Magyar Pál: Różnice pomiędzy wersjami

Z Felczak story
Przejdź do nawigacji Przejdź do wyszukiwania
Linia 130: Linia 130:
  
 
== 41 ==
 
== 41 ==
 +
 +
Pod koniec lutego 1346 r., Przed królem Ludwikiem I, Pál Magyar był patronem żony i dzieci Pála Nyakasa, protestując przeciwko Pálowi Nyakasowi, ponieważ chciał sprzedać udziały w Kyskerch należące do jego klientów [33].
  
 
  <small><small><small><small>1346 február végén I. Lajos király előtt Magyar Pál mint Nyakas Pál feleségének és gyermekeinek pártfogójaként lép fel,  tiltakozik  Nyakas Pál ellen mivel az a megbízóit megillető kiskércsi [[Nyírkércs|( ''Kyskerch'' )]] birtokrészeket el akarja adni.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51374</ref> </small></small></small></small>
 
  <small><small><small><small>1346 február végén I. Lajos király előtt Magyar Pál mint Nyakas Pál feleségének és gyermekeinek pártfogójaként lép fel,  tiltakozik  Nyakas Pál ellen mivel az a megbízóit megillető kiskércsi [[Nyírkércs|( ''Kyskerch'' )]] birtokrészeket el akarja adni.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51374</ref> </small></small></small></small>
 +
 +
Statut kapituły Vasvár, wydany pod koniec marca, świadczy o zadowoleniu szpitali dla nowożeńców Pála Magyara z powodu okrucieństw popełnionych na nich przez Jánosa Aykasa i jego sławę w Iwanch [34].
  
 
  <small><small><small><small>A [[vasvár]]i [[Hiteleshely|káptalan]] március végén kiállított oklevele Magyar  Pál mézadói ''hospeseinek'' az ellenük  – az [[Ivánc|''Iwanch'']]-i Aykas János és ''famulusai'' által – elkövetett gaztettekért szolgáltatott elégtételéről ad bizonyságot.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:41004</ref> </small></small></small></small>
 
  <small><small><small><small>A [[vasvár]]i [[Hiteleshely|káptalan]] március végén kiállított oklevele Magyar  Pál mézadói ''hospeseinek'' az ellenük  – az [[Ivánc|''Iwanch'']]-i Aykas János és ''famulusai'' által – elkövetett gaztettekért szolgáltatott elégtételéről ad bizonyságot.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:41004</ref> </small></small></small></small>
 +
 +
Pod koniec listopada król Ludwik I polecił kapitule Arad zbadać skargę mistrza Pósy Szeri i jego synów - panowanie nad willą Petre przez oficera Pál Magyar [35]. Według raportu wydanego przez kapitułę Arad i okręg Timiș na początku grudnia, skarżący, milę od królewskiego dworu, zaatakowali jego majątek wraz ze wspólnikami i mieszkańcami tej willi, gdy chcieli przenieść się z biura do swoich posiadłości. jego konie zostały zranione strzałą, a most na Timisoarze został zburzony. [36]
  
 
  <small><small><small><small>November végén I. Lajos király Szeri Pósa mester és fiai panaszának – Magyar Pál ''offiiciálisa'' által ''Petre villánál'' történt hatalmaskodás – kivizsgálására utasítja az [[Arad (Románia)|aradi]] [[Hiteleshely|káptalant]].<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91375</ref>  Az aradi káptalan és [[Temes vármegye|Temes megye]]  december elején kiállított jelentése szerint a panaszosokat – a királyi udvar ''milesét'' – mikor tisztségük helyéről  birtokaikra akartak menni, Magyar Pál mester ''officiálisa'' cinkosaival és a nevezett ''villa'' népeivel megtámadta, 300 juhukat és ingóságaikat elvette, három famulust és az asszonyok kocsijának lovait nyíllal megsebesítették és a [[Temes (folyó)|Temes]] folyón az átkelésre szolgáló hidat lerombolták.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91376</ref> </small></small></small></small>
 
  <small><small><small><small>November végén I. Lajos király Szeri Pósa mester és fiai panaszának – Magyar Pál ''offiiciálisa'' által ''Petre villánál'' történt hatalmaskodás – kivizsgálására utasítja az [[Arad (Románia)|aradi]] [[Hiteleshely|káptalant]].<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91375</ref>  Az aradi káptalan és [[Temes vármegye|Temes megye]]  december elején kiállított jelentése szerint a panaszosokat – a királyi udvar ''milesét'' – mikor tisztségük helyéről  birtokaikra akartak menni, Magyar Pál mester ''officiálisa'' cinkosaival és a nevezett ''villa'' népeivel megtámadta, 300 juhukat és ingóságaikat elvette, három famulust és az asszonyok kocsijának lovait nyíllal megsebesítették és a [[Temes (folyó)|Temes]] folyón az átkelésre szolgáló hidat lerombolták.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91376</ref> </small></small></small></small>
 +
 +
Pod koniec grudnia na prośbę zamku król Ludwik I przepisał raport kapituły Vasvár z przejścia granicznego Tyák i Dág w Rábakuz, który Paweł otrzymał jako dar królewski. [37]
  
