Mistrz skarbu: Różnice pomiędzy wersjami
| Linia 42: | Linia 42: | ||
[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd [[1378]] után kialakult a [[tárnoki szék]], ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a ''tárnoki ítélőmester'' és a ''tárnoki jegyzők'' segítették.<ref name="Korai magyar"/> | [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd [[1378]] után kialakult a [[tárnoki szék]], ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a ''tárnoki ítélőmester'' és a ''tárnoki jegyzők'' segítették.<ref name="Korai magyar"/> | ||
A tárnoki városok polgári pereiben a [[fellebbezés]]t a polgári ülnökökkel működő [[tárnoki szék]]hez kellett benyújtani. | A tárnoki városok polgári pereiben a [[fellebbezés]]t a polgári ülnökökkel működő [[tárnoki szék]]hez kellett benyújtani. | ||
| − | A [[15. század]]ban a tárnoki városok körét [[Buda (történelmi település)|Buda]], [[Pozsony]], [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]], [[Sopron]], [[Kassa]], [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]] és [[Bártfa]] alkotta. Még [[mohácsi csata|Mohács]] előtt csatlakozott hozzájuk [[Pest (történelmi település)|Pest]], majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. [[1848]]-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék [[Pozsony]]ban ülésezett.<ref name="Fogalomtár"> </small></small> | + | A [[15. század]]ban a tárnoki városok körét [[Buda (történelmi település)|Buda]], [[Pozsony]], [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]], [[Sopron]], [[Kassa]], [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]] és [[Bártfa]] alkotta. Még [[mohácsi csata|Mohács]] előtt csatlakozott hozzájuk [[Pest (történelmi település)|Pest]], majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. [[1848]]-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék [[Pozsony]]ban ülésezett.<ref name="Fogalomtár"/> </small></small> |
Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5] | Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5] | ||
Wersja z 15:00, 28 gru 2020
| Strona | Autorzy | Nota |
| [1] | [2] | Ten artykuł został przetłumaczony z Wikipedii w języku węgierskim. Treści pochodzące z Wikipedii w języku węgierskim są oparte na licencji Creative Commons 3.0 – Uznanie Autorstwa – Na tych samych warunkach. Kopiując je lub tłumacząc, należy podać ich autorów i udostępnić na tych samych warunkach. |
|
Mistrz skarbu (magister tavernicorum regalium[1]) lub wódz főtárnok (camerarius) to jeden z dostojników baronialnych, początkowo nadzorca dworów królewskich, zarządca jego finansów, kustosz jego skarbów. Pod koniec średniowiecza stopniowo przekształcił się w urząd sędziowski, który w XII wieku stał się niefunkcjonalną funkcją. Stanowisko wzorowane było na samej frankońskiej organizacji państwowej z czasów powstania państwa, w krajach sąsiednich, w Europie Środkowo-Wschodniej, nazywane było camerarius[2]. Spis treściRola ekonomicznaNiestety dokumnety króla I. Istvána ledwo wspominają o jednym lub dwóch dostojnikach, o godnościach dworskich wiemy tylko z statutu Tihany. Zarządzającym dochodami królewskimi był naczelny főtárnok (camerarius), który stał na czele Tárnok organizacji dworskiej. Zarządzał "kamaráját", dlatego później főkamarás „komnatą” króla, więc później nazwano ją główną komnatą.