Királyföld: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 19: | Linia 19: | ||
'''Királyföld''' ([[latin nyelv|latinul]] ''Fundus Regius'', [[német nyelv|németül]] ''Königsboden'', [[román nyelv|románul]] ''Pământul Crăiesc'') a [[Nagy-Küküllő (folyó)|Nagy-Küküllő]] és az [[Olt]] közötti történelmi tájegység neve. Néha '''Szászföld''' vagy '''Szászok földje''' néven is említik. Régebben hívták '''Tulajdon'''nak és '''Fiskális föld'''nek is.<ref>{{TrSpec|12|300}}</ref> | '''Királyföld''' ([[latin nyelv|latinul]] ''Fundus Regius'', [[német nyelv|németül]] ''Königsboden'', [[román nyelv|románul]] ''Pământul Crăiesc'') a [[Nagy-Küküllő (folyó)|Nagy-Küküllő]] és az [[Olt]] közötti történelmi tájegység neve. Néha '''Szászföld''' vagy '''Szászok földje''' néven is említik. Régebben hívták '''Tulajdon'''nak és '''Fiskális föld'''nek is.<ref>{{TrSpec|12|300}}</ref> | ||
| − | == | + | == Lokalizacja == |
| − | A szász székek területe eredetileg 190 km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-[[Erdély]]ben, mely [[Szászváros]]tól a [[Homoród (folyó)|Homoród]]-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon [[Kis-Küküllő vármegye|Küküllő vármegye]], [[Fehér vármegye]] és [[Udvarhelyszék]], keleten Udvarhelyszék, [[Miklósvárszék]], [[Sepsiszék]] és [[Felső-Fehér vármegye]], délen a [[Havasalföld]]től elválasztó hegységek, nyugaton [[Hunyad vármegye|Hunyad]], Fehér és Küküllő vármegye.<ref>{{cite book | author = Benkő József | title = i.m. | pages = 321-322}}</ref> | + | |
| + | Obszar saksońskich krzeseł był pierwotnie wąskim pasem ziemi w południowej Transylwanii o długości 190 km, rozciągającym się od Szászváros do wybrzeża Homoród. Później ten obszar rozrastał się w kierunku północ-południe. Obszary przylegające do Királyföld: okręg Küküllő, okręg Fehér i Udvarhelyszék na północy, Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék i Felső-Fehér na wschodzie, góry oddzielające Havasalföld na południu, Hunyad, 2 hrabstwa Fehkér. ] | ||
| + | |||
| + | A szász székek területe eredetileg 190 km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-[[Erdély]]ben, mely [[Szászváros]]tól a [[Homoród (folyó)|Homoród]]-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon [[Kis-Küküllő vármegye|Küküllő vármegye]], [[Fehér vármegye]] és [[Udvarhelyszék]], keleten Udvarhelyszék, [[Miklósvárszék]], [[Sepsiszék]] és [[Felső-Fehér vármegye]], délen a [[Havasalföld]]től elválasztó hegységek, nyugaton [[Hunyad vármegye|Hunyad]], Fehér és Küküllő vármegye.<ref>{{cite book | author = Benkő József | title = i.m. | pages = 321-322}}</ref> | ||
== Historia == | == Historia == | ||
Wersja z 11:31, 8 mar 2021
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Királyföld a középkori Erdély térképén. (A déli részen, itt szürke színnel van jelölve.) Királyföld (latinul Fundus Regius, németül Königsboden, románul Pământul Crăiesc) a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik. Régebben hívták Tulajdonnak és Fiskális földnek is.[1] Spis treściLokalizacjaObszar saksońskich krzeseł był pierwotnie wąskim pasem ziemi w południowej Transylwanii o długości 190 km, rozciągającym się od Szászváros do wybrzeża Homoród. Później ten obszar rozrastał się w kierunku północ-południe. Obszary przylegające do Királyföld: okręg Küküllő, okręg Fehér i Udvarhelyszék na północy, Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék i Felső-Fehér na wschodzie, góry oddzielające Havasalföld na południu, Hunyad, 2 hrabstwa Fehkér. ] A szász székek területe eredetileg 190 km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely Szászvárostól a Homoród-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon Küküllő vármegye, Fehér vármegye és Udvarhelyszék, keleten Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék és Felső-Fehér vármegye, délen a Havasalföldtől elválasztó hegységek, nyugaton Hunyad, Fehér és Küküllő vármegye.[2] HistoriaPo osiedleniu się Sasów w Siedmiogrodzie w XII wieku, Andreanum w 1224 roku ustabilizował swoją pozycję prawną i określił swoją autonomię, co zostało potwierdzone w 1486 roku przez króla Macieja. Ich nadrzędne ciało stało się ispánem Sybina. Otrzymał prawo do organizowania targów i ulg podatkowych, a nawet prawo do zatrzymania towarów w Sibiu od Lajosa Nagya. W 1437 roku unia trzech narodów Siedmiogrodu (Węgrów, Szeklerów, Sasów) została również skodyfikowana, a związek ten był wielokrotnie potwierdzany (Unio Trium Nationum). Od XV wieku saksoński uniwersytet osiągnął nowe wyniki w zakresie samostanowienia, a więc własnego sądu (król-sędzia), względnie. mianowanie wójta saksońskiej gminy (czyli Saxonum), który był jednocześnie burmistrzem Sibiu, stolicy siedziby. Prawnie odrębne katedry (które tworzyły ze sobą uniwersytet) przetrwały do zasiedlenia hrabstwa w 1876 r., Następnie hrabstwa Brasov, powiatu Sibiu, hrabstwa Nagy-Küküllő i Byli częścią hrabstwa Bistrița-Năsăud. Asymilacja rozpoczęła się już na początku XX wieku, na przykład w okresie Cesarstwa Rumuńskiego ludność Braszowa zmieniła się z większości niemieckiej na węgierską (obecnie większość rumuńska). Dziś, ze względu na przymusową emigrację w latach 70., ludność niemiecka na tym obszarze jest minimalna. Az erdélyi szászok 12. századi betelepülését követően az 1224-es Andreanum rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban Mátyás király megerősített. Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott Nagy Lajostól. 1437-ben az erdélyi három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót többször megerősítették (Unio Trium Nationum). A 15. századtól a szász universitas újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így a saját bíráskodás (királybíró), ill. a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése (comes Saxonum), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt. A jogilag különálló székek (melyek egymással universitast alkottak) az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután Brassó vármegye, Szeben vármegye, Nagy-Küküllő vármegye ill. Beszterce-Naszód vármegye részét képezték. Az asszimiláció már a 20. század elején beindult, például Brassó lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé (ma román többségű). Ma, az 1970-es évek erőltetett kivándorlása folytán, a terület német lakossága minimális. A székek[[Fájl:Brukenthalpalais Hermannstadt.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Nagyszeben, Brukenthal-palota]]
Későbbi alapítású:
Számos település pedig bár megindult az önállósodás útján, végül nem lett teljes jogú székváros, pl. Nagyekemező (n: Großprobstdorf, r: Târnava) stb. KultúraJellegzetes építészeti emlékük az erődtemplom. Egyedi tájnyelvük a luxemburgihoz áll közel. Nagyszeben város 2007-ben (két társrendező településsel) Európa kulturális fővárosa. Jegyzetek
További információk
Kapcsolódó szócikkek
|