Királyföld: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 32: Linia 32:
  
 
== A székek ==
 
== A székek ==
[[Fájl:Brukenthalpalais Hermannstadt.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Nagyszeben]], [[Brukenthal-palota]]]]
+
[[Plik:Brukenthalpalais Hermannstadt.jpg|thumb|250px|[[Nagyszeben]], [[Brukenthal-palota]]]]
  
 
{| {{széptáblázat}}
 
{| {{széptáblázat}}

Wersja z 11:32, 8 mar 2021

Királyföld a középkori Erdély térképén. (A déli részen, itt szürke színnel van jelölve.)

Királyföld (latinul Fundus Regius, németül Königsboden, románul Pământul Crăiesc) a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik. Régebben hívták Tulajdonnak és Fiskális földnek is.[1]

Lokalizacja

Obszar saksońskich krzeseł był pierwotnie wąskim pasem ziemi w południowej Transylwanii o długości 190 km, rozciągającym się od Szászváros do wybrzeża Homoród. Później ten obszar rozrastał się w kierunku północ-południe. Obszary przylegające do Királyföld: okręg Küküllő, okręg Fehér i Udvarhelyszék na północy, Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék i Felső-Fehér na wschodzie, góry oddzielające Havasalföld na południu, Hunyad, 2 hrabstwa Fehkér. ]

A szász székek területe eredetileg 190 km hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely Szászvárostól a Homoród-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott. A Királyfölddel szomszédos területek: északon Küküllő vármegye, Fehér vármegye és Udvarhelyszék, keleten Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék és Felső-Fehér vármegye, délen a Havasalföldtől elválasztó hegységek, nyugaton Hunyad, Fehér és Küküllő vármegye.[2]

Historia

Po osiedleniu się Sasów w Siedmiogrodzie w XII wieku, Andreanum w 1224 roku ustabilizował swoją pozycję prawną i określił swoją autonomię, co zostało potwierdzone w 1486 roku przez króla Macieja. Ich nadrzędne ciało stało się ispánem Sybina. Otrzymał prawo do organizowania targów i ulg podatkowych, a nawet prawo do zatrzymania towarów w Sibiu od Lajosa Nagya. W 1437 roku unia trzech narodów Siedmiogrodu (Węgrów, Szeklerów, Sasów) została również skodyfikowana, a związek ten był wielokrotnie potwierdzany (Unio Trium Nationum). Od XV wieku saksoński uniwersytet osiągnął nowe wyniki w zakresie samostanowienia, a więc własnego sądu (król-sędzia), względnie. mianowanie wójta saksońskiej gminy (czyli Saxonum), który był jednocześnie burmistrzem Sibiu, stolicy siedziby. Prawnie odrębne katedry (które tworzyły ze sobą uniwersytet) przetrwały do ​​zasiedlenia hrabstwa w 1876 r., Następnie hrabstwa Brasov, powiatu Sibiu, hrabstwa Nagy-Küküllő i Byli częścią hrabstwa Bistrița-Năsăud. Asymilacja rozpoczęła się już na początku XX wieku, na przykład w okresie Cesarstwa Rumuńskiego ludność Braszowa zmieniła się z większości niemieckiej na węgierską (obecnie większość rumuńska). Dziś, ze względu na przymusową emigrację w latach 70., ludność niemiecka na tym obszarze jest minimalna.

Az erdélyi szászok 12. századi betelepülését követően az 1224-es Andreanum rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban Mátyás király megerősített. Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott Nagy Lajostól. 1437-ben az erdélyi  három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót többször megerősítették (Unio Trium Nationum). A 15. századtól a szász universitas újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így a saját bíráskodás (királybíró), ill. a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése (comes Saxonum), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt. A jogilag különálló székek (melyek egymással universitast alkottak) az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután Brassó vármegye, Szeben vármegye, Nagy-Küküllő vármegye ill. Beszterce-Naszód vármegye részét képezték. Az asszimiláció már a 20. század elején beindult, például Brassó lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé (ma román többségű). Ma, az 1970-es évek erőltetett kivándorlása folytán, a terület német lakossága minimális.

A székek

Szék neve Székváros Megjegyzés
Kőhalomszék Kőhalom (németül: Reps, erdélyi szászul: Kozd, románul: Rupea)
Nagysinkszék Nagysink (n: Großschenk, erdélyi szászul: Schoink, r: Cincu)
Segesvárszék Segesvár (latinul: Saxoburgum, n: Schäßburg, r: Sighișoara)
Szászsebesszék Szászsebes (n: Mühlbach, r: Șebeș)
Szászvárosszék Szászváros (n: Broos, erdélyi szászul: Waras, r: Oraștie)
Szebenszék Nagyszeben (lat: Cybinium, n: Hermannstadt, r: Sibiu) főszék
Szerdahelyszék Szerdahely (n: Reußmarkt, erdélyi szászul: Ruzmargt, r: Miercurea Sibilului)
Újegyházszék Újegyház (n: Leschkirch, erdélyi szászul: Leuskyrch, r: Nocrich)

Későbbi alapítású:

Szék neve Székváros Megjegyzés
Medgyesszék Medgyes (n: Mediasch, r: Mediaș)
Selykszék Nagyselyk (n: Marktschelken, r: Șeica Mare)

Számos település pedig bár megindult az önállósodás útján, végül nem lett teljes jogú székváros, pl. Nagyekemező (n: Großprobstdorf, r: Târnava) stb.

Kultúra

Jellegzetes építészeti emlékük az erődtemplom. Egyedi tájnyelvük a luxemburgihoz áll közel. Nagyszeben város 2007-ben (két társrendező településsel) Európa kulturális fővárosa.

Jegyzetek

  1. Szablon:TrSpec
  2. Benkő József. i.m.. str. 321-322. 

További információk

Kapcsolódó szócikkek