[3] Po raz pierwszy został wymieniony w 1148 r. jako prezes izby królewskiej királyi kamara elnöke (presidens camere regie), następnie w 1198 r. I kilkakrotnie później posiadał tytuł mistrza komnat kamarások mestere (magister cubiculariorum). Po raz pierwszy pojawił się w 1214 roku jako tárnokmester (magister tavarnicorum). Początkowo palatyn kierujący dworem nie był już w stanie wykonywać wszystkich swoich obowiązków i potrzebni byli nowi dygnitarze specjalizujący się w niektórych zadaniach[4]. Około 1200 r. dochody majątków królewskich zaczęły tracić na znaczeniu. Odtąd tárnokmester steward zarządzał innymi dochodami skarbowymi (królewskie, królewskie podatki miejskie itp.).[5] Dénes, jeden z mistrzów początku XIII wieku, syn (m) strąka, odegrał ważną rolę w kształtowaniu nowej polityki gospodarczej opartej na dochodach pieniężnych.[6] Reformy Karola Roberta znacznie zwiększyły jego rolę w pierwszej połowie XIV wieku[7], kiedy był on już szefem finansów publicznych, faktycznym kierownikiem polityki finansowej i gospodarczej oraz głównym organem administracyjnym i sądowniczym powiązanych organizacji. Obejmował również dobra koronne i pozostałe folwarki zamkowe. W jego działalności gospodarczej pomagał mu porucznik i generał porucznik. W drugiej połowie XIV w. obowiązki gospodarcze stopniowo, ostatecznie całkowicie, przejmował jego zastępca, kincstartó (thesaurarius).[5][6] Bírói szerepeW grupie wolnych miast królewskich, tzw. W miastach dworu królewskiego mistrz królewski osądzał Budę jeszcze przed 1376 r., Ale w tym czasie nawet palatyn i sędzia kraju byli w stanie rozpatrywać ich sprawy. W wyniku reform Lajosa Nagya w latach 1376–1378 oddzielny sędzia sądu miejskiego, zachowując swój urząd sędziego, działał po 1378 r., Gdy funkcję sędziego wspierał sędzia i notariusz [6]. W sprawach cywilnych miast miast królewskich odwołanie musiało zostać złożone na dworze królewskim u prezydentów cywilnych. W XV wieku Buda, Bratysława, Trnawa, Sopron, Koszyce, Preszów i Bardiów składały się z miast pogańskich. Jeszcze zanim Mohács dołączył do nich Pest, a ich liczba stale rosła, szczególnie w XVI-XVII wieku. wieku. W 1848 r. Było ich 28. Podczas okupacji tureckiej królewskie krzesło znajdowało się w Bratysławie[5]. A szabad királyi városok egy csoportjában, az ún. tárnoki városokban a tárnokmester bíráskodott Budán már 1376 előtt is, de ekkor még a nádor és az országbíró is eljárhatott ügyeikben. Nagy Lajos reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd 1378 után kialakult a tárnoki szék, ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők segítették.[6] A tárnoki városok polgári pereiben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani. A 15. században a tárnoki városok körét Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes és Bártfa alkotta. Még Mohács előtt csatlakozott hozzájuk Pest, majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. 1848-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék Pozsonyban ülésezett.[5] Od początku XVI wieku Mistrz Mistrz był czwartą świecką godnością. Palatyn lub. w przypadku przeszkody dla sędziego kraju przewodniczył on również posiedzeniom izby wyższej, a następnie Rady Siedmiu Siedzib. Po 1867 roku nadal istniał jako niewyłączny tytuł batalionu. [5] A 16. század elejétől a tárnokmester a negyedik világi főméltóság volt. A nádor ill. az országbíró akadályoztatása esetén ő elnökölt a felsőtábla, később a Hétszemélyes Tábla ülésein is. 1867 után minden hatáskör nélküli zászlósúri címként létezett tovább.Błąd rozszerzenia cite: Brak znacznika zamykającego |
Szécsényi | ||
| Sirokai Miklós | 1341[8] | ||
| Lackfi I. István (pierwszy raz) | 1342[6] | I. Lajos | Lackfi |
| Szécsényi I. Tamás (drugi raz) | 1342–1343[6] | Szécsényi | |
| Lackfi I. István (drugi raz) | 1343–1344[6] | Lackfi | |
| Tót Lőrinc | 1344–1346[6] | Kont Miklós apja | |
| Paksi Olivér (pierwszy raz) | 1347–1352[6] | ||