 
  <small><small><small><small>December végén I. Lajos király, a várnagy kérésére átírja a vasvári káptalannak a Rábaközben ( ''Rabakuz'' ) lévő Tyák és Dág  – melyet  Magyar Pál királyi adományként kapott – határjárásáról készített  jelentését.<ref>Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I./130.</ref> </small></small></small></small>
 
  <small><small><small><small>December végén I. Lajos király, a várnagy kérésére átírja a vasvári káptalannak a Rábaközben ( ''Rabakuz'' ) lévő Tyák és Dág  – melyet  Magyar Pál királyi adományként kapott – határjárásáról készített  jelentését.<ref>Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I./130.</ref> </small></small></small></small>

Wersja z 09:07, 26 wrz 2020

Mistrz Pál Magyar jest jednym z „homo novus” nowej arystokracji, która pojawiła się na początku ery Andegawenów. Pierwszy skarbnik Królestwa Węgier. We współczesnych dokumentach jest wymieniany jako magister Paulus dictus Magyar i magister Pauli dicti Magyar (Magiar).

Pochodzenie, krewni

Prawdopodobnie pochodziła z pospolitej rodziny z regionu Górnej Cisy, a jej majątki są artystyczne.

Jego bratem - według Antal Pór - jest Tamás, którego synowie István i János, wśród nich István Magyar, pojawiają się jako jego zastępca w czasach świetności Pál Gimesi (Gymus). - Który prawdopodobnie jest tym samym, co István Magyar, wspomniany w liście z 1346 r. Jako ambasador zamku w Tihany, którego córka Ilona była jedną z zakonnic klasztoru Veszprémvölgy w tym czasie. Mógł nawet być krewnym imieniem Dénes Magyar, urzędnikiem, którego nazwisko spotykamy w sprawie dominacji nad majątkiem Pál Magyar w Demecser. [1]

Jego drugą żoną była Margit Gelsei z klanu Nádasd, która straciła rodzinę w młodym wieku z powodu przynależności partyjnej, a dzięki małżeństwu w 1332 roku stała się spadkobierczynią całego majątku swojej rodziny. W momencie wycielenia (8 listopada 1332, pierwsze ocielenie domowe) Margit Gelsei była już partnerem Pál Magyar.

Dzięki temu małżeństwu związał się z rodziną sędziego Sándora Köcskiego oraz z odnogą Pető rodziny Nádasd.

Jego dzieci: Domonkos z pierwszego małżeństwa, Erzsébet i László z drugiego małżeństwa.

Mężem jej córki był Miklós Körtvélyesi (Kwrthweles), co można było zidentyfikować na podstawie późniejszego dokumentu, prawdopodobnie niepoprawnie datowanego.


Valószínűleg a Felső-Tisza vidékéről köznemesi családból származott, birtokai mind szerzeményesek.

Testvére – Pór Antal szerint – Tamás, kinek fiai István és János, közülük István Magyar Pál gimesi (Gymus) várnagysága idején mint helyettese szerepel. – Aki valószínűleg azonos az egy 1346-os ítéletlevélben tihanyi várnagyként említett Magyar Istvánnal, kinek Ilona nevű leánya ekkor a veszprémvölgyi zárda egyik apácája volt.
Rokona lehetett még Magyar Dénes nevű officiálisa is, kinek nevével Magyar Pál demecseri birtokához kapcsolódó hatalmaskodás ügyében találkozunk.[1]

Második felesége a Nádasd nemzetségből származó Gelsei Margit volt, aki – mivel családját annak pártállása miatt még kiskorában elveszítette,– 1332 -ben történt fiúsítása révén családja minden javainak örököse lett. A fiúsítás időpontjában (1332. november 8., első hazai fiúsítás) Gelsei Margit már Magyar Pál társaként szerepel.

Ezen házassága révén rokonságba kerül Köcski Sándor országbíró családjával és a Nádasd nemzetség Pető ágával.

Gyermekei: első házasságából Domonkos, második házasságából Erzsébet és László.

Leányának férje egy későbbi – valószínűleg hibás keltezésű – iratból beazonosíthatóan Körtvélyesi (Kwrthweles) Miklós volt.

Życie, kariera

Károly Róbert országba jövetelétől a király oldalán található, kezdetben udvari vitéz majd:

