciu dynastii [[Árpád]] | + | Po wymarciu dynastii [[Árpád|Arpadów]] jego żona, krewna niemieckiej księżniczki, poparła roszczenie do tronu [[Otto]]na z Bawarii i '''zaoferowała''' mu córkę, '''która ostatecznie stała się silniejszym sojusznikiem [[II. István Uroš szerb király|Stefan Uroš II.]] został dodany do serbskiego króla'''. [[Otto]]n, który przybył do Siedmiogrodu w nadziei na małżeństwo, zdobył królestwo Karola Roberta, a następnie uwolnił księcia Bawarii - ale Święta Korona pozostała przy nim. Karol potrzebował pamiątki, by być prawowitym królem, ale wojewoda nie pojawił się na zgromadzeniu królewskim, nie mówiąc już o przekazaniu korony. |
<small><small>Az [[Árpád-ház]] kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, [[Ottó magyar király|Ottó]] igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő [[II. István Uroš szerb király]]hoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] királyságát, majd szabadon engedte a [[Bajorország|bajor]] herceget – a [[Szent Korona]] azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát. </small></small> | <small><small>Az [[Árpád-ház]] kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, [[Ottó magyar király|Ottó]] igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő [[II. István Uroš szerb király]]hoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] királyságát, majd szabadon engedte a [[Bajorország|bajor]] herceget – a [[Szent Korona]] azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát. </small></small> | ||
| − | Legat papieski rozpoczął negocjacje z László, ale ten odmówił oddania korony po tym, jak legat wydalił go w 1309 r. Na znak pojednania koronowany król odwiedził | + | Legat papieski rozpoczął negocjacje z László w kwestii zwrotu koorny, ale ten odmówił oddania korony po tym, jak legat '''wydalił''' go w 1309 r. Na znak pojednania koronowany król odwiedził Siedmiogród już w 1310 r., ale korona nadal pozostała w posiadaniu László - wojewoda odmówił wpuszczenia gwardii królewskiej do swoich fortec i w 1315 r. mianował [[Pók Miklós|Mikkołaja Póka]] z jego prowincji. |
<small><small>Gentile [[pápa (egyházfő)|pápai]] [[pápai legátus|legátus]] tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus [[1309]]-ben [[kiközösítés#vallási kiközösítés|kiközösítette]]. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már [[1310]]-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett [[Pok nemzetség]]beli Miklóst is kiszorította tartományaiból. </small></small> | <small><small>Gentile [[pápa (egyházfő)|pápai]] [[pápai legátus|legátus]] tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus [[1309]]-ben [[kiközösítés#vallási kiközösítés|kiközösítette]]. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már [[1310]]-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett [[Pok nemzetség]]beli Miklóst is kiszorította tartományaiból. </small></small> | ||
| − | + | Siły królewskie stały się władcami Siedmiogrodu dopiero po śmierci László w 1316 r., ale synowie László buntowali się do 1320 r., powodując poważne problemy dla wojewodów: [[Debreceni Dózsa|Dozy Debreceniego]] (1318–1321) i [[Szécsényi Tamás|Tomasza Szécsényiego]] (1321–1333). | |
<small><small>A királyi csapatok csak halála után, [[1316]]-ban lettek Erdély urai a [[déva]]i ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva [[Debreceni Dózsa]] (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak. </small></small> | <small><small>A királyi csapatok csak halála után, [[1316]]-ban lettek Erdély urai a [[déva]]i ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva [[Debreceni Dózsa]] (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak. </small></small> | ||
Wersja z 15:42, 3 kwi 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
Kán III. László (pol. Władysław III Kán) († przed sierpniem 1315), węgierski szlachcic, wojewoda Siedmiogrodu między 1297 a 1315 r., gdzie ustanowił prowincjonalną władzę niezależną od króla. Kán nembeli László (? – 1315. augusztus előtt) főúr, 1297–1315 között Erdély vajdája, ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre. Andrzej III uczynił go wojewodą po Wawrzyńcu Borsie, który również stworzył niebezpieczną koncentrację władzy, ale nie zrobił nic lepszego. Wojewoda, który był także ispánem komitatu Szolnok, wywłaszczył miasta górnicze, uczynił się przywódcą Seklerów i Saksonów i zebrał wszystkie swoje regalia. Zachowywał się jak prawdziwy mały król, nawet ingerując w wybory biskupa Váradu i po dwóch latach selekcji udało mu się wybrać własnego kandydata, Benedykta Dominikanina. III. András a szintén veszedelmes mértékű hatalomkoncentrációt kialakító Borsa Loránd leverése után tette meg vajdává, de vele sem járt jobban. A vajda, aki egyúttal Szolnok vármegye ispánja is volt, kisajátította a bányavárosokat, magát pedig a székelyek és szászok ispánjává is megtette, és magának szedett be minden regálét. Valóságos kiskirályként viselkedett: még a váradi püspökválasztásba is beleszólt, és keresztülvitte, hogy 1307-ben saját jelöltjét, a dominikánus Benedeket válassza meg két év huzavona után a káptalan. Po wymarciu dynastii Arpadów jego żona, krewna niemieckiej księżniczki, poparła roszczenie do tronu Ottona z Bawarii i zaoferowała mu córkę, która ostatecznie stała się silniejszym sojusznikiem Stefan Uroš II. został dodany do serbskiego króla. Otton, który przybył do Siedmiogrodu w nadziei na małżeństwo, zdobył królestwo Karola Roberta, a następnie uwolnił księcia Bawarii - ale Święta Korona pozostała przy nim. Karol potrzebował pamiątki, by być prawowitym królem, ale wojewoda nie pojawił się na zgromadzeniu królewskim, nie mówiąc już o przekazaniu korony. Az Árpád-ház kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, Ottó igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő II. István Uroš szerb királyhoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte Károly Róbert királyságát, majd szabadon engedte a bajor herceget – a Szent Korona azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát. Legat papieski rozpoczął negocjacje z László w kwestii zwrotu koorny, ale ten odmówił oddania korony po tym, jak legat wydalił go w 1309 r. Na znak pojednania koronowany król odwiedził Siedmiogród już w 1310 r., ale korona nadal pozostała w posiadaniu László - wojewoda odmówił wpuszczenia gwardii królewskiej do swoich fortec i w 1315 r. mianował Mikkołaja Póka z jego prowincji. Gentile pápai legátus tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus 1309-ben kiközösítette. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már 1310-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett Pok nemzetségbeli Miklóst is kiszorította tartományaiból. Siły królewskie stały się władcami Siedmiogrodu dopiero po śmierci László w 1316 r., ale synowie László buntowali się do 1320 r., powodując poważne problemy dla wojewodów: Dozy Debreceniego (1318–1321) i Tomasza Szécsényiego (1321–1333). A királyi csapatok csak halála után, 1316-ban lettek Erdély urai a dévai ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva Debreceni Dózsa (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak. Külső hivatkozások
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||