| Lackfi I. István (trzeci raz) | 1353[6] | ||
| Pomázi Cikó | 1353–1359[6] | ||
| Paksi Olivér (drugi raz) | 1359–1360[6] | ||
| Zsámboki János (pierwszy raz) | 1360–1371[6] | ifjabb? | |
| Dunajeci János | 1371–1372[6] | ||
| Zsámboki János (drugi raz) | 1373–1376[6] | ifjabb? | |
| Szepesi Jakab | 1376[6] | ||
| Szentgyörgyi IV. Tamás | 1378–1382[6] | ||
| Zámbó Miklós (pierwszy raz) | 1382–1384[6] | Mária | |
| Treutel János | 1384–1385[6] | ||
| Zámbó Miklós (drugi raz) | 1385–1388[6] |
Vegyesházi királyok kora
XV wiek
| Poprzednik: | Szécsi Frank - Skarbnik królewski (1394-1396) |
Następca: |
| nieznany | nieznany |
| Poprzednik: | Mistrz skarbu (1467-1469) |
Następca: |
| ' | ' |
A2. Serkei Dezső († 1415), Tárnokmester; żona: N Margit (fl. 1412-13); jego następcy używali nazwiska Dezsőfi de Serke
C1 Bebek László († przed 22.1.1404), Királynéi tárnokmester, (fl. 1370-1403; żona: Rupolújvári Nn, teść: Rupolújvári Tamás (Vásári and N) -> Bebek László (ispán) († 1403/1404), Bebek István országbíró fia[3]
Karlo Kurjaković Master of the treasury (1408),
D6 Bebek III. Miklós, Királynéi tárnokmester, (fl. 1404-30
Kórógyi Fülpös, Tárnokmester, +1432/33; m.Ilona Josvay (fl. 1433-36)
Rozgonyi I. János, Tárnokmester (magister tavernicorum), +ca 1438; m.Apollónia (fl. 1406-1425), dau.of Demeter Domoszlói and Ilona Debreceni
B1. Guthi Országh János, Tárnokmester, +1457; 1m: N, dau.of Tamás Kolozsvári; 2m: Erzsébet Pósa de Szer
G4. Rozgonyi Rénold, Tárnokmester, +1472; 1m: Dorottya Garai (fl. 1434-43); 2m: Elizabeth von Maynberg
| Nazwisko (Urodziny–Śmierć) |
Okres | Monarcha (Lata panowania) |
Uwagi |
|---|---|---|---|
| Bebek I. János | 1410-17 | Bebek | |
| Perényi III. János | 1438-58 | Albert, I. Ulászló, V. László | Perényi |
| Poprzednik: | Dóczy Orbán (1494–1496) |
Następca: |
| Lucas Szegedi | Sigismund Vémeri |
Újkor
Tavernicorum regalium magistri, Königliche Ober–Schatzmeister[9]
| Nazwisko (Urodziny–Śmierć) |
Okres | Monarcha (Lata panowania) |
Uwagi |
|---|---|---|---|
| Thurzó Elek | 1523–1527 | II. Lajos | betlenfalvi; Thurzó |
| Báthori IV. András | 1527. november 10 – 1534 | I. Ferdinánd[9] | Báthori ecsedi ága (†1534) |
| Drugeth Ferenc | 1527 – 1533 | I. János[9] | homonnai; Drugeth |
| Nádasdy Tamás | 1536 – 1543 | I. Ferdinánd[9] | Nádasdy |
| Kendy Ferenc | 1539 | I. János[9] | |
| Báthori András | 1544. január 1 – 1554 június 1. | I. Ferdinánd | Báthori ecsedi ága (†1566) |
| Perényi Gábor | 1554. november 5 – 1557 | ||
| Zrínyi Miklós | 1557. november 23 – 1566. szeptember 7. | I. Ferdinánd, I. Miksa | gróf (†1566); Zrínyi |
| Zrínyi György | 1567 – 1603 | I. Miksa, Rudolf | gróf (†1603); Zrínyi |
| Erdődy Tamás | 1603. augusztus 19 – 1608 | Rudolf, II. Mátyás | monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy |
| Forgách Zsigmond | 1608. december 1 – 1610 | II. Mátyás | gimesi báró; Forgách |
| Draskovich János | 1610. január 25 – 1613. május 11. | ||
| üresedés | 1613 – 1615 | ||
| Erdődy Tamás | 1615. április 27 – 1624. január 15. | II. Mátyás, II. Ferdinánd | monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy |
| üresedés | 1624. január – 1625. október | II. Ferdinánd | |
| Bánffy Kristóf | 1625. október 8 – 1643 | II. Ferdinánd, III. Ferdinánd | alsólendvai gróf; Bánffy |
| Csáky István | 1644. március 15 – 1662. november 5. | III. Ferdinánd, I. Lipót | körösszegi gróf; Csáky |
| Erdődy György | 1662. november 22 – 1663 | I. Lipót | monyorókeréki gróf (†1663); Erdődy |
| Forgách Ádám | 1663. június 8 – 1679 | gimesi gróf; Forgách | |
| Erdődy Imre | 1679. augusztus 21 – 1690 | gróf; Erdődy | |
| Zichy István | 1690. június 12 – 1693 | vázsonykői gróf; Zichy | |