od wjazdu do kraju będzie po stronie króla, początkowo rycerza dworskiego

  • 1323–1355 -ig gimesi várnagy ( castellanus ),
  • 1324–1326 -ig tárnoknagy ( maior tuarnicorum regis ),
  • 1340 -ben mint királyi kincstartó ( thesaurarius ).
Tagja volt a királyi udvari bíróságnak is. Jelentős szerepe volt – mint királyi biztosnak – a királyi birtokok visszaszerzésében. 
1323 elején a budai káptalan által kiállított irat szerint Magyar Pál mester, mint udvari vitéz a királytól adományként kapott Pátrohát a rajta lévő kőegyházzal együtt 20 márka ellenében örök birtokul veheti.[2] 
1324 november elején a győri káptalan I. Károlynak írt jelentéséből, már mint gimesi várnagynak Gelse és Mákfa (Makua) vas vármegyei valamint Zala (Pacsa) és Páhok (Paah) Zala vármegyei birtokokba való beiktatásáról értesülünk. Ezen birtokok  a gelsei hatalmaskodást megelőzően, második felesége – Gelsei Margit – családjának birtokában voltak. A család másik ága – Gelsei Márk fia Pethő (Pethew) – a beiktatásnak ellentmond, a király elé idézve azonban ellentmondását visszavonja.[3] 
1325 október végén egy Köcski Sándor országbíró által Visegrádon kiállított oklevélből,  Magyar Pál gimesi várnagynak a  szatmár vármegyei Kisszalka (Kywzalka) és Belszalka (Belzalka) birtokokra és a szabolcs vármegyei Tos birtokra vonatkozó  új szerzeményeiről értesülünk.[4] 

1

1327-ben nevével Szőlős, Csopak, Paloznak, Örs és Ábrahám zala vármegyei birtokok lefoglalása ügyében találkozunk. A Magyar Pál által a király számára lefoglalt birtokokat a veszprémi egyház bemutatott 1082 és 1222 évi privilégiális iratai alapján Köcski Sándor az egyház jogos tulajdonául ítéli, az ítéletet I. Károly csak 1330-ban erősíti meg.[5][6]

1329 közepén a király Magyar Pálnak – jobbágyait érintő – ítélkezési kiváltságot biztosít , melyet 1332-ben új pecsétjével is megerősít.[7][8]

1331-ben mint gimesi várnagy a nyitra vármegyei Gron-i Benedek – rendi kolostor szegénysorú lakóinak, a kolostor Solmos és Újfalu között található Báluány nevű prédiumára földbérleti jövedelmet biztosít.[9]
Magyar Pál ez évben szerezte meg a bodrog vármegyei Alsóadorján (Oladryan) és Adorján (Adrián) birtokokokat – Moogh és Keled utódaitól – mely szerzemények 1354 -ig egyik legtöbbet hivatkozott uradalmának alapját képezték.[10][11]

2

1332. november 11-én Károly Róbert megerősíti az 1324 évi Gelse, Mákfa, Zala és Páhokra vonatkozó adományában. A királyi megerősítés bizonyosan szorosan kapcsolódik feleségének, ezt három nappal megelőző fiúsításához.[12]

Magyar Pál ügyeit több esetben is ügyvédek képviselték – először 1334 –ben Bana fia Lukács ügyvédjének nevével találkozunk.[13]

1335-ben Drugeth Vilmos nádor előtt Várdai János birtokai használatától tiltja Magyar Pál pátrohai és ajaki jobbágyait.[14]
Károly Róbert ez év végén – a kői káptalan által lefolytatott beiktatás és határjárás alapján – erősíti meg Felsőadorján (Felseuadrian) birtokában – birtokrészében – is.[15]

3

1337 tavaszán Nagymartoni Pál országbíró által Visegrádon kiállított oklevél szerint Zolouch utódai a szatmár vármegyei Kék (Keek) birtokot örökjogon átruházzák Magyar Pál gimesi várnagyra.[16]
Az év végén Pál országbíró utasítja az egri káptalant , fia Domonkos mester Bogda birtok negyedrészébe történő bevezetésébe, mivel azt királyi adományként megkapta.[17]

1338 május elején a csanádi káptalan királynak írt jelentéséből Temes és Keve vármegyék közt fekvő Borzuatuebaka nevű birtokának határjárásáról értesülünk.[18]

1341 február elején I. Károly a Magyar Pál által meghagyásra elfoglalt két keve vármegyei birtok – felmutatott oklevelek alapján történő – visszaadásáról intézkedik.[19]
Ez év május végén a király Magyar Pál kérésére, a bodrog vármegyei Alsó – és Felső – Adorjánban lakó servienseit és föld nélküli jobbágyait más jobbágyaihoz hasonlóan az ország rendes bíróságainak hatósága alól kiveszi – így csak a király vagy más királyi bíróság ítélkezhet felettük.[20]
Szeptember közepén I. Károly a Damas-i vadásztanyán, hű szolgálataiért a sopron vármegyei Rábaközben fekvő Dág (Daag) és Tyák (Thyak) birtokokat adományozza.[21]

4

1342. július 16-án Károly Róbert meghalt, a király halálát követően több esetben is találkozunk Magyar Pál elleni tiltakozásokkal.
Elsőként 1342 augusztusában Krassó megye előtt Heym fia Pál comes tiltakozott, mert Rayka nevű kenézét minden javaival Magyar Pál Bratan nevű kenéze az ország igazsága ellenére annak birtokára áttelepítette.[22]
1343 januárjában I. Lajos király előtt Biri-i János fia Tamás tiltakozott Magyar Pál ellen, mivel az Köcski Sándor alországbírója Péter révén őt nemes volta ellenére bebörtönöztette és addig kínoztatta míg halálfélelmében a szatmár vármegyei Béltelek (Beltuk) és Pócslaka (Pochloka) nevű birtokait neki nem ajándékozta.[23] – Az ügyek további folytatásáról nem található irat.

1344 szeptemberében Visegrádon, I. Lajos király előtt a Koppan nembéli Kemey-i Miklós maga és a fiai nevében a komárom vármegyei Konkoly (Kunkul) birtokot Magyar Pál gimesí várnagynak adta és kötelezte magát – amennyiben ezt fiai Lengyelországból való visszaérkezésük 15. napján nem erősítik meg – kártérítésként 40 budai márka megfizetésére.[24]
A következő hónap elején Erzsébet királyné a nyitra vármegyei – a várnagy által használatra átegendett – Koachy és Gerencher birtokok Gimes várához történő visszavételére utasítja és egyben meghagyja, hogy bírói úton a várnagy ellenében semmiféle ítéletet hozni ne merészeljenek.[25]
November végén Nagymartoni Pál országbíró előtt a Harazth nemzetségből származó Tarnuk- i nemesek a Bodrog vármegyében a Tisza (Tycie) partján fekvő Felsőadorjánt (Fulseuadryan) minden tartozékával és haszonvételével, a rajta lévő Szent Márton egyház és kolostor patronátusi jogával és a tiszai rév vámjövedelmével 60 budai márka zálogösszegen Magyar Pál gimesi várnagynak és örököseinek átengedték. Egyúttal kötelezettséget vállaltak a birtok vitás ügyei – hitbér, jegyajándék és leánynegyed – miatt Pál mester és utódai megvédésére is.[26][27]

Magyar Pál ez év december 21-én a titeli káptalan előtt tette első végrendeletét. Ebben a feleségére, Margit asszonyra hagyja Sopron, Zala és Vasvár vármegyékben fekvő vásárolt birtokait, budai és esztergomi házát, visegrádi telkét és Óbuda területén lévő szőlőjét ; leányára Erzsébetre pedig Szabolcs, Bodrog, Temes és Esztergom vármegyékben fekvő – tételesen felsorolt -birtokait az Adorján birtokon lévő ménessel és a Buda melletti Szent Jakab faluban lévő szőlővel. Meghagyva azt is, hogy a birtokokkal szabadon rendelkezzenek.[28][29]

4

1345 január elején a bácsi káptalan előtt Magyar Pál és fiai, valamint  a név szerint felsorolt Tarnuk- i nemesek bemutatták Nagymartoni Pál országbíró Felsőadorján birtok és tartozékai adásvételére vonatkozó oklevelét és kinyilvánítják, hogy az ebben részletezett feltételek mellett 54 budai márka és 6 márka értékű 10 ménesbeli ló ellenében a birtokot Magyar Pál mesternek és fiainak eladták. 
A bácsi káptalan ezen oklevelét Nagymartoni Pál országbíró Magyar Pál  – még mint gimesi várnagy – kérésére február elején átírja.[30] 
Ez évben tiltakozik Zward Szabolcs vármegye alispánja előtt Várdai János mester Miklós nevű officiálisa  Magyar Pál mester Konak István nevű officiálisa és szolgái ellen , mivel ezek a várdai ( Warada ) vásárra menő kereskedőket feltartóztatták.[31] 
1346-ban felesége és annak rokonai közötti birtokviták folytatásaként  I. Lajos király előtt Magyar Pál , fia László valamint Margit asszony másfelől Márk fia Pethő  megállapították, hogy őseiktől örökölt birtokaikat: Gelse, Makwa, Mezado,  Sarfewmezado, Hodaz, Zalateluk, Pah és Derze tőlük az idők folyamán elidegenítették, ezeket azonban Károly király örökjogon Margit asszonynak adományozta. Margit asszony Makwa, Hodaz és  Zalateluk birtokokat  feltételesen rokonának Márk fia Pethőnek adja.[32] 

41

Pod koniec lutego 1346 r., Przed królem Ludwikiem I, Pál Magyar był patronem żony i dzieci Pála Nyakasa, protestując przeciwko Pálowi Nyakasowi, ponieważ chciał sprzedać udziały w Kyskerch należące do jego klientów [33].

1346 február végén I. Lajos király előtt Magyar Pál mint Nyakas Pál feleségének és gyermekeinek pártfogójaként lép fel,  tiltakozik   Nyakas Pál ellen mivel az a megbízóit megillető kiskércsi ( Kyskerch ) birtokrészeket el akarja adni.[33] 

Statut kapituły Vasvár, wydany pod koniec marca, świadczy o zadowoleniu szpitali dla nowożeńców Pála Magyara z powodu okrucieństw popełnionych na nich przez Jánosa Aykasa i jego sławę w Iwanch [34].