| Erdődy György | 1693. április 7 – 1704. január 15. | gróf | |
| üresedés | 1704 – 1705 | ||
| Csáky Zsigmond | 1706. november 17 – 1739 | I. József, III. Károly | gróf; Csáky |
| Nádasdy Lipót Flórián | 1739. május 9 – 1746. augusztus 2. | III. Károly, Mária Terézia | Nádasdy |
| Esterházy Ferenc | 1746. augusztus 3 – 1754. augusztus | Mária Terézia | galántai gróf (†1754); Esterházy |
| Illésházy József | 1755. november 24 – 1759. augusztus 21. | gróf; Illésházy | |
| Batthyány Ádám | 1759. augusztus 21 – 1782. | Mária Terézia, II. József | Batthyány |
| Csáky János | 1782. október 18 – 1783. augusztus 14. | II. József | körösszegi gróf; Csáky |
| Niczky Kristóf | 1783. augusztus 14 – 1786. december 21. | gróf; Niczky | |
| Jankovics Antal | 1786. december 21 – 1789 | daruvári gróf (†1789); Jankovics | |
| Végh Péter | 1789. április 27 – 1795. július 21. | II. József, II. Lipót, Ferenc | |
| Majláth József | 1795. július 23 – 1797 | Ferenc | székhelyi; Majláth |
| Szentiványi Ferenc | 1797. október 21 – 1802. április 16. | szentiványi; Szentiványi | |
| Brunszvik József | 1802. április 16 – 1825. március 18. | korompai gróf; Brunszvik | |
| Cziráky Antal Mózes | 1825. április 3 – 1827 | ciráki gróf; Cziráky | |
| Pálffy Fidél | 1828. március 18 – 1836 | Ferenc, V. Ferdinánd | erdődi gróf; Pálffy |
| Eötvös Ignác | 1836. augusztus 9 – 1841 | V. Ferdinánd | vásárosnaményi gróf; Eötvös |
| Keglevich Gábor | 1842. január 12 – 1848 | buzini gróf; Keglevich |
Királynéi tárnokmesterek
Anjou-kor (királynéi)
| Nazwisko (Urodziny–Śmierć) |
Okres | Monarcha (Lata panowania) |
Uwagi |
|---|---|---|---|
| Rátót László | 1302[8] | Rátót | |
| Rátót Domokos | 1313–1314[6] (1302[8]) | Rátót, Porc István fia, a Pásztói őse | |
| Szécsényi Tamás | 1320–1321[8] | Szécsényi | |
| Drugeth Fülöp | 1321–1323[8] | Drugeth | |
| Ákos Mikcs | 1323–1326[8] | Ákos | |
| Babonić János | 1326–1333[8] | Babonić, Vodicsai Babonjeg fia | |
| Rátót Olivér | Rátót | ||
| Lackfi András | 1355-56 | I. Lajos król | Lackfi |
| Bebek István | 1359–1360 | I. Lajos król | Bebek |
| Bebek György | 1362-89 | I. Lajos król | Bebek |
| Bebek Imre | 1393–1395 | Zsigmond król | Bebek |
Kapcsolódó szócikkek
A magyar uralkodó osztály
- Árpád-ház
- Erdélyi vajda 1526 előtt
- Erdélyi fejedelmek listája 1526 – 1711 között
- Nádor vagy Nádorispán
- Országbíró
- Horvát bánok listája
- Magyarország államfőinek listája (Itt található a kormányzók listája is.)
- Magyarország kormányfőinek listája
Przypisy
- ↑ Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester, tankonyvtar.hu
- ↑ Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, Budapest, str. 524. (1983). ISBN 963-281-221-2
- ↑ Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, Budapest, str. 241. (1983). ISBN 963-281-221-2
- ↑ Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető, str. 47-48. (1986). ISBN 963-14-0582-6
- ↑ 5,0 5,1 5,2 5,3 Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, str. 194-195. ISBN 963 282 202 1 (1989)
- ↑ 6,00 6,01 6,02 6,03 6,04 6,05 6,06 6,07 6,08 6,09 6,10 6,11 6,12 6,13 6,14 6,15 6,16 6,17 6,18 6,19 szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, str. 662. (1994). ISBN 963-05-6722-9.
- ↑ Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9.
- ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 8,4 8,5 8,6 Błąd rozszerzenia cite: Błąd w składni elementu
<ref>. Brak tekstu w przypisie o nazwieMarkó - ↑ 9,0 9,1 9,2 9,3 9,4 Fallenbüchl, Zoltán (1988). Magyarország főméltóságai. Maecenas. ISBN 963-02-5536-7.
További információk
- Basa László: Az utolsó tárnokmester.