A vasvári káptalan március végén kiállított oklevele Magyar  Pál mézadói hospeseinek az ellenük  – az Iwanch-i Aykas János és famulusai által – elkövetett gaztettekért szolgáltatott elégtételéről ad bizonyságot.[34] 

Pod koniec listopada król Ludwik I polecił kapitule Arad zbadać skargę mistrza Pósy Szeri i jego synów - panowanie nad willą Petre przez oficera Pál Magyar [35]. Według raportu wydanego przez kapitułę Arad i okręg Timiș na początku grudnia, skarżący, milę od królewskiego dworu, zaatakowali jego majątek wraz ze wspólnikami i mieszkańcami tej willi, gdy chcieli przenieść się z biura do swoich posiadłości. jego konie zostały zranione strzałą, a most na Timisoarze został zburzony. [36]

November végén I. Lajos király Szeri Pósa mester és fiai panaszának – Magyar Pál offiiciálisa által Petre villánál történt hatalmaskodás – kivizsgálására utasítja az aradi káptalant.[35]  Az aradi káptalan és Temes megye  december elején kiállított jelentése szerint a panaszosokat – a királyi udvar milesét – mikor tisztségük helyéről  birtokaikra akartak menni, Magyar Pál mester officiálisa cinkosaival és a nevezett villa népeivel megtámadta, 300 juhukat és ingóságaikat elvette, három famulust és az asszonyok kocsijának lovait nyíllal megsebesítették és a Temes folyón az átkelésre szolgáló hidat lerombolták.[36] 

Pod koniec grudnia na prośbę zamku król Ludwik I przepisał raport kapituły Vasvár z przejścia granicznego Tyák i Dág w Rábakuz, który Paweł otrzymał jako dar królewski. [37]

December végén I. Lajos király, a várnagy kérésére átírja a vasvári káptalannak a Rábaközben ( Rabakuz ) lévő Tyák és Dág  – melyet  Magyar Pál királyi adományként kapott – határjárásáról készített  jelentését.[37] 

5

Pod koniec lutego 1347 roku Pál Magyar i jego syn László byli świadkami przed królem Ludwikiem I, że syn Sándora Köcskiego, György, nie zwrócił dwóch Palis (Paly) w Rábaköz z zastawu [38].

1347 február végén Magyar Pál és fia László I. Lajos király előtt bizonyságot nyer arról, hogy  Köcski Sándor fia György a Rábaközben fekvő két Pálit ( Paly ) a zálogból nem váltotta vissza.[38] 

Jeszcze w połowie tego roku, przed królem Ludwikiem I, prepozyt Budy, István, zabrania György'emu Köcskiemu wyobcowania dwóch mistrzów Pál Magyar Pál i Pál Magyar korzystania z majątków. [39]

Még ez év közepén I. Lajos király előtt István budai prépost – a szomszédság címén – tiltja Köcski Györgyöt a két Páli Magyar Pál mester részére történő elidegenítésétől, Magyar Pált pedig a birtokok használatától.[39] 

Raport wydany na początku lipca na polecenie Pála Nagymartoniego informuje o granicach łowisk należących do Blue Estate w powiecie Satu Mare przez delegatów kapituły egerskiej i króla. Według raportu Pál Magyar zapobiegł połowom granicznym w 11 łowiskach należących do posiadłości [40].

Egy július elején kiállított jelentés  Nagymartoni  Pál országbíró parancsára az egri káptalan kiküldöttei és a királyi ember által a szatmár megyei   Kék birtokhoz tartozó halászóhelyek  határjárásáról tájékoztat. A jelentés szerint  Magyar Pál a birtokhoz tartozó 11 halászóhely határjárását megakadályozta.[40] 

W sierpniu 1349 roku palatyn Miklós Gilétfi wydał dokument potwierdzający dominację dwóch poddanych w Zalkamathe, którzy zranili trzy konie mistrza Jánosa Chahuli ze wsi Zalka, gdyż władze powiatowe potwierdziły dominację na prośbę palatyna [41].

1349 augusztusában Gilétfi Miklós nádor két  Zalkamathe-i  jobbágyának – kik Zalka faluból kijövet Chahuli János mester három ménesbeli lovát megsebesítették – hatalmaskodásáról állit ki bizonyító iratot, mivel a megye hatósága a nádor kérésére megerősítette a hatalmaskodást.[41] 

51

29 stycznia 1350 roku ponownie stanął w testamencie przed królową Elżbietą. de Buda) i czterdzieści koni w majątku Adryan. [42] [43]

1350. január 29-én Erzsébet királyné előtt újra végrendelkezik, végrendeletében lányára Erzsébetre  hagyja az esztergom megyei Dag és Saras, a szatmár megyei Bach , a szabolcs megyei Devecher valamint a bodrog megyei Fulseu Adryan és Olsou Adryan possesiókat , a budai Szent Jakab ( Sancti Jacobi de Buda )  villa területén lévő szőlőt és az Adryan birtokon lévő negyven lovat.[42][43] 

Treść testamentu świadczy o dobrej zgodności z postanowieniami testamentu sporządzonego przed rozdziałem tytułowym 1344 r. Na korzyść córki, co można uznać za potwierdzenie królowej Elżbiety.

A  végrendelet tartalmilag  jó egyezést mutat az 1344 évi titeli káptalan előtt tett végrendelet lánya javára vonatkozó rendelkezéseivel, ennek – Erzsébet királyné általi – megerősítéseként tekinthető. 

Jak wynika z dyplomu, testament odbył się na prośbę jego córki Pál Magyar, podczas jego rzymskiej pielgrzymki - odwiedzając próg apostołów Piotra i Pawła - przed jego wyjazdem.

Az oklevél szerint a végrendelkezésre lánya kérésére, Magyar Pál római zarándoklatra –  Péter és Pál apostolok küszöbjének felkeresése –  való indulása előtt került sor. 

6

Znamy również inne pielgrzymki w tym roku, w których prosimy 13 pielgrzymów o wizytę w Ziemi Świętej podczas składania wniosku przez królową Pawła Elżbietę, przesłuchiwaną przez papieża na początku kwietnia [44].

Ez évben más zarándoklatokról is tudunk, április elején a pápánál kihallgatáson lévő Jegerndorfi Pál, Erzsébet királyné folyamodványának előterjesztése során a szentföld 13 zarándok általi meglátogatására kér engedélyt.[44] 

Odpowiednią okazję do podróży Paula Magyara do Rzymu zapewniła prawdopodobnie druga kampania króla Ludwika I w Neapolu, król wyruszył z Zeng 18 kwietnia 1350 r. Drogą morską przez Apulię i 25 października dotarł do domu przez Rzym.

Magyar Pál római útjára a megfelelő alkalmat valószínűleg I. Lajos király második nápolyi hadjárata szolgáltatta, a király 1350. április 18-án indult el Zengből a tengeren át Apuliába és Rómán át október 25-én érkezett haza. 

Wydarzenie to można uznać za punkt zwrotny w życiu Pála Magyara, znakomicie odchodzi z późniejszych dyplomów, a jego żona Margit Gelsei przejmuje załatwienie spraw majątkowych.

Ezen esemény Magyar Pál életében fordulópontnak tekinthető, a későbbi oklevelekből kitűnőleg visszavonul, a birtokügyek rendezését felesége Gelsei Margit  veszi át. 

W drugiej połowie wieku Pál Magyar i jego żona przeprowadzają się do Pápoc (Papuch) w powiecie Vas - przywilej z 1367 r. Wymienia go jako zmarłego Pál Magyar z Papuch [45]. Ich późniejsze znaczące fundamenty w osadzie sugerują, że Pápoc miał służyć jako ostatnia rezydencja pary.

A század második felében  Magyar  Pál és felesége a Vas megyei Pápocra ( Papuch ) költözik – egy 1367-es oklevél néhai Papuch-i Magyar Pál mesterként említi.[45] A településen végzett későbbi jelentős alapításaik arra utalnak, hogy Pápocot a házaspár végleges lakóhelyének szánta. 

W czerwcu 1351 r. Nieżyjący już Jakab, syn zmarłego palatyna Dózsy, pana Szabolcs i czterech sędziów niewolników, udowodnił na sejmiku okręgowym zarzuty Mihály'ego Nagysemlyéniego i Pála Bánki - według których dołączone do majątku Deuecher. [46] Pod koniec następnego miesiąca, Palatine Miklós Gilétfi, sędzia Cumans, nakazał 18 listopada w imieniu swojego oficjalnego lorda Dénesa Magyara przedstawić swój dyplom na posiadłości Demecser w królewskiej rezydencji, aby udowodnić, że nie dokonano żadnej nielegalnej rezerwacji. W innym dyplomie datowanym tego samego dnia, palatyn Miklós zeznaje o oskarżeniu wysuniętym przez sług i ławników hrabstwa Szabolcs. [48]

1351 júniusában a néhai Dózsa nádor fia Jakab mester szabolcsi ispán és négy szolgabíró bizonyítják a megye közgyűlésén Nagysemlyéni Mihály és Bánki Pál vádját – mely szerint még gyermekkorukban  Magyar Dénes Székely ( Zekul ) nevű birtokuk határait lerontva újakat emelt, s ez által birtokuk egy részét Magyar Pál demecseri ( Deuecher ) birtokához csatolta.[46]  A következő hónap végén Gilétfi Miklós nádor – a kunok bírája – elrendeli, hogy Magyar Dénes nevű officiálisa ura nevében november 18-án a királyi kúriában mutassa be annak Demecser birtokra vonatkozó oklevelét, annak bizonyítására, hogy nem történt jogtalan foglalás.[47]  Egy másik ugyanezen napon keltezett oklevélben Miklós nádor tanúsítja a Szabolcs megye szolgabírái és esküdtei által bizonyított vádat.[48] 

W tym roku János Várdai ponownie złoży skargę do palatyna Miklósa Gilétfiego na alienację majątku Ajak. [49]

Gilétfi Miklós nádor előtt ez évben emel újra panaszt Várdai János, ez esetben Ajak birtok elidegenítése miatt.[49] 

7

Pod koniec marca 1352 r., Przed kapitułą Vasvár, mistrz Márk Pethő, syn Márka, zabronił Pálowi Magyarowi i jego rodzinie oddawać w posiadanie Gelse hrabstwo żelaza [50].

1352 március végén a vasvári káptalan előtt Márk fia Pethő  mester tiltotta Magyar Pált és családját a vas megyei Gelse possessió eladományozásától.[50] 

Z rozkazu króla Ludwika I wysłanego do Kapituły Wujów pod koniec maja tego roku, Pál Magyar nadal figuruje jako władca zamku Gimes. [51]

Ez év májusának végén I. Lajos király  bácsi káptalannak küldött meghagyásában Magyar Pál még gimesi várnagyként szerepel .[51] 

Oficerem zamku od 1355 roku - znanego w czasie zamachu Záha jako mistrza rusztowań - był János, syn Sándora, syna Cselena.

A várnagyi tisztet 1355-től már – a Záh féle merénylet idején még alasztalnok mesterként ismert – Cselen fia Sándor fia János töltötte be. 

W połowie sierpnia 1353 r. Przed prepozytem László, królewskim sekretnym kanclerzem i kapelanem Gelse, Gerl, majątki hrabstw żelaznych Nogmezadow i Kysmezadow]

1353 augusztus közepén  László csázmai prépost – királyi titkos kancellár és kápolnaispán – előtt  Gelse, Gerl, Nagymézadó (Nogmezadow) és Kismézadó (Kysmezadow)] vas vármegyei birtokait és  Hosszúpáh (Hwzwpah) zala vármegyei birtokát a feleségének adta.[29][52] 

Jego darowizna została przypuszczalnie zapoczątkowana roszczeniem o dziedziczenie oddziału Pető klanu Nádasd.

Adományozását feltehetően a Nádasd nemzetség Pető ágának örökösödés címén feltámasztott jogigénye váltotta ki. 

71

W 1354 roku zmarł jego syn László - wcześniej stracił starszego syna - o śmierci dowiadujemy się z listu darowizny jego żony z 1355 roku. Zgodnie z dyplomem wydanym przez kapitułę Budy, za zgodą jej męża Margit Gelsei, przekazuje osiem dóbr w hrabstwach Szabolcs i Szatmár klasztorowi Clarissa w Óbuda. W statucie oświadcza, że ​​jego brat i on sam zamierzają zostać pochowani w klasztorze, w którym przebywa jego syn [53].

1354-ben fia László  meghal – nagyobb fiát már ezt megelőzően elveszítette – a halálesetről feleségének  1355. évi adományleveléből értesülünk. A budai káptalan által kiállított oklevél szerint Gelsei Margit férje egyetértésével az óbudai klarissza kolostornak nyolc Szabolcs és Szatmár vármegyében lévő birtokot adományoz, az oklevél szerint a bodrog vármegyei két Adorján birtokot a kolostor már fia temetésekor megkapta. Az oklevélben kinyilvánítja , hogy menye valamint önmaga is a fiát befogadó kolostorba kíván temetkezni.[53] 

W połowie grudnia 1354 roku, przed kapitułą w Oradei, jego żona otrzymała wypłatę i bilet, a jej córka kwaterę córki Elżbiety. [54] [55]

1354 decemberének közepén a váradi káptalan előtt, felesége hitbér és jegyajándék-áról valamint lánya Erzsébet leánynegyed-éről rendelkezik.[54][55]  

Królewskie potwierdzenie tych dóbr zostało dokonane w połowie marca 1355 r. Na służbę Mistrza Pawła i na prośbę jego żony, jako szczególna łaska, dająca prawo do swobodnego rozporządzania [54].

A királyi megerősítés ezekről a birtokadományozásokról 1355 március közepén történt – Pál mester szolgálataiért és felesége kérésére – különleges kegyként a szabad rendelkezés jogának megadásával.[54] 

Już w 1354 r. W zamian za szkody wyrządzone podczas panowania jego poddanych - wylesianie - oddał kontynent swojemu sąsiadowi Jánosowi Várdai. [56]

Még 1354-ben egy a jobbágyai általi hatalmaskodás – erdőpusztítás – során okozott kár ellentételeként egy ajaki földrészt szomszédjának Várdai Jánosnak ad.[56] 

8

W sierpniu 1355 r. István, syn Tamása Regeniego, protestował przed królem po prawej stronie sąsiedztwa przeciwko temu, że Pál Magyar i jego żona chcieli sprzedać innym posiadłość Bács w powiecie Szabolcs. [57] [58]

1355 augusztusában szomszédság jogán Regeni Tamás fia István tiltakozik a király előtt az ellen, hogy Magyar Pál és felesége a szabolcs vármegyei Bács ( Bach ) birtokot másoknak akarják eladni.[57][58]  

W tym roku spotkamy się również z nazwiskami Pála Magyara i jego żony w związku z posiadłością Batli w powiecie Szabolcs. [59]

Ez évben találkozunk Magyar Pál és felesége nevével a szabolcs vármegyei Batli birtokkal kapcsolatban is.[59] 

Pod koniec lutego 1359 roku możemy dowiedzieć się o procesie sądowym między Miklósem Újlaki (płeć Miklós Csák), sędzią krajowym, pomiędzy Pál Magyar i synem Gergely Gyulaházai, Gyulą, zastępcą Bratysławy i zamkiem. Pozew został wniesiony o sprzeczność podczas inkorporacji sióstr Óbuda do dóbr Mwsey i Zalka. Adwokata Pála Magyara reprezentował Mistrz Simon, na podstawie przedstawionych dokumentów sędzia uznał majątek za mistrza Gyula, a Pálowi zarządził wieczne milczenie. [54] [60] - Majątki, które były częścią darowizny Pála Magyara w 1354 r. Dla jego żony i córki, zostały sprzedane przez jego żonę, panią Margit, mistrzowi Gyula Gyulaházai przed 1358 r., A królewskie bierzmowanie zostało wydane w połowie marca 1358 r.

1359 február végén Újlaki Miklós ( Csák nembeli Miklós ) országbíró itéletleveléből Magyar Pál és Gyulaházai Gergely fia Gyula pozsonyi alispán és várnagy közötti perről szerezhetünk tudomást. A perre az óbudai apácák Mwsey és Zalka birtokokba történő beiktatása folyamán tett ellentmondás miatt került sor. Magyar Pált ügyvédje Simon mester képviselte, a bemutatott iratok alapján a birtokokat az országbíró Gyula mesternek ítélte, Pál mesternek pedig örök hallgatást parancsol.[54][60]   – A birtokokat melyek Magyar Pál 1354 évi – felesége és leánya számára történt – adományának a részét képezték felesége Margit asszony már 1358 előtt eladta Gyulaházai Gyula mesternek, az erre vonatkozó  királyi megerősítés 1358 március közepén kelt. 

Pál Magyar prawdopodobnie zmarł w Pápoc w 1361 roku, jego żona jest już wymieniona jako wdowa w dyplomie wydanym 21 listopada 1361 roku. [61]

Magyar Pál valószínűleg Pápocon halt meg 1361-ben, felesége egy 1361.11.21-én kiállított oklevélben már mint özvegye szerepel.[61] 

Wdowa po nim rządziła zręcznymi i niespokojnymi sprawami majątków przez ponad dziesięć lat, założył papieską parafię i prepozytostwo, w 1371 roku złożył ostatni znany testament.

Özvegye a birtokok ügyes – bajos dolgait még több mint tíz évig igazgatta, Ő alapította a pápoci perjelséget és prépostságot , 1371-ben tette utolsónak ismert végrendeletét. 

Irodalom

  • Szablon:Nagy Iván
  • Györffy György: Bereg vármegye.
  • [3]
  • Pór Antal: Nemes Magyar Pálné asszony (Katolikus Szemle 1889.IV.)
  • Bedy Vince dr: A pápóci prépostság és perjelség története (Győregyházmegye múltjából VI. sz.) Győr, 1939

Przypisy

  1. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51588; 51591; 51592
  2. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:50739
  3. Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy. : Zala vármegye története. Oklevéltár I./129.
  4. Nagy I. : Anjoukori okmánytár II./201.
  5. Fejér G. :Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis VIII.3./XCIV.
  6. Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy. : Zala vármegye története. Oklevéltár I./180.
  7. Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I.,106.
  8. Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I.,110.
  9. Fejér G. :Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis VIII.3./CCLIV.
  10. Nagy I. : Anjoukori okmánytár II./484.
  11. {Nagy I. : Anjoukori okmánytár II./475.
  12. Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy. : Zala vármegye története. Oklevéltár I./192.
  13. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:50982
  14. Nagy I. – Nagy I. – Véghely D. : Zichy okmánytár I./452.
  15. Nagy I. : Anjoukori okmánytár III./150.
  16. Nagy I. : Anjoukori okmánytár III./236.
  17. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51078
  18. Nagy I. : Anjoukori okmánytár III./305.
  19. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:43172
  20. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3665
  21. Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I./123.
  22. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:106789
  23. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51206
  24. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3717
  25. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:58519
  26. Nagy I. : Anjoukori okmánytár IV./281.
  27. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:2689;3735
  28. Nagy I. : Anjoukori okmánytár IV./288.
  29. 29,0 29,1 A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3609
  30. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3736
  31. Nagy I. – Nagy I. – Véghely D. : Zichy okmánytár II./113.
  32. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:90927
  33. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51374
  34. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:41004
  35. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91375
  36. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91376
  37. Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I./130.
  38. Nagy I. – Páur I. – Ráth K. – Véghely D. : Hazai okmánytár I./131.
  39. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3915
  40. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3922
  41. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:41115
  42. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:4109
  43. Fejér G. :Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IX.1./CCCCXI.
  44. Pór Antal :Jegerndorfi Pál nyitrai főesperes 1350. ; Századok 1905
  45. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91732
  46. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51588
  47. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51591
  48. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:51592
  49. Nagy I. – Nagy I. – Véghely D. : Zichy okmánytár II./346.
  50. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91441
  51. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:3737
  52. Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy. : Zala vármegye története. Oklevéltár I./274.
  53. Fejér G. :Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X.3./CCXV.
  54. 54,0 54,1 54,2 A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:1066;41387
  55. Nagy I. : Anjoukori okmánytár VI./165.
  56. Nagy I. – Nagy I. – Véghely D. : Zichy okmánytár II./431.
  57. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:41267
  58. Nagy I. : Anjoukori okmánytár VI./229.
  59. Fejér G. :Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X.3./XXXI.
  60. Nagy I. : Anjoukori okmánytár VII./322.
  61. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:5093


Kategória:Az Anjou-kor főurai